Március 15.-ei

Idén a március 14.-ét hagyományokhoz híven, megemlékezéssel töltöttem, Varsóban. Kokárda fel, buszra fel, szokásos fura tekintetek, hogy „ez most Legia szurkoló vagy olasz?”

Alicja lakótáram akit mint tudjátok magyar szakos a varsói egyetemen, ismét kitette lelkét hogy segítsen a tanárjának megszervezni a műsort. Reggel a konyhába találkoztunk, de már robogott is be a nagykövetségre. Röviddel utána és is mentem, és Gabival ketten odaértünk a 11-órai ünnepségre.

Sok magyar között a követség dísztermében megkezdődött a műsor. A himnusz után Nagykövet úr és Kónya Katinka konzul beszédével indult, majd a magyar óvodás csoport szavalt verseket. Utánuk az idei első évesek a magyar szakról következtek. Ala már vigyorgott is és kezdték az éneklést, fuvolával kísérve. Persze kaptunk mi is szöveget és a szokásos nótákat énekeltük. Aláék elkezdtek egyenként verseket mondani, a 4 hónapos magyar tudásukkal egész szép kiejtéssel.

Jött egy kis evés/ivás, pogácsával és pörkölttel vártak mindenkit. Végre találkoztam Kónya Katinkával és átadtam volt iskolám igazgatójának üdvözletét, mivel ők jó barátok. Leginkább családosok voltak, sokan kis gyerekekkel, de idősek is egyaránt. Mi a 20-30 éves korosztályban valahogy mindig a kisebbségben vagyunk. Sebaj, Alicja bemutatta a csoporttársait akiket jól leteszteltünk magyar tudásukat illetőleg, majd ők is a mi lengyel-tudásunkat. Még fotózkodjunk a zászlónál, meg egyébként is annyira szép épülete van a nagykövetségnek, mint egy kastély.

A kömény kemény-mag maradt és indultunk is a Łazenki parkba megkoszorúzni Bem szobrát. Jött az apraja nagyja, majd útközben pár katonával beszélgettünk, akik most jöttek Erasmus-ra és mesélték a rendfokozatokat és a tanulmányokat a Közszolgálati egyetemről. Mikor elértük a szobrot már volt is ott két nagy koszorú, szóval a park igazgatói intézkedtek idő előtt. Odaértünk meghallgattunk még két beszédet, elénekeltük a Kossuth Lajos azt üzentét kétszer, majd egy utolsó csoportkép és elváltunk.

Végül is fura ez a hazafiság. Otthon annyira erőltetettnek érzem mindig ezeket az ünnepségeket. Minden a politikáról szól és különben is csak „kirakat” az egész. Itt, vagy ha külföldön van az ember, másként érez. Átértékeli, mi az, hogy Magyarnak lenni és valahogy büszke rá. Nem kell ide semmi sznobság, csak egyszerű érzés, hogy valahova mégis tartozunk. A lengyeleknél pedig kivételesen a legjobb magyarnak lenni. Ez az az egyik olyan ország, ahol bárhol, bárki megtudja, hogy magyarok vagyunk egyből máshogy kezelnek és azonnal befogadnak. És még koszorúzni is tudunk, mert van hol és mit. :) Szóval jó itt lenni és jó magyarnak lenni.

(A következő blogban igyekszem pótolni a februári lemaradásomat és egy két heti túránkról is írni. Remélem hamarosan elkészül. Addig itt van pár kacsa! Üdv. én)

Életem az egyetem

Itt a március, pótoljuk az elmaradásokat. Mi történt eddig… (most miközben szerkesztem a blogot azon filózom, ahogy ehhez a bloghoz milyen képeket csatoljak :D)

Januári évkezdés elég sorozatosan alakult, ugyanis január 1 és 5 között, minden nap legalább egyszer voltam a Keleti-be. 1-én Anna ment, 2-án Mateusz és Xiao jöttek hozzám (itteni csoporttársaim), 3-án vettünk vonatjegyet, 4-én reggel Xiao ment, este Mateusz, majd miután kivittem Mateuszt az állomásra, hazafele menet a vonattal párhuzamosan vezettem. Élessaroki hídnál pedig át is mentem alatta. Mondtam is Alíciának (aki ekkor nálam lakott és jött velem haza), hogy 24 óra múlva a felettünk lévő vonaton fogunk ülni. És úgy is lett, 5-én este én következtem és Alícia, jöttünk vissza itteni lakunkba.

Január 7-től elszabadult a pokol, ami a tanulmányaimat illeti. Amolyan félév végi mindenből írunk dogát minden nap és mindenből projekteket le kell adni, na meg közeleg a vizsgaidőszak. Január 12. Spacecraft Design project, Január 13. Aircraft Design 4.projekt valamint 2. doga. Janurár 14. Machine Design 3. doga, Mechanics of Flight 9,10 projekt. Január 15, 17, 18 könyvtár nyitástól zárásig. Ja…itt készültem épp a Januér 19-ei Chemistry of Combustion dogára, miközben a jövőhetemet vettem számon és szörnyülködtem el, mi vár rám, és hogy ennél rosszabb már nem jöhet. Tévedtem, ahogy Csabi unokatesóm megnyugtatott, mielőtt kijöttem ide, hogy „ha már minden kötél szakad és úgy érzem itt a vég, mindig gondoljak arra, hogy ennél még lesz rosszabb”. Na lett is…

Január 18 délután. Épp a könyvtár utáni 20 perces alvásomból keltem fel és mentem kávét főzni a konyhába. Elektromos tűzhely fel, kávéfőző…hm most nincs kedvem csavargatni meg lefőzni a kávét, meg különben is reggel ittam, jó lesz a lakótársam instant kávéjából ha veszek kicsit. Oké, vízforraló, kávé bele, gyorsan, hogy meg ne lássa, majd a szobába felkeverem hogy ne érezze az illatot, hogy ez az övé… ok. Sikerült. Kávé megvan, tanuljunk. Égéskémia, robbanáskioltás a témakör, konyhából sercegés, büdös. Hm Grzesek biztos tojást süt, de ennyit enni?... Megint sercegés, majd felordít Grzesek: „PETEEER!!!!!” Hú.. akkor rájött hogy vettem a kávéjából? De mit ordít akkor? Nem pakotlam ki a mosogató gépet? Nem is az én hetem a takarítás… hm nézzük, kinyitom az ajtót és egy méterig nem látni. Füst, égett műanyag szag, tűz. (Rövidre fogom, mert ebből így nem blog lesz, hanem könyv) Égve hagytam a tűzhelyet, amin kávét akartam főzni, és még fáradtságomba rosszat kapcsoltam fel, így a rajta lévő serbenyő olajjal szénné égett, fröcsögve felgyújtva mindent magakörül. A mosogatóba lévő műanyag vágódeszka pedig méteres lángon égett és terített be mindent füsttel, korommal, bűzzel. Kimenekültünk mindannyian és jöehett az este 10-ig tartó takarítás. Mi már kell még egy holnapi doga előtt.

Január 19. Chemistry of Comb. doga, Aircraft Engine Maint. doga, Január 20. AD 4.projekt javítás, Risk and Reliability in Aviation 2. doga. Január 21. Labor, amin két doga, Aircraft Engine Design doga, Január 23. Rotorcraft 3. doga, Orosz vizsga. (Ezeket csak magamnak írom, hogy szép emlékeim legyenek :D)

Balról: Brian (Kenya), Colin, Shang, Xiao (Kína), Mateusz (Poland)

Január 24. Bepótoltuk a kínaiakkal a vacsorát, amire decemberbe hívtak el, csak tanulásra hivatkozva nem mentem. Ha most is ezt tettem volna, akkor a mai napig várnának erre a vacsorára. Szóval ettünk minden féle finomat kívani módra főzve.

Január 26. javító doga Chemistry of Comb.-ból, ha már az előző nem lett meg a tűz miatt és egy Spacecraft Design doga ja és egy Aircraft Engine Maintenance javítódoga, hogy ne hármasom legyen.

(Na jó ebből elég…)

(Már csak 1 hét még bírd ki lécci!) :D

Január 27. AD 5.projekt, Január 28. AS labor report, Január 29. AD Projektet leadni délig…kizárt dolog, még nincs kész. Délután Aircraft Design 2. doga javító, hogy 5-öst kapjak, feltéve ha leadom a projektet holnapig…ááá (mellesleg ma volt Anna szülinapja, amit majd ünneplünk remélem)

Január 30. AD projekt délig leadni. 14óra, leadva, max pont :D Ezaz, márcsak Mechanics of Flight projekteket kell leadnom este és oroszból megírni a házit, hogy átengedjenek. Este 18óra. Akkor ennyi volt. SZEVASZTOK! elhagytam az egyetemet…nyomás haza, Annával végre sikerült ünnepelnünk, ennünk. :)

Január 31. végre 1 hónap ülés után falat is mászhatok és mozoghatok.

(Megjegyzem az elmúlt napokban semmi mást nem csináltam, csak elmentem 2-3x az Auchanba ételért)

Február 2. akkor elég is volt a 2 napos pihenőből, kezdjünk is tanulni, mert nekem 9-én Machine Design-ból vizsgám lesz. (de meglett az a január 14-ei doga, csak a november nem lett éppen meg) Február 2-8-ig naponta könyvtár teljes gőzzel.

Február 9. el is érkezett a várva várt vizsgaidőszak és a MD vizsga. 9-14-ig írtam. De meglett. :) A következő két napoban ismét felszabadultam és egyéb itteni dolgokat intéztem. Majd 11-én esti vonattal titokban hazalopóztam. Na erről a következő blogban ha mér velem maradsz! :)

Elismerésem annak, aki ezt a blogot végigolvasta és kitart velem. Köszönöm!