Az elmúlt 3 hónapban

Egy kis betekintésként leírom, hogy ilyenkor hogyan is látok hozzá egy blog írásához. Először jönnek a képek, „2014.december Warsaw”, „2014.november Warsaw”, stb. majd szépen átnézek úgy 3000 képet, amiből eszembe jut mikről nem meséltem. (Olyan rég írtam, hogy a hónapra sem emlékszem ahonnan folytatni kéne, úgyhogy meglesem a blogon) Majd jön a naptáram, amit fellapozva kikeresem a legérdekesebb dolgokat, és összevetem a naplómmal, hogy tökéletesen visszatudjam magam hangolni az akkori napra és írni róla. Végül jönnek megint a képek, amikből kikeresem az aktuálisakat, feltöltöm az adott bekezdéshez és kész is a blog. Na lássuk…

Október 3-án Paweł-al (SKAP-ból egy tag) elkezdtünk falat mászni.

Ez egy annyira remek sport, hogy azóta majdnem minden pénteken másztunk úgy 3-4 órát. Volt, hogy bouldering-eztünk, ami falmászásra edzés, csak kötél nélkül. Elvégeztünk egy 1 órás tanfolyamot a kötéltechnikákról és azóta heti 1-2x megyünk, ahogy időnk engedi. Vettem első héten mászócipőt, majd később magnéziát, ami ahhoz kell, hogy ne csússzon a kezem. Jövőre szeretnénk elvégezni egy tanfolyamot ami 4 napos, és a végén mászhatunk úgy, hogy lentről visszük a kötelet és akasztjuk be a falon. Mert ugye az "egyszerű" mászásnál csak lóg fentről a kötél…

Október 14. „SZAR NAP” ez volt felírva a naptáramba. Ez a nap azért volt érdekes, mert Annával, Gabival és Alíciával elakartunk menni a 30.Varsói Filmfesztiválon vetített egyetlen magyar filmre. A címe Parkoló, de ez nem is érdekes, mivel mindannyian rohantunk munkából vagy egyetemről, hogy elérjük a filmet, de a kezdés előtt közölték a pénztárban, hogy elfogyott az összes jegy. Persze nem gondoltuk, hogy egy magyar filmre eladják az összes jegyet, szóval ezt benéztük. Hazafele pedig mindenkinek olyan halott hangulata volt, úgyhogy utána asszem bosszúból lefeküdtem aludni.

Hétfőnként és csütörtökönként jártam a Varsói Egyetem-re Annával, Mathematics in Economics órákra, mivel úgy könnyebb Annának segítenem, ha tudom miről tanulnak. Jól is jött ki az óra, mert még pont hétfőre és csütörtökre betudtam építeni az órarendembe, úgyhogy elmondhatom, hogy két egyetemre jártam. Az óra persze sima (néha bajba voltam a szöveges gazdasági feladatokkal) Calculus volt, amit részben tanultam, részben pedig ott továbbtanították. A tanár rendkívül jó fej volt, csak állandóan engem akart a táblához kihívni, aminek nem tudom mennyire örültek a többiek.

Elérkezett Október vége, jöttek az első „test”-ek is, abból a kedvencem a Rotorcraft Aeromech. lett. Annyira jó órákat tart a tanár a helikopterekből, hogy minden egyes tervezésre tudjunk magyarázatot. Be is hozott egy modellhelikoptert, mikor a swashplate mechanizmust tanította. Vele egyébként december 12-én voltunk a Repülési Intézetben, helikoptereket és szélcsatornákat nézni. Páran észrevehettétek, hogy mi ez a nagy szeretetem a rotorok iránt, nos innen jött. Azóta sok képet vagy kommentet raktam facebookra, ha éppen tanultam valamit a tárgyra és megtetszett. (szamai dolgokról pedig a másik blogomon olvashattok)

És ha már szakmai dolgok…Aircaft Design órán házi projekteket kapunk. Nekem egy Business Jet-et kell 15 főre, 5000km-hatótávolságra terveznem. Nemrég fejeztem be a harmadik projektemet hosszas rajzolások után, de még mindig nem mondhatom, hogy teljesen kész lenne. Persze jön tovább a 4., 5. projekt de a nagy munka az A2-es méretű, 3 nézetű rajzzal volt. Ezt a tárgyat egyébként imádom, és nagyon szeretek elbíbelődni a részletekben, mert minek tervezzek olyat, amiben minden csak „úgy jó lesz”…viszont ez rengeteg időmbe telik ami a saját káromra megy sajnos. (szóval legközelebb nem fogom a teljes üléselrendezés megtervezésével kezdeni és akkor megspórolok 2 napot)

Lassan, de működtem még SKAP-ban is. Itt hosszas emailezéseken keresztül kértem segítséget volt kollégámtól, és igyekeztem továbbítani a javaslatokat a csapat angolul nem tudó tagjának, bár már szerintem megértjük egymást a kompozitok sablonjának megmunkálásával kapcsolatban. Volt is egy-két összejövetel a csapattal, majd egy nyílt-nap keretében nekem kellett a stand-nál állva mesélnem az újoncoknak, hogy hozzánk csatlakozzanak. Szóval lett azóta sok újonc, viszont kevesebb időm, így mondhatni nem sokat tudtam a leendő autókkal foglalkozni.

Idő közben angol tanításra is beadtam a jelentkezésemet, amiből végül az lett, hogy medical-English oktatóvideók forgatásán lettem színész, és ápolót kellett játszanom 2 kisfilmben. Mindezt egy Varsótól kocsival 2 órára lévő magánklinikán. Aztán persze adószámot is kellett csináltatnom, ami meglepő módon, zökkenőmentesen 1 nap alatt kész is lett.

...Ó az orosz, arról is kell meséljek, tanulgatom heti 2 órában, péntekenként, ami elég hülye időbe van, mert délbe végzek és 14-16-ig van, de arra a két órára beszoktam ülni C2-es angolra Mark-hoz, akihez tavaly is jártam. Az oroszt egy Ludmilla nevű lengyel idős nő tartja, aki már első órán közölte, hogy ő nem tud angolul. Végül is az alapoktól kezdve nem nehéz, sőt, mondjam azt jól jött az a 4 évi orosz még a Kossuth-ban, és most szinte ismétlés az egész. Múlt órán meg is jegyezte a tanár miközben lengyelül diktált mondatokat és azokat kellett oroszra fordítani, hogy jobban tudok oroszul, mint lengyelül. Ami csak azért ciki, mert lassan 3. éve élek kint, bár a lengyelt nem tanulom, úgyhogy ez mentségemre szolgáljon.

Végignézve a november, végig falmászással, dogákkal és ilyen olyan órák módosításával telt.

Aircraft Engine Maintenance órám késve, de végre elkezdődött, amit egy csávó tart, aki a GE-nek dolgozik és csak GE-hajtóművekről beszél. Annyira szakmabeli, hogy mindent természetesen az angol rövidítésekkel nevez ami nagyon jó házi feladat, hogy utána google-ezzem ki, mi micsoda. De végre egy hasznos előadás, amin nem kapjuk meg a slide-okat, mert minden céges titok.

November 14-én, a szülinapomon keltem 4-kor, és indultam is az állomásra, mert mentünk Annával Poznan-ba a sörfesztiválra vinni 2Bratanki-s dolgokat. (Ez Annáék importált sörének a neve, de erről egy másik weboldalon többet olvashattok.) Sétáltunk, sütiztünk és már délben mentünk is vissza Varsóba vonattal. Délután végre megjött a várva várt „csapat”. 17:35-kor szálltak  le…kik? Linda, Tünde, Álmos, Máté, Robi és Ivett, akik a szokásos éves novemberi látogatásukat tették. A hétvége velük zajlott, várost néztünk és minden mást. Sajnos megint csak 2,5 napra maradtak, de remek szülinap volt.

November 24. leesett az első hó éjjel, és már rohantunk is le a lányokkal hógolyózni éjjel 1-kor. Persze reggelre minden elolvadt. 

Másnap pörgős napom volt, Auchan, hajvágás, biztosítás kötés, táskát venni, pénz váltani és fizetni…mi következik ebből?

Irány Belfast! November 28-án két csoporttársammal, Agata-val és Mateusz-al mentünk Modlinba, ahonnan Ryanairrel elrepültünk Dublinba. Ott találkoztunk Adam-al, mivel ő kint tanul Belfast-ban fél évig, és gondoltuk meglátogatjuk. Jött Németországból Margó-is, aki előző félévben volt nálunk Erasmuson. A reptéren összeállt a csapat és már indultunk is a bérelt autóval Észak-

Mateusz, Adam, Margo, Agata

Írországba. Persze a bal oldali vezetés nem volt mindig zökkenőmentes, de épségben odaértünk a koli-ba. Angol reggeli, majd irány a város, Titanic múzeum, ahol bejártuk az öbölt és a hajó építésének helyszínét. Szivattyúház, medence, zsilipkapu és óriási kikötő. Minden remek volt, de sietni kellett tovább, mert még várt minket az Óceán. Felautóztunk északra, megnézni az óriássziklákat, de csak sötétedés után értünk oda. Tettünk egy sétát a sötét parton, majd visszamentünk Belfastba karácsonyi vásárra. Vasárnap reggel 7-re már ismét Dublinba voltunk, és 13órára le is szálltunk Varsóban, ahol a jól megszokott angol 12°C idő után a -7°C fogadott.

Péter a Titanic előtt

Aki még mindig itt van és olvas tovább, annak leírom még a decembert is. :D

Könyvtár-könyvtár-… majd egy Computer Science vizsga, ami végre sikerült. Kikértem az EU-kártyámat is, hogy Mo.-on is biztosítva legyek, és már alig vártuk a 19-ét pénteket, hogy végre húzzunk haza! Eléggé kivoltam már a végére, főleg tanulásilag, de amúgy is be voltam már sózva, hogy végre jöhetek haza. Csütörtökön még egy gyors fogorvos, majd jött az örökké tartó „még 1 nap…” érzés. Pénteken még az utolsó órák, persze minden szép lassan. 10-12-ig Rotorcraft, majd 2 óra várakozás, addig orosz-házi. 14-16-ig orosz, majd 1 óra várakozás Mechanic of Flight konzultációra. 17óra, tanár sehol. 17:30 még mindig sehol, de addigra már túl sokan vártunk és valahogy ottmaradtam, majd 17:45-re megjött a tanár (+45perc késés). Egy gyors konzultálás a projektről, majd nyomás haza. Nem jön a busz!? (Ilyen fél évente 1x szokott előfordulni, az is most) Nembaj, még rengeteg az idő. Felkaptam a bőröndöt és irány a Centrum, Vapinao étterem, ahol Anna, Gabi és Alíciával megettük „utolsó vacsoránkat”. 21:00 nyomás a Carrefour-ba, még egy utolsó kör vodka és csokibegyűjtő útra. 

21:26 indulunk!!! :D Úton hazafelé néztük a Karib tenger kalózait. A laptopom lemerült, persze mert nem volt idő a konzultálás után tölteni, akkor folytassuk Annáén. Az is. Ó de itt van Zoli, aki most jött épp át megnézi mi újság velünk. Menjünk át hozzá a hálókocsisba mert van vele egy lengyel csaj aki tud magyarul…jó vigyük a cseresznyésvodkát, mert ki tudja mikor ittam már alkoholt utoljára…(november 29-én Belfatban eredeti Guiness sört :D). Így telt a hazaút, míg a kalauz nem lőtte a pizsamát és küldött vissza minket az ülőkocsinkba. Feltöltődtek addig a laptopok, mi pedig folytattuk a filmet, és utunkat hazafelé majd jól elaludtunk, mint a kedves olvasó, aki még mindig itt van.

Röviden ennyi, remélem legközelebb február 15-én tudok írni, addig is köszönöm mindenkitől az idei követést és megértést, amiért mindig ennyire kevés időm jut mindenkire. Majd egyszer mindenre jut idő, mit ahogy erre a blogra is. :) Pá!

(Ami a blogból kimaradt: Október 21-22. Szabó L. Dávid volt nálam, volt még Anna anyja+bátyja+kutyája is nálunk; voltunk Xiao-val drónozni a parkban; katonai temetőbe halottak napján és házilag ettünk lángost, szilvás-gombócot mert az szeretem, lencsefőzeléket ünnepi körök között)