"Még mindig jó magyarnak lenni Varsóban." Október 23.-ai.

Mit csinál egy magyar az október 23.-ai megemlékezéskor Varsóban? Ebben a blogban kiderül.

Lengyel programfüzetet is kaptunk

Történt ugyanis múlt héten, hogy a "Varsói magyarok" facebook csoportban Zsombor kiírta, hogy a Magyar Nemzeti Színház előadásában, 21-én premier előtt megtekinthető a Tóth Ilonka című darab. Épp színházba vágytam, mikor ezt megláttam, ezért már írtam is az emailt a nagykövetségnek, akik küldték is a jegyet. Így kerültem a Teatr Polski im. Arnolda Szyfmana w Warszawie-be.

Fotó: Teatr Polski w Warszawie

Az előadást valami fantasztikus volt! Erkélyről ülve kiválóan beláttam a színpadot, ahol filmbeli vágásokhoz hasonló gyorsasággal cserélődtek a helyszínek, események, szereplők és a díszlet. Sok idősebb neves színész játszott (Bodrogi Gyula, Voith Ági, Bakos-Kiss Gábor, stb.) és fiatal is egyaránt. Rendkívül látványosan és lenyűgözően adták át az 1956-os korszakot, és az akkori történéseket. Ehhez a rendező mindent eszközt felhasznált, amit a színház keretei között meglehet valósítani. A jelmezek, a díszlet, a dialógusok, a gyors több szálon futó cselekmény, tömény információ, zene és hangeffektusok, vizuális vetítések eredeti TV-felvételekből, Magyar Himnusz és más úttörő dalok éneklése, pirotechnika és minden ami a tankcsövön kifért. :) Mindenképpen ajánlom annak, aki szeret színházba járni és akit érdekelnek az '56-os események.

Viszont ami még jobban meglepett, az az előadás zárása, amikor a majd 3 órás darab végén többen a színészek közül kiálltak, hogy egy személyes történetet meséljenek el, ami velük történt az 1956-os forradalom idején.

Az előadás végén Gabival részt vettünk egy sajtó-fogadáson, ahol személyesen is tudtunk beszélni a színészekkel. Köszönetet mondott Vidnyánszky Attila rendező és a fogadó színház igazgatója is. Itt egy személyes élményem, hogy az HBO-n egy éve futó, Aranyélet című sorozatról kezdtem beszélni Waskovics Andreával, aki Tóth Ilonkát játszotta, és tőle tudtam meg, hogy a sorozat második évadjában, ő fogja játszani a fiatal Jankát. (Aki még nem látta a sorozatot, az kezdje el nézni, zseniális! Aranyélet )

Beszélgetés Bakos-Kiss Gáborral
Fotó: Teatr Polski w Warszawie

El jött a 23.-a, 15:00-óra, találkozót szerveztünk az itteni magyaroknak egy kis megemlékezésre, mécsesgyújtás céljából, a Krakowskie Przedmieście-n lévő '56-os emléktáblánál. Érkezésemkor láttam, hogy Gabi TV-seket is rendelt...vagyis úgy tűnt. Nem, az MTV-től jöttek, de tök véletlen mert meglátták a koszorúkat és csak felakarták venni. Így lettünk benne az esti híradóba. Többiek is csatlakoztak, majd közösen elénekeltük a Himnuszt és a Szózatot.

Megnéztük még Sztálin csizmáit, majd ezt követően mentem falat mászni, de utána este 21-től ismét volt egy "akciónk" amire összegyűlt az itteni magyar nép. Kezdésnek a Magyar Kulturális Intézetbe mentünk, hogy onnan csináljunk közös képeket a Pałac Kultury-ról, ami magyar színekben világított. Utána felmentünk A. Centrumban lévő lakására, hogy jobb képeket csináljunk.

Hát így emlékezett megy egy csapat magyar varsóban a 60. évfordulóról. És, hogy egy kedves ismerősömet idézzem: "még mindig jó magyarnak lennie Varsóban!" :)

További olvasmány Gabi szemszögéből itt: Varsó blog