Reggel 4 órás keléssel, megkezdtem az utazást Krakkón át Oświęcim
(Auschwitz) felé. Igaz, hogy csak 2 órája feküdtem le, de úgyis hosszú az út.
3 óra vonatozás, majd másfél óra buszozás. Utóbbi ilyen
19személyes kis mikróbuszban történt, ami elég elterjedt közlekedési mód
Krakkóban. Az útbaeső megállóba, ha valaki meglát egy ilyen mikrobuszt, csak
kedvére leinti és fizet amennyit a sofőr kér, és már megyünk is tovább.
„Auschwitz museum!” Ordít hátra a sofőr, mikor egy semmi
közepén, hirtelen megállt. Nyilván mivel gondolta, hogy pára biztos oda mennek,
ezért jobb, ha szól. Velem együtt 4-en szálltunk le, majd csak egy kaput
látunk. Pár száz méter után aztán csak feltűnt buszok és turisták ezre, úgyhogy
azt hiszem megérkeztünk. Két részből áll a tábor, első rész és Auschwitz-Birkenau.
Összegyűlt úgy 30 ember az angol idegenvezetésre és rövid ismerkedés után el is
indultunk. Elmondta mindenki, hogy honnan jött én pedig rájöttem, hogy a buszon
előttem ült az idegenvezető csaj (a képen kék kabátban), csak ő éppen egy megállóval előttünk
leszállt. Kapott mindenki kis adóvevőt és fejhallgatót, úgyhogy míg az
idegenvezető végigsuttogja a dolgokat, mindenki tökéletesen hallja. És persze,
mikor a csoport első fele még pl. fent nézelődik, de a csaj már a pincébe
magyaráz, akkor nem marad le az ember a dolgokról, szóval érdemes kifizetni azt
a 30-40zł-t.
4 órába telt körbejárnunk a dolgokat, akit érdekel, írjon
rám és elküldöm az ott tapasztaltakat és látottakat. Fél 5 után értem vissza Krakkóba,
ahol találkoztam Alíciával és elmentünk az ő lakására. Ott Farhod (üzbég csávó
a koleszból) már várt minket vacsorával, úgyhogy jól bekajáltunk és próbáltuk
megszerelni a mosógépet.
Másnap délbe indultunk el, ki-ki a dolgára.
(Most jöhet a videó)
A Frugós dolog nagyon tetszett és vagy 8-10 darabbal
szálltam fel a vonatra. Ott aztán egy kabinban összehozott a sors pár érdekes
emberrel, akikkel úgy 5 órán át beszélgetve ismertük meg egymás életét. A
véletleneknek persze nem hiszek, mivel félúton kiderült, hogy a 16-os kocsi
helyett a 15-ösbe vagyok és Anna, az egyik útitársnak is az előző vonaton kellett
volna lennie, csak lekéste 1 perccel.
Hosszú és kalandos út, tele rengeteg szép és elborzasztó
látottakkal. Képek? Facebookomon megtalálod:
És tudjátok melyik a világ egyik legrosszabb munkája? Őrnek
lenni Auschwitz-ba. Mert ugye ott is vannak biztonsági őrök, akik őriznek
mindent…ők vajon mennyire büszkék a hivatásukra?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése