2012. október 23., kedd

Magyar (film) nap(ja)

Így is lehetne nevezni a vasárnapot. Délelőtt kezdtem a várva várt Magyarország 2011 című filmmel, amire büszkén, kihúzva ültem be, magyar létemre. Sajnos a film elég változatos, és azt kell mondjam, megértem, hogy miért ment ki róla a fél közönség. A végére a nagy büszkeségem a hazámra kicsit alább maradt, ha valaki megkérdezte volna, hogy honnan jöttem, letagadom. „I’m Polish, I’m Polish, I live here.” Elég siralmas és fájó volt látni a tényeket, ami az otthoniakat érinti. És jött a meglepetés. Rendezőkkel ugyan nem, de magyarokkal végre találkoztam. A filmről kifele menet kaptam fel a fejem, hogy páran magyarul beszélnek. Oda is mentem egy laza „Sziasztok”-kal, bár nem voltak annyira meglepődve, mint én. Beszélgettünk, majd kint még több magyarral találkoztam. Érdekes volt, de nem maradhattam, mert ha az ember 5 filmet néz meg a héten, akkor tanulnia is kell.

Jött is az este, vissza a moziba. Szinte már törzsvendégnek éreztem magam. Gyorsan szereztem is magamnak olyan sajtós nyakbaakasztóból. Mielőtt még beértem volna a moziba, jött a következő meglepetés. Megyek a bejáratnál, hát nem magyar nyelvet hallok ismét? Mellettem egy család…hozzájuk is a laza „mostmegleplekmerténismagyarvagyok” módszerrel odaszóltam. Bent a plázába aztán beszélgettünk egy 15percet, megtudtam, hogy Veszprémről utaztak csak a hétvégére. És ilyenkor jön az az érzés, mikor elmondhatod, hogy; igen, én itt élek…ő másfél hónapja. :D
Na de a film! Rohantam is, nehogy lekéssem. Kár lett volna érte, elég jó volt. A változatosság kedvéért ez is magyar volt; Drága besúgott barátaim címmel, ami … (nézzetek utána miről szól). A végén megkérdezte a mellettem ülő úr, hogy honnan vagyok, na ekkor már vertem a mellem, hogy onnan! „Szóval akkor értettem mindent?” Hát! A legfurább, mikor ülsz a nagy terembe és valaki vicces hangon beszél a filmbe, vagy olyat mond, amit csak az ért, aki magyar, és felröhögsz egy jót. A sok lengyel meg néz, hogy ennek meg mi baja, mit röhög? :P
Majd jött a First winter című amerikai hát ő comedy, mondjuk így. Egy csapat hippi, aki áram nélkül marad egy házban távol a civilizációtól a télre, és mint tudjuk a hippik mivel töltik egész napjukat…Amúgy tetszett, nézhető. Haza fele aztán minő meglepő csak nem egy magyar csaj és barátja vannak a villamosmegállóba? De! Velük már nem voltam annyira vendégszerető, meg amúgy is olyan bunkóknak tűntek, nem akartam pofára esni, hogy odamegyek, hogy; háááj én is magyar vagyok. „Szia, és?” Így végül csak hallgattam sunyiba, ahogy beszélgettek a villamoson.
Hát ez volt srácok, 5 film, 3 nap alatt, már kezdtem hiányolni a mozizást...:)

2012. október 20., szombat

Starlet trailer

Tegnap újra mozi est és ezúttal a már ígér, Starlet című film. Ahogy megtaláltam az 1-es termet, rögtön egy ismerőst szúrtam ki. Nem, nem az a lány, aki mellett ültem csütörtökön, hanem az a csávó, akinek Warsaw Film Festival-os pólója van! Mikor múltkor vége lett a filmnek, kifele menet megkérdeztem egy csávót, hogy hol vette a pólót. Mondta, hogy ez már 3 éves, mert méga 25. fesztiválon vette, és ekkor jöttem rá, hogy a pólóján 25th van és nem 28th. Szóval tegnap ismét ott volt, a jól megszokott pólójába és egyből nyújtotta a kezét, mint akit már jól ismer. Köszöntünk, nagy filmesek, aztán kezdődött a film!
Starlet – Egy USA-ba játszódó film, egy 21 éves lány és egy 85 éves nő furcsa kapcsolatáról szól. Erősen 18+-as, voltak benne nem várt részek is. Engem őszintén felbosszantott a film, mivel a fő téma: <SPOILER> a pornószínészek élete és az, hogy hogyan töltik napjaikat. Vagyis inkább, hogy mennyire hülyék az amerikaiak és pazarolnak mindent stb.
És képzeljétek, tegnap először simogattam kutyát Varsóba! (na és hogy jön ez ide, és mi ez a kutya a képen?) Mikor vége volt a filmnek, a szokásos zsöjje, kirohant, én persze mindig végignézem a stáblistát. Úgy a fele nép még bent volt, mikor egy nő lengyelül üdvözölt mindenkit, majd bemutatta a rendezőt és kutyáját. Maga Sean Baker kezébe a filmben főszereplőként látott aranyos kis kutyával megjelent a vászon előtt. Jöttek a kérdések, persze mindenkitől és egész visszacsöppent minden a való életbe. Olyan volt, mintha megnéznéd a Beethoven filmet, és kimész az utcára és odajönne hozzád a kutya a filmből. :D Kifele menet nem tudtam kihagyni a lehetőséget, hogy ne beszéljek Sean-al pár szót. Kérdeztem a vágásról, a forgatásról, a főszereplőről és még sok másról. Megjegyeztem neki, hogy nem tetszettek a montázsos vágós részek a filmbe, meg az sem, hogy kevés zenét használt a filmben, főleg az elején. „Sorry for that!” – csak ennyit mondott, meg hogy igen… már mások is mondták. Azért persze elnézést is kértem, mivel hozzá képest senki vagyok, tehát nem bírálhatom csak úgy a filmet, úgyhogy végül nem bánta, hogy megsimogassam a kutyáját. Utolsóként jöttünk ki, és látszott rajta, hogy menni készül. Elengedte a kis aranyost a mozi előcsarnokba, aki oda jött hozzám. Utána pórázra fogta és szépen elballagtak. Egy darabon együtt mentünk, de nem hiszem, hogy sok embernek szemet szúrt, hogy az ott egy rendező és az a kutya a Starlet! Nyilván majd miután bekerül a film a mozikba, hirtelen mindenki olyan kutyát akar, nekem meg majd hízik a májam, hogy hehe én megsimogattam! :)
A képen Sean kutyájával és pár lengyel rajongó :P

 Itt megtekintheted a film előzetesét:

2012. október 19., péntek

Warsaw Film Festival 1#

A „the Russian bulinding”-ről már korábban kiszúrtam a plakátot, hogy Warsaw Film Festival közeleg, és mint tudjátok, eléggé kedvelem a filmeket. Hétfő délután be is mentem a Kinoteka-ba, ahol kaptam egy füzetet, benne a heti filmvetítésekről. Alig vártam, hogy hazaérjek és kiböngésszem, hogy mit akarok megnézni, vagy hogy egyáltalán milyen filmek vannak.
Végül másnap Environment Protection órán, ami mellesleg alvásból áll, mert a tanár is kifejezetten unja, amit tanít, na szóval volt két órám kiválogatni vagy 10 filmet amit nagyon megakarok nézni. Mivel ez elég költséges és időben is sok, végül maradtam 5 filmnél.
Tegnap tehát örömömre moziba mentem Varsóban. Abban, hogy egyedül megyek semmi furcsa nincs, de abban, hogy MAGYAR filmet nézek az már valami!
Final Cut – Ladies & Gentlemen, avagy Hölgyeim és Uraim – a magyar címe, Pálfi György új filmjének. Nos mit mondjak, azt írták, hogy angol, Magyar és francia nyelven beszélnek benne, és természetesen mindent feliratoznak lengyelül. Igazából nem tudom mit vártam, de nem ezt. Aki megnézi, az majd megérti, hogy miért. <SPOILER> Mindenesetre annyit elárulok, Avatarral kezdődik, több mint 500 filmből lett összevágva ezernyi snitt és az adja ki a teljes sztorit. Volt benne Titanic 3-4 rész, Lost in Translation és még sok más kedvenc, szóval nekem nagyon bedobta magát a szívembe. Írták a magazinba, hogy lehetőség van a filmek végén a rendezővel beszélni, ám nem volt jelen, így még mindig nem sikerült egy magyarral sem találkoznom amióta itt vagyok. Talán majd a vasárnapi Hungary 2011 című filmen. Mindenesetre egy csajszi kezdett beszélgetésbe velem, mivel ő is egyedül jött, úgyhogy volt kivel szót váltanom az élményekről. Tényleg szuper film, tartalmaz mindent és még egy szép romantikus sztori is.
A vetítés ezúttal nem a Kultúrpalotába volt, hanem a mellette lévő plázának a mozijába (Multikino), annak is a legnagyobb termébe. Én ilyen nagy terembe még nem voltam. Hasonló, mint nálunk az IMAX terem, de itt inkább a nézőtér óriási. Úgy 300 embert számoltam, de a fél terem üres volt. Még meg is kértek mindenkit, hogy ne hagyjunk ki helyet, hogy mindenki elférjen – mert ugye helybiztosítás az nem volt.
És már indulok is, mivel 21-kor kezdődik a Starlet című film premierje, aztán még előttem egy jó kis hétvége 3 másik filmmel. Igyekszem nem ennyire részletesen beszámolni róluk, ja és persze majd tanulni is fogok valamikor! :P
Fine

2012. október 13., szombat

Ha elszalad a tollam, kicsit sokat írok

Az imént olvastam el Shaun új blogbejegyzését, amiben pont arról írt, hogy mennyire nem egyszerű blogolni. Legalább is nállam is fenn áll az, hogy „fejben bloglok” és mire eljutok oda, hogy leírjam, elszáll a sok jó gondolat. Na meg persze az idő a legnagyobb ellenség, mivel túl sok lenne a leírni való, és se nekem nincs időm mindent leírni, se neked elolvasni. Továbbá fontosnak tartom a minőséget, mint a mennyiséget, ahogy ezt Charlie, a youtube-os csávó is elmondja videójában: „I’ve always been a kind of person who’s much more interested in making quality… over quantity.” Éppen ezért nem osztok meg számos írást, amit a héten papírra vetek, de aztán visszaolvasva inkább megtartom magamnak. Ennyit a blogelméletről.

Hétfőn egyetem, új órák, ugye most volt az első hétfői napom. Materials-ból a tanár egész szimpatikus emberileg. Intelligens, elegáns, csak halk és unja, amit tanít. Óra elején valaki hátulról bebőgte neki, hogy „can you turn on your voice!?” – kb ilyen stílusba elmondta még háromszor, mire meghallotta szegény. Este 18-21-ig hivatalosak voltunk egy Health and Safety lecture-re, és mivel nem lett volna értelme hazautaznom meg vissza, átmentem Alex-hez. Ő aki mellett szoktam ülni, és ukrán ugye. Bratnik nevű kollégiumba lakik és szembesültem vele, hogy egy nagy rakás sz…éna a hely. Mint valami birkák, 4-en benyomorintva egy az enyémnél rosszabb szobába, és én még az hittem ennél nicns rosszabb. Elkezdtem nagyon szeretni ahol lakom, és már nem panaszkodom többet. :P. Míg vártunk a szobájába, Alex feküdt az ágyon. Ott volt még egyik lengyel szobatársa, aki házit írt. A lengyel tüsszentett, mire az ukrán mondta neki angolul: „bless you”. Válaszul a lengyel annyit mondott: „danke”. Rögtön leesett neki, és kijavította „thank you”-ra. Érdekes ez a sok nyelv és nemzetiség keveredése. :D

Elmentünk a Safety előadásra, ami tulajdonképpen tartott egy órát és felvilágosítottak, hogy ha tűz van, el kell oltani azt – szemben avval, amit eddig megszoktam: „meg ne próbáld eloltani…az a tűzoltók dolga”. Szó mi szó, előadták a „wonderful safety lecture”-t about nothing aztán jöhettünk végre haza. Este megkötöttük Szásával egyességünket, hogy innentől kezdve keményen edzünk, hogy év végére kigyúrt gyerekek legyünk. Van az udvaron a kosárpályán egy húzódzkodó rúd, ott szoktunk edzeni, meg a padoknál fekvőzni. (amíg nincs konditerem…) Apropó sport. Múlt pénteken nem sikerült sportot választanom, ezért elmentem a Sport Centrumba, ismét, hogy leadjam a lapom, hogy; Én kérem szépen kondizni szeretnék! Ott is volt az elnök, aki már múltkor is elég morcos volt; közölte, hogy nincs már hely sehova, de van BASKETBALL. „Basketball is good! You can play Basketball!? – No, I want to go to the gym. – But you are tall, Basketball is good!.” Gondolom ő a kosárlabda edző és ezért akart becsábítani a csapatába, de végül feladta és mondta, hogy jöjjek vissza pénteken és megbeszéljük. (úgy legyen) Vissza is mentem, és egy másik emberke volt, akinek ismét elmondtam a panaszomat. De még egy utolsó próbálkozás: van falmászás!? Van…meg is adta az edző számát, weboldalt, mindent. Felcsillant egy reménysugár és éreztem, hogy nem véletlen. Találkoztunk Marcinnal, akit megkértem, hogy hívja fel nekem a nőt és mondja el, hogy én falat akarok mászni! :D Felhívta, de a sok „dobra…dorba”-ból már sejtettem, hogy nem leszek szerencsés. Kiderült, hogy nincs hely, mert persze mindenki egyből oda jelentkezett, és mire az első évesekre esett a választás, addigra már szóba se jött a lehetőség. Szóval marad a „kulturystyka” azaz testépítés. Elmentünk a konditerembe és jelentkeztem az edzőnél, aki ki volt akadva, mert hogy az első órára nem mentem, és csak kétszer lehet hiányozni egy félévbe.

Hadd meséljek kicsit az egyetemről is. Osztály elég vegyes, mint ahogy azt már írtam, de elég jól kijövök egy-két emberrel. Nagyrészt együtt vagyunk a lecture-ökön a másik aerospace-esekkel meg a power engineering-esekkel. A keddi 6 óra matek továbbra is megvisel, bár nem annyira. Elkezdtem szeretni a matekot túlságosan is, úgy hogy szabadidőmbe is szívesen foglalkozom vele. Sose baj. Egy barátot idézzek: „matek még mindig praktikusabb, mint egy lány…” Szerdán például, mikor felszállt egy bácsi reggel a villamosra egy vödör vízzel és benne egy tucat hallal (még mindig nem értem xD), pont matekot olvastam. Egész belemerültem a számolásba és azt vettem észre, hogy hú, le kellett volna már szállnom. Azért remélem, nem leszek olyan év végére, mint a Csodálatos elme című filmben az autista csávó. Szóval imádom, csak az 5. matekóra után rossz rádöbbenni, hogy még 1 óra van hátra. Egyenlőre töltik csak belém a tudást és igyekszem elsajátítani, bár még csak barátkozom a füzettel, mintsem gyakorolnék. Múltkor elkezdtem, de nem sikerült, ezért megkérdeztem a Calculus tanárt, hogy hogyan kell. Elmagyarázta szünetbe, majd következő órán egész véletlen engem hívott ki a táblához, hogy oldjak meg valamit. Még direkt számolt is, hogy jó ma van 9-e akkor 1,2,3…9 --> You Mr.! :D Éreztem, hogy nem úszom meg, de legalább látta, hogy van mit gyakorolnom. Amúgy elég vicces kinézete van két elálló fülével és nagy orrával (férfi amúgy). A csúcs, mikor a kék krétával összefogdossa az orrát, és magyaráz nekünk, mi meg szakadunk a röhögéstől mikor ránk néz. Mint valami bohóc, csak kék orral. :D Ha már a röhögésnél tartunk, meg kell, hogy osszak pár aranyköpést. Elkezdtem már őket írni minden füzet hátuljába és gyűlnek rendesen.

Fizika tanár Aboody szerint egy retardált. „She’s a retarded!” Amúgy jó fej, csak nem tud tanítani és a legbonyolultabban oldja meg a példákat. Elég nagyok az elvárásai, tehát sem a késést, sem a telefont nem tűri el. Mindig, ha valaki késik és mondja…”I am sorry…” csak úgy válaszol neki; „I am sorry too!” És ugye, ha valaki késik, az egyel több feladatot kap majd a test-be. Minden óra elején megkérdezi, akkor kezdhetjük az órát? „Turn off you mobile phones please!” ekkor előveszi az övét és kikapcsolja. Csütörtökön azonban ez elmaradt és óra közepén szólalt meg neki, mire mindenki eléggé meglepődött. Monda is egyből, hogy „oh, I am sorry.” Én meg persze bekiabáltam, hogy „I am sorry too!” (de szerencsére nem hallotta meg)

Aztán ott van Abraham Lincoln, a műszakirajz tanár, akit kinézete miatt nevezünk így. Negyedik óra után óra közben, egyszer csak esszébejutott felírni a nevét a táblára, elérhetőségét, irodája számát stb. Felírta azt is, hogy mikor lehet látogatni, ha valakinek kérdése van: Monday 6-7AM or Tuesday 6-7PM. Nem gépeltem el, jól látod, hétfő AM, azaz reggel 6-tól 7-ig. Meg akartam kérdezni, hogy mikor kel, de már arra nem jutotta. :D A szerdai órán meglepődtem azon, hogy bejött vele egy másik rajztanár, aki azért van, hogy körbe-körbe járkál és ellenőrzi, hogy jót rajzolunk-e, vagy ha elakadunk őt kérdezzük, így Lincolnnak nem kell megállnia, és tud párhuzamosan tanítani. Ő egyből felírta az elérhetőségét és délután rögtön megkerestem, mert nagyon nem értettem az aznapi tanultakat. Mikor köszöntem neki az irodájába és fogadott, egyből megkérdezte hogy „are you Polish?”, mivel gondolom akkor egyszerűbb neki, ha lengyelül magyaráz. Rögtön megfordult a fejembe, hogy rávágom, hogy „tak” (~igen) és miután eldarálja a következő mondatot lengyelül, közlöm vele, hogy „hahah I was just joking.” :D Lehet nem vette volna a viccet és kiküld, hogy akkor ő is csak viccelt, mikor azt mondta, hogy segít elmagyarázni, ezért inkább nem vállaltam. Mindenesetre fél órában elmagyarázta, és a csütörtöki órán jött a megvilágosodás: „áháá I understand now!” :D Ekkor az A0-terembe voltunk, Agata mellett ültem, aki szerencsére mindent ért és mindig segít.

Filozófia tanár, kiköpött James Rebhorn hasonmás (a kép minősége nem a legjobb)
Ha már Agata-nál tartunk, elkell meséljek két vicces esetet. Egyik filozófia órán történt, mikor kedvenc tanárunk elkezdte az órát. Középen ültünk és a tanár elkezdte olvasni Wittgenstein élettét és elméleteit, az ő nem túl magabiztos karakterével. Minden mondatot szavanként olvas fel, és elég vicces angol kiejtéssel. Amit nem értek, hogy akkor minek vetíti ki, ha ugyanazt olvassa fel? Szóval elkezdte olvasni és mondatonként egy lépést tett felénk. Mikor odaért hozzánk, megállt és nem igazán akart tovább menni. Ültünk és vigyorogtunk rá, mint a vadalma, mikor ez a hülye csaj jelentkezik mellettem. Megkérdezte, hogy ha ilyen nagy arc volt ez a Wittgenstein, akkor miért nem írt életrajzi könyvet…jött a válasz, hogy mert írt naplókat. Majd ahogy elmondta a mondatot a tanár, röhögött hármat: ha-ha-ha. Ekkor persze jött a WTF? Nézés és mikor egymásra néztünk Agatával jött a röhögőgörcs. Utána persze mindent nekünk olvasott a tanár, mert azt hitte végre valakit érdekel a tantárgy. Így is van, de nem tud beszélni, ezért a hátralévő egy órában visszafojtott röhögéssel ültünk, úgy, hogy minden mondatot 2 méterről olvas nekünk a csávó. És persze jött a sugdolódzás: „He’s not very self-confident…” és hasonló beszólások, amikor aztán még jobban kellett röhögni. Á, olyan volt minden, mint 9.-be Üröginé-nél angolórán, mikor Söri-vel kaptunk mindig röhögőgörcsöt. Másik sztori egyik matekon történt, mikor a tanár elkezdte a függvényeket és megkérdezte az osztály, hogy hogyan definiálnánk a „függvényt”? „Suppose, you have a younger brother, how would you define it to him?” Három másodperc csend után Agatával egyszerre bemondtuk, hogy: “I don’t have a brother!” Ezután persze ketten felröhögtünk a terem közepén, és a többi 90 ember csak nézett. Elhalkultunk és odasúgtam Agatának: „…but I have a sister.” Mire ő; „me too!” „Actually, I have two.” Ekkor rám néz, és mosolyogva mondja; „So do I!” :D Szóval így mennek az órák, de közben azért figyelünk is.

A héten elkaptam a náthát és elég sokat fújtam az orrom. Agienszka, infó órán észre is vette a legalább harminc használt zsepit a klaviatúrámon és elkezdtek lengyelül susmutolni Agatával. Há most mivan? :D Náthás vagyok, kész. Talán ezért sem tett jót, hogy tegnap este átjöttek Marcin-ék és a szokásos társaság bulizni. Bartek, Adam és Igor, aki múltkor nem volt, ismét meglátogattak lakásomon, és jött a szokásos szertartás. Ettünk-ittunk, és jól éreztük magunkat éjjelig, nekik aztán távozniuk kellett így mentem velük és végül egy parkba folytattuk a rosszalkodást. Ma felkeltem 1-kor (ravatal értitek :D) és olyan a hangom, mint Kingának első héten: totál rekedt és mély, nem csoda, hisz elég sokat ordibáltunk és énekeltünk a hidegbe az éjjel. :P

2012. október 6., szombat

Hétvége: főzés, mosás, blogolás

Fogynak a jegyek, és ebből arra következtetünk, hogy még mindig nincs diákigazolványom. :( Ami abból ered, hogy international-ként csak később kapunk. Matek nyelven ez úgy lenne, StudentID-->no kedvezmények, ami implikálja, hogy miért vagyok nyugtalan. Kezdem kedvelni a Matematical inductiont. :P

Ismét eltelt egy hét, tele új dolgokkal, új emberekkel, új programokkal. Szerdán írtam utoljára azt hiszem, amikor semmi kedvem és erőm nem volt már írni, de valahogy mégis elkezdtem. Hamar megbántam. Most viszont hétvége és full jó kedv. Szóval örüljetek és olvassatok. :)

balra Síria, mellette Irán, Alex, ukrán és én
Igaz nem teljes hét, de túl vogyaok az első héten az egyetemen. A kedd ugrás volt a mélyvízbe, a 6 óra matekkal és két óra Environment protectionnal. Majd jöttek az új tantárgyak, tanárok és minden egyre inkább tetszik. Főleg az Engineering graphics. (de az egyetemről majd egy külön postba olvashatsz, as usual) Egyébként jól kijövök az osztálytársakkal. Inkább érzem magam egy középiskolába, mint sem egyetemen. Általában Alex mellett ülök, vagy Szása. (ez már a harmadik szása, akit ismerek) Ő a képen, és általában mellette ülök. Fizikából jó, a többiből meg alszik, ezért választottam inkább Agienszka-t szomszédnak. Ő lengyel és ő a csoportnak a "president"-je, vagyis olyasmi. Voltunk szerdán az International Student Meeting-en, ahogy üdvözölték az összes nemzetiséget. Az egyetem egyik nagytermébe volt, és voltunk vagy 200-an, mint külföldiek. De főleg Erasmusosok és nagyon rájuk fókuszálnak, nekik pedig abból áll az év, hogy partiznak és nem igen tanulnak. Ez már csak a felkínált programokból is kiderült. Szóval mi eminens diák létünkre elmentünk, de már az elején viccelődtünk, hogy hol adják az ingyen pólókat és pendriveokat? A végén persze kaptunk egy zacskót tele felesleges szórólappal meg két térképpel. (tipikus magyar vér érezhető)
A képen, bal szélen a srác Szíriából jött és mikor beszélgettem kiderült, hogy fél életébe Malévval repült, mert mindig mentek valahova és közvetlen járattal tudtak jönni Budapestre, egészen tavalyig. Elég céltudatosan kérdezgettem aztán és azt is elmondta, hogy ott utazott először első osztályon, mivel felajánlották nekik a mi légiutaskísérőink. <3

Akartam menni lengyel-re, mert indul tanfolyam, ami ingyenes a műszaki egyetem tanulóinak, de kiderült, hogy én Aerospace-es vagyok, akiknek meg van tiltva első semesterre (de szép ez a passzív szerkezet), mert majd úgy is kötelező lesz a nyelv második semestertől. Úgyhogy januárig nem igazán fogok lengyelt tanulni hivatalosan. Hacsak nem élek Agienszka ajánlatával és tanít meg ő, vagy Kinga - új lengyel tanárom.

Tegnap egyetem után volt szabad három órám a tesi előtt, és mivel 40 perc hazaérni, inkább lementem a Visztula partjához fotózni. Meg kell jegyeznem, hogy előző éjszaka 2-3 órát sikerült csak aludnom, és lefárasztott még a fizika meg a computer science is. (fú az milyen halál óra volt) Fotóztam hidat, vizet, stadiont és sok-sok villamost. Nagyon megkedveltem őket, főleg a változatosságuk miatt és a színük miatt is. Egyik kedven villamosom a legrégebbi ócskavas, ami éppen, hogy gurul, na meg a legújabb combino féle. (villamosokról majd egy másik cikkben) Szóval utazgattam, igaz bérlet nélkül elég stresszes. Láttam tüntetést is a belvárosba, ami miatt lezárták az egész főutat, de még néhány villamos terelve is közlekedett emiatt. Valami szakszervezeti lehetett, mert a mentősöktől kezdve a vicces fekete ruhába öltözött bácsikig minden volt ott. Békés tüntetés, csak gyalogolnak és ordibálnak, mögöttük 4-5 rendőrmikrobusz és gyalog vagy 50 rendőr megy velük. (vagy csak ők is tüntettek :P) 
Ezután elmentem a sportcentrumba, ahol ki kellett választani, hogy mit fogunk sportolni 2 évig. Ez avval járt, hogy az elnök vagy ki 1,5 órát beszélt lengyelül, én meg helyeseltem. Agatáék (másik osztálytárs) kedvesek és mindig fordítanak nekem, így tudtam meg, hogy nem lehet falmászásra menni már, mert betelt. Csodás...akkor Mountain biking, ami csak egy weboldaon érhető el, vagy ha megkeresem Artur Kopyt. Mellesleg ha összejön, akkor utazhatok haza a bringámért. :P De utolsó esélynek ott a Nordic Walking, ami heti fél óra gyaloglás olyan síbotokkal a városba. :D (minden hülyeséget ki kell próbálni egyszer) Kicsit szar kedvem volt este az előző este miatt is, meg az egész nap miatt, de ha 3 órát alszom, az evvel jár. Aludni persze nem akartam, helyette aludtam fél órát, majd mikor kimentem a dolgom intézni, összetalálkoztam Damian-al, aki behívott a szobájába, hogy buli van és csatlakozok-e. Kellett volna még aludnom, de a kíváncsiság bevonzott. 

Bent fogadott 5 csaj és két csávó, akik persze mind lengyelül duhajkodtak. Jön majd a szokásos lengyel beszéd, és meg majd ülök egyedül - gondoltam. De nem így történt! Elkezdtek kínálgatni a különféle vizükkel, és sorba kérdezgette angolul. Mint valami sztárvendég - olyan voltam. „That’s what I said, you look like Polish!” – Mondta egyik nap Abbody. Lehet, hogy igaza van. :) Aztán lettünk 10-en, 19-en, 25-en azután már nem tudtam megszámolni, mert nem láttam a szoba végét. Utána persze mindenki kiszéledt a folyosóra. Hamar kitaláltuk, hogy menjünk táncolni, úgyhogy irány Remont club. Megismertem Magdaliná-t (Magda az egyszerűség kedvéért), osztálytársát Piotr-t, (aki kiköpött Grátz Márk hasonmás a Puskásból) és még másokat. 3 csajjal felváltva táncoltunk és végre jó volt minden. Zene, hangulat, stb. Legjobb mikor jön a kedvenc lengyel szám, és már tudom az emberekkel együtt énekelni a refrént. „Oh, your pronunciation is so good!” Eljöttünk hajnalba haza Magdával és Damiannal (még mindig fura nekem, hogy legjobb barátom Damján Budapestről, és most vagy egy Damian Varsóba). Amúgy a társaságból mindenki Power Engineering-et tanul és csak Damian lakik ebbe a kollégiumba. Ő meghívta 3-4 barátját, akik hívták a többieket. Így szokott ez lenni. :D 
Szóval értékelve a pénteket; hajnal tök jó, reggel happy, napközben szar, éjjel great. Tiszta keretes szerkezet. :P 

Azért tanulásról sem feledkezzünk meg, itt a hétvége és van időm megrajzolni a műszaki ábrákat. Hú, hogy az milyen jó tantárgy, csak semmit nem tudok még belőle. Matekot sürgősen tanulnom kell, bár jó alap volt az a két év emelt matek Lalival a Kossuth-ba. Ezért is várom postán a füzetem mihamarabb. :) Ja, Lindának küldtem egy pólót, amit kaptunk a koleszba, és meglepő módon 2 nap alatt odaért. Ami még jó, az az otthonom. Nagyon megszerettem itt, és nem látom jelét annak, hogy költöznék. Leszámítva az internetet és a távolsátot midnen jó, van élet, jó a közösség, szobatársam Aboody-val a legjobbakat dumálunk legyen az bármi. És hát ott vannak a szomszédok is, akiket megkedveltem. :) Szóval nem vésze, épp ellenkezőleg, jó kis külvárosi hely, közel az Auchan és szép a kilátás is. Megismerkedtem Vladimírral is (ukrán), akinek van egy Canon 1100D-je és egy gitárja, amit odaakart adni, hogy vigyem el, úgyis többet használom. Azért nem, majd kölcsönkérem, ha úgy van kedvem, de tiszta jó fej már. És Piotr akit az éjszaka ismertem meg, meghívott, hogy ha akarok zongorázni, akkor ismer egy-két embert. 


2012. október 3., szerda

Egy hónapja...

Ma van egy hónapja, hogy itt vagyok és tudjátok, hogy ez mit jelent? Azt, hogy lejárt a bérletem. :( Szóval holnaptól lógok a ma megvett 8db 40perces jegyemmel és várom, hogy megjöjjön a diákigazolványom.

Eme nagy esemény alkalmából, most nem fogok összefoglalót írni, hogy mi történt eddig és milyen itt egy hónap után, mert ahhoz túl fáradt vagyok. Helyette folytatom a naplózást...

Kedden megkezdődött életem első egyetemi hete. Elég durvára számítottam, éppen ezért pozitívan csalódtam. 3 Algebra és 3 Calculus után eléggé lefárad az ember, de egyenlőre elmondhatom, hogy nem lesz vészes. Tananyag adott, amit letanítanak, azt kérik, de abból mindent. És előre látom, hogy nem lesz könnyű, sőt még annál is nehezebb lesz. De ilyen a mérnökök élete. :D Mindig az jut eszembe, amit Csabi mondott: "ha nagyon nem megy semmi, és már mindent feladnál, akkor mindig gondolj arra, hogy ennél már csak rosszabb lesz!" Na ez ad mindig erőt. Szóval jól vagyok és rendkívül élvezem a sok új, jó tantárgyat. Ma plédául életem első műszaki rajzórája volt. Kicsit gyros volt a tempó és sok az új anyag, de egész szerethető tantárgy.

Nincs kedvem ma írni... bocs, majd máskor befejezem xD

2012. október 1., hétfő

Lépjünk át az októberbe

Eljött az október is, vele együtt az eső. De még mielőtt belemennék, addig nézzük mi történt szeptemberben:

boeing-es póló nem maradhatott ki, hamár Kelly francia :P
Pénteken, az utolsó angol óránkon Kelly-vel előadtuk a Boeingc vs. Airbus prezentációnka. Semmi jelentősége nem volt, de azért jó volt. :D

Szombaton pedig eljött a várvavárt B2 angol nyelvvizsga, írásbeli része. 10:00-t írtam fel magamnak kezdésnek, de úgy véltem, azért írtam ezt, hogy bőven odaérjek a 10:30-as kezdésre. Hát tévedtem. 10:05-kor befutok az egyetemre, 425ös terem. Felfutok a lépcsőn a negyed...ő várjunk csak, nincs negyedik emelet!? Le a portára, ahol persze midnenki perfect angolból :D, de végül elkísért az egyik biztonsági őr, aki megjegyzem egy katonaruhába öltöztetett kommandós valami elit alakulatos filmből, de nagyon megörül, mikor beszélgettem vele a liftbe, mert elmesélte, hogy ő már volt Manchesterbe. Vizsgára végül beengedtek, és nagyon rendes votl a nő, mert mondta, hogy ez volt az utolsó, és hogy miattam kezdjük újra a listeninget. Legalább a többiek örültek. :P Jött a délután, szokásos görkori, majd hazaérve látom, hogy Mehmet-ék akarnak valahova menni este és hívtak. Elmentünk Mehmet-el, Mikitával és ukrán barátnőjével, hogy akkor bulizunk. Jött még az ukrán csajnak 3 másik ukrán barátnője, úgyhogy nem igazán bántuk. Omár is jött volna, de végül vele a lakásukon találkoztunk, valami luxushotel 9.emeletén. Ott további 4 arab fogadott és előkerült minden jó kis arab cucc. :P Én csak elvoltam a vodkámmal és hallgattam őket. Végül elmentünk az Opera nevezetű szórakozóhelyre. Elég elit hely, bár nem tetszett. A zene valami ocsmadék valami volt és főleg 30-50 éves emberekkel voltunk körülvéve. Jött aztán valami angol énekesnő akinek mindenki úgy örült, de körülöttem akit csak láttam azt kérdezte, hogy ki ez? Eljöttünk 4 körül, aztán jöttem is haza. Nem volt valami fényes este, hála az araboknak. Közben Marcinnal megvolt beszélve egy Óváros nézés délre, amit kénytelen voltam lemondani hajnal 6-kor, hogy sorry, de most fekszem le és nem igazán fogok felkelni.

Délután eljött a várvavárt alkalom, megcsináltam első pizzámat a koleszba. Ez amúgy elég veszélyes művelet, feltéve, hogy 100m-t kell megtenni a konyháig meg vissza, és ki tudja hányan jönnek épp arra. :P Kinga, a szomszédom pont arra jött, akit meghívtam egy szeletre, mivel péntek este ő tette ugyanezt. Egész otthon érezte magát, és közölte, hogy felvágja í pizzát, míg én sütöm a másikat. Közbe megjött Szása is, hogy akkor vacsora!? Elkezdtünk pizzázni (Aboody, szobatársammal is), majd behívtam még Kinga egyik barátját, aki múltkor odaszólt nekem, hogy "egészségedre". :O hívják és állítólag minden évbe mennek Magyarországra, mert a szülei imádják a fürdőinket. Miután elmondott vagy 10 szót magyarul, elkezdték tanítani "Ona Tańczy Dla Mnie" című számot. Nem tudom, hogy van ez, de 5-en jól laktunk a két pizzával. Jött az éjszaka, de aludni persze reménytelen hajnal 4 előtt a bulik miatt. 2-kor furcsa dörömbölés az ajtón, á csak Kinga sokat ivott. :P

éééÉs, Október van. Hétfő (nem mintha ez ne lenne világos)
Reggel összafutottam szomszédommal a buszmegállóba és végigdumáltuk az 50 perces buszutat. Éppen, hogy nem késtünk el, mert akkor dugó volt mindenhol. (Ha sietsz, menj villamossal!) Ő ment a fő évnyitóra én meg angol speaking-re. Mondjuk úgy, hogy nem volt nehéz, és 20/20 ponto kaptam a szóbelire. Összeségébben 90%-os, szal yee megvan a középfokú angol nyelvvizsgám. :D 

Délután Malév nyakkendő fel, irány az évnyitó. Előre láttam, milyen lesz, ahogy ott ülünk és lengyelül köszöntenek majd a professzorok stb. Odafele egy csapat lengyel gólyával mentem, akik nem igazán beszéltek még iskolán kívül angolul. Egyikük még remegő hangon mondta is, hogy én vagyok az első akivel angolul beszél a középsuli-n kívül. Egész megtisztelve éreztem magam. :)) Évnyitón viszont ők nyertek, én ugyanis csak azt a két mondatot értettem, mikor a dékán köszöntötte az international student-eket. Közben egyik professzor a power engineering-ről valami fél órás beszámolót tartott a napelemek kivitelezéséről és üzemeltetéséről, legalább is a vetített grafikonokból és ábrákból nekem ez jött le. Konkrétan egy lecture-ön éreztem magam, ami lengyelül folyik. Másfél óra ülés és figyelés után csak vége lett.

Holnap történelmi pillanat, belépek első órámra. 8:15, algebra és geometria. Még elkell mennem füzeteket venni, úgyhogy ágyő jóvilág. :)
hmm, lekéne mosni azt a tükröt :P