Egy júniusi keddi napon odajött
hozzám az egyik lengyel csoporttársam Konrad, akivel mellesleg sohasem
beszélek, hogy ezt találta, kezében felém nyújtva egy fehér papírlappal. „Drága
Friss Házasok…” Rögtön felkaptam a fejem, hogy mit akar ez tőlem, majd mondta. Ő
szerinte ez magyar, le tudnám neki fordítani? Elkezdtem szemügyre venni a
papírt majd fordítottam, és mielőtt visszakérdeztem volna, hogy mi ez, még megnéztem
a lap hátulját, amin egy bábolnai cím és hozzá kapcsolódó adatok voltak. Itt jöttem
én: MI EZ!?
Elsőre azt gondoltam, hogy valahol találta az utcán és csak
itt elhagyta valami utazó magyar pár…Ő ezt a nagymamája kertjében találta a
hétvégén a fűben hevert, egy lufihoz kötve.
Persze, nyilván átrepült két országot haha. És akkor azért
van rajta szalag? „Levágtam a lufikat mert koszos volt.” Na itt kezdtem elhinni
a történetet.
Mikor már
teljesen lemondtam róla, hogy valaha még választ kapok, akkor jött a válasz. A
feleség megtalált facebookon, és írt, hogy én küldtem-e nekik levelet? Miután
tisztáztuk, beigazolódott a feltételezésem:
„az előtörténet a
következő: május XX-án volt az esküvőnk Bábolnán. Volt egy lufiposta nevű játék
a lagzin, a vendégeink írhattak ígéreteket levelezőlapokra, amiket héliumos lufikkal
szélnek eresztettünk. Ha a levelezőlap visszatalál, a vendég beváltja ígéretét.
Azért azt nem gondoltuk, hogy Lengyelországig eljut, mivel sajnos elég rossz
minőségű lufikat kaptunk, egy részük nem is szállt fel. … A férjemmel
Németországban lakunk, szüleim ide továbbították a leveledet, szóval XY
levelőlapja Magyarország-Lengyelo.-Magyaro. -Németo. vonalon egy pár ezer km-t
megtett! Köszi Neked és barátodnak mégegyszer!...”
Tanulság, higgy
a mesékben és használj te is LUFIPOSTÁT! :)
