2015. december 4., péntek

prof. nzw. dr hab. inż. (Lengyel felsőoktatási titulusok)

Kicsit elhanyagoltam a blogot, mivel nincs sok időm írni. Éppen ezért most írok egy rövid ismeretterjesztő jellegűt, a lengyelországi titulusokról.

Mérnöki pályán találkozhatunk vele főleg, hogy az egyetemi tanárok, professzorok nevét különféle furcsa rövidítések előzik meg. Persze, otthon is van doktor, meg professzor titulus, de emélkszem elsőre milyen zavar volt bennem emiatt. Amit tudni kell tehát;

Vegyünk egy példát:
prof. nzw. dr hab. inż. Jan Kołakowski

Ahol:
prof. - professzor,
nzw. - nadzwycznajny (rendkívüli)
dr - doktor (angolban: Phd),
hab. - habilitáció
inż. - inżynier - mérnök

A professzor egy beosztás/cím-et visel, mint dolgozó, aki csak az lehet aki habilitált már. Csak az taníthat az egyetemen aki habilitált, enélkül csak segédtanárként vagy más pozícióban taníthat. Ha pl. van egy tárgy, amin a tanár csak Phd., attól függetlenül hogy ő tartja az összes órát, a tantervben (syllabus) egy felettes, hab. tanár neve lesz beírva, és csak az a tanár fogja aláírni az INDEKS-et (leckekönyv). Mert hogy egyes lengyel egyetemeken még mindig használatban van az Indeks, de evvel szinkronban az elektronikus rendszer is működik. (Ez persze sok időpocsékolást tud okozni, ha azon kell szenvedni, hogy mindig aláírják a jegyed, de gyakran nagyon is hasznos bizonyítvány arról, hogy egy tárgyból átmentél. Volt rá nekem 2x példa, hogy nem lett beírva egy tárgy és 2-est írtak be, holott átmentem belőle. (Igen, Lengyelországban a 2-es még bukta, 3-tól mész át!)

nzw. egy számomra új titulus, 3 ember van a karomon aki ilyen, de ők órákon is kivételes tanárnak számítottak. Amolyan külsős személyek, de őszinte legyek, nem tudom mi ez.

dr (pont és nagy D-betű nélkül írandó!) a tanulmányai harmadik szakaszában lesz az ember Phd (Doctor of Philosophy), ez lehet kétféleképpen; vagy ugyanúgy órák zajlanak és egy tárgyból külön képzés van 1-2-3 évig, majd egy államvizsga, vagy egy doktori diploma írása és annak védése. Ez utóbbi általában a gyakori, egyetemen végzett kutatás, munka, tervezés vagy egyéb tanulmány. Mérnöki pályán pedig, ahogy mint minden diplomamunka, egy egyedi, saját, innovatív tervezést, ötletet jelent. Tehát egy mérnök doktor valószínű előrukkol valami nagyon egyedi és gyakorlati dologgal, vagy olyan kutatást végez amit eddig senki más nem igazolt.


A habilitáció a doktori fokozat után álló képzés, ez tulajdonképpen egy tudományos doktori munka, aminek az angol megfelelője a DSc (Doctor of Science).

Az inż. mint mérnök titulus, előszeretettel használatos a lengyeleknél. Ha pl. megszerzem az alapfokú mérnöki diplomámat (B.Sc. - Bachelor of Science), akkor én is inż.-nek számítok, de ez nem hivatalos megszólítás. Ugyancsak nem hivatalos a többi, tehát az emberek személyi igazolványán csak "dr" lehet ha felveszik a nevükhöz. Az összes többi csak az egyetem és a munka során használatos, köznapi életben nem. Postaládákon tehát ne keresd.

Ami esetleg még felsorolható, az a mgh. inż., aki a Magister Inżynier (M.Sc. - Master of Science), tehát második diplomás mérnök.

Egy példa a tanári dolgozókról az egyik karról:

Remélem segített a leírás, vagy érdekesnek bizonyult. Most pedig, hajrá tovább. :)
Később jelentkezem.

2015. november 4., szerda

Zakopane

Történetem elmesélése kissé abbamaradt, leköt a suli és a munka meg sok más egyéb. Most viszont, bloghoz hűen, tartok egy kis élménybeszámolót a hétvégéi zakopanei túránkról.

Régóta terveztem már a Tátrában a hegymászást, és végül 2 hónapos, hegylázban szenvedő szervezés után, egy 10 fős csapat társaságában sikerült eljutnom. Na de kezdjük is az elején.
Aki már ismer azt megszokhatta, hogy évente novemberben egy kisebb baráti kör meglátogat varsóban, ez idén nem jön össze, viszont akkor már ne maradjon ki az év Lengyelországi túra  nélkül, találkozzunk a hegyekben! Álmos és Máté cimborákkal kezdtük el szervezni, ők kocsival, én pedig innen vonattal mennék, ott találkozó, túra, majd vissza. Gyűltünk-gyűltünk, közben én is és Álmos is kibővült egy barátnővel, na meg a többi ismerősök, szóval kell a két autó. Szállás foglalást is sikerült kibővíteni, volt még bőven szobájuk és mivel uborkaszezonba mentünk, abszolút nem volt tolongás. Egyébként booking.com-on lehet foglalni, nagyon sok szép hely van, mi 2500ft/fő/éj áron laktunk, ami kimondottan olcsónak mondható. Szóval mindenki hívta az ismerősét, Délegyházáról, Piliscsabáról, volt aki Szlovákiából csatlakozott, terveztük hosszan facebook üzenetekben, hogy ki mit hozzon, mit vegyünk, együnk stb.
balról: Eszter, Zsolt, Gergely, Barna, Máté, Tomi, Orsi, the North Face, Anna
Én és Anna (új barátnőm) varsóból indultunk éjfélkor induló vonattal és értünk Zakopaneba 8 óra utazás után. Olyan furcsa érzés, mikor zakatol a vonat az éjszakában, 8 órás út… teljesen olyan érzésem volt, mintha haza mennék. Csak reggel nem volt Dunakanyar, nem volt Vác, Keleti pu. és nem vártak anyuék az állomáson, helyette Zakopaneban az alvó város fogadott. Na meg persze az óriási elénk terülő hegyek. Reggelizni sem volt könnyű, mivel fél 8-kor még semmi sem volt nyitva, na de olyan dél körül már lézengtek az emberek. Kocsik csak délután érkeznek, addig bejártunk egy közeli dombot. Hívtuk a szállásadót, hogy 1 óra és ott leszünk, erre Máté hív 5 perccel később, hogy akkor ők megérkeztek a házhoz. :D
Megérkeztünk mi is, jöttek az új arcok akiket megismertünk; Zsolt, akire csak rákellet nézni, egyből megmondtam hogy ő a tűzoltó…Barnát már ismertem Kossuthból, Orsi a szlovák oldalról, akit Tünde és Máté ismert meg egy nyári kék-túrázás során (bocs, Szent Jakab út), Álmos és barátnője Eszter, Tamás (Cseri) és Álmos volt padtársa Gergely. Na teljes a csapat, kipakolta mindenki az otthonról hozott finomságokat, sütiket, kaját, irány a város. Első nap szétnéztünk, bejártuk a már említett dombot, majd visszamentünk a szállásra vacsorát főzni és másnapra megfőzni a paprikás-krumplit.
Rendkívül jó érzés volt, hogy mindenki hozta amit csak tudott, otthoni tojást, cukrot, zsák zöldséget, krumplit, szalonnát, kolbász, sört, bort, pálinkát, amit csak illik. Még fazekat és konyhai eszközöket is hoztak, hátha nem lesz a szálláson. Volt viszont egy konyha, ahol megengedték a tulajék hogy főzzünk, egy nagy öntöttvas kályha-féle volt a tűzhely, abba pakoltuk a szenet egész este. Szóval  megvolt az előeste, másnap irány a hegy.


Október 31.

A korai kelés sajnos nem jött annyira össze, de így is eltudtunk indulni bőségesen megreggelizve 7:30-kor. 8:30-ra elértük a Tátrai Nemzeti Part bejáratát, kis bódéban kell fizetni 2,5zł-t diákoknak a belépésért, itt odaadtunk minden igazolványt ami csak nálunk volt, 3 országból, 3-féle diákigazolványt, tűzoltó, mentős igazolványt…szegény bácsi kicsit összezavarodott és kiadta végül a 10 diákot. :D

jobbról: Tomi, Barna, Álmos, Máté, Zsolt, Gergő, Orsi, Eszter, Anna, én
Elindultunk fel a hegyre, Kasprowy Wierch csúcsra (1987m). Az út egészen csodálatos, mintha egy álomban lenne az ember, folyamatosan olyan tájakon jár, hogy nem bírja feldolgozni a sok szép látványt. Megálltunk itt-ott, pálinka, süti, keksz eréig, meg csodálni a tájat. 1500m-t elhagyva jött a hó és a jég, ami kissé nehézkessé tette a gyaloglást felfelé. Bakancs csúszott, elestünk 1-2-10x de végül négykézláb röhögve másztunk fel. Órámat nézve, kereken 12:00-kor értünk fel (utolsóként) a csúcsra. 
Fotózkodás, feltöltődés majd robogtunk tovább a piros-úton, egy hegygerincen ami Kasprowy-tól megy Kondracka Kopa-ra. Hógolyózás a csúcson, balra Szlovákia, jobbra Lengyelország, többiek elöl gyakorolták a lengyel köszönést a szembejövő túrázókkal, akik ezeken jókat mosolyogtak, mikor egy csapat magyar 4-5 féle képen próbálta kiejteni a „cześć” (ejtsd: csescs) – szia, kifejezést. De láttunk hegyi-kecskét 2000 méteren, dinó, oroszlán formájú hegyeket, szedtünk sok követ és végig csodás napsütötte időnk volt, felhő és ködmentesen. Szél sem volt 10km/h-nál több, szóval abszolút remek időnk volt. Bármennyire is volt felkészült technikailag a csapat, voltak persze hiányosságok a mi oldalunkról, emiatt kissé várt ránk sokat a csapat, de remélem nem haragudtak meg és legalább tovább tudták élvezni a tájat.

Eredetileg egy 7óra 30perces (térkép szerint,  normál, nyári időben) útvonalat terveztem eredetileg, ez nap végére 11óra kemény menetelés lett. Sajnos a hó és a jég jelentősen lelassítja az embert, de ettől függetlenül remek távot jártunk be. Kondracka Kopa (2005m)-re felérve eldöntöttünk, hogy lekell mondanunk a Giewont (Gáspár-csúcs, 1894m)-ről, mert lemegy a nap, szóval elkezdtük onnantól a lemenetelést vissza a városba. Itt volt egy 300méteres szintkülönbség, 1km-es távon belül, szóval elég meredeken jöttünk le a fél méteres hóval borított északi oldalon. Ez eléggé vicces és rohanós rész volt, talán a legjobb része volt számomra az útnak. Tovább haladva időben lejutottunk 1300m-re, ahol elért minket a sötétedés. Végül sima úton lámpával haladtunk hazáig, egyszóval minden sikeresen zajlott.
Kis lazulás, egy jó adag paprikás-krumplin, esti evés-ivás.

November 1.

Vasárnap senkinek nem volt kedve 4-kor kelni, hogy még egy 6 órás túrát beiktassunk, így inkább aludtunk sokáig, megreggeliztünk és a városba mentünk. Söröztünk, és sajtot akartunk venni, de ugye nem gondoltunk, hogy mindenszentek napján MINDEN zárva lesz, szóval nem volt könnyű. Végül egy helyen árultak, azt megszálltuk 10-en és fejenként kb 2-3 sajttal távoztuk. Át a vasútállomásra, ott befaltuk a maradék sütiket amiket a többiek hoztak, majd elbúcsúztunk egymástól. A jó kis Suzuki és a Skoda elindult haza, mi meg felszálltunk a vonatunkra. Visszafele csak 5 órás út volt az IC miatt, de meglepődtem mikor a többiek előbb értek haza, úgy, hogy ők egy másik országba mentek, mint mi akik csak Varsóba.
 
Na hát így telt gazdag emlékekkel a túra. Olyan felemelő érzés volt, tudjátok van az a 100%-os boldogság, mikor mindened megvan, minden remek és annyira nagyszerű, hogy már el sem hiszed. Az egész olyan volt 3-4 napon át. Minden teljesült, ahogy elterveztük, remek idő, társaság, egyszóval leírhatatlan élmények. Aki teheti menjen, télen is „nyitva” áll a Tátra! :)



Képek az alábbi LINK-en.

Túra paraméterekben:
800m Zakopane,
1987m Kasprowy Wierch
1913m Goryczkowa Czuba,
2005m Kondracka Kopa,
1725m Kondracka Przełęcz

Szintidő: 11 óra,

Táv: 22.4km

2015. szeptember 7., hétfő

4. éve itt

Wrocław-i pályaudvaron
2015.09.06.
22:30
Éppen vonaton ülök, a Wrocław-ból Varsóba tartó Pendulino-EIP-n (Express InterCity Premium). Eléggé luxus érzésem van, akárcsak egy repülőn ülnék a business osztályon. Na de hogy is kerültem ide, és miért tartok vissza Varsóba kérdezhetnétek páran, hát íme eljött az ideje, hogy leírjam mi történt eddig, visszaérkezésemtől.

Immár 4.évemet kezdtem meg Polska-ban, augusztus 28-án jöttem vissza, 10.alkalommal a már jól megszokott éjjeli vonattal. Velem tartott Naszályi Dani barátom is és barátnője Petra is. Velük hárman érkeztünk meg Ustronie koliba, ahol meg is kaptuk a szobánkat. Én a "nyár ideje alatt" itt lakok még, de jövő tanévre, azaz októbertől egy másik koliba kaptam helyet, így majd még egy költözés vár rám.
Petra, Dani, én
Daniékkal végigjártuk Varsót, és hasonlóan, mint már sokakkal, kik meglátogattak, igyekeztünk minél többet kihozni az 5 napból. Dióhéjban: voltunk a Kultúrpalota tetején, Óvárosban, ettük a szokásos burgert, kebabot, pierogit, voltunk a Łazenki parkba, Copernikus centerbe, vasúti múzeumban, modellboltban, egyetemen és sok más helyen. És Gabi hazaköltözött! Végleg. Na jó még nem biztos, de egy korszak ért véget neki is. Elkísértem a vonathoz és olyan fura volt, hogy 3 éve jöttem csak, de már szinte ide tartozom és körülöttem csak jönnek-mennek az emberek.
Egy napra elutaztunk Gdanskba is, ahova Dima, Ukrán csoporttársam is velünk tartott. 4-en indultunk reggeli InterCity vonattal, ami érdekes módon valahogy csak a jegyünkön szerepelt, a táblára nem volt kiírva. Információba kérdeztük, ott azt mondták, hogy  a 2.vágányról indul 1 perc múlva, siessünk, de vagy 15 percig ott álltunk és semmi nem jött. Végül egy lengyel utas aki szintén a nemlétező vonatra várt mondta el halál nyugodtsággal, hogy ilyen előfordul, és semmi pánik, van jegyünk, max egy következő vonatra felszállunk. Úgy is lett, és meglepő módon pazar volt az is.
Sopot, Balti-tenger
Gdanskba voltunk a II. Világháború kitörésének helyén, Westerplatte-n, megnéztük az Óvárost, felmásztunk a 450-lépcsőfokos katedrális tetejére, majd átvonatoztunk Sopot-ba, ahol Dima-val fürödtünk a tengerben. Igaz nem volt valami meleg a víz, de ki kellett használni a nyár utolsó napján. 19:00-kor már jött is a vonatunk, amire csak helyjegyünk nem volt, így félig-meddig a folyosón utazva kellett töltenünk a 4 órás utat.

Daniék elmentek 1-én, én pedig igyekeztem befejezni mihamarabb a már rég elkezdett Intermediate Engineering Project-emet (elődiplomamunka), hogy még 4-éig letudjam adni, különben nem lesz rá időm máskor. Eredeti tervek szerint, felvettek tervezőmérnök gyakorlatra egy repülőgépgyárba, ahova a hétvégén utaztam volna, mert ugye 3 hónapja volt az interjú, és rögtön megvettem LOT-ra a repülőjegyet, hogy Wrocław-on keresztül, eljussak a Cseh határhoz, ahol lenne a gyár. Pontosítás végett írtam egy emailt, amire válaszban meglepő módon közölték, hogy mégsem tudok oda menni, mert változások történtek, és helyette hétfőn 8-ra legyek a varsói irodában, majd onnan fogok tervezni…Ez úgy elég furán hangzott, és nem tudtam, mire véljem, de a repülőjegyem megvan, és ismerősök is várnak, utazni kell.


Wrocław, SP-EQK
Így történt, hogy 5-én, szombaton reggel repültem LOT-al Wrocław-ba (első LOT-os és első Q400 repülésem), ahol két kedves ismerősömmel,

balról: én, Peti, Dávid
Dáviddal és Petivel töltöttem a hétvégét. (Meg kell jegyeznem, eddigi repüléseim csupán fapados légitársaságokkal történek, így eléggé szokatlanul ért az a sok kedvesség a személyzet részéről. Egy pohár víznek, nápolyinak és gumicukornak úgy tudtam örülni, mintha valami egészen extrém dolog történt volna, holott csak egy nemzeti légitársaság, 40 perces belföldi útján utaztam.) Gyönyörű idő volt, bejártuk a várost, bicikliztünk, pogácsát sütöttünk, söröztünk, burgereztünk, egyszóval nyaralás 2 napig. Mivel a gyakorlatomnak lőttek, megvettem visszafele vasárnapra vonatjegyet, így most úton vagyok vissza Varsóba.
Igazi élmény ez a Pendulino, bár egy ici-pici hiányossága van, NINCS WIFI. Nem mintha függnék tőle, de egy hiperszuper vonaton vagyunk, ahol ingyen kávét/teát szolgálnak fel, kényelem a köbön, tv, klíma, mi-egyéb. Mellettem ülő nővel a migránsokról beszélgetünk, mivel onnan, hogy kimondtam honnan vagyok, egyből ez a téma jött fel. Sebaj, készülni kell holnapra, úgyhogy Siemens NX és kompozit repülőgép-szerkezeteket tanulmányozom.

Na ezt már ma írom.
21:52
Éjfélre haza is értem, és meglepett, hogy 23:15-kor már éjszakai busz indul. Ma sikeresen túl vagyok első munkanapomon, örömtelien terveztem 8 órában egy elegáns irodában, a legkorszerűbb gépekkel és programmal. :) (NX 10)
Beköszöntött az ősz is, szinte gombnyomásszerűen szeptember 1-től csak rossz idő van és esik. Gyakorlat-munka-egyetem-utazások és még sok más. Ez lesz a következőkben, remélem továbbra is követitek a blogot.
Köszönet és üdvözletem!

További képekért látogasson el Facebook oldalamra, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.
búcsúzóul kaptok wrocław-i törpét

2015. június 9., kedd

Wrocławi blog

Tehát ígértem egy április 13. heti blogot, a festésről és az utolsó képről…

Április 13-17.

Történetünk a 2Bratanki (Annáék import magyar söre) reklámozásával kezdődött. Az egyik helyi törzshelyünk, a PiwPaw előtt lévő padok elég kopottak és itt a jó idő, az emberek azokat használatba fogják veszik. Hogy mégse nézzen olyan ótvarul ki, megbeszélték a bár tulajával, hogy lefesthetik ingyen, de elhelyeznek cserébe logót. Így lesz „ingyen” reklám a cégnek, és munka nekem. Ugyan is kell aki fessen, úgyhogy hajrá.
Hívtam Xiao-t, néha Anna és Pepe (másik 2Bratankis tag) is besegített a kreatívkodásba. Egy kör csiszolás, 3 réteg fekete festék, logók és játékok festése, majd 3 réteg matt lakk. Persze mindezt egy éjjel-nappal működő, a belváros közepén lévő sörözőnél. Pultosok és a vendégek mit sem törődtek velünk, kijöttek félóránként cigi, sör szünetre, néha leültek a festékbe, vagy észre se vették és ültek ott tovább. Szóval így telt az a hét, végül péntekre sikerült befejezni, pedig eléggé harcoltunk az idővel és az időjárással, na meg a sablonok kivágásával. Erre egy speciális technikát alkalmaztam, órákig vágtam bicskával ki a betűket és karaktereket. Úgyhogy ha a PiwPaw-nál jártok, azok a padok az én kezem munkái, úgy vigyázni rá! :P

Május vége felé történt egy nagyobb változás velem. Előtte persze a már említett tanulmányi körrel készítettük a kocsit a versenyre. Így történt, hogy a verseny előtti 4 napban, napi 14 órákat voltunk az egyetemen és mind a 30-an dolgoztunk, hogy kész legyen az autó. Történt persze egy nagy félreértés vagy inkább nem kommunikálás a tervezők között. Az általam tervezett és legyártott kormány alapja 350mm széles, és a kormányzás egy rúdon keresztül történik, de a rúd nem forgatható, tehát a kormányzás oldalirányú kitérítéssel történik. Tehát jobbra vagy balra legalább 100mm-t kell kimozdítani. (na erről én ekkor tudtam) Az autó belső szélessége pedig 44mm-volt. Ekkor jött az azonnali új megoldás keresése. Visszamentem a boltba műanyag cső illesztéseket keresni és kiagyalni valami új koncepciót.
a kormány (második verzió)

Vettem is egy pár könyök csatlakozót, amire egy sima csövet ráragasztottam majd kompozit… (ja ez nem az a blog)… szóval a lényege a történetnek, hogy csúszott minden és azonnal ki kellett ötleni valami újat, legyártani, felszerelni. Eljött a Shell-Eco Marathon, amire nem is tudom igazából miért nem jelentkeztem, hogy menjek. De ekkor már késő volt, mert megvolt beszélve húgomékkal, hogy jövőhéten jönnek, és nem mondhattam le semmit.
(Versenyen pedig jöttek a gondok a hajtással, motor vezérlő nem működött úgy ahogy kellett volna. Kormány szépen szuperált, csak eltört a forgató csonkban valami, ezért szét kellett szedni az egészet...Végül persze nem versenyzett az autó, de legalább a másik autóval 2.helyet értek el.)

Szóval a változásról; Annával eldöntöttük, hogy elválunk egymástól és itt ér véget kapcsolatunk. Igen, léptem tovább és minden rendben van. Ezt 20-án délután már személyesen meséltem Lindáéknak, akik jöttek meglátogatni 1 hétre.

Május 20-25.
Jött Linda és barátja Gábor, itt laktunk a koliba péntekig, addig pedig városnézés ahogy azt illik. Jól megszokott helyek újrajárása, majd hétvégén irány Wrocław. :D Felültünk életem legrövidebb és első belföldi repülőútjára, Varsó-Wrocław járatra.
Az úttal csak annyi bajunk volt, hogy előző éjjel a koliba megrendezett Juwenálián (Ustronalia) sokáig mulattunk, ezért 2 óra alvással sikerült felkelni és kimenni a reptérre, repülni, be a városba, majd az első utunk egy kávéhoz vezetett. Innentől pedig jött a két napos wrocławi túra, amit nagyon vártam már. Évek óta ide vágytam, és most sikerült eljutni. Gabival előzőleg találkoztunk és rajzolt nekünk saját térképet (ő 2 évet élt ott, Varsót megelőzőleg), bejelöltünk rajta minden fontos látnivalót. Na persze, főleg a legjellegzetesebbet! (Van itt Wrocław-ba egy naaagy épület. És jellegzetes alakjáról a helyiek csak „nagy f**z”nak nevezik. Nekünk ez eléggé megtetszett így megvolt az alaptéma az állandó hülyüléshez. És persze mindenhonnan az tűnik fel, és tényleg olyan mint egy… Sky-Tower, az igazi neve.)
Wrocławban láttunk sok-sok törpét! Igen, minden egyes sarkon van egy, boltok előtt, vagy csak történelmi jelleggel, de van vagy 100 törpe. Vettünk is törpe-térképet, amin meglehet találni őket. Hogy miért vannak, arról Gabi blogján olvashatsz: itt

Fagyiztunk, söröztünk, és jókat röhögtünk, ahogy azt illik. Szállásunk egy külvárosi 3 csillagos hotelba volt, csupán fél óra villamosozásra. Másnap folytattuk a templomtornyok bejárását, sörözést, fotózást és mi-egyéb érdekességek fellelését. Amit nem láttunk, az a földbe lemenő bronz emberek, a deportálásokról való műemlék, mivel rohantunk a „kocsink”-hoz, ami 17:30-ra volt megbeszélve. Vissza Varsóba ugyanis Blablacar-al utaztunk, ami fejenként csak 40zł volt. (Blablacar, az az internetes stoppolás eléggé elterjedt módja) Vonat pedig 135zł lett volna legolcsóbban és időben több mint autóval vagy repülővel. Persze a repülő sem volt az a borsos ár a maga 55zł-val. Na de sikeresen Varsóba is értünk és mivel ünnep nap volt vasárnap és minden zárva volt, kitaláltuk, elmegyünk még egy gyors sörözésre a PiwPaw-ba. Gabinak meséltük az élményeket, majd jöttünk végre aludni. Másnap még egy gyors tolerancia és illesztések átbeszélése Gáborral, akivel az egész ittléte alatt nyomtuk a mérnöki dolgokat és tanított sok jóra. Hétfőn még egy utolsó kebab, és irány a reptér. Kipróbáltuk az új terminált majd elbúcsúztunk a következő 1 hónapra.



Június 9.
És igen, rohan az idő, és már itt a nyár. Félév vége, szokásos őrültek háza, projektek és utolsó dogák. Vizsga majd 19 és 29-én. Terveim szerint pedig nem tudok biztosat mondani, mert még nem tudom mikor megyek haza. De mindent a maga idejében. Addig is egyetek sok epret, napozzatok, hamarosan találkozunk. :)

Ami a blogból kimaradt: vitorlázás osztálytársakkal, kispolski és sok sok tervezés, házi, két szülinapi buli, repülőkiállítás az egyetemen,...

2015. április 21., kedd

Ustronie - ahol mindig van hely!

Van úgy, hogy megjön a kedvem blogot írni és még időm is van rá. Na a mai este egy pont olyan. Gyors fejlécszerkesztés, mert már itt a tavasz (a képekről majd írok lejjebb). Szóval kezdjük.

költözés előtti éjjel
Sikeresen beköltöztem Ustronie nevű kolimba, ismét, (itt laktam első évemben is) bár az, hogy "sikeresen" elég merész kijelentés. Már ami a beköltözést illeti. 30-án hétfőn ugyan is bejártam 4-5 kolit, irodát és csak annyit mondtak, hogy igen húsvét után tudok beköltözni. Kedden ismételten bejártam pár kolit és az adminisztrációs irodát, ahol annak ellenére, hogy mondtam nincs hova mennem az estétől továbbra is hazudoztak, hogy nincs hely egyik koliba sem mert jön egy 30, amiből később 60-fős csoport lett. CSOPORT!? :D...és nekik kell fenntartani a helyet. 1 koliba? Vagy mindbe ahol van 1-2 hely azokba szórják el a "csoportot"? Igen!- mondták... majd akármilyen próbálkozásom ellenére sem sikerült szobát kapnom. Most már azt mondták, hogy április 10-étől tudok csak beköltözni... Amit az egészből leszűrtem, hogy ez az egész valami agyament belső szabály miatt tiltja nekik, hogy ugye a tavaszi félév első időszakában kiadják a szobákat. Kérdeztem, hogy akkor hova menjek ma aludni? Kérjek meg egy barátot. Az nincs! Akkor hotel... nem az ő problémájuk. Ó köszönöm! Sokszor gondolkoztam azon, hogy ha most tudnék jól lengyelül úgy a képükbe olvasnék amiért ilyen pofátlanul bunkó paraszt mindegyik az adminisztráción. 
Bementem 5 koliba avval, hogy ki vagyok, mi történt és hogy szeretnék egy szobát. Majd laza nyugodt, leszarom stílusban oda se fordulva beugatják hogy NINCS SZOBA! Ez nem hotel stb. válaszokkal. Mindezt lengyelül, mert még fel  sem merült bennem, hogy angolul menjek be, akkor végképp elküldtek volna. Na de így is... akkor mi legyen most? Útközben találkoztam egy egyetemi társsal, aki a szokásos kérdést feltette: "How're you Peter?" ... szarban vagyok mondtam, nincs hol laknom. "Ó...menjek Ustronie-ba, ott minidig van hely!" Végső reménytelenségemben úgy is tettem. Végül is csak a város másik felén van, mit veszíthetek az időn kívül? Odafele menet már telefonon hívtam is Adam-ot, hogy akkor beköltözhetek hozzá, de erre nem lett szükség. Beléptem a régi cigiszagú adminisztrációra, benne a már megszokorr szőke hajú nő. "...szeretnék egy szobát" "Rendben, mostantól?" :O AZONNAL, igen! Oké nézzük...én már laktam itt nem? Emlékezett, benne is vagyok a rendszerben. Milyen szobát szeretnék? bármilyet, ami van! :D Oké akkor beír ide ha nem jó jöjjek vissza és ad másikat. Felmentem, 2-en laktak már benne, 3. ágyon egy bicikli, szoba szeméthegyben áll... akkor szeretnék egy másikat. Jó...nézzünk egy egy személyt, itt is van. (Ezt mai napig nem értem, miért töltik meg előbb az összes 16m2-es szobát 3 emberrel, majd csak azután a többit és csomó helyen 1-2 ember lakik csak...mint az Intercity-n az ülőhelyek...) De már kaptam is másik kulcsot és egy ismételten koszos, mocskos, szeméttel teli helyre nyitottam be. Hm... jó lesz. Hagytam ott egy üzenetet a leendő szobatársnak, hogy "helló, én leszek az új szobatársad, ma este költözök, remélem nem bánod, üdv." Ennek a levélnek később még nagy jelentősége lett. Szóval jött az este, Adam közben felajánlotta, hogy segít költözni így a ő kis kocsijába tömtük be a 3 bőröndömet+ 3 doboznyi cuccot. Na még a napról annyit, mikor megkaptam a szobát, visszamentem a lakásba, és jött a rémes költözés. Anna, Grzesek és Alícia cuccait lehordani az 5.ről. Lépcsőn, be egy taxiba, át a Grzesekék új lakásába, fel az 1-re. Mindezt egy levegővel, ahogy azt illik, mivel mindenre csak 2-3 óránk volt. Mikor már megvolt a napi 12x lemenetel a lépcsőn jöhettek az én cuccaim is és Adammal sikeresen megjöttünk a koliba. Ja, azt nem mondtam, hogy a 4.-en van a szobám és nincs lift a koliba! :D Akkor még 4x4 emelet és rendben is leszünk. Sikerült. Benyitok, srác ül bent, ő monodom bocs téves. Vagy mégsem? Elbizonytalanodtam. A srác (Michał) teljesen kitakarított, elpakolt, hirtelen akkora lett a szoba, hogy nem ismertem meg. Nem is volt rossz ötlet az a levél...
az új szobám és ágyam

Lakásról ennyi remélem elég, június végéig tuti itt maradok, mert egész megszoktam és ahhoz képest nem is olyan rossz ez a koli. Távolság az baj, de végül is 30perc a suli. Heti 3x kell bemennem, abból csak kedden 8-ra. Auchan 5 percre van, internetet annyira felturbózták, hogy szupergyors, szobatársam is a koli DÖK-tagja, szóval csupa előnyömre szolgál. És 2-en vagyunk csak, ki tudja más koliba milyen szobatársaim lennének stb. A zuhany az továbbra is a pincébe, de annyi mozgás kell minden este. :D


Áprilisban pedig elkezdődött Annával a külön lakós kapcsolatunk. Ez elég fura és féltem is tőle, de pozitívan csalódtam és egyáltalán nem lett rosszabb. Sok sok helyen voltunk, étterembe, sörözőbe, kávézókba, palacsintázni, turmixozni, mozizni, vásárolni stb. Tehát amolyan, újra randizunk és ez nagyon jó így. Hogy kiemeljek néhány eseményt, 3-án ettünk Żurek-et, azt az igazi lengyel cipósat egy kis étteremben egész jó áron. Majd utána mentünk a PiwPaw nevű itteni pub-ba. Ott Annával sörtkostoltunk, így kikértünk vagy 22 sört 1dl-es poharakba és mindegyikért 1zł-t fizet az ember. Csomó sört megismertem és végre nevükön tudom szólítani őket és tudom, hogy mi az amit sose szabad kérnem (IPA) és mit kell kérnem, ahelyett, hogy "valami sötétet". (STOUT pl.) És igen anyu, ezeket le is kellett nyelni! :D Mármint a kóstolón.

Jött a húsvét hétvége. Itt maradtam  egyedül, akár csak 2 éve a koliban. Ám most internetem is volt és Gabival találkoztam napi szinten. Jött otthonról egy magyar lángosos, és minden nap elmentünk délután az Óvárosba, hogy együnk egyet. Lángos után a jól megszokott kávézó, napi 2 óra csevegés és lazulás az egész napos repülőrajzolás után. (rendkívül monoton tud lenni a 10 óra rajzolás 3-4 napon át) Vasárnap ismét lángos+kávé. Húsvét hétfőn éjjel már Anna is megérkezett Varsóba, így másnap mehettünk vele kávézni és croissantos reggelizni. Csupa jó élvezet. :) Majd 8-án beindult az egyetem.

rajzoláshoz megfelelő fény kell!
10-től jött egy elég pörgős hét, tele programmal. Pénteken Virág-ék jöttek Varsóba kirándulni, velük találkoztam este, előtte egész nap projekt meeting-eztem és ismét kávézók zamatában töltöttem a napom. Na meg a könyvtár, de az már szinte otthonom. Este kebab+popcorn+sör és nyomás Gabihoz, mert ott aludtunk Annával, és este filmet néztünk. (mondom csupa élvezet) Gabinak egy nagyon kellemes kis lakása van, amit már mindannyian elakarunk tőle venni, annyira irigyelni való lakás. Ott aludtam a földön, de egyik legkényelmesebb éjjelem volt a sok ágyváltás után. Ja igen, Anna eközben Grzsesekéknél szállt meg átmenetileg amíg nem talált lakást, szóval egy darabig oda jártam, míg ők hazamentek húsvétra. (tudom követhetetlen, nem is lehet mindent elmesélni)

12-én Aerospace túrára mentünk, azaz Xiao által kitalált, osztályprogramot szerveztünk, mégpedig Kampinowski nemzeti parkba túráztunk 20km-t. Én lettem a túravezető mivel már 4x voltam ott, és Gabitől is kölcsönkaptam a térképét. 7-en sikerült összejönnünk, szóval örült mindenki, hogy végre természetben járhat. Társaság elég vegyes nemzetiségű, (képen balról) Çağdaş-török, Dima-ukrán, magyar (az én lennék), Xiao - kínai, Bruno és Lucia - spanyol és Kasia - lengyel.  Túrát 15órára be is fejeztük, és mentem Annát költöztetni. Tudjátok, 1-ről le, taxiab be, majd 6.ra fel! Na jó itt már végre van lift. :D

Az ezt követő hetem festéssel telt (13-tól 17-ig). Erről persze részletesen a következő blogban írok. Sok-sok dologról nem írtam, de nem tartom már aktuálisnak pl. február, márciusi események. Szóval sokaktól is elnézést, akik nem tudtak bekerülni a blogba, folyt. köv.

2015. április 1., szerda

A lakás

Hol is kezdjem… 1zł = 78HUF, ez még hasznos lehet a váltásoknál. :P
Évi minimum szobahőmérséklet

Szeptemberben beköltöztünk öten a lakásba, amit havi 3500zł-ért béreltünk. Erre jön majd még a villanyszámla és az internet. A lakásról egy korábbi blogban írtam, hogy mennyire szép és tágas, nagyon jó helyen van és imádjuk. Legalább is ezt gondoltuk, míg a kinti hőmérséklet 15 fok felett volt.


Amint október végén beköszöntött a hideg, kezdtünk ráérezni egy nagyon nagy hátrányára a lakásnak. Mégpedig, hogy ez egy tetőtéri hozzáépített lakás ahol nem megfelelő a szigetelés. Olyannyira, hogy mikor novemberben már 0°C volt kint, bent 16°C volt. Persze ez nem probléma, ott a fűtés ami minden szobában egy elektromos hősugárzó (központi fűtés nincs).  Ezek darabja 2000W-ot fogyaszt, tehát elég jó villanyszámlát lehet velük csinálni. Ezt tudtuk is, ezért igyekeztünk spórolni a fűtéssel, ahogy csak lehet. Lejjebb kapcsolni, óránként ki/be kapcsolni, de amint lekapcsolta az ember, 5 perecel később ismét 16°C fogadott a szobába. A helyzet november végétől rosszabbodott, kint -7°C, bent 14°C. Ilyenkor már nem tud az ember otthon megmaradni 2 pulcsiba és 2 zokniba sem, mert úgyis fázik, kesztyűbe meg nem tudok tanulni/rajzolni. Tehát fűtünk vagy igyekszünk nem otthon lenni és kíváncsian várni vajon mennyibe fog kerülni a villany.

Ez elég durva így és már novemberben jeleztük is a tulaj felé, hogy a „szigetelés” nagyon
falak mögött
nincs. Több helyen a falak mögött egy ajtón belehetett látni a tető alá, 1cm hungarocell vagy annyi sem. Néhol fólia vagy 5cm üveggyapot. Fürdőszobába 1cm hungarocellen kívül csak a csempe szigetelt. Mindenhol gipszkarton falak, egyszóval semmi biztató. Jött is a tulaj (egy fasz) akitől kivettük a lakást, hogy átbeszéljük ezt vele és megmutassuk neki, milyen hideg van. „Igen… tudom, de nem jól fűtünk, megmutatom hogy kell, itt a hősugárzó, ha állandóan minimumon megy akkor jó lesz és nem kell annyit fizetnünk se! Ja és poros az alja, biztos azért nem jön a meleg belőle” Remek felfedezés barátom, de maximumon fűtünk és nem megy feljebb 16°C-nál a hőmérséklet. (és a leghidegebb még csak -10°C volt kint, mi lesz ha…) „Én itt laktam 2 éve és így fűtöttünk, mikor varsóban -40°C volt! „haha…és akkor hány fok volt a lakásban elárulná?” „20!” Na persze… :D A faszi teljesen idegbetegül ordibált, hogy mi hülyék vagyunk és higgyem el neki, hogy van 15cm szigetelés (a tető nincs annyi). Szóval csak fűtsünk minimumon és a villanyszámla tuti nem lesz több mint 1000zł. Azért még felajánlottam neki 2 megoldást, lemértem hogy 150m2-re kéne a tetőt kőzetgyapottal telefújni, ez egy viszonylag olcsó de egyszerű utólagos szigetelési megoldás. Mindössze 30zł négyzetmétere, szóval kevesebb mint egyhavi lakbérünkből meglenne neki és nem lenne többet gond a fűtéssel.”jó küldjed el emailbe megnézem”…


Jön is a december, villany számlán 1400zł. Na hívjuk a faszt, hogy ez most mi és mégis hogyan fizessük ki? Nem is érti miért ennyi, neki a korábbi lakóknál sosem volt 1000zł és ez lehetetlen, de már hívja is az elektromos műveket, hogy nézessék meg az órát, mert biztos az számol többet! (igen itt megint majdnem a képébe röhögtem, mint mikor a -40°C volt varsóban sztorival jött…) De már a szigetelést is megcsináltatja csak ez időbe telik mire felmérik meg talált már 3 céget, szóval legyünk türelemmel. Én teljesen türelmes voltam, minden este ki a zuhanyzóból a langyos víz alól, 10°C-ban gyorsan megtörölköztem azon gondolkozva, hogy mikor kapok tüdőgyulladást. így telt a december, január… Január elején jött 3 különböző cégtől 3 különböző ember felmérni a tetőt, hogy hova kell szigetelni. Ekkor a tulaj szépen mondta nekik lengyelül, hogy a mi szobánkba végig, a fürdőbe, a konyhába magyarán a fél lakásba kell, mert ott nincs szigetelve. (vettük észre)

Rövidre fogva a dolgot, igyekeztük letárgyalni faszinkkal, hogy amíg ez így megy tovább mi nem vagyunk hajlandóak 1000zł-nál többet fizetni villanyra. Elértük hogy 30%-kal kevesebbet fizessünk, bár ez sem ment könnyen. Annyira hülyének akartak nézni, hogy a kiküldött 1490zł-s számláról (ő elvileg levonta a 30%-ot) utánaszámolva csak 13%-ok volt le. (Mivel ez egy ingatlan cég, ők kapják a számlákat, amit lemásolva csatolnak hozzá a saját számlájukhoz, hogy nekik egy bankszámlára utaljunk ... igen én már szeptemberben furcsálltam ezt, de akkor engem hitt mindenki paranoiásnak, hogy áá biztos nem csinálnak olyat...) Hosszas egyeztetések után kiderült, hogy ennél többet nem tud elengedni mert ez az egész dolog az ingatlan irodán megy keresztül és ott adózik a befizetett összeget után és ha meg is változtatja az APEH felé a szerződést akkor is csak a jövő hónapban lenne olcsóbb de ő mindent megpróbál… (persze!) A helyzet nem változott, továbbra is hideg, de nem fizettünk semmit. Vártuk, hogy küldjön olcsóbb számlát. Február elején kitalálta, hogy azért nincs szigetelés még, mert február 7-én lesz a lakógyűlés és a házban mindenkinek bele kell egyeznie hogy ezt a közösből tudja a ház fizetni mert 4-5ezer zł lenne a szigetelés. :D Ha eddig nem költöztünk el akkor most már nem is akarunk, és annyira enyhe telünk volt, hogy csak -11°C volt januárban másfél héten keresztül. Szinte mindig máskor bent 14-16°C volt hála az égnek, tehát fáztunk de nem annyira. Megszoktuk és vártuk a tavaszt.

Jött a február, váratlanul a faszkalap tulaj nem jelentkezett, nem jött, majd közölte telefonba, hogy neki fáj a nyaka és rehabilitációs kezelésekre kell járnia nem tudja mikor tud jönni…végül egyik nap az anyja csöngetett. Egy ősz hajú alacsony néni jött boldogan mesélni, hogy innentől kezdve ő lesz a főbérlőnk, mert a fia nem dolgozik tovább az ingatlanirodába. (szerintünk összevesztek valamin és kirúgták a fiukat) 
(Az ingatlanirodához tartozik az egész háztömb, amibe van 8 lakás. Egyikben lakik az anyuka+apuka övéké a cég, ahol a fasz fiuktól vettük ki a lakást. A faszi pedig a földszinten lévő irodába szokott pénzt mosni   ő...lenni, mert ott az ingatlanirodájuk.)

Kaptuk továbbra is a januári, februári villanyszámlát, de lévén azok is 1500zł körül voltak, kedvezmény nélkül (amiről nyilván megfeledkeztek a nagy tulajváltásban) nem fizettük be egyiket sem. Az új tulajék, az apuka volt olyan eszes és feladta például postán az egyik lakótársam, Grzesek otthoni címére a számlákat, ahelyett, hogy bedobta volna a postaládánkba, mert végül is itt lakunk nemde-bár?
 
Március 23. az a bizonyos nap, mikor újra beállított az ősz hajú alacsony asszony BANYA! Arra lettem figyelmes, hogy valaki ordibál a Grzesekkel. Ki is mentem a konyhába mi ez a lárma. A banya teljesen torkaszakadtából, fenyegetőzve ordibált vele, kezében két kézzel írott papírral, hogy „te ezt azonnal aláírod most vagy azonnal költözzünk ki…” „és mi 3 hónapja nem fizettünk lakbért”… (ez persze nem igaz) Ott álltam és szótlanul hallgattam mert ugye lengyelül ordibált. Kijött Ala és Asia a szobából, mondtam neki szóljanak már és védjék meg Grzeseket mert ez mindjárt letépi a fejét. Ment még az ordibálás, mert a nő máshogy nem tudott beszélni, sem végighagyni amit mi akartunk mondani. Csak írjuk alá a kézzel írott papírját arról, hogy mostantól havi 1040zł-val többet kell fizetnünk (víz, csatorna, kuka, közös-költségre), mert hogy mi amióta itt lakunk semmi ilyet nem fizettünk. Persze, mert egy 3500zł-s lakásnál ez evidens hogy benne van az árban. De ő most kapta megy az egész házra az éves vízszámlát és nem tudja kifizetni és ezért mi fizessünk azonnal, mert ha nem miért vettünk ki ilyen drágán egy lakás!? (ez az összeg pedig úgy jött ki neki, hogy elosztotta a teljes összeget a házban élő emberek számával, ok és hol a számla róla?) És ő annyira kedves, hogy az eddigi itt lakásunk idejére csak 1500zł-t kér pluszba, nem pedig minden hónapra visszamenőleg, szóval írjuk azonnal alá hogy kifizetünk neki HOLNAPig 1500zł-t és havonta az 1044-et. hahaha :D (ígérem lesz ez még jobb is, szóval olvassatok tovább) 
Továbbá követelt rajtunk 3 havi lakbért, amiről állította hogy nem fizettük, rendben akkor holnapra kikészítjük azokról a befizetési bizonylatot és megnézzük kinek van igaza. Végül hosszas ordibálás után tisztáztunk vele mindent, és a végén már viccelődött velünk és annyit mondott, hogy jah, bocsi, ő most akkor megy is. :O Mi persze ezek után ami ebben a lakásban volt/van, mondtuk hogy ez volt a vége. Költözünk mert nekünk elég ebből a családból és lakásból. (hozzáteszem az internet számlánk október óta nem jött, de most kaptunk egyet februárra, hogy azt eddig ki fizette és hogy mikor akarták volna hasonló módon behajtani rajtunk rejtély) Szóval már korábban is  költözni akartunk csak mindig valamiért még maradtunk, de most akkor végleg megyünk!

Másnap a banyának közöltük, hogy mi akkor költöznénk március 31-én. Erre mondta telefonban, hogy jó, remek, örül is hogy elköltözünk. Grzesek válaszolt, hogy mi is nagyon örülünk, hogy végre elmegyünk innen. :) Megint másnap bemutattuk neki a fizetési bizonylatokat, és mondtuk, hogy ugyebár adtunk 3500zł kauciót, akkor azt szeretnénk 31-én majd visszakapni mikor átadjuk a kulcsokat. Ekkor teljesen ki volt akadva, hogy mi nem mehetünk mert júliusig szól a szerződésünk, és ő szeretné ha maradnánk! WTF? :D Jött pár nap múlva, újabb kézzel írott papírjával, amin összesítette, hogy mi mikkel tartozunk nekik. Szokásos Hitleres stílusban, hogy azonnal írjuk alá…alá is írtuk, hogy ezen a napon átvettük a papírt, választ később adunk. (szerintem attól lenyugodott hogy írtunk rá valamit és elment) Átszámoltuk, hogy nem fizettük be a januári, februári villanyt, 2 havi internetet  (a többiről nem akartunk kérdezősködni) és arra a döntésre jutottunk, hogy ez úgy 3000zł-t tesz ki, tehát nem kapunk kauciót, viszont leírjuk neki, hogy ezt a kauciónk fedezi. Grzesek begépelve hivatalos törvénycikkekkel beillesztve leírta, hogy ilyet nem követelhet rajtuk, mert evvel ő szegi meg a szerződésünket, és a szerződésünkbe is benne van, hogy bármiféle módosítás akkor lehetséges ha mindkét fél beleegyezésével rögzítve van a szerződésben. Szóval még fel sem jelenthet minket utólag, vagy ha meg is teszi, esélye sincs. Átadtuk neki ezt a papírt, majd vasárnap közöltük, hogy akkor kedden hányra tud jönni átadni a lakás? „Ő ebbe nem egyezik bele, és amit leírtunk neki az marhaság! Neki hétfőn beszélnie kell az ügyvédjével mert ő nem egyezik bele abba, hogy mi elköltözhetünk!!! „ (Egy jó tanács...ha veletek is ilyen történik és több mint egy zár van az ajtón, akkor a többit szereljétek le, nehogy a tulaj bezárja a cuccotokat vagy hasonló. Velünk nem történt ilyesmi, de felvoltunk rá készülve.)
 
Mindeközben vészesen kereste mindegyikünk a lakást, hogy keddig eltudjunk költözni. (erről majd a következő blogban) Hétfőn Grzesek beszélt a tulaj lányával! (LÁNYA??? miért van ennek lánya is?! - kérdeztem) „Persze, mert mikor beszéltem velük, a banya ott állt zokogva, mert megmondta neki az ügyvédje, hogy hülye…vagy valahogy így.” Tehát innentől a lányának fogjuk átadni a kulcsokat kedden. Ez tegnap meg is történt, és gond nélkül elhagytuk szeretett lakásunkat. Persze a márciusi villanyszámla majd még most fog nekik érkezni, abból is a felét elvileg még fedezi a kauciónk, a másik felét meg kárpótlásul rájuk hagyjuk.


Nos, ennyi történt csupán fél év alatt. Sokat lehet ezekből tanulni, mindig mindennek nyoma legyen. Mindent aláírással rögzíteni, vagy ahogy én tettem, levideózni ahogy a banya ordibált velünk. Ami a legjobban fáj mindenkinek, hogy átvészeltük a telet, végig fagytunk, ki fizettük a gatyánkat arra, hogy fázzunk, a legenyhébb telünk volt hála az égnek és most, pont most amikor jön a tavasz és ott a szép park, most kellett ott hagynunk a lakást ami ezeket leszámítva egy álomlakás. És ami a főbérlőknek nyilván fájhat, vagy inkább leeshetett volna, hogy ekkora baromsággal elérték azt, hogy nincs lakójuk 1-2- hónapig, de legalább augusztusig, mert ki a franc fogja kivenni ilyenkor a lakást? És ki a franc fogja kivenni 4500zł-ért? (a télről ne is beszéljünk) Holott, ha egyszerűen elengedi a havi 1000-et mert az lejön neki a lakbérből, még mindig marad neki havi 2500zł tisztán, úgy hogy semmi költsége nincs a lakásra. Legrosszabb esetben is egy hűtőt kéne 1 év múlva cserélniük ami 1000zł lenne, bár amilyen hideg volt a konyha, még hűtő se kell. Akkor hova megy ennyi pénz? Mert a többi lakás is az ő cégükön van kiadva... és ki tudja hány lakás tartozik még hozzájuk?...
Ez van, megyünk tovább, következő blogomban leírom, hogy hova kerültünk és mi történik most. Üdv. addig is