"Még mindig jó magyarnak lenni Varsóban." Október 23.-ai.

Mit csinál egy magyar az október 23.-ai megemlékezéskor Varsóban? Ebben a blogban kiderül.

Lengyel programfüzetet is kaptunk

Történt ugyanis múlt héten, hogy a "Varsói magyarok" facebook csoportban Zsombor kiírta, hogy a Magyar Nemzeti Színház előadásában, 21-én premier előtt megtekinthető a Tóth Ilonka című darab. Épp színházba vágytam, mikor ezt megláttam, ezért már írtam is az emailt a nagykövetségnek, akik küldték is a jegyet. Így kerültem a Teatr Polski im. Arnolda Szyfmana w Warszawie-be.

Fotó: Teatr Polski w Warszawie

Az előadást valami fantasztikus volt! Erkélyről ülve kiválóan beláttam a színpadot, ahol filmbeli vágásokhoz hasonló gyorsasággal cserélődtek a helyszínek, események, szereplők és a díszlet. Sok idősebb neves színész játszott (Bodrogi Gyula, Voith Ági, Bakos-Kiss Gábor, stb.) és fiatal is egyaránt. Rendkívül látványosan és lenyűgözően adták át az 1956-os korszakot, és az akkori történéseket. Ehhez a rendező mindent eszközt felhasznált, amit a színház keretei között meglehet valósítani. A jelmezek, a díszlet, a dialógusok, a gyors több szálon futó cselekmény, tömény információ, zene és hangeffektusok, vizuális vetítések eredeti TV-felvételekből, Magyar Himnusz és más úttörő dalok éneklése, pirotechnika és minden ami a tankcsövön kifért. :) Mindenképpen ajánlom annak, aki szeret színházba járni és akit érdekelnek az '56-os események.

Viszont ami még jobban meglepett, az az előadás zárása, amikor a majd 3 órás darab végén többen a színészek közül kiálltak, hogy egy személyes történetet meséljenek el, ami velük történt az 1956-os forradalom idején.

Az előadás végén Gabival részt vettünk egy sajtó-fogadáson, ahol személyesen is tudtunk beszélni a színészekkel. Köszönetet mondott Vidnyánszky Attila rendező és a fogadó színház igazgatója is. Itt egy személyes élményem, hogy az HBO-n egy éve futó, Aranyélet című sorozatról kezdtem beszélni Waskovics Andreával, aki Tóth Ilonkát játszotta, és tőle tudtam meg, hogy a sorozat második évadjában, ő fogja játszani a fiatal Jankát. (Aki még nem látta a sorozatot, az kezdje el nézni, zseniális! Aranyélet )

Beszélgetés Bakos-Kiss Gáborral
Fotó: Teatr Polski w Warszawie

El jött a 23.-a, 15:00-óra, találkozót szerveztünk az itteni magyaroknak egy kis megemlékezésre, mécsesgyújtás céljából, a Krakowskie Przedmieście-n lévő '56-os emléktáblánál. Érkezésemkor láttam, hogy Gabi TV-seket is rendelt...vagyis úgy tűnt. Nem, az MTV-től jöttek, de tök véletlen mert meglátták a koszorúkat és csak felakarták venni. Így lettünk benne az esti híradóba. Többiek is csatlakoztak, majd közösen elénekeltük a Himnuszt és a Szózatot.

Megnéztük még Sztálin csizmáit, majd ezt követően mentem falat mászni, de utána este 21-től ismét volt egy "akciónk" amire összegyűlt az itteni magyar nép. Kezdésnek a Magyar Kulturális Intézetbe mentünk, hogy onnan csináljunk közös képeket a Pałac Kultury-ról, ami magyar színekben világított. Utána felmentünk A. Centrumban lévő lakására, hogy jobb képeket csináljunk.

Hát így emlékezett megy egy csapat magyar varsóban a 60. évfordulóról. És, hogy egy kedves ismerősömet idézzem: "még mindig jó magyarnak lennie Varsóban!" :)

További olvasmány Gabi szemszögéből itt: Varsó blog

Skierniewice - Koszorúzás és Fűtőház

Mai túránk Skierniewice-be vezetett négy magyarral, közülük egy új taggal bővülve. Voltunk koszorúzni, majd egy egészen érdekes helyre véletlen bekerülve töltöttük el a napot. Kezdjük is. :)

Már megszokott varsói "kemény-mag" csapatunk: Gabi, Évi (képen jobbról) és Zsombor (aki épp fotóz), és egy újabb magyar lakosunk Adriennel (képen bal oldalon) vonatoztunk el Skierniewice városába. Az út célja az volt, hogy megkoszorúzzunk egy, a magyaroknak köszönetet mondó emléktáblát a bolsevik csatában való segítéséért.

A történet ugyanis, hogy az I. világháború végével a frissen megalakult Lengyelország és a bolsevik Oroszország között háború tört ki. A harcok változó szerencsével folytak, 1920-ban a bolsevik csapatok Varsó bevételével fenyegettek – ha ez megtörténik, akkor a bolsevizmus nyugatra (első helyen Németországba) való exportját nem akadályozta volna meg semmi. A Csehszlovák Köztársaság kijelentette: területén fegyverszállításokat nem engedélyez, így a (Tanácsköztársaságot éppen maga mögött hagyó,) Lengyelország segítségére siető Magyarország a Román Királyságon keresztül küldött gyalogsági (Mannlicher-karabélyhoz való) lőszert, tüzérségi lőszert, "gulyáságyút" (tábori konyhát) és egyéb hadifelszerelést szállított vasúti úton Lengyelországba. A közelgő varsói csata előtt egy (többek között) 22 millió töltényt szállító vasúti szerelvényt 1920. augusztus 12-én Skierniewicében pakoltak ki a lengyelek, majd szállították Varsóba – a vasútállomás mellett ennek emlékére állítottak emléktáblát 2013-ban.

A lőszereket a csepeli Weiss Manfréd Művekben készítették. (további infót: itt olvashatsz) Fegyverkedvelők pedig itt olvashatnak.

Úgyhogy tehát kis csapatunk, Zsombor jóvoltából hozott csokorral megkoszorúzta az emléktáblát.

Ezt követően tervünk egy kis városi séta volt és turistáskodás. Előzőleg felkészültem próbáltam felkészülni, de egy 50-ezer lakosú kisvárosban nem sok a helyi látnivaló a vasútállomáson kívül. Ámde, a vasútállomást nézegetve kiszúrtam valamit.:

Ott igen, az egy fűtőház és fordítókorong!

Egy fűtőház, és fordítókorong az állomástól pár száz méterre. Akkor srácok, mi lenne ha azt megnéznénk csak kívülről? Csinálok pár képet a kerítéstől. Jó menjünk! Oda is értünk, nagy felhajtás, kapu nyitva: "Fűtőházi Nyílt-nap Október 1-én". Ezt pont nekünk találták ki, akkor irány is be a kapun. Áh várjatok, itt az elvihető könyvek közt van egy Jókai könyv lengyelül...

Na de tényleg ingyenes belépés, előttünk régi mozdonyok, jobbra irány be a csarnok részbe, ahol esztergagépek sokasága, régi biztonsági figyelmeztetéses plakátok az akkori mozdony és járműgyárból, ami itt üzemelt.

12-től kezdődött is az idegenvezető túra, ahol egy vasutas emberke, Józef vitt minket körbe és hadarta el a mozdonyok meg mindenféle vasúti dolog történetét. (Aki ismer az tudja, hogy voltam vasutas és a vasút iránti láz sosem múlik el valakiben, szóval kellően élveztem a programot és tolmácsoltam a többieknek, hogy értsék mi is az a fő-légvezeték a vonat végén.) 

Bejártuk régi, 100-éves vagonok sokaságát, tehervagonokat láttunk amiket itt tárolnak a Schindler listája és a Zongorista filmek forgatása óta. Azóta is ezeket viszik hasonló témájú filmek kellékének. A túra végén az idegenvezetővel összebarátkoztunk és beszélgettünk még vagy fél órát a magyar-lengyel vasúti dolgokról, meg elmesélte az életét, fia aki mozdonyvezető, meg természetesen ő is az volt. Kaptunk elérhetőséget is, szóval

ha bárki kíváncsi a helyre, őt hívjuk és van kulcsa, bármikor beenged minket majd.

Józef Kazmierczak-al

Végezetül bementünk a biztosító berendezések épületébe, ahol eredeti kezelőberendezések voltak megcsinálva működőképesre. (Igen ez most a szakmai része a blognak.) Láttunk régi VES-típusu, vagyis ahhoz hasonló lengyel berendezést, ezen állítottunk is vágányutat a vonatnak, jelzőkezelés stb., tudjátok. Megnéztünk régi Domino berendezéseket is, meg ahogy pár lengyel fiatal próbál programozni egy terepasztalt számítógép vezérlésűre. Na jó visszatérek, mielőtt elveszítem olvasóim 90%-át.

Pesa Dart (PKP)

Remek élményekkel gazdagodva jöttünk vissza az állomásra, ahol végül is csak egy cukrászdára volt időnk, ettünk-ittunk és jöttünk vissza az InterCity-inkel. Szóval remek kis vasutas-koszorúzós nap volt.

Varsóba elmentünk a Pałac Kultury-ban lévő Kinoteka-ba, (tudjátok a mozi az orosz épület aljában) ahonnan hoztunk a 32. Varsói Film Fesztiválról szóló programfüzetet. Ismét remek filmek lesznek, szóval ajánlom mindenki (itteni magyar) figyelmébe! (Meg aki majd otthon a mozikban akarja megnézni...honlapon fent vannak az idei magyar és más filmek: http://wff.pl/ )

Na hétfőtől indul a Mester szak, újra az egyetem padjai között. "Good-bye my freedom, good by my lover." :) Hajrá előre. Majd jelentkezem úgyis. Üdv. P.

Ne feledd, hogy cserealkatrész nélkül születtél! :)

A történelmi leírásban Zeöld Zsombor volt segítségemre.

4 éves záró és Częstochowa

Igen még él a blog! Nem szűnt meg és nem is fog még egy darabig. Szóval kövess továbbra is.

Január óta nem igazán volt időm másra a szakdolgozatomon kívül. Na meg persze egyéb dolgokra amik elvették az időd a blogírástól. Most viszont úgy érzem tartozom ezzel az írással.

Aki még nem tudta annak megsúgom, hogy sikeresen lediplomáztam júniusban a Politechnikán, és ezzel bekerültem az inżynier-ek közé. Megszereztem (alapfokú) BSc. diplomámat repülőgép-mérnökként. Az egyetemen 3,5 évig voltak óráim de nem lettem kész a szakdolgozatommal februárig, így egy kicsit tovább kellett húzni. Végül május végére be is fejeztem. Szeretném itt megköszönni azoknak a 4 évet, akik mindvégig velem voltak, követtek, olvasták a blogot, vagy bármilyen egyéb formában támogattak sikerem elérésében. Valóban nem volt könnyű olykor, főleg az első években…meg az utolsókban sem. :D De tényleg, köszönök mindent.

Most mindenkiben jön a kérdés, hogy akkor „hova tovább?” Erre válaszul azt mondom, hogy az alapdiploma egy kiváló ugródeszka, hogy meglegyen a mester diploma. Szóval hajrá tovább, októbertől kezdem az MSc.-t ugyanitt, ugyanúgy Aerospace Engineer-nek fogok tanulni.

Közben megtudtam, hogy lesz egy új, második magyar tanulója az egyetemünknek, aki októbertől fogja kezdeni az alapszakot ugyanitt, pont úgy ahogy én tettem 4 éve. Szóval örülök, hogy lesz követő utódom és áttudom adni neki a sok-sok tapasztalatot.

Megyünk tovább máris, szóval mi történt eddig...végig laktam az évet a koliban, majd hétfőn (11.07) átköltöztem a nyárra egy újabb szobába, amiből persze majd szeptember végén mehetek tovább a jövő évi helyemre. Ez már csak ilyen, ismét 4 költözés egy éven belül. Igaziból ez a legrosszabb dolog a külföldi tartózkodásban, az állandó költözés és kiszámíthatatlan körülmények. Nagyon eltudják venni az ember életkedvét meg motivációját attól amiért itt van. De ezen ha sikerül átlépni és az ember alkalmazkodó lesz mindenhez, akkor már nem lehet gond. (nyilván van egy minimum küszöb, mint nekünk volt anno a lakás ahol nem volt fűtés télen)

És a kedvenc kérdésemet megelőzve: „és hogy megy a lengyel?” a válaszom az, hogy megtört a jég. :D Elkezdtem két hónapja tanulni egyik ismerőssel, készültem rengeteget a Bátor Táboros utamra, ahova lengyeleket kísértem és ezért volt elengedhetetlen. Azóta, meg egyébként is igyekszem mindenhol csak lengyelül megszólalni, de néha kitudnak zökkenteni egy ismeretlen kifejezéssel. Ilyen volt múltkor mikor rendeltem kaját és nem értettem a pincért, mire visszakérdezett angolul: „do you want me to speak in English?!” és mondtam neki lengyelül, hogy nem! Szóval halad és egyre inkább élvezem.

Lengyelországot tekintve, az elmúlt fél évben voltam 3x Gdanskba, egyszer Wrocław-ban, Tátrában hegyet-mászni és tegnap Częstochowában. Utóbbiról egy kis úti-beszámoló:

Gabival és Évivel kitaláltuk, hogy menjünk egy hétvégére valahova kirándulni, végül egy egynapos út lett belőle Częstochowába. A vonatot majdnem lekéstem, mert nem indult a villamosom 15 percig, gyors újratervezés, B-terv, akkor megyek a zachodniai állomásra. Oda nem jött a busz, akkor futok. Út közben találtam bicikli terminált, jó kiveszek egyet, Zachodnia-n úgyis van biciklitároló, térképen is írja ok. Odaérek, nincs tároló, építkezés van, elbontották. Vonat elindult már…mi legyen? Lekötni nem tudom, nem néztem meg a kódját, akkor keressünk tárolót a közelben. Nincs, menjünk messzebbre, ott sincs. Jó vissza oda ahonnan kivettem. Akkor fussunk megint. Ekkor már 10 perce „elment a vonat”, hívom a többieket, még nem indult el a Centralna-ból. Szóval így értem el futva a vonatot ami nyilván azért késett, hogy ne késsem le. Utólag is köszi annak az utasnak aki fennhagyta a csomagját és nem tudott miatta elindulni a vonat.

Ezt leszámítva remek napunk volt. Megérkeztünk és bejártuk a kis városkát, ami azért nem is olyan kicsi 250 ezres lakosságával. A város elsősorban híres pálos monostoráról, Jasna Góráról (Fényes Hegy) és a benne levő híres fekete Madonna képről ismert. Tele van templommal, ami nem meglepő a lengyeleknél. Voltunk fent a Jasna Górán a toronyban, meghallgattuk a misét, rengeteg zarándokló ember volt. Ettünk finom żurek-et (ez egyébként a legjobb kaja ha bárki utazik Lengyelországban, mindenhol kapni, laktató és mindenhol finomra csinálják), majd átbuszozunk Olsztyn-ba, a szomszédos faluba (város?). Ott megnéztük, hogy mikor jön a busz visszafele…akarom mondani az olsztyni várat. Fent sziklák tömkelege, kiváló bouldering hely. Még áttúráztunk a szomszédos Biakło csúcsra is (340m), majd onnan vissza a városban. Délután még volt időnk egy jó sörre, a Pub Twoja Kolej, azaz a „te vasutad söröződ”, ahol minden vonatokból volt felépítve. Ja igen, voltunk még vonattemetőnél is, de csak új vonatok voltak. Gyufamúzeum se fért bele az időnkbe, de majd aki elmegy megnézheti helyettünk is.

A továbbiakban egy varsói kirándulásról fogok beszámolni és egyfajta turistatervet írni az olvasóknak, szóval kövess bátran. :)

Jó nyarat mindenkinek.

Utazási módok Budapest és Varsó között

Ebben a blogban összegyűjtöttem a lehetséges utazási módokat Budapestről Varsóba, vagy fordítva. Már lassan 4.éve utazom a két város között; vonattal, repülővel, busszal vagy éppen autóval. Leírom a tapasztalataimat, árakat, utazási időt és más hasznos információt. Hátha te is kedvet kapsz egy kis utazáshoz.

1. Vonat

Első körben a vonattal kezdeném, mivel már 12x tettem meg így a távot (igen, az 5,5 nap az életemből). Vonat Budapesten a Keletiből indul és Warszawa Centralnán át, Wschodnia-ra érkezik. Éjszakai nemzetközi vonatútról van szó, ám a téli menetrendben és nyáron is beszokták vezetni a nappali vonatot a megnövekedett utasforgalom miatt. Ez 8:22-kor indul a Keletiből. (erre azonban 2-3x annyiba kerül a jegy, mint az éjszakaira) Az esti vonat 20:05-kor indul a Keletiből, Vác - Szob - Sturovo - Nowé Zámky - Bratislava - Kuty - Břeclav - Bohumín - Ostrava - Katowice útirányon közlekedik, Szlovákián és Csehországon keresztül. Visszafele ugyanígy, csak 21:30-as indulással a Centralna-ról. A vonat mivel EN – EuroNight; több országba is megy, ezért áll 3-4 kocsis németországi, lengyelországi és csehországi részből. A vonatot ezért kétszer is szétakasztják és kocsikat cserélnek (Břeclav-ban és Bohumín-ban), mivel a német fele megy Münchenbe egy Bécsből érkező vonattal, a cseh része pedig megy Prágába, egy lengyel résszel. A két végéről BP-ről és WAW-ról elindulnak ezek és cseh földön találkoznak és tolatnak. Mindegy, ez most bonyolult, de éppen ezért fontos, hogy abba a kocsiba szállj, ahova a jegyed szól, mert ebből minden úton 10-ből 8 külföldinek van gondja, és sorra jönnek-mennek a kocsikon keresztül, nem találva a helyüket. Ami a Lengyelországba/-ból való utazást illeti, ha ülőkocsiba veszel jegyet az valószínűleg 353-as kocsiszámú lesz, ha fekvőhelyes az 354-es...a Keletiben általában a 6. vagy 7. vg-ról indul, Varsóban a 3.peron-ról! (Ennek ugye két fele van)

Az út 11óra menetrend szerint, de úgyis késés lesz és a 20-40p, netán 3 órás késés is bármikor előfordulhat. Ez ugye a két másik vonat csatlakozása miatt is nagyon esélyes. Jegyárakról; legolcsóbban ülve úszod meg az utat, fix 29€-os, „promóciós” jegyet árulnak, ez attól „promóciós”, hogy még a fél kocsiba nincs eladva minden jegy. Mert ha igen, akkor ez az ár felmehet 39€-ra is. Ülőkocsinak az árán kívül és azon, hogy elfér akár két bőrönd is a csomagtartón, más előnye nincs! Fel-le szállnak belföldi forgalomban, helyjegy nélküli utasok, minden országban felkelt a jegyvizsgáló jegykezelés miatt, nem minden ajtó zárható, kényelmetlen ülve aludni, stb. Ha szerencséd van akkor PKP-s (lengyel vasúti társ.) kocsit fogsz ki, azon van konnektor és Lengyelországon belül WIFI is szokott működni. Ha MÁV-os, akkor ezen extrák nem járnak, és egy régi, ótvar kocsiban kell az utat túlélned. De szerencsére mindig átlehet menni egy OBB-s kocsiba WC-re.

Visegrádi vár reggel a vonatból

Ami a fekvőhelyest illeti; felszállsz a Keletibe, kalauz elkéri a jegyed, kapod az ágyad, rajta ágyneművel, és reggelig alszol. Nem jön be senki, csak reggel felkelteni, hogy hamarosan megérkezünk. Nyugis, kényelmes, 49€, viszont 6 ágy van egy kabinban, és ha sokan vannak, nem tudod hova tenni a bőröndödet. Ha nagyobb kényelemre vágysz létezik hálókocsi is, 69€-nál kezdődik, 2-4 ágyas kiszerelésben van, ott adnak reggelit is. (erről többet nem tudok, mert még nem próbáltam)

Vonatnak nagy hátránya még, hogy vannak tolvajok. Majdnem minden úton előfordul, hogy egy óvatlanul hagyott útlevél, telefon, vagy érték eltűnik. Sok a fel-le szálló, fura alak, ezért nem árt éberen aludni és csengőt vinni a fülke ajtóra, ha esetleg nem működne a zár.

2. Repülő

Két légitársaság repül közvetlen járatot Budapest és Varsó között, ezek a Wizz Air és a LOT. (Régen volt Ryanair is; már NINCS!) A Wizz Air-ről tudni kell, hogy „diszkont” légitársaság, a LOT pedig nemzeti, de annak is megvannak a különféle business, low-cost vagy prémium szolgáltatásai. Mindenesetre a szolgáltatás mértéke a jegyárból következtethető.

• Wizz Air:

Aki már utazott vele, tudja mit kap a pénzéért, vagyis azért a pár ezer forintért amennyiért ma már lehet rá jegyet kapni, elvisznek A-ból B-be, mindenféle szolgáltatás nélkül. 2-3 hónappal előtte az első pár jegyet 59PLN-áron netán, 79PLN-áron meglehet szerezni elég olcsón. Ha később veszed drágább mint az ülőhelyes vonat, de még mindig nem annyi mint a LOT. (Elég érdekes jegyeladási rendszerük van, néha azt gondolná az ember, hogy az ülőhelyek számával van függésben az ár, tehát ha fogy a jegy, drágul az ár, ami így is van, de sokszor felmegy az ár, majd 1 héttel később lemegy megint, majd megint fel.)

Előnye, hogy 1 óra az út, bár ha a relatív időt tekintem, ami a reptérre való kijutás, ottani security-check in, boarding, repülés, reptérről hazajutás, akkor én mindig 4 órával számolok. Wizz air előnye az, hogy olcsó, viszont ha már több csomagod van, akkor rá kell fizetni. Kézipoggyász megengedett mérete a legkedvezőtlenebb más légitársaságékéval szemben.

• LOT:

Nagyban különbözik egy nemzeti légitársaság, bármely más „low-cost”-nál, így egy színvonalasabb utazást kapsz, ha a LOT-ot választod. Igaz a budapesti járat egy elég rövidke, és előszeretettel rakják be rá a Bombardier Q400-asokat, aminek elég kicsi a belső tere. Klausztrofóbiásoknak a Wizz Air A320-asát ajánlom, viszont ott meg az ülések közti táv a kicsi. Adnak ásványvizet, nápolyit vagy gumicukrot. De a teáért/kávéért már fizetni kell. Árban kilehet fogni 2-3 hónappal előtte viszonylag egyenértékű árért, mint a fekvőhelyes vonatot (170PLN) vagy Wizz Air-en, és ha nem számít a csomag, érdemes is. Van a LOT-nak „crazy Wednesdays” ajánlata, ami annyit jelent, hogy szerdánként csomó akciós járatra lehet jegyet venni.

Légitársaságok ide vagy oda, nagyban nem különbözik az eljutás és az ár. Nyilván kifoghatsz egy 5ezer forintos jegyet egy Wizz-re, és a LOT-on sose fogsz 8-9ezernél olcsóbbért repülni, de van amit meg kell fizetni. Repülni mindig jó és jó időben még a Tátrát is látod!

3. Busz

Eddig nem nagyon létezett közvetlen járat, de 2015-ben kezdte el a LuxExpress hirdetni közvetlen járatait egész jó áron és körülbelül 10óra utazással. Ez a weboldalukon készült képekről elég tágas és elegáns busznak minősül, és 80PLN körül mozog rá egy jegy.

Megjelent decemberben a Polskibus (lengyel távolsági busz társ.) oldalán, hogy indít ő is buszjáratot végre. Akár 1 PLN-ért is meglehet venni, úgyhogy csak hajrá! :) Lengyelországban van rajta WIFI, minden ülés alatt konnektor, alsó szinten szűk a hely az ülések között de az asztalos hely (alul) elég tágas. Fent a kilátás tökéletes és egy laptoppal az ölben is el lehet férni. Kiváló utazási mód ha utazás közben tanulni/dolgozni kell laptoppal. Ami jó benne, hogy metrótól indul és érkezik. Varsóban Metro Wilanowska, Budapesten Kelenföld, Etele téri buszállomás. A busz egyébként: Varsó-Radom-Kielce-Krakków-Budapest városokban áll meg, Tátrán keresztül, szép tájakon jön végig. Ajánlom a nappali járatot, de éjszaka is nyugodtan lehet rajta aludni. Előnye még, hogy a jegyár 1 nappal utazás, sőt akár 2 órával indulás előtt is ugyanannyi, 70PLN volt, szóval nem emelkedik mint a repülőnél vagy a vonatnál. Sürgős esetben ezért ideális utazás.

4. Autó

Autóval kétféleképpen juthatsz el; van az ismert internetes „stoppolás”-os oldal, a blablacar.com amin keresztül autósok töltik fel az útjukat, hogy mikor, hova, milyen kocsival, hány férőhellyel és mennyiért visznek el, előre megbeszélés alapján. Eléggé elterjedt a rendszer és rengetegen használják, így nem kell félni olyantól, hogy „és ha elrabolnak”...akkor máshol is elrabolnak. Meg kell nézni kivel utazik az ember, és ez az oldal pont erre szolgál. Persze induláskor mindig szólj valakinek, hogy kivel mész, netán el is küldheted a rendszámot sms-ben, hogy ne aggódjanak, de eléggé bevált és nem hallottam még rossz példát, csak ukrán oldalról. Árban mindig a vonattal verseng, és 10-20PLN-el olcsóbban fuvaroznak mindig.

Másik féle mód, a „Varsói magyarok” facebook csoport. Itt hetente írja ki valaki, ha éppen autóval megy/jön, hogy van pár szabad helye, vagy írják ki mások, hogy mennének autóval és ki vinné el őket. Szóval egy is egy bevált út.

A következő táblázatban igyekeztem összesíteni a leírtakat, és saját véleményem szerint osztályoztam:

*A táblázat a legolcsóbb ár szerinti esetben értendő, az 5-ös skálát saját tapasztalatom szerint osztályoztam. A kényelmi szempont vonatot illetőleg csak az ülőkocsira vonatkozik.

A felsorolt 4 mód közül mindenki választhat, hogy mi a fő mérvadó; pénz, kényelem, bőröndök, idő vagy az élmény. Lehetőség adott, Lengyelország pedig nyitva áll.

Figyelem! A fenti információk csupán tájékoztató jellegűek. A változás jogát fenn tartom, ezért mindenki maga győződjön meg az aktuális helyzetről.