"Még mindig jó magyarnak lenni Varsóban." Október 23.-ai.

Mit csinál egy magyar az október 23.-ai megemlékezéskor Varsóban? Ebben a blogban kiderül.

Lengyel programfüzetet is kaptunk

Történt ugyanis múlt héten, hogy a "Varsói magyarok" facebook csoportban Zsombor kiírta, hogy a Magyar Nemzeti Színház előadásában, 21-én premier előtt megtekinthető a Tóth Ilonka című darab. Épp színházba vágytam, mikor ezt megláttam, ezért már írtam is az emailt a nagykövetségnek, akik küldték is a jegyet. Így kerültem a Teatr Polski im. Arnolda Szyfmana w Warszawie-be.

Fotó: Teatr Polski w Warszawie

Az előadást valami fantasztikus volt! Erkélyről ülve kiválóan beláttam a színpadot, ahol filmbeli vágásokhoz hasonló gyorsasággal cserélődtek a helyszínek, események, szereplők és a díszlet. Sok idősebb neves színész játszott (Bodrogi Gyula, Voith Ági, Bakos-Kiss Gábor, stb.) és fiatal is egyaránt. Rendkívül látványosan és lenyűgözően adták át az 1956-os korszakot, és az akkori történéseket. Ehhez a rendező mindent eszközt felhasznált, amit a színház keretei között meglehet valósítani. A jelmezek, a díszlet, a dialógusok, a gyors több szálon futó cselekmény, tömény információ, zene és hangeffektusok, vizuális vetítések eredeti TV-felvételekből, Magyar Himnusz és más úttörő dalok éneklése, pirotechnika és minden ami a tankcsövön kifért. :) Mindenképpen ajánlom annak, aki szeret színházba járni és akit érdekelnek az '56-os események.

Viszont ami még jobban meglepett, az az előadás zárása, amikor a majd 3 órás darab végén többen a színészek közül kiálltak, hogy egy személyes történetet meséljenek el, ami velük történt az 1956-os forradalom idején.

Az előadás végén Gabival részt vettünk egy sajtó-fogadáson, ahol személyesen is tudtunk beszélni a színészekkel. Köszönetet mondott Vidnyánszky Attila rendező és a fogadó színház igazgatója is. Itt egy személyes élményem, hogy az HBO-n egy éve futó, Aranyélet című sorozatról kezdtem beszélni Waskovics Andreával, aki Tóth Ilonkát játszotta, és tőle tudtam meg, hogy a sorozat második évadjában, ő fogja játszani a fiatal Jankát. (Aki még nem látta a sorozatot, az kezdje el nézni, zseniális! Aranyélet )

Beszélgetés Bakos-Kiss Gáborral
Fotó: Teatr Polski w Warszawie

El jött a 23.-a, 15:00-óra, találkozót szerveztünk az itteni magyaroknak egy kis megemlékezésre, mécsesgyújtás céljából, a Krakowskie Przedmieście-n lévő '56-os emléktáblánál. Érkezésemkor láttam, hogy Gabi TV-seket is rendelt...vagyis úgy tűnt. Nem, az MTV-től jöttek, de tök véletlen mert meglátták a koszorúkat és csak felakarták venni. Így lettünk benne az esti híradóba. Többiek is csatlakoztak, majd közösen elénekeltük a Himnuszt és a Szózatot.

Megnéztük még Sztálin csizmáit, majd ezt követően mentem falat mászni, de utána este 21-től ismét volt egy "akciónk" amire összegyűlt az itteni magyar nép. Kezdésnek a Magyar Kulturális Intézetbe mentünk, hogy onnan csináljunk közös képeket a Pałac Kultury-ról, ami magyar színekben világított. Utána felmentünk A. Centrumban lévő lakására, hogy jobb képeket csináljunk.

Hát így emlékezett megy egy csapat magyar varsóban a 60. évfordulóról. És, hogy egy kedves ismerősömet idézzem: "még mindig jó magyarnak lennie Varsóban!" :)

További olvasmány Gabi szemszögéből itt: Varsó blog

Skierniewice - Koszorúzás és Fűtőház

Mai túránk Skierniewice-be vezetett négy magyarral, közülük egy új taggal bővülve. Voltunk koszorúzni, majd egy egészen érdekes helyre véletlen bekerülve töltöttük el a napot. Kezdjük is. :)

Már megszokott varsói "kemény-mag" csapatunk: Gabi, Évi (képen jobbról) és Zsombor (aki épp fotóz), és egy újabb magyar lakosunk Adriennel (képen bal oldalon) vonatoztunk el Skierniewice városába. Az út célja az volt, hogy megkoszorúzzunk egy, a magyaroknak köszönetet mondó emléktáblát a bolsevik csatában való segítéséért.

A történet ugyanis, hogy az I. világháború végével a frissen megalakult Lengyelország és a bolsevik Oroszország között háború tört ki. A harcok változó szerencsével folytak, 1920-ban a bolsevik csapatok Varsó bevételével fenyegettek – ha ez megtörténik, akkor a bolsevizmus nyugatra (első helyen Németországba) való exportját nem akadályozta volna meg semmi. A Csehszlovák Köztársaság kijelentette: területén fegyverszállításokat nem engedélyez, így a (Tanácsköztársaságot éppen maga mögött hagyó,) Lengyelország segítségére siető Magyarország a Román Királyságon keresztül küldött gyalogsági (Mannlicher-karabélyhoz való) lőszert, tüzérségi lőszert, "gulyáságyút" (tábori konyhát) és egyéb hadifelszerelést szállított vasúti úton Lengyelországba. A közelgő varsói csata előtt egy (többek között) 22 millió töltényt szállító vasúti szerelvényt 1920. augusztus 12-én Skierniewicében pakoltak ki a lengyelek, majd szállították Varsóba – a vasútállomás mellett ennek emlékére állítottak emléktáblát 2013-ban.

A lőszereket a csepeli Weiss Manfréd Művekben készítették. (további infót: itt olvashatsz) Fegyverkedvelők pedig itt olvashatnak.

Úgyhogy tehát kis csapatunk, Zsombor jóvoltából hozott csokorral megkoszorúzta az emléktáblát.

Ezt követően tervünk egy kis városi séta volt és turistáskodás. Előzőleg felkészültem próbáltam felkészülni, de egy 50-ezer lakosú kisvárosban nem sok a helyi látnivaló a vasútállomáson kívül. Ámde, a vasútállomást nézegetve kiszúrtam valamit.:

Ott igen, az egy fűtőház és fordítókorong!

Egy fűtőház, és fordítókorong az állomástól pár száz méterre. Akkor srácok, mi lenne ha azt megnéznénk csak kívülről? Csinálok pár képet a kerítéstől. Jó menjünk! Oda is értünk, nagy felhajtás, kapu nyitva: "Fűtőházi Nyílt-nap Október 1-én". Ezt pont nekünk találták ki, akkor irány is be a kapun. Áh várjatok, itt az elvihető könyvek közt van egy Jókai könyv lengyelül...

Na de tényleg ingyenes belépés, előttünk régi mozdonyok, jobbra irány be a csarnok részbe, ahol esztergagépek sokasága, régi biztonsági figyelmeztetéses plakátok az akkori mozdony és járműgyárból, ami itt üzemelt.

12-től kezdődött is az idegenvezető túra, ahol egy vasutas emberke, Józef vitt minket körbe és hadarta el a mozdonyok meg mindenféle vasúti dolog történetét. (Aki ismer az tudja, hogy voltam vasutas és a vasút iránti láz sosem múlik el valakiben, szóval kellően élveztem a programot és tolmácsoltam a többieknek, hogy értsék mi is az a fő-légvezeték a vonat végén.) 

Bejártuk régi, 100-éves vagonok sokaságát, tehervagonokat láttunk amiket itt tárolnak a Schindler listája és a Zongorista filmek forgatása óta. Azóta is ezeket viszik hasonló témájú filmek kellékének. A túra végén az idegenvezetővel összebarátkoztunk és beszélgettünk még vagy fél órát a magyar-lengyel vasúti dolgokról, meg elmesélte az életét, fia aki mozdonyvezető, meg természetesen ő is az volt. Kaptunk elérhetőséget is, szóval

ha bárki kíváncsi a helyre, őt hívjuk és van kulcsa, bármikor beenged minket majd.

Józef Kazmierczak-al

Végezetül bementünk a biztosító berendezések épületébe, ahol eredeti kezelőberendezések voltak megcsinálva működőképesre. (Igen ez most a szakmai része a blognak.) Láttunk régi VES-típusu, vagyis ahhoz hasonló lengyel berendezést, ezen állítottunk is vágányutat a vonatnak, jelzőkezelés stb., tudjátok. Megnéztünk régi Domino berendezéseket is, meg ahogy pár lengyel fiatal próbál programozni egy terepasztalt számítógép vezérlésűre. Na jó visszatérek, mielőtt elveszítem olvasóim 90%-át.

Pesa Dart (PKP)

Remek élményekkel gazdagodva jöttünk vissza az állomásra, ahol végül is csak egy cukrászdára volt időnk, ettünk-ittunk és jöttünk vissza az InterCity-inkel. Szóval remek kis vasutas-koszorúzós nap volt.

Varsóba elmentünk a Pałac Kultury-ban lévő Kinoteka-ba, (tudjátok a mozi az orosz épület aljában) ahonnan hoztunk a 32. Varsói Film Fesztiválról szóló programfüzetet. Ismét remek filmek lesznek, szóval ajánlom mindenki (itteni magyar) figyelmébe! (Meg aki majd otthon a mozikban akarja megnézni...honlapon fent vannak az idei magyar és más filmek: http://wff.pl/ )

Na hétfőtől indul a Mester szak, újra az egyetem padjai között. "Good-bye my freedom, good by my lover." :) Hajrá előre. Majd jelentkezem úgyis. Üdv. P.

Ne feledd, hogy cserealkatrész nélkül születtél! :)

A történelmi leírásban Zeöld Zsombor volt segítségemre.