Lengyel vízen

Szombaton Mateusz és Adam csoporttársaimmal vitorlázni (vízen) mentünk. Az egyetem vitorlázó körének vitorlásával. Életem első vitorlázása volt és elég emlékezetes is marad.

Reggel 9-órás indulással Varsóból, végül 11:30-ra értünk ki a Zegrze Południowe-i tóhoz. Felraktuk a kis hajóra a vitorlákat, amihez külön csavarokat kellett szereznem a raktárból, amikhez persze vittem néhány villáskulcsot is, amiket végül a táskámba elraktam, mert már indultunk is. (ez később még jól fog jönni) Kieveztünk-tem az öbölből és már vitt is minket a szél. Elég jelentősen sodort, de ekkor még csak az első vitorlát raktuk fel. (aki ért a hajózáshoz az nézze el nekem a szakzsargon használatának hiányát) Az első vitorla csak alacsony sebességet biztosít, de elég ahhoz, hogy a hajó így is szinte 80°-ban bedőljön, miközben nekünk a túloldalán kihajolva kell ordibálnunk a rémülettől, hogy ne boruljon be. Később rájöttem, hogy Mateusz ezt direkt csinálja és minden normális, tehát nincs miért aggódni. Ekkor már én is kezembe fogtam a köteleket és ahogy megfeszült a vitorla, dőltünk be egészen addig, míg a víz is dőlt már be a hajóba. Akkor persze kicsit lazítottunk a vásznon és lelassultunk. Mikor már végre megértettem az orrvitorla aerodinamikáját, felhúztuk a nagy vitorlát is. (na jó itt az idő, hogy rákeressek) – És tényleg nagy vitorlának hívják. – Szóval most már még gyorsabban mentünk és két vitorlával, lehasalva bukdácsoltunk a kis hajóban. A szél egyre csak erősödött, és ekkor jött a forduló. Hirtelen a nagy-vitorla kicsapódott oldalra, bele a vízbe, amiért egyből nyúlni készültem, de ekkor az orrvitorla köteleit is befújta a szél. Mikor húztam vissza a köteleket, Mateusz azt hitte, hogy megakarom feszíteni a vitorlát, és ráordított, hogy eresszem le! (persze ezt lengyelül) Ekkor „rohant” (a 4 méteres hajóba amennyire lehet rohanni) előre, hogy lehúzza a vitorlákat, miközben próbáltam visszahúzni a hajóba őket. Ekkor szólt, hogy hagyjam, fogjam gyorsan a kormányt! Hátramegyek, miközben nézem, hogy mekkora vihar támadt, és próbáltam rájönni, hogy mi is okozta ezt. Nyúlok a kormányhoz, de ekkor láttam, hogy letört, és nincs meg a rúdja. Előreszólta, hogy letört, hogy fogjam meg? Ekkor jött a válasz, hogy persze hogy letört, emeljem ki a kormánylapot a vízből! Ó…Kihasaltam a tatra, majd próbáltam felhúzni a nagy fémlapot, de azt olyan erővel sodorták ki a hullámok, hogy esélytelen volt kihúzni. Ekkor jöttek hátra a többiek, hogy akkor majd ők ketten kiveszik, fogjam az evezőket és kormányozzak avval. Miután nekik sem sikerült, kiegyeztek, hogy Adam kézzel felhúzva tartja, így nem akadályoz minket a mozgásban (mármint a kormánylapát). Mateusz pedig megmutatta, hogy kell adni az SOS jelet, szóval ha látok egy hajót szóljak. Ekkor kezdtem töprengeni, hogy akkor mi is fog a táskámból elázni, ha perceken belül beborulunk. Rögtön kaptam az utasítást, hogy ott szembe homokos a part, oda kikötünk, evezzek! Elkezdtünk evezni, de nem sok értelme volt, mert a sodrás úgyis arra vitt, szóval csak 1 órán keresztül kellett kormányozni az evezőkkel, míg elsodródtunk a túlpartra.

Kikötöttünk, vagyis inkább belefúródtunk a homokba. Ekkor fa rudat kerestünk, hogy valamiből kormányrudat fabrikáljunk, de szerencsénkre egy ember segített, aki a csónakháza elől nézte végig mikor megfordult a szél és leverte a vitorláinkat. Nem csak, hogy adott egy rudat, de még méretre is vágta és ki is fúrta. Leszereltük a kormányt, és hála az általam eltett villáskulcsoknak, ki tudtuk csavarni a törött rudat. Felraktuk az újat, és elmentünk sétálni, hogy valami boltot találjuk és egy üveg bort vegyünk a bácsinak, vagy mint jó hajótöröttek példájára szokás, élelmet keressünk. Élelem nem volt, se bor, de egy Míg-21-es repülőt találtunk helyette az erdőbe, amibe beültünk és próbáltunk minél több alkatrészt menteni repülőmérnök módjára.

Visszamentünk a hajóhoz, és ekkor jött a gyors elhatározás, hogy most vagy soha, vissza kell fordulni, a szél már jobban nem fog enyhülni és félő, hogy lekéssük az utolsó buszt amivel visszaérnénk Varsóba.

Akkor uccu neki, Adam a búvárruhájába betolt minket, mi meg eleveztünk, és felraktuk a nagy-vitorlát és a kormányt. Innen már csak egy akadály maradt, szembe széllel kell mennünk úgy 5km-t a túlpartra ami annyira egyszerű, mint megtalálni a vízben az elúszott kormányrudat. De azért nekivágtunk. Ide oda cikáztunk a vízen, amennyit felfele haladtunk egy forduló alatt, annyit a sodrás visszavitt, de végül valahogy 3 óra múlva csak elértük a kikötőt. Kipakoltunk, lemostuk a hajót, majd rohantunk a buszhoz és elértük az aznapi utolsó buszt, és még 10 percünk is volt az indulásig.

Visszaérve Varsóban, kiszakadt, ázott nadrággal, homokkal teli szintén ázott cipővel betértünk egy étterembe, mert Adam szerint nem gáz, és szólt is a pincérnek, hogy ugye nem baj az öltözékünk, mert kalandos napunk volt és nagyon ennénk egy levest. Rendeltünk egy cipós-Żurek-ek, amit a lengyel frankfurti levesnek hívok, meg mellé palacsintát.

Nos, ez volt első vitorlázásom lengyel vízen, de ettől még remélem lesz hasonló élményben részem. :)
Képeket csak telefonnal sikerült, mert fényképezőt nem mertem magammal vinni, pont az ilyen kalandok esetére felkészülve.

Varsó felett

Nos, az egyetemem egyre inkább lenyűgöz, nap mint nap jövök rá, hogy igazából mennyire elit és magas rangú hely ez, ahol tanulok.

A minap Aerodinamika laborunk részeként elmehettünk repülni egy körre, persze ennek feltételei is vannak. Akkor először is adott a típus AT-3-as ultrakönnyű gép, amiből fel kell péntekre készülni, technikai adatok, NACA 4415-ös szárnyszelvény adatai és mi-egyéb.

Péntek reggel 9:00 találkozó Varsó Bemowo repülőtéren. Egy briefing-el kezdjük a napot, lemossuk a gépet, és megismerjük a speciális fékszárnyait, egyéb elemeket. Majd szépen sorban, mindenki 15-perces iskolakörre repülhet.

Akkor én következek. Beülünk, légnyomás, külső hőmérséklet, indulás ideje felírva. Motor indít, és már mehetünk is. 500m-en végezzük az "áramlási szemrevételezési" vizsgálatot, melynek lényege, hogy a gép szárnyszerkezetére felragasztott fonalak segítségével vizsgálhatjuk meg az áramlást. Lamináris, vagy éppen, mikor vált turbulens-re. Először 180km/m-ról kezdünk, majd csökkentjük a sebességet egészen 80km/h-ig, ahol már vészesen átesési sebesség közelében vagyunk. Ekkor a fonalak össze vissza terülnek-cikáznak, majd ahogy a gép tovább lassul 76km/h-ra, elkezdünk zuhanni. Ekkor a fonalak előre állnak. Na de nem kell aggódni, a zuhanás 3-5 mp-nél nem tart tovább. Befejeztük a munkát, akkor jöhet a repülés élvezete. (nem mintha eddig nem élveztem volna :D )

átesés közben

A pilóta, aki persze nem tud angolul ezért próbált az elején franciául mutogatni a műszerekre, végül lengyelül magyarázott, amit lévén, a laborjaim nagy része lengyelül folyt, egész jól értettem. Szóval egyszer csak elkérte a fényképezőm, mert a saját fotó készítése, arról, ahogy repülünk az a jelentés leglényegesebb eleme, hogy később az egyetemen kitegyék a folyosón a képet. Fogjam meg a kormányt, majd ahogy ránéztem, hirtelen mély süllyedésbe vitte a gépet, és közben fotózott le, amikor a g-s erők olyan erősen hatottak rám, hogy a szám is úgy maradt :D Na ezt követően hirtelen felemelte az orrát majd vissza. (kicsit szerintem élvezi, hogy minden tanulót, aki elsőnek repül jól megtornásztat) 

Ezután kémleltem a varsói belváros felhőkarcolóit, és a helyeket, ahol már mind voltam és felismertem. Most jött a legjobb rész, szólt, hogy ő minek ide, és átadta a kormányt, és mondta hogy vezessem. Vittem volna szépen, de szólt, hogy jól, döntsem be bátran, pedállal is, fel-le. :D Ekkor inkább cselekedtem, míg mielőtt újra átveszi a kormányt és meghánytat. Szóval hánytattam én őt inkább. Egyik jobbra döntésnél azonban beletaposott a bal pedálba, hogy az sok lesz, úgyhogy végül is jól mulattunk. Leszálltunk és jöttünk vissza a földiekhez. 

Most már csak a jelentést maradt hátra, a sok számolás, és a képek elemzése. Szóval egy remek élmény volt, amolyan munka gyümölcse az éves munkáért. :)

Napirend

Néhányan kérdeztétek, hogy hogyan telik egy napom, és mivel már egy ideje nem írtam semmit most végre sikerül. Ilyen blogot még 1 éve akartam volna írni de akkor még kevésbé volt időm írni.

Hétfő:

I.műszak

7:00 ébresztő, 7:30kor már el kell hagynom a lakást, hogy időben odaérjek a nyomtatós-hoz, aki eredetileg 8-kor nyit, de mindig 10 perccel ott van előtte. Szóval 8óra, nyomtatom az aznapi aktuális projectet, de 8:15-re már az egyetemen kéne lennem, sebaj, jön a villamost, avval még pont beérek 5 perc késéssel. Két Electronics órával indítjuk a napot, majd irány a másik épület, Mechanics of Flight óra. Ez egy kiváló alkalom, hogy gyorsan befejezzem a Computer Science projectemet, amit aztán 14-kor betudok mutatni a tanárnak. Közben jegyzetelek, hogy megtudjam írni jövőhétre a 6.projectet. 4-5. project leadva.

12:00 rohanás az Integrated CAD/CAM laborba, ahol dogát írunk, vagyis modellezni kell és jegyre megy. Ez tart 2 órán át, majd ha ez megvan, irány haza, mert nem lettem kész a projecttel, hogy bemutassam.

assembly part (Siemens NX 8.5)

14:30, már ebédelek is, de igyekezni kell, mert még aludnom kell 20 percet, és tanulni az esti dogára. 1,5 óra tanulás, minden menni fog, akkor irány az egyetem újra.

II.műszak

Ilyenkor emlékszem vissza mindig az olyan napokra, amikor ennél rosszabb napjaim voltak, hogy erőt nyerjek, és nyomás, mert 18:00-kor kezdődik a Computer Science javító vizsga. Beértem korábban, még egy utolsó gyors egyeztetés a többiekkel. A vizsgának 19:40-kor vége, ok, fellélegezhetek, míg hazaérek.

III.műszak

20-után már itthon vagyok, akkor fejezzük be gyorsan a projectet, hogy holnap letudjam adni. Á, holnap Machine Design doga…arra pedig nagyon kell tanulni, hogy nehogy vizsgázni kelljen mennem belőle. Szóval kész lett a project, nézzünk fel akkor facebookra, hátha van valami fontos. 9 új üzenet, abból 7-úgy kezdődik, hogy „Hi Peter…”, „Can you please…” „Hey, I need…”, tehát mindenki tőlem akar mindent megtudni vagy segítséget kérni. Akkor ezek most várnak magukra, majd éjfélkor talán válaszolok. És ekkor van ugye a „csúcsidő”, család-ismerősök mind ilyenkor írnak, hogy „Mizu?”. Akkor facebook-ok hagyjuk, tanuljunk Machine Design-ra. Ekkor megérkezik Anna, de szegényre majd talán a hétvégén lesz időm csak. Tanulás úgy fél 1 ig, mert utána érzem, hogy nem ér semmit, meg aludnom is kell, mert másnap „frissnek” kell lennem. (Ez azt jelenti, ha ledöntöm a 3dl kávét, akkor hatnia kell, mert ha olyan fáradt az ember, hogy az se hat az nem jó!)
Nézzünk még fel gyorsan facebookra, hogy mi az ami tényleg sürgős valakinek. 3-4 embernek a kérésének eleget teszek, és küldöm nekik a dolgokat, vagy leírom amit kértek. A többit, majd holnap este elolvasom talán. 1:00 alvás. (igazából ez már nem is egy napom, de nálam egy nap mindig átnyúlik a másikba, szóval folytatom.

Kedd

7:00 kelés, rohanás a nyomtatóba, mert a tanár éjfélkor rakta fel a mai anyagot a weboldalra, és anélkül nem tudok rá jegyzetelni, na meg a CS projectemet is kikell nyomtatnom. (8:20-ra be is érek Aerodynamics-ra mert sokan voltak a nyomtatónál.) 2 óra Aerodynamika, majd jön a sorbaállás a tanár irodájánál.

Míg állok sorban rájövök, hogy az Excel részt nem csatoltam hozzá, és két ábra nincs kinyomtatva. :O Sebaj az egyetemen is van egy nyomtató, (azért nem ott nyomtatok minden reggel, mert ott kb. 35ft/oldal, a másik helyen pedig csak 8ft) szóval szeretnék nyomtatni! „Pendriveról vagy emailről?” Pen…NEM LEHET CSAK EMAILről. Fuc…jó sebaj, van lent 3 számítógép, remélem működnek és eltudom küldeni. 3-ból kettő foglalt, a 3-on megvárom míg 10 percet tölt a gép, majd kiderül, hogy nincs rajta internet. Nembaj, majd a mellettem lévőt megkérem, hogy küldje el. Ok, sikerült, irány nyomtatni. Akkor szeretnék ismét nyomtatni…emailről! „PDF-ben van?” NEM. „hát csak arról lehet” FUCK!!! Akkor hagyjuk a…az egészet. Visszaállok a sorba, ahol ekkor +5 ember áll. Nembaj én voltam itt előbb, csak „ők nem láttak” :D Bejutok, leadom a projectet, kaptam rá max pontot, a ábrákat meg pendriveról bemutattam. Ok, max. pont! :D Remek, egy dolog letudva, akkor rohanás tanulni Machine Design-t, mert még át kell néznek a kuplungot. Van 1 órám rá, majd jön a tanár. Tart még 1 óra lecture-t, majd még 1 órát ad a doga előtt felkészülni. Csodás! :) 14:00-15:05-ig megírtam simán, remélem a legjobbakat. Akkor irány a konditerem.

Mivel ez az utolsó alkalom, az emberek 98%-a nem jött, így az edző rám szól fél 5-kor, hogy „go home!”. Aláírta az indeks-et, szóval minden rendben. Mennék biciklivel de megint szarakodik a terminál és nem adja ki a biciklit, nembaj van 10 perc sétára egy másik, de hiába ott sem adja ki. Akkor mindegy innen már elgyalogolok a metróig. Irány haza.

Végül alhatok kicsit, de este kelni kell, mert vár a többi feladat. Elolvasom a maradék üzenetet, meg az újabb 6-ot, aztán állunk neki tanulni és beadandókat írni.

Na ez volt két nap. De ezt egész évben sincs máshogy, és aki Engineering-et tanul, az tudja. :)

Ezzel a képpel kívánok szép napot mindenkinek, hamarosan jelentkezem egy újabb remek bloggal! :)