Zakopane

Történetem elmesélése kissé abbamaradt, leköt a suli és a munka meg sok más egyéb. Most viszont, bloghoz hűen, tartok egy kis élménybeszámolót a hétvégéi zakopanei túránkról.

Régóta terveztem már a Tátrában a hegymászást, és végül 2 hónapos, hegylázban szenvedő szervezés után, egy 10 fős csapat társaságában sikerült eljutnom. Na de kezdjük is az elején.

Aki már ismer azt megszokhatta, hogy évente novemberben egy kisebb baráti kör meglátogat varsóban, ez idén nem jön össze, viszont akkor már ne maradjon ki az év Lengyelországi túra  nélkül, találkozzunk a hegyekben! Álmos és Máté cimborákkal kezdtük el szervezni, ők kocsival, én pedig innen vonattal mennék, ott találkozó, túra, majd vissza. Gyűltünk-gyűltünk, közben én is és Álmos is kibővült egy barátnővel, na meg a többi ismerősök, szóval kell a két autó. Szállás foglalást is sikerült kibővíteni, volt még bőven szobájuk és mivel uborkaszezonba mentünk, abszolút nem volt tolongás. Egyébként booking.com-on lehet foglalni, nagyon sok szép hely van, mi 2500ft/fő/éj áron laktunk, ami kimondottan olcsónak mondható. Szóval mindenki hívta az ismerősét, Délegyházáról, Piliscsabáról, volt aki Szlovákiából csatlakozott, terveztük hosszan facebook üzenetekben, hogy ki mit hozzon, mit vegyünk, együnk stb.

balról: Eszter, Zsolt, Gergely, Barna, Máté, Tomi, Orsi, the North Face, Anna

Én és Anna (új barátnőm) varsóból indultunk éjfélkor induló vonattal és értünk Zakopaneba 8 óra utazás után. Olyan furcsa érzés, mikor zakatol a vonat az éjszakában, 8 órás út… teljesen olyan érzésem volt, mintha haza mennék. Csak reggel nem volt Dunakanyar, nem volt Vác, Keleti pu. és nem vártak anyuék az állomáson, helyette Zakopaneban az alvó város fogadott. Na meg persze az óriási elénk terülő hegyek. Reggelizni sem volt könnyű, mivel fél 8-kor még semmi sem volt nyitva, na de olyan dél körül már lézengtek az emberek. Kocsik csak délután érkeznek, addig bejártunk egy közeli dombot. Hívtuk a szállásadót, hogy 1 óra és ott leszünk, erre Máté hív 5 perccel később, hogy akkor ők megérkeztek a házhoz. :D

Megérkeztünk mi is, jöttek az új arcok akiket megismertünk; Zsolt, akire csak rákellet nézni, egyből megmondtam hogy ő a tűzoltó…Barnát már ismertem Kossuthból, Orsi a szlovák oldalról, akit Tünde és Máté ismert meg egy nyári kék-túrázás során (bocs, Szent Jakab út), Álmos és barátnője Eszter, Tamás (Cseri) és Álmos volt padtársa Gergely. Na teljes a csapat, kipakolta mindenki az otthonról hozott finomságokat, sütiket, kaját, irány a város. Első nap szétnéztünk, bejártuk a már említett dombot, majd visszamentünk a szállásra vacsorát főzni és másnapra megfőzni a paprikás-krumplit.

Rendkívül jó érzés volt, hogy mindenki hozta amit csak tudott, otthoni tojást, cukrot, zsák zöldséget, krumplit, szalonnát, kolbász, sört, bort, pálinkát, amit csak illik. Még fazekat és konyhai eszközöket is hoztak, hátha nem lesz a szálláson. Volt viszont egy konyha, ahol megengedték a tulajék hogy főzzünk, egy nagy öntöttvas kályha-féle volt a tűzhely, abba pakoltuk a szenet egész este. Szóval  megvolt az előeste, másnap irány a hegy.

Október 31.

A korai kelés sajnos nem jött annyira össze, de így is eltudtunk indulni bőségesen megreggelizve 7:30-kor. 8:30-ra elértük a Tátrai Nemzeti Part bejáratát, kis bódéban kell fizetni 2,5zł-t diákoknak a belépésért, itt odaadtunk minden igazolványt ami csak nálunk volt, 3 országból, 3-féle diákigazolványt, tűzoltó, mentős igazolványt…szegény bácsi kicsit összezavarodott és kiadta végül a 10 diákot. :D

jobbról: Tomi, Barna, Álmos, Máté, Zsolt, Gergő, Orsi, Eszter, Anna, én

Elindultunk fel a hegyre, Kasprowy Wierch csúcsra (1987m). Az út egészen csodálatos, mintha egy álomban lenne az ember, folyamatosan olyan tájakon jár, hogy nem bírja feldolgozni a sok szép látványt. Megálltunk itt-ott, pálinka, süti, keksz eréig, meg csodálni a tájat. 1500m-t elhagyva jött a hó és a jég, ami kissé nehézkessé tette a gyaloglást felfelé. Bakancs csúszott, elestünk 1-2-10x de végül négykézláb röhögve másztunk fel. Órámat nézve, kereken 12:00-kor értünk fel (utolsóként) a csúcsra. 

Fotózkodás, feltöltődés majd robogtunk tovább a piros-úton, egy hegygerincen ami Kasprowy-tól megy Kondracka Kopa-ra. Hógolyózás a csúcson, balra Szlovákia, jobbra Lengyelország, többiek elöl gyakorolták a lengyel köszönést a szembejövő túrázókkal, akik ezeken jókat mosolyogtak, mikor egy csapat magyar 4-5 féle képen próbálta kiejteni a „cześć” (ejtsd: csescs) – szia, kifejezést. De láttunk hegyi-kecskét 2000 méteren, dinó, oroszlán formájú hegyeket, szedtünk sok követ és végig csodás napsütötte időnk volt, felhő és ködmentesen. Szél sem volt 10km/h-nál több, szóval abszolút remek időnk volt. Bármennyire is volt felkészült technikailag a csapat, voltak persze hiányosságok a mi oldalunkról, emiatt kissé várt ránk sokat a csapat, de remélem nem haragudtak meg és legalább tovább tudták élvezni a tájat.

Eredetileg egy 7óra 30perces (térkép szerint,  normál, nyári időben) útvonalat terveztem eredetileg, ez nap végére 11óra kemény menetelés lett. Sajnos a hó és a jég jelentősen lelassítja az embert, de ettől függetlenül remek távot jártunk be. Kondracka Kopa (2005m)-re felérve eldöntöttünk, hogy lekell mondanunk a Giewont (Gáspár-csúcs, 1894m)-ről, mert lemegy a nap, szóval elkezdtük onnantól a lemenetelést vissza a városba. Itt volt egy 300méteres szintkülönbség, 1km-es távon belül, szóval elég meredeken jöttünk le a fél méteres hóval borított északi oldalon. Ez eléggé vicces és rohanós rész volt, talán a legjobb része volt számomra az útnak. Tovább haladva időben lejutottunk 1300m-re, ahol elért minket a sötétedés. Végül sima úton lámpával haladtunk hazáig, egyszóval minden sikeresen zajlott.

Kis lazulás, egy jó adag paprikás-krumplin, esti evés-ivás.

November 1.

Vasárnap senkinek nem volt kedve 4-kor kelni, hogy még egy 6 órás túrát beiktassunk, így inkább aludtunk sokáig, megreggeliztünk és a városba mentünk. Söröztünk, és sajtot akartunk venni, de ugye nem gondoltunk, hogy mindenszentek napján MINDEN zárva lesz, szóval nem volt könnyű. Végül egy helyen árultak, azt megszálltuk 10-en és fejenként kb 2-3 sajttal távoztuk. Át a vasútállomásra, ott befaltuk a maradék sütiket amiket a többiek hoztak, majd elbúcsúztunk egymástól. A jó kis Suzuki és a Skoda elindult haza, mi meg felszálltunk a vonatunkra. Visszafele csak 5 órás út volt az IC miatt, de meglepődtem mikor a többiek előbb értek haza, úgy, hogy ők egy másik országba mentek, mint mi akik csak Varsóba.

 

Na hát így telt gazdag emlékekkel a túra. Olyan felemelő érzés volt, tudjátok van az a 100%-os boldogság, mikor mindened megvan, minden remek és annyira nagyszerű, hogy már el sem hiszed. Az egész olyan volt 3-4 napon át. Minden teljesült, ahogy elterveztük, remek idő, társaság, egyszóval leírhatatlan élmények. Aki teheti menjen, télen is „nyitva” áll a Tátra! :)

Képek az alábbi LINK-en.

Túra paraméterekben:

800m Zakopane,

1987m Kasprowy Wierch

1913m Goryczkowa Czuba,

2005m Kondracka Kopa,

1725m Kondracka Przełęcz

Szintidő: 11 óra,

Táv: 22.4km