Level 2 in Politechnika

Szerdán kezdetét vette a második semester (félév), így itt az ideje, hogy bővebb tájékoztatást adjak, a tanulmányaimról.

A képen az online Dean's Office-on (nálunk NEPTUN?) található féléves tantárgyaim láthatóak. A rendszer a régi, tehát van egy INDEKS nevű zöld könyvecskénk, amibe akárcsak egy ellenőrzőbe gyűjteni kell az aláírásokat és a jegyeket félévente. Utóbbi csak inkább hagyomány, mert felváltja az elektronikus, de mindkettő ugyanazt mutatja. Láthatjátok az eddigi tantárgyaimat, az ECTS pontokat, amik jelzik melyek  érnek a legtöbbet. Na pont ezek pirossal, ami egész egyszerűen azért piros, mert nem vagyok rájuk büszke. Na jó, azért hadd legyen egy utolsó szavam, Computer Science-ból, Physics-ből és Mechanics-ból N-t kaptam, ami nem 2-es, de még nem is 3-as. Tehát március-április körül még lesz egy új esély átmenni. Ja, hogy igen, itt 3-astól megy át az ember, és Calculusból sikerült 2-est kapnom. Azt majd nyáron/ősszel vagy jövőre kijavítom.  (A többi jegyet, majd megírom, ha nagyon nem tudsz nélkülük aludni.)

Az élet nem áll meg, legalább is, ugyanúgy tanulhat tovább az ember, pl. Calculus II.-n, ha pl, Calculus I.-ből megbukott. A lényeg, hogy a 30 ECTS pontból 17 meglegyen. Ezt ott bal oldalt láthatjátok: 12/30. Ami, egy picit alatta van. Ilyenkor jön az, hogy beszélni kell a dékánnal, és meglátjuk mi lesz...

Ma ezt meg is tettem, miután kivártam az 54 előttem várakozó embert, 5 óra várás után bejutottam. Boldogan fogadott, kopasz úriember (Vice Dean), akinek elmondtam a helyzetet és kérdeztem, hogy akkor most hogyan tovább. Laza nyugodtsággal közölte, hogy "right now your studies are CANCELLED". Ő :O De kérvényezhetem, hogy folytathassam a tanulmányaimat, mivel ha a három N-es tantárgyból átmegyek, akkor ugye csak a Calculus I.-et buktam, és így minden stimmel. Hát jó, és azt hogy tudom kérvényezni? "Például úgy, hogy itt egy papírlap, amire felírom az adataim és címezve a dékánnak leírom, hogy mi a helyzetem. Aláírás, dátum." - Ezt mondta, majd megírtam a lapot. Átnyújtottam, aláírta és a többi közé tette. Akkor most? "Most már engedélyezve van a továbbtanulásom." - És avval a lendülettel rányomott a számítógépén a státuszomra és módosította. Ó hát köszönöm, "próbáljak meg legközelebb több tárgyból átmenni..." - nos ezzel a tanáccsal váltunk el.

A következő kép pedig a tárgyfelvételes lapról, az  idei tárgyak listája. Ki kellett választani a felsoroltakból a felsoroltakat és kinyomtatva bevinni a Dean's Office-ba. (igazából nem értem, akkor minek tárgyfelvétel, de ezt a lengyelekre bízom)

A tantárgyak egyre jobbak és egyre nehezebbek Órarendet most nem mellékelek, de ezekből lehet csemegézni. De akár van egy nap két Calculus, két termodinamika és két mechanika, az abból áll, hogy 6 órán át deriválunk/integrálunk és differenciálegyenletek tömkelege. (Welcome to University of Technology)

Amit még ki kell, hogy emeljek, az az "English Language". Ez elsősorban azért van, hogy 1 év múlva letegyük a C1-es nyelvvizsgát. Nos, aki már rendelkezik ilyennel (like me), vagy ne adj isten amerikai, az felmentheti magát, de csak a makacs tanáron át. Első órán tájékoztatott, hogy akinek van C1 (A-grade) stb... az hozhatja a bizonyítványt. Mutatom ma neki; "hát ...hát, hmm... ez... milyen országból van? Igen...de A-grade kell..." "Az 5 ös, az annak számít?" "hát... hmmm, jó, ja..." Nagy nehezen beleegyezett, hogy a két amerikai és én megcsináljuk a prezentációt, amivel majd bebizonyíthatjuk, hogy tudunk-e angolul és aszerint zár le. De addig kötelesek vagyunk részt venni az óráin. Sebaj, még örültem is neki, hogy academic English meg szakmai dolgok. Hát a frászt! Ma kezdtük a Present Simple-t, és eljutottunk a Past Perfect-ig. Mellesleg kaptunk házinak 8 oldal gyakorló feladatot, amit szigorúan ellenőrizni fog és ha nincs kész 2x, akkor megbuktunk a tárgyból. Elmondta a tantervet is, amiből megtudtam, hogy majd jövő év végén, ha még jut idő, akkor esetleg kitér egy kicsit a szakmai dolgokra is. Máskülönben majd 4.félévtől lesz C2-angol, fakultatívan, ott majd lehet fejlődni. Nah, úgyhogy most meg kell tennem mindent, hogy megússzak még egy év 9.-es angolórát. (amúgy ugyanazokból a könyvekből fénymásol, mint amit anno az 1-es angolcsoportban vagy a B2-nyelvtanfolamon kaptam)

És még egy újdonság:

Kaptam új szobatársat. Nem Aboody még mindig itt van, egy másodikat. Dani, Magyarországról, és Erasmussal jött fél évre. Most már 3-an teljes a csapat és osztozunk a 16,3m²-en.

The ugliest but the loveliest: Łódź

Ejtsd: 'vúdzs', "szállj le Kaliska-nál", play video és kezdődhet a túra.

Ami a videóból kimaradt:

Rengeteg új ember, magyarok, külföldiek egyaránt. Első este egy palacsintázóba indítottunk, ahol találkoztunk pár magyarral. A hely belső design-ja egy villamosra emlékeztet, és óriáspalacsintát koskára sütve töltik meg vagy 30 féle ízzel. Ittunk forraltbor sört majd mentünk tovább. Egy pub, még több ember, csocsó és még több sör. Végül Gossip nevü club, buli hajnalig, majd taxival haza. Egy kis házibuli várt ránk a lakásba, amit az új lakótárs szervezett, de végül 5:40-kor zártam a napot. 

Délután ettünk pizzát, de nem ott, ahol a helikopter volt az étteremben, mert nekik ugyebár befér egy helikopter fülke az étkezőbe, de konyhájuk már nincs, hogy sütni tudjanak.

Villamos sinek 1000mm-esek és rendkívül rossz állapotban vannak. Síntörés, kátyút, ezek teszik lehetetlenné a közlekedést, de ettől függetlenül élvezhető, élhető "kis"város. Amit nem értek, hogy miért hívnak mindenkit Paulinának és Patriciának...(meg elvétve néhány Karolina)

Most újra itt, Varsóban, szerdán suli, amiről majd a következő blogban olvashatsz bővebben.

Łódź-i képek:
klikk ide 

Kraków, Oświęcim

Reggel 4 órás keléssel, megkezdtem az utazást Krakkón át Oświęcim (Auschwitz) felé. Igaz, hogy csak 2 órája feküdtem le, de úgyis hosszú az út.

3 óra vonatozás, majd másfél óra buszozás. Utóbbi ilyen 19személyes kis mikróbuszban történt, ami elég elterjedt közlekedési mód Krakkóban. Az útbaeső megállóba, ha valaki meglát egy ilyen mikrobuszt, csak kedvére leinti és fizet amennyit a sofőr kér, és már megyünk is tovább.

„Auschwitz museum!” Ordít hátra a sofőr, mikor egy semmi közepén, hirtelen megállt. Nyilván mivel gondolta, hogy pára biztos oda mennek, ezért jobb, ha szól. Velem együtt 4-en szálltunk le, majd csak egy kaput látunk. Pár száz méter után aztán csak feltűnt buszok és turisták ezre, úgyhogy azt hiszem megérkeztünk. Két részből áll a tábor, első rész és Auschwitz-Birkenau. Összegyűlt úgy 30 ember az angol idegenvezetésre és rövid ismerkedés után el is indultunk. Elmondta mindenki, hogy honnan jött én pedig rájöttem, hogy a buszon előttem ült az idegenvezető csaj (a képen kék kabátban), csak ő éppen egy megállóval előttünk leszállt. Kapott mindenki kis adóvevőt és fejhallgatót, úgyhogy míg az idegenvezető végigsuttogja a dolgokat, mindenki tökéletesen hallja. És persze, mikor a csoport első fele még pl. fent nézelődik, de a csaj már a pincébe magyaráz, akkor nem marad le az ember a dolgokról, szóval érdemes kifizetni azt a 30-40zł-t.

4 órába telt körbejárnunk a dolgokat, akit érdekel, írjon rám és elküldöm az ott tapasztaltakat és látottakat. Fél 5 után értem vissza Krakkóba, ahol találkoztam Alíciával és elmentünk az ő lakására. Ott Farhod (üzbég csávó a koleszból) már várt minket vacsorával, úgyhogy jól bekajáltunk és próbáltuk megszerelni a mosógépet.

Másnap délbe indultunk el, ki-ki a dolgára.

(Most jöhet a videó)

A Frugós dolog nagyon tetszett és vagy 8-10 darabbal szálltam fel a vonatra. Ott aztán egy kabinban összehozott a sors pár érdekes emberrel, akikkel úgy 5 órán át beszélgetve ismertük meg egymás életét. A véletleneknek persze nem hiszek, mivel félúton kiderült, hogy a 16-os kocsi helyett a 15-ösbe vagyok és Anna, az egyik útitársnak is az előző vonaton kellett volna lennie, csak lekéste 1 perccel.

Hosszú és kalandos út, tele rengeteg szép és elborzasztó látottakkal. Képek? Facebookomon megtalálod:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10200260260405092.191071.1110555500&type=1&l=4c07955d41

És tudjátok melyik a világ egyik legrosszabb munkája? Őrnek lenni Auschwitz-ba. Mert ugye ott is vannak biztonsági őrök, akik őriznek mindent…ők vajon mennyire büszkék a hivatásukra?

"Madaras-Tesco"

A vásárlásról már nagyon rég óta akartam írni. És mivel itt a karácsony, ezért épp aktuális a téma. (Ja, hogy már február van…) Mindenesetre Szabcsii kérdezte azt tőlem, hogy; mit szoktam vásárolni?

Ma péntek van, és nincsenek óráim, ezért a hétvégi bevásárlás mára esett. A menetrend a következő. Irány Wola Park, ami egy fél plázából és egy Auchanból áll. Végigverekszem magam a tömegen és bejutok a csarnokba. 2 kosár és hajrá. (gondolom mindenki szokott vásárolni, ezért most Szabcsii kérdésére nem fogok válaszolni) Ami viszont érdekesebb, az az, hogy mi más, mint otthon.

Auchanba bizonyára járt már mindenki…egy nagy hipermarket, ami még a Tesco-nál is nagyobb és mindig zacskóba teszik a pénztárosok, amit vásárolunk. Na, ha itt bemész, akkor egy icipicit megfogsz lepődni, hogy miért van két mozgólépcső az áruházban. Csupán a rend kedvéért, ugyanis az alsó szinten találni minden élelmiszert, felül pedig minden mást, ami nem ehető. Alapterülete ugyanakkora, csak dupla szint. Hogy miért? Ahogy Szandi (volt osztálytársam) mondta, mikor itt volt; „Nekem bőségzavarom van.”.

A kezdet kezdetén, mikor a másik helyen laktam, mindig Carrefour-ba jártunk. Minden patyolat tiszta, sorok száza tele temérdek áruval, jobbnál jobb termékek, amit otthon sose engedhetett meg magának az ember és mindig a „value” feliratot kereste, az itt állandó. A különbség csak annyi, hogy míg otthon a legolcsóbb, legakciósabb, leg…márkátlanabb áruért kifizetek pl. 12000ft-ot, addig itt a minőségi dologból bőségesen kijövök, mondjuk 7-8ezer ft-ból. Ha kérdeznék, miért van ez, azt mondanám, hogy alacsonyabbak az adók. Nem vagyok pénzügyi szakértő, de nyilván ez lehet az oka. Vagy az, hogy míg nálunk a Tescoba a lengyel tej 145-160ft/l addig itt ugyanaz a tej mondjuk csak 130-140ft.

Auchanhoz visszatérve, itt tényleg minden van és bőségesen. Egy sor, úgy 50 méter, akárcsak otthon, de nálunk megszokott a sorrend: egy sor, tejtermék, egy sor, szárazáru, egy sor üdítők, stb. Mi a helyzet itt? Egy sor vaj, egy sor sajt, 3 sor joghurt…és még mindig a tejtermékeknél vagyunk. Ami persze előny, annak mindig megvan a hátránya is. Például, ha élesztőt keres az ember akkor vigyen magával szótárat, különben sose találja meg. Egyszer akartam venni, de úgy 10 percnyi keresés után feladtam. Miután bejártam úgy 10 sort legalább 3x, akkor jutottam el oda, hogy na jó egye fene, megkérdezünk valakit. (Én az a típus vagyok, aki ha bele döglik is megoldja magától, vagy megkeresi, mintsem, megkérdezzen valakit. Ez nekünk férfiaknak valahogy nem fekszik. :D) Szóval elkezdtem kérdezni a dolgozókat, hogy „where is the yeast?” Nyilván C1-es nyelvvizsgával pakolják az árut, így zsákutcába kerültem. Végül persze, az ÁRUHÁZI WIFI, (ami minden födémtartó oszlopról sugároz) segített, hogy hogy is van lengyelül.

A másik ami feltűnt, hogy honnan van ennyi? Jó hogy nagy ország, de akkor is. Aboody megkért, hogy vegyek már neki 4 grillcsirkét vacsorára. Állok a pultnál, míg várok magamba, röhögök azon, amit mindig mond, mikor nézi magát a tükörbe, vagy éppen falja a csirkéket. „Pítőr, tudod hány csirkének kellett meghalnia azért, hogy így nézzek ki?” És tényleg…végignézek a pulton elöl úgy 80 kész csirke, hátul sül még vagy 200. És rendszerint mindig elfogy. Amikor apuval elmentem egyszer Orosházára, bent voltunk egy csirafarmon. Mutatták is az ottaniak az egyik tenyészetet, hogy itt 40ezer csirke van. És volt vagy 5 ilyen telep. Már akkor is sokalltam, hogy ki a fene eszik ennyit, de most már látom, hogy ide még a 100ezer is kevés. A képen látni a tojásokat, amit ma raktak ki, nyilván a hétvégi roham miatt, mind el fog fogyni.

Mi maradt még…a zsömléspult, akárcsak otthon, mindig a legviccesebb hely. Öröm látni, azt a sok éhes és ideges embert, akik körülállnak egy kosarat, és egymást taposva nyúlkálnak a zsömléért, aztán mikor megvan, elégedetten nézik, hogy „ehe még meleg :O”. Aztán ott vannak a fiatalok által elnevezett „banyatankok”. Tudjátok az a kis kocsi, amit minden idős ember húz maga után. Egyszer belegondoltam, hogy micsoda logisztikai tervezést igényel egy olyannal vásárolni. Képzeld csak el, nem lehet akármit alulra rakni, mert a végén az a 30kg élelmiszer laposra nyomja, mire a pénztárhoz érsz. Ja igen, ott a második bökkenő, hogy miután begyűjtik, ki is kell pakolni, fizetni, majd visszapakolni. Aztán jöhet a rodeó hazáig. Ki, hány ember lábán tudja keresztülhúzni, vagy hogy az istenbe fogja szerencsétlen felemelni a buszra? Itt mondjuk alacsonypadlósak 90%-ban, de otthon történt egyszer, hogy megkért valaki, hogy segítsem már le a gurulós kocsiját a 3 lépcsőfokról. Ok, természetesen. Kicsit furán néztem őket akkor, hogy ha nem bírja el, akkor minek pakol bele annyit. Aztán jött a bökkenő, mikor le akartam adni. Egy laza mozdulattal majdnem lerántott az a 40kg tégla vagy én nem tudom mi az isten volt abba ilyen nehéz.

Szóval, itt van minden bőséggel. Mindig jókedvvel megyek vásárolni, és abszolút örülök az áraknak is. Ahogy Szandin is láttam, egy idegen itt el lenne veszve, mert ennyi félét még sose látott egy helyen. És a legjobb, hogy itt is úgy osztogatják a zacskót a pénztárnál, mint a szórólapot a Blahán.