Ultimate ~ a csapat egy napja

7óra 20 perc, csörög a vekker, szombat van és nem számít mennyire fáradt az ember, kelni kell, mert a csapat várni fog rám...

Evvel indult a szombati napon, igaz nem sok alvás után, de elindultam, hogy találkozzam Janekék frisbee csapatával. A találkozó a Centrum téren volt megbeszélve, az egyik buszmegállóba. Nem volt nehéz kiszúrni a varsói tömeg között frizbeező fiatalokat a megállóba, így gyorsan hozzájuk csapódtam és bemutatkoztam. Akkor mehetünk is! Janek (egy másik) a sofőr, egy sráca (ne kérdezd a nevét) és húga, valamint Kalina várt rám, és útnak is indultunk valahova :O

Annától és Janektől kaptam korábban meghívást a frisbee meccsükre, vagy edzésre, már nem is emlékszem pontosan. Lényeg, hogy boldogan mentem, de többet nem is tudtam az egészről. Beültünk az Opel Corsába és elindultunk nyugatnak, majd délnek. 801-es, majd 721-es úton irány Józefów. 20km autózás és azt se tudtam, hova tartunk, majd egyszer csak megérkeztünk. 9 óra volt ekkor, és két nagy focipálya fogadott. A csapatok már gyülekeztek, de a mienkből még rajtunk kívül nem volt ott senki. Az egyik srác (akinek nem tudom a nevét, de jött vele a húga, és SPRITE van a mezére írva) egyből beavatott a dolgokba és megdöbbenésemre jobban beszélt angolul mint én. Szóval Sprite :D, mint valami újságírót beavatott az alapokba és rövidesen megérkeztek a csapattagok. Sorba mutatkoztak be, mindenki félig átöltözve, stoplis cipőbe, amikor megérkezett Ola is. Kiszállt a maga kis csinos stewardess rucijába és üdvözölte a tagokat. Jött a szokásos egy puszi mindenkinek, majd megérkezett Anna is. Nagyon megörült nekem, de annyira fel volt pörögve, hogy csak össze-vissza beszélt, és mondta, hogy majd később elmagyaráz mindent. Hát jó, menjünk öltözni...vagyis csak a csapat, de mit sem zavarta őket, hogy ott vagyok. Azt kell mondjam nem túl szégyenlősek egymás előtt és stewardessünk is lazán ledobta az egyenruháját mellettem és átöltözött. Kérdésemre elmondta, hogy munkából jön és így izgalmasabb végigjönni a városon mint ha átöltözne. :) (meg tudom érteni) Lassan összeállt a csapat, közben Ola ahogy az egy jó légiutas kísérőhöz illik, hozott magával a repülőről egy LOT-os zacskónyi kekszet és egyéb édességet. Mindenkit körbekínált vele. Anna is vett, majd szép illedelmesen megköszönte angolul: 'Thanks a LOT!' :D Jött a röhögés, aki értette a viccet, majd egy másik lánnyal kezdtem el beszélgetni. Megörült nekem, mert magyar vagyok, és mondta, hogy ő is egy magyar cégnél dolgozik. 'Oh valóban? :) Melyiknél?' kérdeztem. Hát a Wizz air-nél stewardess. (igen, én is így éreztem, mint te most :D ) Szóval van egy Ola aki Eurolot-nál és van egy Agata, aki Wizz air-nél stewardress, jöhet még több meglepetés? Beszélgettem még velük, megtudtam, hogy Ola családja mind repül, de most inkább a sportról.

Jött a bemelegítés, előtte pedig Sprite megtanított, hogy hogyan kell jól eldobni a frizbit, és elkapni. Maga a játék, akárcsak a kosárlabda, vagy a foci, két csapatból áll, és ugyanúgy az ellenfél térfelére kell eljuttatni a dolgot, hogy pontot szerezzen a csapat. Annyi különbséggel, hogy itt frizbi van (disk) és azt kell egymásnak dobni, úgy, hogy közben nem lehet vele lépni. Közben persze akadályozni kell a másikat, és törekedni arra, hogy ne passzolják a vonalon túl egymásnak a csapattagok a disk-et, mert akkor ők kapják a pontot. (akit érdekel a további játékszabály, olvasson máshol utána :P) Bemelegítés, majd kezdődik az első meccs. BC kosmo dysk csapat szlogenje elhangzik, persze minden lengyelül, és semmit sem értek az eligazításból, amit Janek tart. Mindenki pörög és izgatott, hogy elkezdhessék már a játékot. Nyilván egész héten ezt várják, és talán Ola jobban szereti a levegőben felszolgálni. Ez márcsak abból is látszott, hogy egész nap végig vigyorgott és hiperaktívan rohangált ide-oda a maga kis rózsaszín gatyájába. Többieknek persze hasonló elégedettség az arcukon, viszont ők a csapat sárga-zöld mezében játszanak.

Egy játék 50 perc, kivéve amikor nem. Mindkét csapat egyenlő tehetséggel játszik végig, és meglepetésemre itt nincs játékvezető. Van a két csapat, és minden pont után lecserélik a 8 (7) játékost, akik addig kilihegik magukat a következő fordulóig. Szabályok persze vannak, de mindenki tiszteli azokat és azt kell mondja, túl "családiasan" játszanak. Ez tényleg mindenkinek csak játék, és ha ne adj isten nem úgy sikerül egy szerva, akkor bocsánatot kér az ellenfél. Az is előfordul rendszeresen, hogy mikor feláll a két csapat, egyből köszönni mennek egymáshoz a tagok, akiknek az a dolguk, hogy védjék az ellenfelek, attól, hogy a koronghoz érjen. Nem csak Ola-ra igaz a felhőtlen boldogság és szeretet, hanem mindenkire. Itt mindenki mindenkivel jóban van, vagy ha nem ismer, egyből jóba lesz. Anna és a többiek sorra cserélődtek és jöttek oda hozzám beszélgetni, neadj isten beszámolni, hogy most mi következik, vagy mi történt. (Anna egyébként "Ania", és "anyja"-nak ejtik a nevét)

balra Janek, középen "Zsolti" :D

A csapatban már elsőre kiszúrtam egy Nyerges Zsoltira hasonlító figurát. (nem sértésből, de tényleg kiköpött Zsolti, külsőleg és belsőleg egyaránt) Zsolti, aki nem zsolt, csak az ő neve is új még, mindig a középpontban van. A vetődéseivel, a vicceivel és sajátos termetével egyaránt. Vicces figura, amit már az öltözőbe kiszúrtam. Ő volt az, aki miután szerzett egy pontot a csapatnak kijött és mindenkivel pacsizott. Odajött hozzám is, aki fotóztam folyamatosan a pálya szélén. Felugrik, pacsi, majd mondja, hogy "csináljam csak azokat a képeket, de főleg róla!" :D Jól van Zsolti. xD 

Egész nap mentek a meccsek, összesen 6 meccset játszottak, közötte szünet, melegítés, vagy csak frizbizés a változatosság kedvéért. Víz és banán temérdek mennyiségben rendelkezésre áll, na és persze Ola LOT-os édessége, amikkel folyamatosan kínálnak. Hülyén éreztem magam, hogy nem játszom és kb. mindent erőt adó dolgot belém akarnak nyomni. Az utolsó meccsnek este 6 után, már szürkületben lett vége. Mindenki még mindig a megszokott mosollyal az arcán, örül. Még akkor is, ha nem nyertek semmit és gyakorlatilag minden meccset elvesztettek. Ugyanolyan az öröm a többi csapatnál és ugyanolyan harsány a csapatinduló, mint reggel. Fáradtságot látni az arcokon, de nem érezni. Egyedül én hoztam szerintem rájuk az ásítozást a három óra alvásommal. Többen kérdezték, hogy nem unatkozom-e, és hogy kivigyenek-e a vonatállomásra, de ragaszkodtam hozzá, hogy maradjak. Izgalmas nap volt és minden téren új. Az, hogy megállás nélkül egyszerre 10-20an beszéltek lengyelül, valami egészen furcsa érzés. És ha véletlen elhangzik egy angol szó, már ugrik is rá az ember.

Besötétedett, majd elköszönt mindenki egymástól. 'Csak egy puszi!' figyelmeztettem magam, majd egy másik autóval vittek haza. Nem lett volna nagy gond, ha ők nem is visznek el, mert körülbelül 4-en kérdezték még meg, hogy elvigyenek-e. A koleszhoz közel kiraktak, ahol Sprite és húga lakik, ők megmutatták az utat, majd kedvesen elváltunk egymástól. 

Nos mit mondjak, nagyon jó társaság és még a játék is valami egészen új nekem. Többen kérdezték, hogy akarok-e játszani és hívtak meg az edzésükre. Meglátjuk, bár azt kell mondjam, nem hezitálok majd. :) Este hazaérve találkoztam végül a két szobatársammal, akik révén, hogy péntek este óta nem láttak, egyből nekem estek aggódva, hogy hova az istenbe tűntem? Tudták ugyanis, hogy Pub-ba mentem, de azt hitték, hogy lerészegedve fekszem valamelyik parkba. :D Hát sebaj srácok, legközelebb felkeltelek reggel 4-kor, hogy HAZAJÖTTEM! 

További képek: katt ide