Igen
még él a blog! Nem szűnt meg és nem is fog még egy darabig. Szóval kövess
továbbra is.
Január
óta nem igazán volt időm másra a szakdolgozatomon kívül. Na meg persze egyéb
dolgokra amik elvették az időd a blogírástól. Most viszont úgy érzem tartozom
ezzel az írással.
Aki
még nem tudta annak megsúgom, hogy sikeresen lediplomáztam júniusban a
Politechnikán, és ezzel bekerültem az inżynier-ek közé. Megszereztem (alapfokú)
BSc. diplomámat repülőgép-mérnökként. Az egyetemen 3,5 évig voltak
óráim de nem lettem kész a szakdolgozatommal februárig, így egy kicsit
tovább kellett húzni. Végül május végére be is fejeztem. Szeretném itt
megköszönni azoknak a 4 évet, akik mindvégig velem voltak, követtek, olvasták a
blogot, vagy bármilyen egyéb formában támogattak sikerem elérésében. Valóban
nem volt könnyű olykor, főleg az első években…meg az utolsókban sem. :D De
tényleg, köszönök mindent.
Most
mindenkiben jön a kérdés, hogy akkor „hova tovább?” Erre válaszul azt mondom,
hogy az alapdiploma egy kiváló ugródeszka, hogy meglegyen a mester diploma. Szóval hajrá tovább, októbertől kezdem az MSc.-t ugyanitt, ugyanúgy
Aerospace Engineer-nek fogok tanulni.
Közben
megtudtam, hogy lesz egy új, második magyar tanulója az egyetemünknek, aki
októbertől fogja kezdeni az alapszakot ugyanitt, pont úgy ahogy én tettem 4
éve. Szóval örülök, hogy lesz követő utódom és áttudom adni neki a sok-sok
tapasztalatot.
Megyünk
tovább máris, szóval mi történt eddig...végig laktam az évet a koliban, majd
hétfőn (11.07) átköltöztem a nyárra egy újabb szobába, amiből persze majd
szeptember végén mehetek tovább a jövő évi helyemre. Ez már csak ilyen, ismét 4
költözés egy éven belül. Igaziból ez a legrosszabb dolog a külföldi
tartózkodásban, az állandó költözés és kiszámíthatatlan körülmények. Nagyon
eltudják venni az ember életkedvét meg motivációját attól amiért itt van. De
ezen ha sikerül átlépni és az ember alkalmazkodó lesz mindenhez, akkor már nem
lehet gond. (nyilván van egy minimum küszöb, mint nekünk volt anno a lakás ahol
nem volt fűtés télen)
És a
kedvenc kérdésemet megelőzve: „és hogy megy a lengyel?” a válaszom az, hogy
megtört a jég. :D Elkezdtem két hónapja tanulni egyik ismerőssel, készültem
rengeteget a Bátor Táboros utamra, ahova lengyeleket kísértem és ezért volt elengedhetetlen.
Azóta, meg egyébként is igyekszem mindenhol csak lengyelül megszólalni, de néha
kitudnak zökkenteni egy ismeretlen kifejezéssel. Ilyen volt múltkor mikor
rendeltem kaját és nem értettem a pincért, mire visszakérdezett angolul: „do you want me to speak
in English?!” és mondtam neki lengyelül, hogy nem! Szóval halad és egyre inkább
élvezem.
Lengyelországot
tekintve, az elmúlt fél évben voltam 3x Gdanskba, egyszer Wrocław-ban, Tátrában hegyet-mászni és tegnap Częstochowában. Utóbbiról egy kis úti-beszámoló:
Gabival és Évivel kitaláltuk, hogy menjünk egy hétvégére valahova kirándulni, végül
egy egynapos út lett belőle Częstochowába. A vonatot majdnem lekéstem, mert nem
indult a villamosom 15 percig, gyors újratervezés, B-terv, akkor megyek a zachodniai
állomásra. Oda nem jött a busz, akkor futok. Út közben találtam bicikli
terminált, jó kiveszek egyet, Zachodnia-n úgyis van biciklitároló, térképen is
írja ok. Odaérek, nincs tároló, építkezés van, elbontották. Vonat elindult már…mi
legyen? Lekötni nem tudom, nem néztem meg a kódját, akkor keressünk tárolót a
közelben. Nincs, menjünk messzebbre, ott sincs. Jó vissza oda ahonnan kivettem.
Akkor fussunk megint. Ekkor már 10 perce „elment a vonat”, hívom a többieket,
még nem indult el a Centralna-ból. Szóval így értem el futva a vonatot ami
nyilván azért késett, hogy ne késsem le. Utólag is köszi annak az utasnak aki
fennhagyta a csomagját és nem tudott miatta elindulni a vonat. 
Ezt leszámítva
remek napunk volt. Megérkeztünk és bejártuk a kis városkát, ami azért nem is
olyan kicsi 250 ezres lakosságával. A város elsősorban híres pálos monostoráról,
Jasna Góráról (Fényes Hegy) és a benne levő híres fekete Madonna képről ismert.
Tele van templommal, ami nem meglepő a lengyeleknél. Voltunk fent a Jasna Górán a toronyban, meghallgattuk a misét, rengeteg zarándokló ember volt. Ettünk finom żurek-et (ez egyébként a legjobb kaja ha bárki utazik Lengyelországban, mindenhol kapni, laktató és mindenhol finomra csinálják), majd átbuszozunk Olsztyn-ba, a szomszédos faluba (város?). Ott
megnéztük, hogy mikor jön a busz visszafele…akarom mondani az olsztyni várat.
Fent sziklák tömkelege, kiváló bouldering hely. Még áttúráztunk a szomszédos
Biakło csúcsra is (340m), majd onnan vissza a városban. Délután még volt időnk
egy jó sörre, a Pub Twoja Kolej, azaz a „te vasutad söröződ”, ahol minden
vonatokból volt felépítve. Ja igen, voltunk még vonattemetőnél is, de csak új
vonatok voltak. Gyufamúzeum se fért bele az időnkbe, de majd aki elmegy
megnézheti helyettünk is.
A
továbbiakban egy varsói kirándulásról fogok beszámolni és egyfajta
turistatervet írni az olvasóknak, szóval kövess bátran. :)
Jó nyarat mindenkinek.
