Az elmúlt 3 hónapban

Egy kis betekintésként leírom, hogy ilyenkor hogyan is látok hozzá egy blog írásához. Először jönnek a képek, „2014.december Warsaw”, „2014.november Warsaw”, stb. majd szépen átnézek úgy 3000 képet, amiből eszembe jut mikről nem meséltem. (Olyan rég írtam, hogy a hónapra sem emlékszem ahonnan folytatni kéne, úgyhogy meglesem a blogon) Majd jön a naptáram, amit fellapozva kikeresem a legérdekesebb dolgokat, és összevetem a naplómmal, hogy tökéletesen visszatudjam magam hangolni az akkori napra és írni róla. Végül jönnek megint a képek, amikből kikeresem az aktuálisakat, feltöltöm az adott bekezdéshez és kész is a blog. Na lássuk…

Október 3-án Paweł-al (SKAP-ból egy tag) elkezdtünk falat mászni.

Ez egy annyira remek sport, hogy azóta majdnem minden pénteken másztunk úgy 3-4 órát. Volt, hogy bouldering-eztünk, ami falmászásra edzés, csak kötél nélkül. Elvégeztünk egy 1 órás tanfolyamot a kötéltechnikákról és azóta heti 1-2x megyünk, ahogy időnk engedi. Vettem első héten mászócipőt, majd később magnéziát, ami ahhoz kell, hogy ne csússzon a kezem. Jövőre szeretnénk elvégezni egy tanfolyamot ami 4 napos, és a végén mászhatunk úgy, hogy lentről visszük a kötelet és akasztjuk be a falon. Mert ugye az "egyszerű" mászásnál csak lóg fentről a kötél…

Október 14. „SZAR NAP” ez volt felírva a naptáramba. Ez a nap azért volt érdekes, mert Annával, Gabival és Alíciával elakartunk menni a 30.Varsói Filmfesztiválon vetített egyetlen magyar filmre. A címe Parkoló, de ez nem is érdekes, mivel mindannyian rohantunk munkából vagy egyetemről, hogy elérjük a filmet, de a kezdés előtt közölték a pénztárban, hogy elfogyott az összes jegy. Persze nem gondoltuk, hogy egy magyar filmre eladják az összes jegyet, szóval ezt benéztük. Hazafele pedig mindenkinek olyan halott hangulata volt, úgyhogy utána asszem bosszúból lefeküdtem aludni.

Hétfőnként és csütörtökönként jártam a Varsói Egyetem-re Annával, Mathematics in Economics órákra, mivel úgy könnyebb Annának segítenem, ha tudom miről tanulnak. Jól is jött ki az óra, mert még pont hétfőre és csütörtökre betudtam építeni az órarendembe, úgyhogy elmondhatom, hogy két egyetemre jártam. Az óra persze sima (néha bajba voltam a szöveges gazdasági feladatokkal) Calculus volt, amit részben tanultam, részben pedig ott továbbtanították. A tanár rendkívül jó fej volt, csak állandóan engem akart a táblához kihívni, aminek nem tudom mennyire örültek a többiek.

Elérkezett Október vége, jöttek az első „test”-ek is, abból a kedvencem a Rotorcraft Aeromech. lett. Annyira jó órákat tart a tanár a helikopterekből, hogy minden egyes tervezésre tudjunk magyarázatot. Be is hozott egy modellhelikoptert, mikor a swashplate mechanizmust tanította. Vele egyébként december 12-én voltunk a Repülési Intézetben, helikoptereket és szélcsatornákat nézni. Páran észrevehettétek, hogy mi ez a nagy szeretetem a rotorok iránt, nos innen jött. Azóta sok képet vagy kommentet raktam facebookra, ha éppen tanultam valamit a tárgyra és megtetszett. (szamai dolgokról pedig a másik blogomon olvashattok)

És ha már szakmai dolgok…Aircaft Design órán házi projekteket kapunk. Nekem egy Business Jet-et kell 15 főre, 5000km-hatótávolságra terveznem. Nemrég fejeztem be a harmadik projektemet hosszas rajzolások után, de még mindig nem mondhatom, hogy teljesen kész lenne. Persze jön tovább a 4., 5. projekt de a nagy munka az A2-es méretű, 3 nézetű rajzzal volt. Ezt a tárgyat egyébként imádom, és nagyon szeretek elbíbelődni a részletekben, mert minek tervezzek olyat, amiben minden csak „úgy jó lesz”…viszont ez rengeteg időmbe telik ami a saját káromra megy sajnos. (szóval legközelebb nem fogom a teljes üléselrendezés megtervezésével kezdeni és akkor megspórolok 2 napot)

Lassan, de működtem még SKAP-ban is. Itt hosszas emailezéseken keresztül kértem segítséget volt kollégámtól, és igyekeztem továbbítani a javaslatokat a csapat angolul nem tudó tagjának, bár már szerintem megértjük egymást a kompozitok sablonjának megmunkálásával kapcsolatban. Volt is egy-két összejövetel a csapattal, majd egy nyílt-nap keretében nekem kellett a stand-nál állva mesélnem az újoncoknak, hogy hozzánk csatlakozzanak. Szóval lett azóta sok újonc, viszont kevesebb időm, így mondhatni nem sokat tudtam a leendő autókkal foglalkozni.

Idő közben angol tanításra is beadtam a jelentkezésemet, amiből végül az lett, hogy medical-English oktatóvideók forgatásán lettem színész, és ápolót kellett játszanom 2 kisfilmben. Mindezt egy Varsótól kocsival 2 órára lévő magánklinikán. Aztán persze adószámot is kellett csináltatnom, ami meglepő módon, zökkenőmentesen 1 nap alatt kész is lett.

...Ó az orosz, arról is kell meséljek, tanulgatom heti 2 órában, péntekenként, ami elég hülye időbe van, mert délbe végzek és 14-16-ig van, de arra a két órára beszoktam ülni C2-es angolra Mark-hoz, akihez tavaly is jártam. Az oroszt egy Ludmilla nevű lengyel idős nő tartja, aki már első órán közölte, hogy ő nem tud angolul. Végül is az alapoktól kezdve nem nehéz, sőt, mondjam azt jól jött az a 4 évi orosz még a Kossuth-ban, és most szinte ismétlés az egész. Múlt órán meg is jegyezte a tanár miközben lengyelül diktált mondatokat és azokat kellett oroszra fordítani, hogy jobban tudok oroszul, mint lengyelül. Ami csak azért ciki, mert lassan 3. éve élek kint, bár a lengyelt nem tanulom, úgyhogy ez mentségemre szolgáljon.

Végignézve a november, végig falmászással, dogákkal és ilyen olyan órák módosításával telt.

Aircraft Engine Maintenance órám késve, de végre elkezdődött, amit egy csávó tart, aki a GE-nek dolgozik és csak GE-hajtóművekről beszél. Annyira szakmabeli, hogy mindent természetesen az angol rövidítésekkel nevez ami nagyon jó házi feladat, hogy utána google-ezzem ki, mi micsoda. De végre egy hasznos előadás, amin nem kapjuk meg a slide-okat, mert minden céges titok.

November 14-én, a szülinapomon keltem 4-kor, és indultam is az állomásra, mert mentünk Annával Poznan-ba a sörfesztiválra vinni 2Bratanki-s dolgokat. (Ez Annáék importált sörének a neve, de erről egy másik weboldalon többet olvashattok.) Sétáltunk, sütiztünk és már délben mentünk is vissza Varsóba vonattal. Délután végre megjött a várva várt „csapat”. 17:35-kor szálltak  le…kik? Linda, Tünde, Álmos, Máté, Robi és Ivett, akik a szokásos éves novemberi látogatásukat tették. A hétvége velük zajlott, várost néztünk és minden mást. Sajnos megint csak 2,5 napra maradtak, de remek szülinap volt.

November 24. leesett az első hó éjjel, és már rohantunk is le a lányokkal hógolyózni éjjel 1-kor. Persze reggelre minden elolvadt. 

Másnap pörgős napom volt, Auchan, hajvágás, biztosítás kötés, táskát venni, pénz váltani és fizetni…mi következik ebből?

Irány Belfast! November 28-án két csoporttársammal, Agata-val és Mateusz-al mentünk Modlinba, ahonnan Ryanairrel elrepültünk Dublinba. Ott találkoztunk Adam-al, mivel ő kint tanul Belfast-ban fél évig, és gondoltuk meglátogatjuk. Jött Németországból Margó-is, aki előző félévben volt nálunk Erasmuson. A reptéren összeállt a csapat és már indultunk is a bérelt autóval Észak-

Mateusz, Adam, Margo, Agata

Írországba. Persze a bal oldali vezetés nem volt mindig zökkenőmentes, de épségben odaértünk a koli-ba. Angol reggeli, majd irány a város, Titanic múzeum, ahol bejártuk az öbölt és a hajó építésének helyszínét. Szivattyúház, medence, zsilipkapu és óriási kikötő. Minden remek volt, de sietni kellett tovább, mert még várt minket az Óceán. Felautóztunk északra, megnézni az óriássziklákat, de csak sötétedés után értünk oda. Tettünk egy sétát a sötét parton, majd visszamentünk Belfastba karácsonyi vásárra. Vasárnap reggel 7-re már ismét Dublinba voltunk, és 13órára le is szálltunk Varsóban, ahol a jól megszokott angol 12°C idő után a -7°C fogadott.

Péter a Titanic előtt

Aki még mindig itt van és olvas tovább, annak leírom még a decembert is. :D

Könyvtár-könyvtár-… majd egy Computer Science vizsga, ami végre sikerült. Kikértem az EU-kártyámat is, hogy Mo.-on is biztosítva legyek, és már alig vártuk a 19-ét pénteket, hogy végre húzzunk haza! Eléggé kivoltam már a végére, főleg tanulásilag, de amúgy is be voltam már sózva, hogy végre jöhetek haza. Csütörtökön még egy gyors fogorvos, majd jött az örökké tartó „még 1 nap…” érzés. Pénteken még az utolsó órák, persze minden szép lassan. 10-12-ig Rotorcraft, majd 2 óra várakozás, addig orosz-házi. 14-16-ig orosz, majd 1 óra várakozás Mechanic of Flight konzultációra. 17óra, tanár sehol. 17:30 még mindig sehol, de addigra már túl sokan vártunk és valahogy ottmaradtam, majd 17:45-re megjött a tanár (+45perc késés). Egy gyors konzultálás a projektről, majd nyomás haza. Nem jön a busz!? (Ilyen fél évente 1x szokott előfordulni, az is most) Nembaj, még rengeteg az idő. Felkaptam a bőröndöt és irány a Centrum, Vapinao étterem, ahol Anna, Gabi és Alíciával megettük „utolsó vacsoránkat”. 21:00 nyomás a Carrefour-ba, még egy utolsó kör vodka és csokibegyűjtő útra. 

21:26 indulunk!!! :D Úton hazafelé néztük a Karib tenger kalózait. A laptopom lemerült, persze mert nem volt idő a konzultálás után tölteni, akkor folytassuk Annáén. Az is. Ó de itt van Zoli, aki most jött épp át megnézi mi újság velünk. Menjünk át hozzá a hálókocsisba mert van vele egy lengyel csaj aki tud magyarul…jó vigyük a cseresznyésvodkát, mert ki tudja mikor ittam már alkoholt utoljára…(november 29-én Belfatban eredeti Guiness sört :D). Így telt a hazaút, míg a kalauz nem lőtte a pizsamát és küldött vissza minket az ülőkocsinkba. Feltöltődtek addig a laptopok, mi pedig folytattuk a filmet, és utunkat hazafelé majd jól elaludtunk, mint a kedves olvasó, aki még mindig itt van.

Röviden ennyi, remélem legközelebb február 15-én tudok írni, addig is köszönöm mindenkitől az idei követést és megértést, amiért mindig ennyire kevés időm jut mindenkire. Majd egyszer mindenre jut idő, mit ahogy erre a blogra is. :) Pá!

(Ami a blogból kimaradt: Október 21-22. Szabó L. Dávid volt nálam, volt még Anna anyja+bátyja+kutyája is nálunk; voltunk Xiao-val drónozni a parkban; katonai temetőbe halottak napján és házilag ettünk lángost, szilvás-gombócot mert az szeretem, lencsefőzeléket ünnepi körök között)

5. semester

"Becsengettek". Elkezdődött az egyetem. (az előző blogot is így kezdtem, de most már tényleg!)

3. éves tanulóként minden könnyebb már. Gondolok itt a kezdeti nehézségekre, mint megtalálni a termet, felkészülni az első órákra, hány füzetet vigyek és milyet? A tegnapi nap, akárcsak bármelyik első hét az egyetemen, a szokásos kavarodások és elmaradt órák ideje. Ez minden évben így volt/van, de ettől még nincs akkora káosz. Laminálás...

Tehát úgy adódott, hogy beléptem egy Studenckie Koła Naukowe-be. (otthon úgy nevezik: Tudományos Diák Kör) A teljes neve a körnek: Studenckiego Koła Aerodynamiki Pojazdów działającego na Wydziale Mechanicznym Energetyki i Lotnictwa Politechniki Warszawskiej. Na most vesztettem el az olvasók 85%-át. Magyarul Járműaerodinamikai körre fordítanám. Létezik egy Shell-Energy maraton nevű nemzetközi verseny amire diákok készítenek autókat, minél könnyebb és minél energiatakarékosabbat. Szóval ez a kör évek óta 1-2-3 autóval indult, most készül egy új, abban fogok segédkezni. Illetve már múlthéten mentem is és első laminálásomon részt is vettem. Van egy pozitív darab, amit legyárt egy külső cég, azt kell bevonni egy negatív anyaggal, jelen esetben laminálással, amiből lesz a forma, amibe aztán lehet a szénszálas kompozitot gyártani és ha megvan a két fél, összeragasztani, így lesz egy autó. Ezen a linken képeket is találsz: http://skappw.pl/index.php/pl/projekty/kropelka

Egyébként a kompozit-technikát a nyáron egy kedves kollégától tanultam meg az Aeroplex-nél gyakorlatom ideje alatt, de ott sajnos nem tudtam gyakorolni a gyártást mert minden készlet megvan számolva és csak szeptemberbe lett volna munka. Szóval most jól jönnek az ismeretek. A héten kapom meg első projektemet, hogy tervezzem meg az új autó első keréktartóit. Szóval érdekes év vár rám.

Az óráim idén pedig a következők:

• Aeronautical systems 2. (Repülési rendszerek 2.)
• Aircraft Design 1. (Repülőgép tervezés 1.)
• Aircraft Engine Design 1. (Repülőgép hajtómű tervezés 1.)
• Aircraft Engine Maintenance (Repülőgép hajtómű karbantartás)
• Mechanics of Flight 2. (Repülésmechanika 2.)
• Chemistry of Combustion (Égés kémia? tüzelőanyagok+hajtómű)
• Machine Design 3. (Gépelemek 3.)
• Selected Applications of CAD/CAM/CAE systems (Számítógépes modellezés, tervezés)
• Risk and Reliability in Aviation (Kockázat és megbízhatóság a repülésben)
• Rotorcraft Aerodynamics (Helikopter Aerodinamika)
• Spacecraft Design (Űrhajó tervezés) +Orosz nyelv ha minden igaz, de ez pénteken kiderül

Szóval elég célirányos ismét és elég izgalmas. Tegnap kivettem egy könyvet a Helikopterek Aerodinamikájáról, ugyanis semmit nem tudok a helikopterekről, csak amit a Légimentésről olvastam... Egyébként ahogy írtam első hét, tegnap már 3 helyen módosult az órarendem, és 3 órám maradt el eddig, mondván majd jövőhéten kezdődik. De érdekes és ismét kemény év lesz. Mindenkinek hasonló izgalmakat és jó évet, ja meg ZH-kat, mert otthon már azt írják egyesek. Következő blogban jelentkezem.

Szeptember végén

ablakszigetelés

Elkezdődött az egyetem. Rövid áttekintés mi is történt szeptember hátralévő részében és, hogy mi jön most.

Továbbra is pihenéssel és „nyaralással” lehetne jellemezni a szeptemberemet. Volt közben azért ablakszigetelés is, mivel beköszöntött a hideg és kiderült a  nagy szoba hátránya, hogy rettentő hideg. Fűtés nélkül 16 fok van bent és még nincs is tél. De előkerültek a 2000W-os villanyradiátorok amik egész hamar bemelegítik az ember ha „rajta fekszik”, csak majd a villanyszámlán meglátjuk mennyire jó ez így. Ebben a lakásban és sok más varsói épületre igaz, hogy délután 13-15 valamint 22-06 óráig 70%-al olcsóbb az áram ezért igyekszünk ebben az időintervallumban mosni, mosogatni, fűteni, fürdeni, stb.

Mivel minden lakótárs beköltözött, Grzsesek szervezésével megtartottuk első „családi”

meeting-ünket. A rajztáblára felvázolta a szempontokat és átbeszéltük a lakásban lévő teendőket, szabályokat, mi-egyéb. ’Cleaning Manager’ néven minden héten valaki feladatkörébe tartozik a közös részek takarítása, rendben tartása. Korábban írtam a lakótársakról, de akkor most képen is valamennyire láthatóak. Balra Joanna (Asia) aki Automatizálást és vezérlést fog tanulni a Politechnikán, mellette Grzesek, Anna korábbi SGH-s csoporttársa, jelenleg dolgozik és most kezdi a Master-tanulmányait. Jobbra Alícia (Ala) aki pedig a Varsói Egyetem magyar szakán fog tanulni. Anna pedig szintén a Varsói Egyetemen kezdi International Economics tanulmányait. A két lány (Asia, Ala) egyébként osztálytárs volt Szcecinben és Asia barátja, Paweł, Grzesek legjobb barátja. Szóval innen az ismeretség. Ők hárman pedig a Runescape nevű internetes játékról ismerik egymást, ami számomra azért érdekes mert az volt életem első és utolsó játéka amivel hosszabb ideig is játszottam. Úgy 10-12 éves lehettem, akkor szállott meg nagyon a játék és több akkori sulitársammal játszottam. Emlékszem volt egy kassai barátom is akitől kértem mindig, hogy tanítson szlovákul. Szóval ők ezt játsszák mai napig is… Egyébként mondhatni 6-an lakunk itt, mivel Paweł szinte mindig itt van. Szocializálódási programként tartottunk Harry Potter maratont így utolsó szabad hetünkön, minden este 1 részt megnéztünk a filmekből. Persze többen csatlakoztak és mindig legalább 4-en nézzük a filmet. Gabi is átjött néha és csatlakozott, sütöttek Annával csokis sütit, én pizzát, többiek popcorn-t… Ala egyébként már 2x sütött nekünk csak úgy, persze mi meg tanítjuk őt magyarra. Volt zenélős délutánunk is, mivel Asiának van egy nagy szintetizátora (húhú), ő azon, Ala pedig fuvolán játszott egyszerre. Úgyhogy tényleg már csak a mókusok hiányoztak a parkból.

Apropó mókusok…voltunk többször is a ház sarkában lévő, Varsó legszebb parkjában. Szokásos mókusinvázió, -simogatás, etetés,  pávázás stb. Találkoztunk itt már magyar nagymamával aki két kislánnyal sétált és magyarul beszéltek.

Találtam végre kidobott bútort a szomszéd lakásnál, úgyhogy lett végre szekrényünk. Másnap vettem rá famintás matricát ami elég drága, de így egy szekrény árából megvan. Igaz még nincs kész, mivel a nő 4 métert adott 4m2 helyett, szóval majd veszek még.

 Továbbá aki látta a laminálásról a képemet annak nyilván furdalja az oldalát, hogy mi az a „bálna” amit a képen látni. Nos, erről már is olvashatsz a következő blogban, ami az egyetemről fog szólni és az új tantárgyaimról.

A nyár folytatódik

Eltelt ismét két hét úgyhogy egy kis élménybeszámolót tartok az itt történtekről.

Miután beköltöztünk megrendeztük első lakásavató bulinkat amit itt "Parapetówka"-nak hívnak. Jött Annának és Grzeseknek munkatársai/barátai szóval voltunk elegen. Sütöttünk lángost és mellé fröccsöt csináltunk mert ezeket a lengyelek nem ismerik. Minden ízlett mindenkinek csak kicsit hosszúr sikeredett a party vége. 

Másnap Annával mentünk túrázni, bejártuk ismét a Kampinoski nemzeti parkot. Bár délután 5 kor kezdtük a túrát, elég menetelős tempóba sötétedésig sétáltunk. A túra a szokásos erdei gyönyörök között volt, fenyőerdő és minden szépen zöldellő növény. A túra vége kicsit izgalmas lett, mert az erdő széle és a metróállomás között egy nagy ipari park választott el. Itt vagy megkerüljük ami további 1 óra séta lett volna, vagy keresünk közötte egy utat ami átvisz egyenesen. Utóbbit választottuk, de út nem volt, így végül az ipari parkon keresztül gyalogoltunk ki. Mindez vasárnap este sötétben elég kísérteties. Nem csak azért mert 1 darab ember nem volt ott, hanem mert körülöttünk minden gyár és üzem üzemelt. Mindenhol zaj, füst, gőz, forróság. Végül a kohó mellett jöttünk el, ahol ez a kép készült. Itt épp egy markolóval olvadt sziklákat emelnek át egy billencsbe. Elértük végül a portát, ahogy persze zárt kapuk és két őr várt minket. Valahogy tudták hogy túrázunk meg már biztos nem az elsők vagyunk, csak az csípte a szemüket, hogy fotóztam bent. (Szóval a kohós képet csak képzeljétek ide)

Múlthéten jött minden nap egy srác az ajtónkat beszerelni és végül egy egész szép gipszkarton fallal befalazott ajtót csinált nekünk. Most már tényleg csak a bútorok és az asztalom hiányzik a szobából. Internetet is átköttettük, így egy gyorsabb internetünk van, fele annyiért. 

Voltam vizsgázni is, itthon pedig megy a tanulás, olvasás, mi-egyéb amire egész évben vártam, hogy

megcsináljam. Voltam biciklizni egyik délután, körbe a városon 3 órán át. Felfedeztem új utakat, na meg azt is, hogy 3 hónap alatt 10 új bicikliút épült és olyan helyekre tudtam eltekerni ahol még a térkép se jelzi a biciklibérlő pontokat, de vannak! Végül is 4zł-t azaz 300ft-ot költöttem a biciklire, mert a 21.percben vittem vissza először...Láttam utakat épülni, hidakat, metrót, villamost. Ebben a városban tényleg igaz, ha 1 évig nem vagy itt, eltévedsz olyan iramban változik és épül.

Szombatra nagy bográcsozást szerveztünk Gabiékkal és Sanyival.

Ők is ugye itt élő/dolgozó magyarok. Hívtuk a többi magyart, ők pedig a lengyel párjukat/barátjukat és mentünk Kabaty erdőbe. 5kg húsból sikerült egy nagyadag pörköltet főznünk 14 embernek, és mindenki csodálta a bográcsunkat, mert itt ez ugye nem megszokott módja a főzésnek. De ettől függetlenül tele volt emberrel a tisztás. Családok százai jöttek-mentek. Itt még nyár van szeptember végéig, szóval elég meleg is volt/van. Délután megjött a két új lakótársunk, Asia és Alicia. Ám csak Asia maradt itt, mert Alicia majd később költözik. Asia-val és Annával elmentünk tegnap a tőlünk 20 méterre lévő Łazenki parkba heverni és sétálni. Végül egy nagyobb városi séta is lett belőle. 

A parkban a szokásos mókusok tömkelege fogadott. 5 pávát számoltam, ami meglepett mert eddig 2-ről tudtam. Múltkor egy rókát láttunk szabadon mászkálni, de ez végül is normális egy főváros kellős közepén egy pávákkal és őzekkel teli parkban. :D Hallottunk magyar beszédet is, egy nagymama sétált két unokájával, akik úgy 8-9 évesek lehettek, lengyelek de folyékonyan beszéltek magyarul. Szóval ebben a parkban mindennel találkozni. Most van Kína hónapja? ezért a prakba tettek lampionokat és kínai épületeket/szobrokat. De láttunk már két tűzoltó autót meg egy daruskocsit, amivel a tűzoltók jönnek le focizni vagy kosarazni.

Este megnéztük a Water for Elephants című filmet, amiben egy cirkuszi elefántot próbálnak idomítani és kiderül, hogy csak lengyelül tud az elefánt. Ezen jót nevettünk, főleg Asia, aki szólt, hogy ez nem is lengyel akcentus.

Szóval itt nyár, otthon szakadó eső és őszi hideg. Most várom az ovisokat sétálni, hogy lefotózzam őket egy következő bloghoz. Lesz még szó a lengyel buszsofőrökről és további érdekességekről amikkel nap mint nap szembesülök. Jó hetet mindenkinek!

Őszi helyzetjelentés:

Árakról

Egy rövid cikket szeretnék még az itteni árakról.
Tegnap voltunka Tesco-ba, ahol a Tesco gazdaságos fülpiszkáló 1.49zł-ba kerül, otthon két napja vettem ugyanezt, szintén Tesco-ba, (2db vásárlása esetén) 149FT. Vagy ha egy másik példát nézek, a csirkefűszer, Knorros tasakban itt kerül kb. 4zł-ba, otthon ugyanez 400FT. Egyszóval majdhogy minden terméknél ugyanazok a számok, csak 1zł=75FT...ezért lepődik meg az ember ha hazamegy és nem kap 800ft-ért csirkemell filét stb.

North by Northwest

Harmadszorra vágtam neki utamnak, ami egyre rutinosabban megy. Úton a Keletibe gondolkodtam ezen, hogy már 2 éve itt élek és milyen gyorsan eltelt minden.

 

A csomagolásnál ismét a két bőrönd+hátizsák verzió volt, de igyekeztem minél kevesebb dolgot hozni magammal, tanulva a korábbi cipekedési tapasztalataimból. Ismét vonattal jöttem, amin meglepő módon olyan kevesen voltak, hogy végig egyedül voltam a 6 fős kabinban, így végig aludtam az utat elfekve 3 ülésen. Persze azért így is felkeltett minden ország kalauza, ráadásul a lengyeleknél 2x volt kalauzváltás na de mindegy. Indulás után megnéztem egyik kedvenc filmem, a North by Northwest-et, elvégre én is északra vonatoztam északnyugaton keresztül. Megérkeztem 8:38-ra, ezt csak azért jegyzem meg, mert eddig 11 óra volt a vonat menetideje, most valamiért 1 órával növekedett.

Kiszálltam, majd jött Anna értem. :) „Átvételre került sor, a kulcsokat illetőleg.” (ezt csak azért írom így, mert nemrégiben ismét hallottam a „hulladékot felvásárló” kocsit, amiből mindig szól az automata bemondás, és így fejezi be a mondatot, hogy „Átvételre kerül a sor.” ) Útba vettem az új lakást, és ekkor éreztem igazán otthon magam. Szinte mindent ismerek a város ezen részén, így egyből eljutottam új otthonunkhoz. Ismerve a várost, közlekedést, tényleg úgy jöttem, mint ahogy páran közületek hívják: „haza” mennék.

A lakás egyszerűen a legjobb, amit Annáék találtak. Idén egy 3 szobás+nappalis lakást bérlünk öten; Anna velem a nappaliba, Grzesek (Anna volt csoporttársa) és neki két lány ismerőse, akik majd 2 hét múlva költöznek be. Árban akár csak a tavalyi 12m²-es szobánk, viszont most 29m²-es, és a belvárosban van, szomszédunkban a łazineki parkkal, felújított/újszerű lakás. Bútorozott, bár hiányzik egy-két alap bútor mint szekrény, polc vagy asztal, de hamarosan „beszerzésükre kerül a sor” :D (na jó 1x vicces volt)

Tegnap visszavittem a könyvtárba pár könyvet, majd hazajöttem aludni. Este mentünk kebabozni Annával, vásárolni, majd a dobozainkért. Két kocsival jöttünk ide, egyikbe a cuccok, másikba, egy BMW-ben külön kellett utaznom, de nem bántam meg a tető nélküli városnézést az estében. 

Felcuccoltuk az 5.-re a sok dobozt (nincs lift) majd elkezdtük átrendezni a szobát. Egyenlőre minden remek, és az is lesz! :) Várjuk a főbérlőt, hogy ajtót csináltasson és elvigye a tv-ket és hozzon helyette szekrényt. Mindenkinek üdvözlet, minden rendben, megérkeztem épségben!

Lengyel vízen

Szombaton Mateusz és Adam csoporttársaimmal vitorlázni (vízen) mentünk. Az egyetem vitorlázó körének vitorlásával. Életem első vitorlázása volt és elég emlékezetes is marad.

Reggel 9-órás indulással Varsóból, végül 11:30-ra értünk ki a Zegrze Południowe-i tóhoz. Felraktuk a kis hajóra a vitorlákat, amihez külön csavarokat kellett szereznem a raktárból, amikhez persze vittem néhány villáskulcsot is, amiket végül a táskámba elraktam, mert már indultunk is. (ez később még jól fog jönni) Kieveztünk-tem az öbölből és már vitt is minket a szél. Elég jelentősen sodort, de ekkor még csak az első vitorlát raktuk fel. (aki ért a hajózáshoz az nézze el nekem a szakzsargon használatának hiányát) Az első vitorla csak alacsony sebességet biztosít, de elég ahhoz, hogy a hajó így is szinte 80°-ban bedőljön, miközben nekünk a túloldalán kihajolva kell ordibálnunk a rémülettől, hogy ne boruljon be. Később rájöttem, hogy Mateusz ezt direkt csinálja és minden normális, tehát nincs miért aggódni. Ekkor már én is kezembe fogtam a köteleket és ahogy megfeszült a vitorla, dőltünk be egészen addig, míg a víz is dőlt már be a hajóba. Akkor persze kicsit lazítottunk a vásznon és lelassultunk. Mikor már végre megértettem az orrvitorla aerodinamikáját, felhúztuk a nagy vitorlát is. (na jó itt az idő, hogy rákeressek) – És tényleg nagy vitorlának hívják. – Szóval most már még gyorsabban mentünk és két vitorlával, lehasalva bukdácsoltunk a kis hajóban. A szél egyre csak erősödött, és ekkor jött a forduló. Hirtelen a nagy-vitorla kicsapódott oldalra, bele a vízbe, amiért egyből nyúlni készültem, de ekkor az orrvitorla köteleit is befújta a szél. Mikor húztam vissza a köteleket, Mateusz azt hitte, hogy megakarom feszíteni a vitorlát, és ráordított, hogy eresszem le! (persze ezt lengyelül) Ekkor „rohant” (a 4 méteres hajóba amennyire lehet rohanni) előre, hogy lehúzza a vitorlákat, miközben próbáltam visszahúzni a hajóba őket. Ekkor szólt, hogy hagyjam, fogjam gyorsan a kormányt! Hátramegyek, miközben nézem, hogy mekkora vihar támadt, és próbáltam rájönni, hogy mi is okozta ezt. Nyúlok a kormányhoz, de ekkor láttam, hogy letört, és nincs meg a rúdja. Előreszólta, hogy letört, hogy fogjam meg? Ekkor jött a válasz, hogy persze hogy letört, emeljem ki a kormánylapot a vízből! Ó…Kihasaltam a tatra, majd próbáltam felhúzni a nagy fémlapot, de azt olyan erővel sodorták ki a hullámok, hogy esélytelen volt kihúzni. Ekkor jöttek hátra a többiek, hogy akkor majd ők ketten kiveszik, fogjam az evezőket és kormányozzak avval. Miután nekik sem sikerült, kiegyeztek, hogy Adam kézzel felhúzva tartja, így nem akadályoz minket a mozgásban (mármint a kormánylapát). Mateusz pedig megmutatta, hogy kell adni az SOS jelet, szóval ha látok egy hajót szóljak. Ekkor kezdtem töprengeni, hogy akkor mi is fog a táskámból elázni, ha perceken belül beborulunk. Rögtön kaptam az utasítást, hogy ott szembe homokos a part, oda kikötünk, evezzek! Elkezdtünk evezni, de nem sok értelme volt, mert a sodrás úgyis arra vitt, szóval csak 1 órán keresztül kellett kormányozni az evezőkkel, míg elsodródtunk a túlpartra.

Kikötöttünk, vagyis inkább belefúródtunk a homokba. Ekkor fa rudat kerestünk, hogy valamiből kormányrudat fabrikáljunk, de szerencsénkre egy ember segített, aki a csónakháza elől nézte végig mikor megfordult a szél és leverte a vitorláinkat. Nem csak, hogy adott egy rudat, de még méretre is vágta és ki is fúrta. Leszereltük a kormányt, és hála az általam eltett villáskulcsoknak, ki tudtuk csavarni a törött rudat. Felraktuk az újat, és elmentünk sétálni, hogy valami boltot találjuk és egy üveg bort vegyünk a bácsinak, vagy mint jó hajótöröttek példájára szokás, élelmet keressünk. Élelem nem volt, se bor, de egy Míg-21-es repülőt találtunk helyette az erdőbe, amibe beültünk és próbáltunk minél több alkatrészt menteni repülőmérnök módjára.

Visszamentünk a hajóhoz, és ekkor jött a gyors elhatározás, hogy most vagy soha, vissza kell fordulni, a szél már jobban nem fog enyhülni és félő, hogy lekéssük az utolsó buszt amivel visszaérnénk Varsóba.

Akkor uccu neki, Adam a búvárruhájába betolt minket, mi meg eleveztünk, és felraktuk a nagy-vitorlát és a kormányt. Innen már csak egy akadály maradt, szembe széllel kell mennünk úgy 5km-t a túlpartra ami annyira egyszerű, mint megtalálni a vízben az elúszott kormányrudat. De azért nekivágtunk. Ide oda cikáztunk a vízen, amennyit felfele haladtunk egy forduló alatt, annyit a sodrás visszavitt, de végül valahogy 3 óra múlva csak elértük a kikötőt. Kipakoltunk, lemostuk a hajót, majd rohantunk a buszhoz és elértük az aznapi utolsó buszt, és még 10 percünk is volt az indulásig.

Visszaérve Varsóban, kiszakadt, ázott nadrággal, homokkal teli szintén ázott cipővel betértünk egy étterembe, mert Adam szerint nem gáz, és szólt is a pincérnek, hogy ugye nem baj az öltözékünk, mert kalandos napunk volt és nagyon ennénk egy levest. Rendeltünk egy cipós-Żurek-ek, amit a lengyel frankfurti levesnek hívok, meg mellé palacsintát.

Nos, ez volt első vitorlázásom lengyel vízen, de ettől még remélem lesz hasonló élményben részem. :)
Képeket csak telefonnal sikerült, mert fényképezőt nem mertem magammal vinni, pont az ilyen kalandok esetére felkészülve.

Varsó felett

Nos, az egyetemem egyre inkább lenyűgöz, nap mint nap jövök rá, hogy igazából mennyire elit és magas rangú hely ez, ahol tanulok.

A minap Aerodinamika laborunk részeként elmehettünk repülni egy körre, persze ennek feltételei is vannak. Akkor először is adott a típus AT-3-as ultrakönnyű gép, amiből fel kell péntekre készülni, technikai adatok, NACA 4415-ös szárnyszelvény adatai és mi-egyéb.

Péntek reggel 9:00 találkozó Varsó Bemowo repülőtéren. Egy briefing-el kezdjük a napot, lemossuk a gépet, és megismerjük a speciális fékszárnyait, egyéb elemeket. Majd szépen sorban, mindenki 15-perces iskolakörre repülhet.

Akkor én következek. Beülünk, légnyomás, külső hőmérséklet, indulás ideje felírva. Motor indít, és már mehetünk is. 500m-en végezzük az "áramlási szemrevételezési" vizsgálatot, melynek lényege, hogy a gép szárnyszerkezetére felragasztott fonalak segítségével vizsgálhatjuk meg az áramlást. Lamináris, vagy éppen, mikor vált turbulens-re. Először 180km/m-ról kezdünk, majd csökkentjük a sebességet egészen 80km/h-ig, ahol már vészesen átesési sebesség közelében vagyunk. Ekkor a fonalak össze vissza terülnek-cikáznak, majd ahogy a gép tovább lassul 76km/h-ra, elkezdünk zuhanni. Ekkor a fonalak előre állnak. Na de nem kell aggódni, a zuhanás 3-5 mp-nél nem tart tovább. Befejeztük a munkát, akkor jöhet a repülés élvezete. (nem mintha eddig nem élveztem volna :D )

átesés közben

A pilóta, aki persze nem tud angolul ezért próbált az elején franciául mutogatni a műszerekre, végül lengyelül magyarázott, amit lévén, a laborjaim nagy része lengyelül folyt, egész jól értettem. Szóval egyszer csak elkérte a fényképezőm, mert a saját fotó készítése, arról, ahogy repülünk az a jelentés leglényegesebb eleme, hogy később az egyetemen kitegyék a folyosón a képet. Fogjam meg a kormányt, majd ahogy ránéztem, hirtelen mély süllyedésbe vitte a gépet, és közben fotózott le, amikor a g-s erők olyan erősen hatottak rám, hogy a szám is úgy maradt :D Na ezt követően hirtelen felemelte az orrát majd vissza. (kicsit szerintem élvezi, hogy minden tanulót, aki elsőnek repül jól megtornásztat) 

Ezután kémleltem a varsói belváros felhőkarcolóit, és a helyeket, ahol már mind voltam és felismertem. Most jött a legjobb rész, szólt, hogy ő minek ide, és átadta a kormányt, és mondta hogy vezessem. Vittem volna szépen, de szólt, hogy jól, döntsem be bátran, pedállal is, fel-le. :D Ekkor inkább cselekedtem, míg mielőtt újra átveszi a kormányt és meghánytat. Szóval hánytattam én őt inkább. Egyik jobbra döntésnél azonban beletaposott a bal pedálba, hogy az sok lesz, úgyhogy végül is jól mulattunk. Leszálltunk és jöttünk vissza a földiekhez. 

Most már csak a jelentést maradt hátra, a sok számolás, és a képek elemzése. Szóval egy remek élmény volt, amolyan munka gyümölcse az éves munkáért. :)

Napirend

Néhányan kérdeztétek, hogy hogyan telik egy napom, és mivel már egy ideje nem írtam semmit most végre sikerül. Ilyen blogot még 1 éve akartam volna írni de akkor még kevésbé volt időm írni.

Hétfő:

I.műszak

7:00 ébresztő, 7:30kor már el kell hagynom a lakást, hogy időben odaérjek a nyomtatós-hoz, aki eredetileg 8-kor nyit, de mindig 10 perccel ott van előtte. Szóval 8óra, nyomtatom az aznapi aktuális projectet, de 8:15-re már az egyetemen kéne lennem, sebaj, jön a villamost, avval még pont beérek 5 perc késéssel. Két Electronics órával indítjuk a napot, majd irány a másik épület, Mechanics of Flight óra. Ez egy kiváló alkalom, hogy gyorsan befejezzem a Computer Science projectemet, amit aztán 14-kor betudok mutatni a tanárnak. Közben jegyzetelek, hogy megtudjam írni jövőhétre a 6.projectet. 4-5. project leadva.

12:00 rohanás az Integrated CAD/CAM laborba, ahol dogát írunk, vagyis modellezni kell és jegyre megy. Ez tart 2 órán át, majd ha ez megvan, irány haza, mert nem lettem kész a projecttel, hogy bemutassam.

assembly part (Siemens NX 8.5)

14:30, már ebédelek is, de igyekezni kell, mert még aludnom kell 20 percet, és tanulni az esti dogára. 1,5 óra tanulás, minden menni fog, akkor irány az egyetem újra.

II.műszak

Ilyenkor emlékszem vissza mindig az olyan napokra, amikor ennél rosszabb napjaim voltak, hogy erőt nyerjek, és nyomás, mert 18:00-kor kezdődik a Computer Science javító vizsga. Beértem korábban, még egy utolsó gyors egyeztetés a többiekkel. A vizsgának 19:40-kor vége, ok, fellélegezhetek, míg hazaérek.

III.műszak

20-után már itthon vagyok, akkor fejezzük be gyorsan a projectet, hogy holnap letudjam adni. Á, holnap Machine Design doga…arra pedig nagyon kell tanulni, hogy nehogy vizsgázni kelljen mennem belőle. Szóval kész lett a project, nézzünk fel akkor facebookra, hátha van valami fontos. 9 új üzenet, abból 7-úgy kezdődik, hogy „Hi Peter…”, „Can you please…” „Hey, I need…”, tehát mindenki tőlem akar mindent megtudni vagy segítséget kérni. Akkor ezek most várnak magukra, majd éjfélkor talán válaszolok. És ekkor van ugye a „csúcsidő”, család-ismerősök mind ilyenkor írnak, hogy „Mizu?”. Akkor facebook-ok hagyjuk, tanuljunk Machine Design-ra. Ekkor megérkezik Anna, de szegényre majd talán a hétvégén lesz időm csak. Tanulás úgy fél 1 ig, mert utána érzem, hogy nem ér semmit, meg aludnom is kell, mert másnap „frissnek” kell lennem. (Ez azt jelenti, ha ledöntöm a 3dl kávét, akkor hatnia kell, mert ha olyan fáradt az ember, hogy az se hat az nem jó!)
Nézzünk még fel gyorsan facebookra, hogy mi az ami tényleg sürgős valakinek. 3-4 embernek a kérésének eleget teszek, és küldöm nekik a dolgokat, vagy leírom amit kértek. A többit, majd holnap este elolvasom talán. 1:00 alvás. (igazából ez már nem is egy napom, de nálam egy nap mindig átnyúlik a másikba, szóval folytatom.

Kedd

7:00 kelés, rohanás a nyomtatóba, mert a tanár éjfélkor rakta fel a mai anyagot a weboldalra, és anélkül nem tudok rá jegyzetelni, na meg a CS projectemet is kikell nyomtatnom. (8:20-ra be is érek Aerodynamics-ra mert sokan voltak a nyomtatónál.) 2 óra Aerodynamika, majd jön a sorbaállás a tanár irodájánál.

Míg állok sorban rájövök, hogy az Excel részt nem csatoltam hozzá, és két ábra nincs kinyomtatva. :O Sebaj az egyetemen is van egy nyomtató, (azért nem ott nyomtatok minden reggel, mert ott kb. 35ft/oldal, a másik helyen pedig csak 8ft) szóval szeretnék nyomtatni! „Pendriveról vagy emailről?” Pen…NEM LEHET CSAK EMAILről. Fuc…jó sebaj, van lent 3 számítógép, remélem működnek és eltudom küldeni. 3-ból kettő foglalt, a 3-on megvárom míg 10 percet tölt a gép, majd kiderül, hogy nincs rajta internet. Nembaj, majd a mellettem lévőt megkérem, hogy küldje el. Ok, sikerült, irány nyomtatni. Akkor szeretnék ismét nyomtatni…emailről! „PDF-ben van?” NEM. „hát csak arról lehet” FUCK!!! Akkor hagyjuk a…az egészet. Visszaállok a sorba, ahol ekkor +5 ember áll. Nembaj én voltam itt előbb, csak „ők nem láttak” :D Bejutok, leadom a projectet, kaptam rá max pontot, a ábrákat meg pendriveról bemutattam. Ok, max. pont! :D Remek, egy dolog letudva, akkor rohanás tanulni Machine Design-t, mert még át kell néznek a kuplungot. Van 1 órám rá, majd jön a tanár. Tart még 1 óra lecture-t, majd még 1 órát ad a doga előtt felkészülni. Csodás! :) 14:00-15:05-ig megírtam simán, remélem a legjobbakat. Akkor irány a konditerem.

Mivel ez az utolsó alkalom, az emberek 98%-a nem jött, így az edző rám szól fél 5-kor, hogy „go home!”. Aláírta az indeks-et, szóval minden rendben. Mennék biciklivel de megint szarakodik a terminál és nem adja ki a biciklit, nembaj van 10 perc sétára egy másik, de hiába ott sem adja ki. Akkor mindegy innen már elgyalogolok a metróig. Irány haza.

Végül alhatok kicsit, de este kelni kell, mert vár a többi feladat. Elolvasom a maradék üzenetet, meg az újabb 6-ot, aztán állunk neki tanulni és beadandókat írni.

Na ez volt két nap. De ezt egész évben sincs máshogy, és aki Engineering-et tanul, az tudja. :)

Ezzel a képpel kívánok szép napot mindenkinek, hamarosan jelentkezem egy újabb remek bloggal! :)

Warszawa-Gdańsk-Sopot

Húsvéti beszámolót tekintsétek "elmarad"-tnak, de ha érdekel elmesélem mert az is jó volt nagyon.

Május 1-jén reggel megérkezett a húgom. Bejártuk a fél belvárost gyalog, biciklin, és délután  Gabival együtt mentünk a Łazenki-parkba. Elmentünk egy szabadtéri amfiteátrumhoz, ahol különféle zenekarok játszottak. Kezdetnek a rendőrzenekar, majd követte őket a Magyar Honvédség fúvószenekara. Lindával épp vízért mentünk, mikor találkoztunk velük a fellépés előtt. Beszélgettünk az egyik klarinétossal, vagyis inkább ő kérdezgetett, mert annyira megörült, hogy itt vannak magyarok is akik őket hallgatni fogják. 1 órás műsoruk igen jóra sikeredett, tűzött a nap, és még a parkban szabadon élő páva egyike is felrepült a színpadra az előadás közben, hogy tárogassa a tollait. Leégett, piros arccal mentünk át Gabihoz, átverekedtük magunkat a rengeteg emberen, majd jöttünk haza palacsintát és pizzát sütni. (első pizzám aminek a szélében már sajt is van hmm)

Szent Mária templomról

Tegnap reggel 6:00-kor indult a Neptun Express Inter City-nk Gdanskba. Odafele meglepetésünkre mindenki választhatott tea, kávé, víz körül, amit a 2500ft-os jegyár tartalmazott, de ezt akkor tudtuk csak meg. Így boldogan kávézgattunk és ettük a kapott nápolyit odafele. Fél 11-re érkeztünk meg és kezdtük meg a városnézést. Rengeteg templomot láttunk, hatalmas épületek, régi tégla külsővel. Felmentünk az egyik templomtoronyba, ami 420 lépcsőfok magasan volt. Onnan terült elénk a város látképe. Bejártuk az óvárost, csatornákat, voltunk egy hajómúzeumban is, és végül elértünk a hajógyár darui mellé is. 

vonat Sopotba

Rövid vonatozással átmentünk Sopot-ba, ahol már szétfagytunk, mivel 8 fok volt, és úgy öltöztünk, mintha 20 fok lenne. De mikor elértük a tengert, már nem számított. Végigmentünk a sétányon, majd a mólónál le a partra. Elkezdtünk sétálni a parton, de Anna úgy döntött nem jön tovább, mert befolyt a hullám a cipőjébe. Lindával elgyalogoltunk ameddig ellátunk. Tettünk egy 10km-es sétát a parton, közben minden kőnél fotózkodtunk ahogy azt kell. Szedtünk kagylót, követ, és sok homokot a cipőnkbe.

Találtunk egy régi romos hotelt a hegyoldalban, aminek a tetejéről látszott az egész öböl. Hirtelen lement a nap, úgyhogy a kis 3 órás sétánkat befejezve, este 9-re visszaértünk a városba, ahol Anna várt. Beültünk egy gyorsétterembe, hogy melegedjünk, mert olyan hideg volt, hogy mást nem tudtunk kitalálni. Vonat indulás előtt még azért kimerészkedtünk a mólóra, ami napközben fizetős lett volna, de este 11-kor már nem volt az. Besétáltunk 200 métert a vízben és néztük a korom fekete tengerben tükröződő városi fényeket. Rohantunk a vonathoz, ami éjfélkor indult és nagyon megörültünk, mikor a kabinban gőz erővel ment a fűtés. Egészen úgy 2 percig tartott az öröm, mikor is felmelegedtünk annyira, hogy rájöjjünk, elromlott a termosztát és nem lehet kikapcsolni a fűtést. Reggel 6-ra érkeztünk Varsóba, addig pedig küzdöttünk a meleggel és az alvással. 

A hideget és a visszautat leszámolva minden csodás volt és nekünk kedvezett. Mindent megnéztünk, amit terveztünk és remek napunk volt ismét. Azt hiszem ez volt eddig az év legjobb 2 napja.

Fák, és ahol élünk

Mivel itt a tavasz, ez a post a fákról fog szólni és a környékről, ahol élünk.

Egyik nap hazajövet vettem észre, hogy egy nagy gödröt ástak több fa körül, majd tekertek a gyökerükre vashálót és összedrótozták. Később észrevettem üres gödröket, összetört járdákat, ekkor kezdtem azon agyalni, hogy ezeket a fákat vajon átültetni akarják?

Azért érdekes a dolog, mert 4-5 méteres fákról van szó. Valamelyik alig virágzik (itt most nem a képen lévő fenyőt értem), egyszóval magyar ember nem is törődne velük, vagy gondolkozás nélkül vágná már ki. Ahogy otthon több hírforrásból is zeng, hogy a Parlament előtti Kossuth téren így-úgy vágták ki a fákat, vagy telemurvázták az aljukat, itt egészen más világ van. Erről jut eszembe az a vicc, hogy ha a fák WIFI jelet szórnánk magukból, akkor biztos, hogy a világon mindenhova ültetnék belőlük. De milyen kár, hogy csak oxigént termelnek...

Adott egy kerület, ahol a panelházak között dombos kis ligetek vannak. Tele fával és zöld övezettel. Már mikor ideköltöztünk szemet szúrt, hogy minden szerdán avart söpörtek, füvet vágnak gereblyéznek és nincs egy darab szemét sem. A házunkban heti 3x fel van mosva, a gondnok néni télen minden reggel 7-re már eltolta a havat mindenhonnan, a többiek meg traktorra szerelt hókotrókkal a parkolókból. Októberben tettek a bejáratok elé egy új ajtót, üveg előtérrel, majd jött a kukatárolók felújítása, pincék kicsempézése, vakolása, festése. Most itt a tavasz, így a gondnok néni a ház előtti rózsákat gereblyézi reggel 7-kor. Új homokot hoztak a játszóterekre, friss fenyőkéreg illatozik. Egyszóval, minden rendezett és szép. Gondolnád, hogy jó persze, mert ez Varsó!? Pont ez a lényeg, hogy ez Varsó, és nem Koppenhága, vagy akármelyik másik Nyugat-Európai város.

Volt egy 10.kerületi lakásunk régen, aminek a közös költsége 13ezer forint volt HAVONTA. Ott egy év alatt történt annyi, hogy... ? Nem tudom, bizonyára a vízdíj miatt volt ennyi. Itt FÉL ÉVRE a közös költség, benne mindenféle díj, összesen nem haladta meg a 28ezer forintot. Itt jön a kérdés, hogy akkor honnan van ennyi pénz mindenre? Nyilván az önkormányzatoknak van ennyi, és szépen gazdálkodnak vele, ezért ilyen minden. Végül is érthető, 4x akkora ország, 4x annyi lakossággal, 4x akkora gazdasággal.

Mindenesetre számomra döbbenetes, ahogy 4-5 "vézna" fa miatt, ekkora munkálatokat hajtanak végre, nem kevés pénzért. Először kiásni, körbekötözni, bérelni egy darut, bérelni egy teherautót, hozzájuk markolók amik segédkeznek a szállításban és az ültetésben. Na meg az a sok kertész. És végezetül a keletkezett károkat (lásd járda amire ráment egy markoló) azonnal kijavítani. 

Hát ilyen ez a város.

Metróbontás otthon

Jól figyelj, mert ez érdekes lesz! 

Egy éve éreztem hasonlóan, az esküvői jókívánságos-lufis sztori kapcsán, mint most. Történet a képen látható fémdarabról szól.

Úgy még október körül tetszett meg a metrón az, hogy a kapaszkodók tervezése és felszerelése mögött, mi is áll. Vékony rúd, odafogatva a székekhez, falhoz, padlóhoz és plafonhoz. El kell bírnia legalább 1-2 ember súlyát (mivel erre már láttam példát, miként húzódzkodnak rajta), de egy esetleges hirtelen fékezésnél sem árt ha nem mozdul, vagy hajlik el miközben 4-5 ember tehetetlenségi erőt fejt ki rá... Na jó ezt majd egy másik blogbaj folytatom. :)

Szóval a lényeg, hogy megtetszett nekem a orosz "Мытищинский" metrókon lévő kapaszkodók rögzítő foglalata, és 2 évi műszaki rajz után le is rajzoltam fejben. Még gondoltam kéne is belőlük szerezni, oktatási célra, mivel könnyen méretezhetőek, rajzolhatóak és szinte bárhol fel lehetne használni őket rögzítőelemként. Fejembe vettem, hogy felkeresem az orosz gyárat, hogy nem maradt-e nekik az öntvényekből. Á, inkább írok a BKV-nak, hogy nincs-e fölösleges a telepen. Végül is elfelejtettem írni, egészen februárig.

Shaun ismerősöm facebookján láttam képeket arról, hogy a kőbányai vastelepen bontották a leselejtezett BKV-s metrók egy részét, és rögvest írtam neki, hogy "én is akarok ilyet". Majd írtam húgomnak és anyunak is, hogy szerezzenek nekem olyat! Nem kellett sokat várni, másnap már meg is járták a telepet ők is, ám kapaszkodó rögzítő helyett, a kapaszkodó rudakat hozták el. Hm...Sebaj, 2 hét és megyek haza! Csak legyen addig ott...(itt meg kell jegyeznem, hogy eredetileg is hazamentünk volna 4 napra, és pont jókor)

El is jött az idő, március 13-án hazamentem, és másnap magam is megjártam a telepet. Sikerült szereznem belőlük, és mindenki kérdésére azt válaszoltam, hogy "azért kell, mert 3D-ben leszeretném modellezni!". Idén ugyanis "Integrated CAD/CAM/CAE" tantárgyam keretében a Siemens NX 8.5 programot tanuljuk és rettentően hasonló elemeket modellezünk, csak papírról. Mondanom sem kell, hogy mikor visszajöttem Varsóba, hoztam magammal két darabot a begyűjtött metrós kincseimből, hogy majd szabadidőm keretében megcsináljam.

És most ugrik a majom a vízbe! (asszem ezt ilyenkor használják)

Ma óra után a tanár odaadott egy papírt, hogy aki szeretné, plusz pontért megcsinálhatja ezt a modellt. Szívroham közeli állapotban voltam, mikor megláttam, hogy egy az általam kitalált elemhez merőben hasonló tárgyról van szó. Szóval ennyit a véletlenekről. :D Na sebaj, most már a műszaki rajz részében is lesz segítségem, ha arra kerül a sor, hogy végre lemodellezzem.

Szóval ez van most, meg tanulás ezerrel. Múlthéten lebetegedtem és ezért elcsúsztam a teendőkkel, de már minden rendben. Ami kimaradt, arról később írok. Üdv.! :)