Knowledge Gums (elmélkedés)

Mikor otthon elbúcsúztam a Keletibe rokonoktól, barátoktól, és mielőtt vonatra szálltam, nővérem (Klári) kezembe nyomott egy doboz rágót. "tessék vigyél amerikai rágót..." gondolom akart valamit adni, ami tőle van, és hát ez volt kéznél. Volt benne úgy 3 darab még a 14ből (na jó nem is ez számít), örültem neki, és valahol éreztem, hogy ennek a rágónak lesz valami jelentősége.

Hát most megtudtam. A napokban kifejlesztettem egy tanulási módszert. Vagyis inkább kreáltam egy szettet, amivel játszva, könnyedén meg tudom tanulni azt a 100db integrálós és deriválós, stb. képleteket a matek vizsgákig.

A trükk a következő; veszek egy kartont, besávozom 4,5x3cm-es téglalapokra, majd kivágok belől egy jó párat, amikre ráírom a tudnivalót. Egyik oldal az egyenlőség jellel, hátán, a megoldása. Kicsi, jól olvasható, könnyen elfér, könnyen kezelhető és bárhova magammal vihetem, és így a nap 24 órájába tanulhatom őket. Legyen éjszaka, nappal, villamoson, vagy épp a w..wárosba, bárhol elérhető. (ezt úgy hangzott, mintha reklámoznám) Már csak egy dolog kell, egy tároló, amibe belefér és zsebbe mindig kéznél van. Na itt jön a képbe a nővéremtől kapott rágósdoboz. Igaz már csak egy rágó maradt benne (egész jól beosztottam, szeptember óta), amit gyorsan meg is ettem. :D

Amiről igazából írni akartam ennek kapcsán, az az, hogy lássátok, „milyen kreatív és okos ez a gyerek”. :P Na meg az, amit egyik nap a buszon éreztem leszállás közben. 

Nem tudom ki, hogy van vele, vagy mennyi időközönként check-olja a zsebeit ha tömegközlekedik, hogy megvan-e még a pénztárca és a telefon, és nem lopta-e épp el az a csóka aki a bal vállamnál áll. Én bevallom, elég sűrűn. Értékek ide-oda, nálam van persze az új tanulm találmányom, amit valaminél fogva, jobban féltek, mint a mobilomat. Történetesen, egyszer megijedve kaptam oda, mikor nem éreztem egyből, hogy a zsebembe van, és rögtön lepergett előttem a legrosszabb. Tegyük fel kiesik és kihullik a tartalma a földre, bele a vizes hólébe a busz padlóján és szétfolynak az integrálás szépen megrajzolt szimbólumai. Vagy valaki netán hozzájut, megnézi, és mit lát? Egy halom darab papír, és megsemmisíti, mert neki nem fontos. Én ezt most annyira értékesnek tartom, mint azt az 50zł-t a zsebembe. Sőt sokkal többre tartom annál. Egy, hogy megdolgoztam vele és nagyon tetszetős lett, kettő, hogy nagyon sok múlik azon a tudáson, amit garantálni tud. Olyan ez, mint az a híres mondás, „a tudás nem vész el”, vagy hogy, a tudást nem tudja senki elvenni tőlem. Az az enyém, ha egyszer elsajátítom, hatalmamba kerül, és uralni tudok vele bárkit, bármit, ami nem tudja azt, amit én. (jó nem kell ezt ennyire bölcsre venni)

A kártyákat illetően, pedig, mivel még nem sikerült teljes mértékben elsajátítani, ezért érzem annyira könnyen elveszthetőnek, hiszen ha elvesztem, nem tudom megtanulni… De pár hét és már a fiókom sötét sarkát fogják elfoglalni, és visszakerül a rágósdoboz oda, ahonnan elvettem. Csak elfogyott belőle a rágó… :O

"Show your stuff"

Külföldiként sok mindenre figyel az ember, ha utazgat a városban. Legfőképpen olyan, dolgokra, amik felkeltik a figyelmét, de nem tudja az ember, hogy mit jelent. Ilyenek például a különféle reklámok.

Emlékszem az első napokra, mikor meglepetésemre a buszokon és a villamosokon laposkijelzőkön írják ki a megállók nevét, dátumot, reklámokat, híreket és mi egymást. A kedvencem persze, aminek hasznát is tudom venni, az a „George’s Enlgish”-blokk, amibe minden nap más új angol szót vagy kifejezést mutatnak, és így nemcsak angol-angol, de angol-lengyel jelentéseket is lehet tanuli. (A mellékelt képen épp egy újévi fogadalom olvasható, a „Pack in smoking” – jelentése: Abbahagyni a dohányzást.) Minden járműnek megvan a maga rendszere, hogy mely reklámok mennek például csak buszokon és melyek csak villamoson. Olan célzott közönségre is utal szerintem, mert a villamoson körülbelül 10 ből 8 hirdetés valamelyik színház vagy opera előadására invitál. (Buszon például, még nem láttam színház reklámot). De nyilván megvan a szeparálás oka is.

Van továbbá a közlekedési cég által megrendezett, balesetveszélyre felhívó kampány, aminek keretében forgattak egy videót, ahogy egy kocsi áthajt a síneken és a villamos 50km/h-ról beleszáguld. Ezt minden ötödik percben lejátsszák, hogy teljes nyugodtsággal utazz. (Na ilyenből buszos példádul megint nincs.)

De mivel ebben a blogban reklámokról van szó, ezért térjünk is át a buszos/villamosos reklámokról, egy másik fajtára. 

Ez pedig az épületeken lévő óriásvásznakhoz köthető. Emlékszem, mikor régen az állványozás köré felhúzott védőháló csúnya zöld vagy éppen szürke színében csúfított egy épülettömböt, és valakinek jött az ötlete, hogy ha már van egy ekkora felületünk, akkor miért ne csináljunk belőle pénzt. Rögtön megjelentek rajtuk a hatalmas hirdetések, de azok, valljuk be, tényleg kétfunkciós szerepet játszottak be. Itt azonban más a helyzet. Állványok helyett, egyszerűen kifeszítik a vásznat a házak falához, és kész is a dolog. Hatalmas felület, csak a reklám kedvéért, ráadásul a bentlakók semmit sem éreznek belőle, hiszen akárcsak egy függöny, kifele kilátni, befele nem. Ez mind rendben van, de egyik nap mikor láttam, hogy egy ilyet cserélnek eltöprengtem. Nézzük meg a képen lévő Riviera kollégium épületét, a maga 15 emeletes plakátjával. Ha csak belegondolok, mekkora gyár kell, hogy egy ilyen vásznat legyártsanak? (jó nyilván nem kihajtva nyomják rá :D)Aztán ott van az anyaga. Közelebbről megnézve látszik, hogy a teherautókhoz hasonló erősségű ponyva ami persze lyukacsos, tehát méregdrága előállítani, ergo reklámozni is. Pénz mit sem számít, hisz 2-3 hetente cserélik őket más reklámokra. Kérdés: Akkor mi lesz a sok elhasznált ponyvával? Megy a hígítóba és újabb festés? Valószínűleg…Mindenesetre nagyon kreatív és jó módja a hirdetésnek, csupán az épületek nem látszanak mögötte.

És ami engem nem hagyott nyugodni…nemrég megláttam két óriásplakáton, az alábbi feliratokat: „pokaż jaja” és „pokaż dekolt”. 

Egy darabig csak elolvastam magamba, majd kezdett zavarni, hogy túl egyszerű szöveg és nem értem. Vegyük sorba, a „jaja” anyit jelent, tojás. Pokaż? Biztos azt jelenti, hogy „vegyél”…és nyilván egy lengyel hazai termékeket támogató felhívás lesz. Hát nem! Pokaż = mutasd. Ok, ez hülyeség, nézzük Google friend mit mond: „Show egg.” Mutass tojás? Valami nincs rendben, és ilyenkor jön az, hogy… Damian! Help me to translate this. Röhögés, majd mondja: „It means show your balls!” :O? Hogymicsoda? De hát ez egy óriásplakát, nem írhatnak ilyet ki. Ok, nyilván kétértelmű a dolog, nézzük, mi a helyzet a másik szöveggel: „pokaż dekolt”. „It means show your boobs.” ??? Na most már tényleg nem értem, mi ez valami urbanizáns sexflashmob-ra felhívó kampány része? Sajnos senki nem tudja, mit reklámoz, vagy mit takar, de rövid keresgélés után, rátaláltam lengyel fórumokba, hogy mások se tudják, és próbálják megfejteni a dolgot.

A magyarázat pedig egyszerű. Kell egy reklám, ami lényegretörő, jól látható, jól olvasható, minden fényviszonyban kivehető, és így született ez a kép is. Hogy mit takar, nyilván a későbbiekben, egy kiegészítéssel fogja a köznép megtudni. Hasonlóképp volt ez a nyáron az RTL2 reklámjával is, amit még otthon „Az élet szép!”, „Az ég kék.” vagy a „A fű zöld.” Szlogenekkel próbálták az embereket kíváncsivá tenni. Mikor már mindenki az általam is szerkesztett „You don’t say!?” meme-kre gondolt, egy ilyen plakát megláttán, akkor jött az új plakát és így már mindenki számára összeállt a kép. De kellett valami, amivel elérjék, hogy az ember kíváncsi legyen és figyelje még jobban azokat a táblákat.

A reklámtrükkök továbbra is élnek, de a szabályok egyre jobban enyhülnek. Nyilván ma még csak, egy aprócska felirat: „Mutasd a tojásaid!” (belefér), de lehet, hogy pár év és már nem kétértelmű szavakkal fognak körülírni valamit. Végezetül pedig még egy kép, amit pénteken láttam meg az egyetem folyosóján. :)

Pesa 120Na Duo - kétajtós

Ma, képzeljétek, mi történt...

Először utaztam olyan villamoson, aminek mindkét oldalán van ajtó. Hát nem érdekes? :D Itt ugyanis mindengyik villamos jobbajtós kiszerelsében létezik, éppen ezért, úgy 10 percig nézegettem, az utastér elrendezést, mintha olyan más lenne. Háttal a bal oldali ajtónak álltam, így csak később tűnt fel, hogy várjunk csak, itt nem szokott ajtó lenni. 3505-ös számmal közlekedett és idehaza rákerestem, kiderült, hogy egyike annak a 6 villamosnak, amit decemberben helyeztek üzemben. Bydgoszcz-ban gyártják (mellesleg Damian is ott lakik) de még Szegeden is fellelhető a 120Nb típusból, azok 100'-as számozásban.

Na szép hetet mindenkinek és jó villamosozást! :D

Vissza a jelenbe

Már itt is vagyok. Eltelt egy év, karácsony, úgyhogy 1-én, az első varsói géppel már jöttem is „haza”. (Nem is értem miért kérdezte úgy mindenki, mikor Budapesten voltam, hogy „na és mikor mész haza?” ? Ja hogy Varsóba…ok)

Reptéren várakozás közbe jutott eszembe, hogy valami fontos hiányzik, és ez a laptoptöltőm, amit a nagy kapkodásba sikeresen otthon hagytam. Telefon, anyu, végül húgom behozta, de a security kapun már egy őr ment érte. (mármint a töltőért). Szóval jött a busz!!! Ami kivitt a géphez, amivel a jégtelenítés után rögtön fel is szálltunk. (Nem tudom megérteni mi abaja még mindig pár embernek a Ryanair szolgáltatással :P) A felszállást a kapitány végezte, ami érezhető is volt. Olyan enyhén emelte el a gépez, hogy minimális G-t éreztünk a gépen és, egyből bekerültünk a ködbe. Olyan 2000ft-en pedig már ki is tisztult minden. Visszanézve egy sötét ködtakarót láttam, ami alatt a város és a reptér fényei fehér fényfoltként jelentek meg. A horizonton pedig a már rózsaszínből szürkébe átmenő naplemente fényei. Előttünk egy Wizzair ment, na jó nagyon belemerültem a részletekbe.

Szóval a repülés az eddigi repüléseim közül a legjobb volt. Igaz semmi Champagne-Shower vagy hasonló nem volt a fedélzeten az újév alkalmából, de minden kisvárosból tűzijátékot lőttek Szlovákia és Lengyelország felett, amit persze tökéletesen lehetett látni. Ami meglepett, hogy Elkezdtük Varsót délről megkerülni. Végül pedig világossá vált, hogy akkor Chopin-ra szállunk le. Yee :D Ha már onnan indultam, akkor oda is érkezzek és legalább fél óra alatt hazaérek. Reptéren kiszúrtam még a LOT 787-ét, amit persze, hogy nem tudtam rendesen lefotózni az üvegablakokon keresztül.

Hazaértem és Aboody bátya, Ashraf? Fogadott, aki aznap érkezett, mikor én haza Budapestre. Visszabirtokoltam az asztalomat és az ágyamat és hozzá is láttam a tanuláshoz. Vagyis folytattam, mert másodikán már volt suli. Megírtuk a műszakirajz test-et, és átmentem Sajad-hoz ebédre. :P Aztán csütörtök, péntek…folytatódik a régi kerékvágás, annyi különbséggel, hogy maradt 1 hónapom a vizsgákig (-1 hét).

Vizsgák:

Összesen azt a két vizsgát jelentik, Calculus és Algebra. A többi tantárgyból pedig folyamatosan írjuk ugye a dogákat…Szóval február 4 után elvileg kapunk 1-2 hét szünetet és kezdődhet a második semester. (de hol van az még)

Tanulás:

Nos, végre „elkezdtem tanulni”, úgy igazán. Napi 3-4 óra Algebra mert kedden doga. Szóval 1-e óta minden napom ebből áll. Péntek este kondi után voltam olyan hülye és Sajad-hoz átmentem, úgy 4 órát algebráztunk, ja este 23, menjünk haza (utálom a pénteket!). :D Fura? Amíg élvezem és nem őrülök bele addig jó.

Milyen az idő?

Mild, 2-4°C, felhős, esős, szeles. Tipikus novemberi idő.

Mit eszek?

Azt amit eddig, de már egyre jobb vagyok a konyha területén. Amit nem értek, hogy miért olcsóbb a koktélparadicsom, mint a sima.

A másik amit nem értek az a szobatársam Aboody. Felkelt ma 8-kor, skypeolt délig az anyjával, míg én aludtam aludni próbáltam. Álmomban pedig már értettem is amiről beszél. Abból a pár szóból, amit értek már egyiptomiul összeraktam félálmomba a sztorit és mikor felkeltem, tökre örültem, hogy hú tudok arabul. :D Na, nem ezt akartam, hanem, hogy lefekszik utána 13-kor, mert fáradt, de csak 1 órát alszik. Kérdezem, hogy aludni akar? Nem, 1 óra alvás az csak pihenés nem alvás! Ja jó bocs… Majd eltelik az 1 óra és szól a telefonja egyszer. Kétszer, Háromszór. Így megy ez vagy 6x (10perces eltéréssel), mikor megkérdezem, hogy „What’s that noise?” „The alarm…It means I should wake up.” Oh hát akkor hajrá pajti :D

Na ami a tesóját illeti, tegnap este ment haza, mármint Németroszágba, ő ott tanul. (mondtam olyan vagy mint a Hitler, az is Varsóból ment Berlinbe…csak kicsit másképp)

Na a törit félretéve, mi újság van még? Rövid a hajam, csütörtökön levágattam. Hosszú a szakállam :D amin mindenki meg van lepvődve. Még én is, mikor köszönök az egyik csávónak az meg meglepődve néz…”hey man! You, you … you look like Brad Pitt!” BRAD PITT??? :O (magamba elképzeltem, annak nincs is körszakálla) „Yes, but I mean in a positive way, it’s cool man!” Ó hát kösz than. :D

Aztán, péntektől hivatalosan is európai állampolgár lettem. Elmentem átvenni a bevándorlási hivatalba a papírt, amivel 3 hónapnál több időt is tölthetek itt. Mondja a nő, hogy a decision is POSITIVE, de mindezt olyan hangnembe, mintha körözött bűnöző lennék, és hatalmas pecséttel rányomnák hogy ELUTASÍTVA. (akkor beszélnek így valakivel) Nagyon nem lepett meg, még jó, hogy positive, csak ahogy ezt előadta, avval zavart össze. Na úgyhogy kaptam egy sárga papírt, amin az áll lengyelül, hogy ez a papír igazolja, hogy európai állampolgár vagyok. Név, szül. év, ország, pecsét. (Útlevelet ismeritek? :D )

És a legjobb…megvettem még 31-én egy Laurent Gounelle könyvet és a repülőút óta azt olvasom. Hogy is mondjam, iszonyatosan jó könyv. :D Szóval az színesíti be a reggelemet a villamoson, ó és közbe megismerem  Bali-t is.

Ja amúgy Boldog Új évet így utólag is. :P
(képek később)