Falmászó helyek Varsóban (Climbing places in Warsaw)

Több mint 3. éve mászom heti rendszerességgel, ezért gondoltam írok egy beszámolót, az itteni lehetőségekről falmászást illetőleg. Aki esetleg erre járna, annak remélem hasznára válik az írásom, de akár annak is hasznos lehet aki épp szeretné elkezdeni a sportot.

A sorrendet saját tetszésem szerint állítottam össze, és csak azok a falak szerepelnek rajta, ahova volt lehetőségem elmenni. Továbbá, semmilyen szponzorálás nincs szó, tehát a leírtak kizárólag a saját belátásom szerint mutatják be a helyeket.

1. Murall

Falmászás és Boulder

Falmagasság: 12m

Talán első helyre a Murall-t tenném, mivel itt fordulok meg a legtöbbet. A hely Annopol-ban van, ami a város északi pontja, ezért kb. 45 perc ide eljutni a központból, de ezt leszámítva mindenben megfelelő. Van külön gyerek és felnőtt része, automata kötelekből (Trublue) legalább 8, amivel egyedül is lehet mászni. Ez kezdőként nagyon lényeges, vagy ha éppen egyedül másznál, de nem ér rá a párod. Új (1 éves) a boulder terme, ami egy viszonylag nagy helyen terül el, tágas, szellős és modern. Itt különféle húzódzkodókat is szereltek fel, ami teljesen egyedi. Árban is megfelelő, bár nincs diákkedvezmény. Falak és utak kiválóak, kb. 3 havonta cserélik az utakat. Francia jelölést használnak és vannak pályák 4-től egészen 7b-ig.

Megközelíthető 1, 4, 25-ös villamosokkal.

Weboldal itt

2. Makak

Falmászás és Boulder

Falmagasság: 19m

Megközelíthető Metro Młociny-től 701-es busszal. Egy ipari parkban van, a portán mondani kell, hogy oda jöttél. Ha autóval mentek, be kell diktálni a rendszámot és a portán kapott cetlit lepecsételni bent, avval lehet majd kijönni. A terem elég óriási és különféle falak vannak, vízszintes, döntött, torony és egészen elnyúló is. Vannak gyerek pályák is és egy kis részen boulder is de elenyésző. Legalább 35m-es kötéllel mászhatóak az utak elölmászásban, de több úthoz 40m-es kötél szükséges. Utak egészen 9-esig vannak, bőven van választék mindenből.

Weboldal itt.

3. Stacja Gravitacja

Falmászás, Trambulin és magaskötélpálya

Falmagasság: kb.10m

Ez szinte a legújabb hely Varsóban, alig pár hónapja nyílt és elsősorban a trambulinos ugráló része miatt látogatják, a falon alig vannak. Nagyon baráti a hely és modern (öltöző és zuhanyzók is) Kezdőknek is kiváló mert van pár autó-kötél és ingyen oktatnak is. Az utak viszont kicsit felülskálázottak, mert pl. egy 5c-s pálya van hogy csak 4b szintű. Vagy egy 6b-s pálya 5c-nek felelne meg. Igen ők is a francia jelölést használják, de a legnehezebb út csak 6c-s.

Weboldal itt.

4. WUM
Falmászás (kinti és benti)
Falmagasság: 22m (kint), 10m (bent)

Imádni való fal! Az orvosi egyetem új sportkomplexumának oldalán található, és sziklaszerűre megcsinált felülete van a falnak. Tele domborodásokkal és repedésekkel is, amik egészen más érzetű mászást nyújtanak. Szabadtéren lehet mászni és egy nyugodt kis utcában van a hely, ám csak áprilistól szeptemberig van nyitva, ahogy az időjárás engedi. A benti falon sosem voltam még, de létezik és felkereshető az is. Belépő a legolcsóbb, oktatásról nem tudok, és az utak is elég haladó szintűek. Sok az elölmászó út is, tehát inkább olyanoknak ajánlom, akik rég óta másznak párban.

Itt is a francia skálát használják, egészen 7b-ig láttam. Van egy facebook oldaluk, ahol üzenetben válaszolnak, ha éppen valaki menni kíván, mert amúgy nem biztos hogy mindig ott ül majd valaki. De ki szokták írni ha valamiért zárva lenne. Fizetés csak készpénzzel!

Weboldal itt.

5. Crux
Boulder

A hely egy régi gyárépületből lett kialakítva és nagyon egyedi kis kávézóval rendelkezik. A belváros szívében van, ami már egy jó pont. Kibővítették 2 éve, így már két nagy helységben is van boulder fal. Színvonala tökéletes és nagyon is sokan látogatják. Ide jártam úgy 2 évig és nagyon kedveltem. Rengeteg út van, V1-től egészen V9-ig (de talán feljebb is). Edzőrész is van kialakítva, és folyamatosan fejlesztik vagy szereznek be újabb dolgokat. Pályákat is kb. havonta cserélik ezért nem lehet megunni. Egy kis negatívum talán, hogy túl nagy a por, mivel kivannak téve ingyenes magnézia ládák amiből mindenki marékszámra vesz és ezért minden a porban úszik. De ezt leszámítva kifogástalan! Edzéseket is tartanak V3-as szinttől felfelé, és nagyon sok versenyt/kihívást is szerveznek.

Weboldal itt.

6. W Pionie "Nowowiejska"

Falmászás és Boulder
Falmagasság: 11m, 18m szélesen.

A hely egy kiváló kezdő és haladó pálya, közel a Centrumhoz. Én annó itt tanultam meg a biztosítást és a mászás alapjait, angolul is oktatnak és viszonylag csak kezdők járnak. Nyugis hely, egy középiskola tornatermében, bár hétköznap esténként nagyon zsúfolt szokott lenni. Nyújtani és erősíteni csak a pincében a folyosón lévő pár dologgal lehet. Van egy kis eldugott boulderterem is lent, de csupán húzódzkodásra ajánlom. UIAA skálát használnak és IV-től VI.3-ig vannak csak utak. Fizetés csak készpénzzel!

Weboldal itt.

7. Wgóre "Warszawianka"
Falmászás és Boulder
Falmagasság: 12m

Egy fokkal fejlettebb az előbbi helynél, és kiváló utakat is csinálnak. Sok profi és kezdő is edz itt egyaránt. Sok sima út és elölmászó út is van, 2 auto-pálya és még boulder is. Hangulat is mindig jó, viszont egy bajunk volt vele, mindig tömeg van! És ha tömeg is, akkor is tele edzéssel, ordibáló edzőkkel, akik lefoglalnak pályákat és percekig nem mászik senki, de ők ott vannak. Közel is van a központhoz, de talán ezért is vannak mindig ilyen sokan. Kezdőként viszont remek tanuló hely, oktatnak angolul is.

Weboldal itt.

Megemlítek még pár helyek amiről tudok, de nem jártam még ott:
Camp4, ON SIGHT, Bloco (bár ez lehet megszűnt)

Remélem hasznosnak találod az írásom. Jó mászást! :)

karácsonyfa Murall-on

Varsói városnézés "tesó szemmel"

Mindig érdekes mikor valaki meglátogat Varsóban és már 5. éve kell bejárnom újra minden turisztikai részét a városnak. De így sikerül mindig valaki más szemszögéből látni az itteni dolgokat, mivel mindenki számára más az érdekes és mást vesz észre abból ami nekem mondjuk már mindennapivá vállt és megszokott. Múlthéten nővérem látogatott meg és két napig vele jártuk a várost. Egy kis újításként, most az ő fotóiból is fogok feltölteni párat, amolyan "más szemével" nézve a várost, mint "friss turista", szóval kezdjük is.

Bizonyára már írtam a kolimról meg annak a visszamaradott és régimódi körülményeiről. Túlzott bürokrácia, rácsok az ablakokon, kosz, börtön hangulat, közös női-féri zuhanyzók és mosdók, furcsa piktogramok és óriás sas az épületen. Ez így két év ittlét után már fel sem tűnik, de látogatóként kiverheti a biztosítékot. Koli ide-vagy oda, mindig is koli hangulata lesz.

Kezdjük a város néző túránkat, villamoson harmonikázó gyerekek, fekete fagyi, Bobby burger és a jó öreg Palac Kultury, avagy "Sztálin szülinapi tortája". Klári szavaival élve: "ez tök szép" és végül is tényleg az most már, ahogy beövezik a modern felhőkarcolók a régi orosz-kommunista építészet gyöngyszemét, amit sokáig és sokak utáltak és le is akartak bontatni. De menjünk is tovább, hiszen itt van még a pálmafa, a Nowy Swiat (az itteni 'Váciutca') majd egy ebédre be a Zapiecek-be, hiszen nincs Lengyelország egy jó pierogi nélkül. Ja de cukor az mindenbe van! Limonádéba is, nem csak az agyoncukrozott péksütikben. Ez a nemzet nagyon édesszájú, ezért sem furcsálltam, ahogy reggel 4-kor a vonaton felkelt egy csávó és benyomott egy zacskó gumicukrot reggelire majd visszaaludt.

Következő megállónk az Óváros, vagyis előtte egy gyors kitérő, van itt egy nyilvános és ingyenes wc (most ne nézz furcsán) amit felújítottak.Tetszik ez a nagyon előre törő fejlesztés és látszó haladás (és igen a metrómegállókon is ingyenes wc van). És akkor jöjjön is a piac tér a tipikus varsói látkép, ami gondolom mindenki belső memóriájában ott van. Vele a hableány szobor és a minden képbe belemenő emberek, akik csak azért sem fognak megállni. Nembaj, megyünk is tovább mert sok még a látnivaló, és biciklivel a leggyorsabb. Arról egy külön blogot akarok írni, hogy mennyire szeretem az itt működő városi biciklirendszert (Veturilo, ami otthon Bubi). 
Be is jártuk vele a Visztula partot amit hála az égnek 3 éve elkezdtek beépíteni, mert előtte csak egy elhagyatott betonlépcső volt, de ma már zsúfolásig tele különféle szórakozóhelyekkel, sétánnyal, bicikliúttal, kiülő helyekkel, trambulinnal! és rengeteg más létesítménnyel. Végig is tekertünk a parton, majd fel azon a szörnyű meredek emelkedőn vissza a városközpontba. Egy gyors kávészünet és sajttortázás a délutáni csúcsban a pl. Konstytucji-n, megnézve az MDM háztípusokat. Innen át a Politechnikára aminek épületét nem lehet kihagyni egy varsói városnézéskor. Meg hát elvégre az az "otthonom" már 5. éve. :) Várt még minket Chopin és Liszt Ferenc szobra - Łazenki park, a pávák, rókák és mókusok kertje.

Akarok még mesélni az lengyel nacionalizmusról és persze a történelmükről kicsit. Épp augusztus 2-a volt, úgyhogy még kint volt mindenhol a lengyel zászló, mivel minden évben 1-én megemlékezés van az országban az 1944-es varsói felkelésről. Délután 17-órakor egy percre megáll a város, autók, villamosok és emberek állnak meg a légvédelmi szirénára együtt emlékezve. Videó itt:

Én akkor épp Varsótól pár km-re voltam egy főút közepén, megállt a buszunk az út közepén a többi autóval együtt, és a legtöbb ember felállt 1 percig a buszon, míg hallottuk a közeli faluból a szirénát. Gabi itteni lakosunk jóvoltából, egy idegenvezetést tartott nekünk magyaroknak a Powązki katonai temetőben. Nővéremmel tehát, és még pár magyar lakossal elmentünk és meglátogattuk számos háborús hős sírját. Gabi pedig egy másfél órás történelmi órát tartott nekünk a varsói felkelésről és az aktuális személyek tevékenységeiről. Köztük volt Aleksander Kamiński, a Kamienie na szaniec című könyv írója, ami egy "lengyel Pál utcai fiúk"-nak felel meg, ami a cserkészek háborúban valóban akcióiról és tettéről szól és egy elég kedvelt kötelező olvasmány.

Másnap Klárival leutaztunk Zakopane-ba és három teljes napra felmentünk a hegyekbe túrázni. De ez már egy másik hosszú téma lenne amit most nem kapcsolnék ide. Így zárult hát 2 napos, gyors és intenzív várost néző túránk.

Ajánló:

A Wizz Air Magazin 2017 augusztus-szeptemberi számában bemutatkozik egy fotós, aki lenyűgöző képeket készít helikopterből a város felől. Link itt.

"Még mindig jó magyarnak lenni Varsóban." Október 23.-ai.

Mit csinál egy magyar az október 23.-ai megemlékezéskor Varsóban? Ebben a blogban kiderül.

Lengyel programfüzetet is kaptunk

Történt ugyanis múlt héten, hogy a "Varsói magyarok" facebook csoportban Zsombor kiírta, hogy a Magyar Nemzeti Színház előadásában, 21-én premier előtt megtekinthető a Tóth Ilonka című darab. Épp színházba vágytam, mikor ezt megláttam, ezért már írtam is az emailt a nagykövetségnek, akik küldték is a jegyet. Így kerültem a Teatr Polski im. Arnolda Szyfmana w Warszawie-be.

Fotó: Teatr Polski w Warszawie

Az előadást valami fantasztikus volt! Erkélyről ülve kiválóan beláttam a színpadot, ahol filmbeli vágásokhoz hasonló gyorsasággal cserélődtek a helyszínek, események, szereplők és a díszlet. Sok idősebb neves színész játszott (Bodrogi Gyula, Voith Ági, Bakos-Kiss Gábor, stb.) és fiatal is egyaránt. Rendkívül látványosan és lenyűgözően adták át az 1956-os korszakot, és az akkori történéseket. Ehhez a rendező mindent eszközt felhasznált, amit a színház keretei között meglehet valósítani. A jelmezek, a díszlet, a dialógusok, a gyors több szálon futó cselekmény, tömény információ, zene és hangeffektusok, vizuális vetítések eredeti TV-felvételekből, Magyar Himnusz és más úttörő dalok éneklése, pirotechnika és minden ami a tankcsövön kifért. :) Mindenképpen ajánlom annak, aki szeret színházba járni és akit érdekelnek az '56-os események.

Viszont ami még jobban meglepett, az az előadás zárása, amikor a majd 3 órás darab végén többen a színészek közül kiálltak, hogy egy személyes történetet meséljenek el, ami velük történt az 1956-os forradalom idején.

Az előadás végén Gabival részt vettünk egy sajtó-fogadáson, ahol személyesen is tudtunk beszélni a színészekkel. Köszönetet mondott Vidnyánszky Attila rendező és a fogadó színház igazgatója is. Itt egy személyes élményem, hogy az HBO-n egy éve futó, Aranyélet című sorozatról kezdtem beszélni Waskovics Andreával, aki Tóth Ilonkát játszotta, és tőle tudtam meg, hogy a sorozat második évadjában, ő fogja játszani a fiatal Jankát. (Aki még nem látta a sorozatot, az kezdje el nézni, zseniális! Aranyélet )

Beszélgetés Bakos-Kiss Gáborral
Fotó: Teatr Polski w Warszawie

El jött a 23.-a, 15:00-óra, találkozót szerveztünk az itteni magyaroknak egy kis megemlékezésre, mécsesgyújtás céljából, a Krakowskie Przedmieście-n lévő '56-os emléktáblánál. Érkezésemkor láttam, hogy Gabi TV-seket is rendelt...vagyis úgy tűnt. Nem, az MTV-től jöttek, de tök véletlen mert meglátták a koszorúkat és csak felakarták venni. Így lettünk benne az esti híradóba. Többiek is csatlakoztak, majd közösen elénekeltük a Himnuszt és a Szózatot.

Megnéztük még Sztálin csizmáit, majd ezt követően mentem falat mászni, de utána este 21-től ismét volt egy "akciónk" amire összegyűlt az itteni magyar nép. Kezdésnek a Magyar Kulturális Intézetbe mentünk, hogy onnan csináljunk közös képeket a Pałac Kultury-ról, ami magyar színekben világított. Utána felmentünk A. Centrumban lévő lakására, hogy jobb képeket csináljunk.

Hát így emlékezett megy egy csapat magyar varsóban a 60. évfordulóról. És, hogy egy kedves ismerősömet idézzem: "még mindig jó magyarnak lennie Varsóban!" :)

További olvasmány Gabi szemszögéből itt: Varsó blog

Skierniewice - Koszorúzás és Fűtőház

Mai túránk Skierniewice-be vezetett négy magyarral, közülük egy új taggal bővülve. Voltunk koszorúzni, majd egy egészen érdekes helyre véletlen bekerülve töltöttük el a napot. Kezdjük is. :)

Már megszokott varsói "kemény-mag" csapatunk: Gabi, Évi (képen jobbról) és Zsombor (aki épp fotóz), és egy újabb magyar lakosunk Adriennel (képen bal oldalon) vonatoztunk el Skierniewice városába. Az út célja az volt, hogy megkoszorúzzunk egy, a magyaroknak köszönetet mondó emléktáblát a bolsevik csatában való segítéséért.

A történet ugyanis, hogy az I. világháború végével a frissen megalakult Lengyelország és a bolsevik Oroszország között háború tört ki. A harcok változó szerencsével folytak, 1920-ban a bolsevik csapatok Varsó bevételével fenyegettek – ha ez megtörténik, akkor a bolsevizmus nyugatra (első helyen Németországba) való exportját nem akadályozta volna meg semmi. A Csehszlovák Köztársaság kijelentette: területén fegyverszállításokat nem engedélyez, így a (Tanácsköztársaságot éppen maga mögött hagyó,) Lengyelország segítségére siető Magyarország a Román Királyságon keresztül küldött gyalogsági (Mannlicher-karabélyhoz való) lőszert, tüzérségi lőszert, "gulyáságyút" (tábori konyhát) és egyéb hadifelszerelést szállított vasúti úton Lengyelországba. A közelgő varsói csata előtt egy (többek között) 22 millió töltényt szállító vasúti szerelvényt 1920. augusztus 12-én Skierniewicében pakoltak ki a lengyelek, majd szállították Varsóba – a vasútállomás mellett ennek emlékére állítottak emléktáblát 2013-ban.

A lőszereket a csepeli Weiss Manfréd Művekben készítették. (további infót: itt olvashatsz) Fegyverkedvelők pedig itt olvashatnak.

Úgyhogy tehát kis csapatunk, Zsombor jóvoltából hozott csokorral megkoszorúzta az emléktáblát.

Ezt követően tervünk egy kis városi séta volt és turistáskodás. Előzőleg felkészültem próbáltam felkészülni, de egy 50-ezer lakosú kisvárosban nem sok a helyi látnivaló a vasútállomáson kívül. Ámde, a vasútállomást nézegetve kiszúrtam valamit.:

Ott igen, az egy fűtőház és fordítókorong!

Egy fűtőház, és fordítókorong az állomástól pár száz méterre. Akkor srácok, mi lenne ha azt megnéznénk csak kívülről? Csinálok pár képet a kerítéstől. Jó menjünk! Oda is értünk, nagy felhajtás, kapu nyitva: "Fűtőházi Nyílt-nap Október 1-én". Ezt pont nekünk találták ki, akkor irány is be a kapun. Áh várjatok, itt az elvihető könyvek közt van egy Jókai könyv lengyelül...

Na de tényleg ingyenes belépés, előttünk régi mozdonyok, jobbra irány be a csarnok részbe, ahol esztergagépek sokasága, régi biztonsági figyelmeztetéses plakátok az akkori mozdony és járműgyárból, ami itt üzemelt.

12-től kezdődött is az idegenvezető túra, ahol egy vasutas emberke, Józef vitt minket körbe és hadarta el a mozdonyok meg mindenféle vasúti dolog történetét. (Aki ismer az tudja, hogy voltam vasutas és a vasút iránti láz sosem múlik el valakiben, szóval kellően élveztem a programot és tolmácsoltam a többieknek, hogy értsék mi is az a fő-légvezeték a vonat végén.) 

Bejártuk régi, 100-éves vagonok sokaságát, tehervagonokat láttunk amiket itt tárolnak a Schindler listája és a Zongorista filmek forgatása óta. Azóta is ezeket viszik hasonló témájú filmek kellékének. A túra végén az idegenvezetővel összebarátkoztunk és beszélgettünk még vagy fél órát a magyar-lengyel vasúti dolgokról, meg elmesélte az életét, fia aki mozdonyvezető, meg természetesen ő is az volt. Kaptunk elérhetőséget is, szóval

ha bárki kíváncsi a helyre, őt hívjuk és van kulcsa, bármikor beenged minket majd.

Józef Kazmierczak-al

Végezetül bementünk a biztosító berendezések épületébe, ahol eredeti kezelőberendezések voltak megcsinálva működőképesre. (Igen ez most a szakmai része a blognak.) Láttunk régi VES-típusu, vagyis ahhoz hasonló lengyel berendezést, ezen állítottunk is vágányutat a vonatnak, jelzőkezelés stb., tudjátok. Megnéztünk régi Domino berendezéseket is, meg ahogy pár lengyel fiatal próbál programozni egy terepasztalt számítógép vezérlésűre. Na jó visszatérek, mielőtt elveszítem olvasóim 90%-át.

Pesa Dart (PKP)

Remek élményekkel gazdagodva jöttünk vissza az állomásra, ahol végül is csak egy cukrászdára volt időnk, ettünk-ittunk és jöttünk vissza az InterCity-inkel. Szóval remek kis vasutas-koszorúzós nap volt.

Varsóba elmentünk a Pałac Kultury-ban lévő Kinoteka-ba, (tudjátok a mozi az orosz épület aljában) ahonnan hoztunk a 32. Varsói Film Fesztiválról szóló programfüzetet. Ismét remek filmek lesznek, szóval ajánlom mindenki (itteni magyar) figyelmébe! (Meg aki majd otthon a mozikban akarja megnézni...honlapon fent vannak az idei magyar és más filmek: http://wff.pl/ )

Na hétfőtől indul a Mester szak, újra az egyetem padjai között. "Good-bye my freedom, good by my lover." :) Hajrá előre. Majd jelentkezem úgyis. Üdv. P.

Ne feledd, hogy cserealkatrész nélkül születtél! :)

A történelmi leírásban Zeöld Zsombor volt segítségemre.

4 éves záró és Częstochowa

Igen még él a blog! Nem szűnt meg és nem is fog még egy darabig. Szóval kövess továbbra is.

Január óta nem igazán volt időm másra a szakdolgozatomon kívül. Na meg persze egyéb dolgokra amik elvették az időd a blogírástól. Most viszont úgy érzem tartozom ezzel az írással.

Aki még nem tudta annak megsúgom, hogy sikeresen lediplomáztam júniusban a Politechnikán, és ezzel bekerültem az inżynier-ek közé. Megszereztem (alapfokú) BSc. diplomámat repülőgép-mérnökként. Az egyetemen 3,5 évig voltak óráim de nem lettem kész a szakdolgozatommal februárig, így egy kicsit tovább kellett húzni. Végül május végére be is fejeztem. Szeretném itt megköszönni azoknak a 4 évet, akik mindvégig velem voltak, követtek, olvasták a blogot, vagy bármilyen egyéb formában támogattak sikerem elérésében. Valóban nem volt könnyű olykor, főleg az első években…meg az utolsókban sem. :D De tényleg, köszönök mindent.

Most mindenkiben jön a kérdés, hogy akkor „hova tovább?” Erre válaszul azt mondom, hogy az alapdiploma egy kiváló ugródeszka, hogy meglegyen a mester diploma. Szóval hajrá tovább, októbertől kezdem az MSc.-t ugyanitt, ugyanúgy Aerospace Engineer-nek fogok tanulni.

Közben megtudtam, hogy lesz egy új, második magyar tanulója az egyetemünknek, aki októbertől fogja kezdeni az alapszakot ugyanitt, pont úgy ahogy én tettem 4 éve. Szóval örülök, hogy lesz követő utódom és áttudom adni neki a sok-sok tapasztalatot.

Megyünk tovább máris, szóval mi történt eddig...végig laktam az évet a koliban, majd hétfőn (11.07) átköltöztem a nyárra egy újabb szobába, amiből persze majd szeptember végén mehetek tovább a jövő évi helyemre. Ez már csak ilyen, ismét 4 költözés egy éven belül. Igaziból ez a legrosszabb dolog a külföldi tartózkodásban, az állandó költözés és kiszámíthatatlan körülmények. Nagyon eltudják venni az ember életkedvét meg motivációját attól amiért itt van. De ezen ha sikerül átlépni és az ember alkalmazkodó lesz mindenhez, akkor már nem lehet gond. (nyilván van egy minimum küszöb, mint nekünk volt anno a lakás ahol nem volt fűtés télen)

És a kedvenc kérdésemet megelőzve: „és hogy megy a lengyel?” a válaszom az, hogy megtört a jég. :D Elkezdtem két hónapja tanulni egyik ismerőssel, készültem rengeteget a Bátor Táboros utamra, ahova lengyeleket kísértem és ezért volt elengedhetetlen. Azóta, meg egyébként is igyekszem mindenhol csak lengyelül megszólalni, de néha kitudnak zökkenteni egy ismeretlen kifejezéssel. Ilyen volt múltkor mikor rendeltem kaját és nem értettem a pincért, mire visszakérdezett angolul: „do you want me to speak in English?!” és mondtam neki lengyelül, hogy nem! Szóval halad és egyre inkább élvezem.

Lengyelországot tekintve, az elmúlt fél évben voltam 3x Gdanskba, egyszer Wrocław-ban, Tátrában hegyet-mászni és tegnap Częstochowában. Utóbbiról egy kis úti-beszámoló:

Gabival és Évivel kitaláltuk, hogy menjünk egy hétvégére valahova kirándulni, végül egy egynapos út lett belőle Częstochowába. A vonatot majdnem lekéstem, mert nem indult a villamosom 15 percig, gyors újratervezés, B-terv, akkor megyek a zachodniai állomásra. Oda nem jött a busz, akkor futok. Út közben találtam bicikli terminált, jó kiveszek egyet, Zachodnia-n úgyis van biciklitároló, térképen is írja ok. Odaérek, nincs tároló, építkezés van, elbontották. Vonat elindult már…mi legyen? Lekötni nem tudom, nem néztem meg a kódját, akkor keressünk tárolót a közelben. Nincs, menjünk messzebbre, ott sincs. Jó vissza oda ahonnan kivettem. Akkor fussunk megint. Ekkor már 10 perce „elment a vonat”, hívom a többieket, még nem indult el a Centralna-ból. Szóval így értem el futva a vonatot ami nyilván azért késett, hogy ne késsem le. Utólag is köszi annak az utasnak aki fennhagyta a csomagját és nem tudott miatta elindulni a vonat.

Ezt leszámítva remek napunk volt. Megérkeztünk és bejártuk a kis városkát, ami azért nem is olyan kicsi 250 ezres lakosságával. A város elsősorban híres pálos monostoráról, Jasna Góráról (Fényes Hegy) és a benne levő híres fekete Madonna képről ismert. Tele van templommal, ami nem meglepő a lengyeleknél. Voltunk fent a Jasna Górán a toronyban, meghallgattuk a misét, rengeteg zarándokló ember volt. Ettünk finom żurek-et (ez egyébként a legjobb kaja ha bárki utazik Lengyelországban, mindenhol kapni, laktató és mindenhol finomra csinálják), majd átbuszozunk Olsztyn-ba, a szomszédos faluba (város?). Ott megnéztük, hogy mikor jön a busz visszafele…akarom mondani az olsztyni várat. Fent sziklák tömkelege, kiváló bouldering hely. Még áttúráztunk a szomszédos Biakło csúcsra is (340m), majd onnan vissza a városban. Délután még volt időnk egy jó sörre, a Pub Twoja Kolej, azaz a „te vasutad söröződ”, ahol minden vonatokból volt felépítve. Ja igen, voltunk még vonattemetőnél is, de csak új vonatok voltak. Gyufamúzeum se fért bele az időnkbe, de majd aki elmegy megnézheti helyettünk is.

A továbbiakban egy varsói kirándulásról fogok beszámolni és egyfajta turistatervet írni az olvasóknak, szóval kövess bátran. :)

Jó nyarat mindenkinek.

Utazási módok Budapest és Varsó között

Ebben a blogban összegyűjtöttem a lehetséges utazási módokat Budapestről Varsóba, vagy fordítva. Már lassan 4.éve utazom a két város között; vonattal, repülővel, busszal vagy éppen autóval. Leírom a tapasztalataimat, árakat, utazási időt és más hasznos információt. Hátha te is kedvet kapsz egy kis utazáshoz.

1. Vonat

Első körben a vonattal kezdeném, mivel már 12x tettem meg így a távot (igen, az 5,5 nap az életemből). Vonat Budapesten a Keletiből indul és Warszawa Centralnán át, Wschodnia-ra érkezik. Éjszakai nemzetközi vonatútról van szó, ám a téli menetrendben és nyáron is beszokták vezetni a nappali vonatot a megnövekedett utasforgalom miatt. Ez 8:22-kor indul a Keletiből. (erre azonban 2-3x annyiba kerül a jegy, mint az éjszakaira) Az esti vonat 20:05-kor indul a Keletiből, Vác - Szob - Sturovo - Nowé Zámky - Bratislava - Kuty - Břeclav - Bohumín - Ostrava - Katowice útirányon közlekedik, Szlovákián és Csehországon keresztül. Visszafele ugyanígy, csak 21:30-as indulással a Centralna-ról. A vonat mivel EN – EuroNight; több országba is megy, ezért áll 3-4 kocsis németországi, lengyelországi és csehországi részből. A vonatot ezért kétszer is szétakasztják és kocsikat cserélnek (Břeclav-ban és Bohumín-ban), mivel a német fele megy Münchenbe egy Bécsből érkező vonattal, a cseh része pedig megy Prágába, egy lengyel résszel. A két végéről BP-ről és WAW-ról elindulnak ezek és cseh földön találkoznak és tolatnak. Mindegy, ez most bonyolult, de éppen ezért fontos, hogy abba a kocsiba szállj, ahova a jegyed szól, mert ebből minden úton 10-ből 8 külföldinek van gondja, és sorra jönnek-mennek a kocsikon keresztül, nem találva a helyüket. Ami a Lengyelországba/-ból való utazást illeti, ha ülőkocsiba veszel jegyet az valószínűleg 353-as kocsiszámú lesz, ha fekvőhelyes az 354-es...a Keletiben általában a 6. vagy 7. vg-ról indul, Varsóban a 3.peron-ról! (Ennek ugye két fele van)

Az út 11óra menetrend szerint, de úgyis késés lesz és a 20-40p, netán 3 órás késés is bármikor előfordulhat. Ez ugye a két másik vonat csatlakozása miatt is nagyon esélyes. Jegyárakról; legolcsóbban ülve úszod meg az utat, fix 29€-os, „promóciós” jegyet árulnak, ez attól „promóciós”, hogy még a fél kocsiba nincs eladva minden jegy. Mert ha igen, akkor ez az ár felmehet 39€-ra is. Ülőkocsinak az árán kívül és azon, hogy elfér akár két bőrönd is a csomagtartón, más előnye nincs! Fel-le szállnak belföldi forgalomban, helyjegy nélküli utasok, minden országban felkelt a jegyvizsgáló jegykezelés miatt, nem minden ajtó zárható, kényelmetlen ülve aludni, stb. Ha szerencséd van akkor PKP-s (lengyel vasúti társ.) kocsit fogsz ki, azon van konnektor és Lengyelországon belül WIFI is szokott működni. Ha MÁV-os, akkor ezen extrák nem járnak, és egy régi, ótvar kocsiban kell az utat túlélned. De szerencsére mindig átlehet menni egy OBB-s kocsiba WC-re.

Visegrádi vár reggel a vonatból

Ami a fekvőhelyest illeti; felszállsz a Keletibe, kalauz elkéri a jegyed, kapod az ágyad, rajta ágyneművel, és reggelig alszol. Nem jön be senki, csak reggel felkelteni, hogy hamarosan megérkezünk. Nyugis, kényelmes, 49€, viszont 6 ágy van egy kabinban, és ha sokan vannak, nem tudod hova tenni a bőröndödet. Ha nagyobb kényelemre vágysz létezik hálókocsi is, 69€-nál kezdődik, 2-4 ágyas kiszerelésben van, ott adnak reggelit is. (erről többet nem tudok, mert még nem próbáltam)

Vonatnak nagy hátránya még, hogy vannak tolvajok. Majdnem minden úton előfordul, hogy egy óvatlanul hagyott útlevél, telefon, vagy érték eltűnik. Sok a fel-le szálló, fura alak, ezért nem árt éberen aludni és csengőt vinni a fülke ajtóra, ha esetleg nem működne a zár.

2. Repülő

Két légitársaság repül közvetlen járatot Budapest és Varsó között, ezek a Wizz Air és a LOT. (Régen volt Ryanair is; már NINCS!) A Wizz Air-ről tudni kell, hogy „diszkont” légitársaság, a LOT pedig nemzeti, de annak is megvannak a különféle business, low-cost vagy prémium szolgáltatásai. Mindenesetre a szolgáltatás mértéke a jegyárból következtethető.

• Wizz Air:

Aki már utazott vele, tudja mit kap a pénzéért, vagyis azért a pár ezer forintért amennyiért ma már lehet rá jegyet kapni, elvisznek A-ból B-be, mindenféle szolgáltatás nélkül. 2-3 hónappal előtte az első pár jegyet 59PLN-áron netán, 79PLN-áron meglehet szerezni elég olcsón. Ha később veszed drágább mint az ülőhelyes vonat, de még mindig nem annyi mint a LOT. (Elég érdekes jegyeladási rendszerük van, néha azt gondolná az ember, hogy az ülőhelyek számával van függésben az ár, tehát ha fogy a jegy, drágul az ár, ami így is van, de sokszor felmegy az ár, majd 1 héttel később lemegy megint, majd megint fel.)

Előnye, hogy 1 óra az út, bár ha a relatív időt tekintem, ami a reptérre való kijutás, ottani security-check in, boarding, repülés, reptérről hazajutás, akkor én mindig 4 órával számolok. Wizz air előnye az, hogy olcsó, viszont ha már több csomagod van, akkor rá kell fizetni. Kézipoggyász megengedett mérete a legkedvezőtlenebb más légitársaságékéval szemben.

• LOT:

Nagyban különbözik egy nemzeti légitársaság, bármely más „low-cost”-nál, így egy színvonalasabb utazást kapsz, ha a LOT-ot választod. Igaz a budapesti járat egy elég rövidke, és előszeretettel rakják be rá a Bombardier Q400-asokat, aminek elég kicsi a belső tere. Klausztrofóbiásoknak a Wizz Air A320-asát ajánlom, viszont ott meg az ülések közti táv a kicsi. Adnak ásványvizet, nápolyit vagy gumicukrot. De a teáért/kávéért már fizetni kell. Árban kilehet fogni 2-3 hónappal előtte viszonylag egyenértékű árért, mint a fekvőhelyes vonatot (170PLN) vagy Wizz Air-en, és ha nem számít a csomag, érdemes is. Van a LOT-nak „crazy Wednesdays” ajánlata, ami annyit jelent, hogy szerdánként csomó akciós járatra lehet jegyet venni.

Légitársaságok ide vagy oda, nagyban nem különbözik az eljutás és az ár. Nyilván kifoghatsz egy 5ezer forintos jegyet egy Wizz-re, és a LOT-on sose fogsz 8-9ezernél olcsóbbért repülni, de van amit meg kell fizetni. Repülni mindig jó és jó időben még a Tátrát is látod!

3. Busz

Eddig nem nagyon létezett közvetlen járat, de 2015-ben kezdte el a LuxExpress hirdetni közvetlen járatait egész jó áron és körülbelül 10óra utazással. Ez a weboldalukon készült képekről elég tágas és elegáns busznak minősül, és 80PLN körül mozog rá egy jegy.

Megjelent decemberben a Polskibus (lengyel távolsági busz társ.) oldalán, hogy indít ő is buszjáratot végre. Akár 1 PLN-ért is meglehet venni, úgyhogy csak hajrá! :) Lengyelországban van rajta WIFI, minden ülés alatt konnektor, alsó szinten szűk a hely az ülések között de az asztalos hely (alul) elég tágas. Fent a kilátás tökéletes és egy laptoppal az ölben is el lehet férni. Kiváló utazási mód ha utazás közben tanulni/dolgozni kell laptoppal. Ami jó benne, hogy metrótól indul és érkezik. Varsóban Metro Wilanowska, Budapesten Kelenföld, Etele téri buszállomás. A busz egyébként: Varsó-Radom-Kielce-Krakków-Budapest városokban áll meg, Tátrán keresztül, szép tájakon jön végig. Ajánlom a nappali járatot, de éjszaka is nyugodtan lehet rajta aludni. Előnye még, hogy a jegyár 1 nappal utazás, sőt akár 2 órával indulás előtt is ugyanannyi, 70PLN volt, szóval nem emelkedik mint a repülőnél vagy a vonatnál. Sürgős esetben ezért ideális utazás.

4. Autó

Autóval kétféleképpen juthatsz el; van az ismert internetes „stoppolás”-os oldal, a blablacar.com amin keresztül autósok töltik fel az útjukat, hogy mikor, hova, milyen kocsival, hány férőhellyel és mennyiért visznek el, előre megbeszélés alapján. Eléggé elterjedt a rendszer és rengetegen használják, így nem kell félni olyantól, hogy „és ha elrabolnak”...akkor máshol is elrabolnak. Meg kell nézni kivel utazik az ember, és ez az oldal pont erre szolgál. Persze induláskor mindig szólj valakinek, hogy kivel mész, netán el is küldheted a rendszámot sms-ben, hogy ne aggódjanak, de eléggé bevált és nem hallottam még rossz példát, csak ukrán oldalról. Árban mindig a vonattal verseng, és 10-20PLN-el olcsóbban fuvaroznak mindig.

Másik féle mód, a „Varsói magyarok” facebook csoport. Itt hetente írja ki valaki, ha éppen autóval megy/jön, hogy van pár szabad helye, vagy írják ki mások, hogy mennének autóval és ki vinné el őket. Szóval egy is egy bevált út.

A következő táblázatban igyekeztem összesíteni a leírtakat, és saját véleményem szerint osztályoztam:

*A táblázat a legolcsóbb ár szerinti esetben értendő, az 5-ös skálát saját tapasztalatom szerint osztályoztam. A kényelmi szempont vonatot illetőleg csak az ülőkocsira vonatkozik.

A felsorolt 4 mód közül mindenki választhat, hogy mi a fő mérvadó; pénz, kényelem, bőröndök, idő vagy az élmény. Lehetőség adott, Lengyelország pedig nyitva áll.

Figyelem! A fenti információk csupán tájékoztató jellegűek. A változás jogát fenn tartom, ezért mindenki maga győződjön meg az aktuális helyzetről.

prof. nzw. dr hab. inż. (Lengyel felsőoktatási titulusok)

Kicsit elhanyagoltam a blogot, mivel nincs sok időm írni. Éppen ezért most írok egy rövid ismeretterjesztő jellegűt, a lengyelországi titulusokról.

Mérnöki pályán találkozhatunk vele főleg, hogy az egyetemi tanárok, professzorok nevét különféle furcsa rövidítések előzik meg. Persze, otthon is van doktor, meg professzor titulus, de emélkszem elsőre milyen zavar volt bennem emiatt. Amit tudni kell tehát;

Vegyünk egy példát:

prof. nzw. dr hab. inż. Jan Kołakowski

Ahol:

prof. - professzor,

nzw. - nadzwycznajny (rendkívüli)

dr - doktor (angolban: Phd),

hab. - habilitáció

inż. - inżynier - mérnök

A professzor egy beosztás/cím-et visel, mint dolgozó, aki csak az lehet aki habilitált már. Csak az taníthat az egyetemen aki habilitált, enélkül csak segédtanárként vagy más pozícióban taníthat. Ha pl. van egy tárgy, amin a tanár csak Phd., attól függetlenül hogy ő tartja az összes órát, a tantervben (syllabus) egy felettes, hab. tanár neve lesz beírva, és csak az a tanár fogja aláírni az INDEKS-et (leckekönyv). Mert hogy egyes lengyel egyetemeken még mindig használatban van az Indeks, de evvel szinkronban az elektronikus rendszer is működik. (Ez persze sok időpocsékolást tud okozni, ha azon kell szenvedni, hogy mindig aláírják a jegyed, de gyakran nagyon is hasznos bizonyítvány arról, hogy egy tárgyból átmentél. Volt rá nekem 2x példa, hogy nem lett beírva egy tárgy és 2-est írtak be, holott átmentem belőle. (Igen, Lengyelországban a 2-es még bukta, 3-tól mész át!)

nzw. egy számomra új titulus, 3 ember van a karomon aki ilyen, de ők órákon is kivételes tanárnak számítottak. Amolyan külsős személyek, de őszinte legyek, nem tudom mi ez.

dr (pont és nagy D-betű nélkül írandó!) a tanulmányai harmadik szakaszában lesz az ember Phd (Doctor of Philosophy), ez lehet kétféleképpen; vagy ugyanúgy órák zajlanak és egy tárgyból külön képzés van 1-2-3 évig, majd egy államvizsga, vagy egy doktori diploma írása és annak védése. Ez utóbbi általában a gyakori, egyetemen végzett kutatás, munka, tervezés vagy egyéb tanulmány. Mérnöki pályán pedig, ahogy mint minden diplomamunka, egy egyedi, saját, innovatív tervezést, ötletet jelent. Tehát egy mérnök doktor valószínű előrukkol valami nagyon egyedi és gyakorlati dologgal, vagy olyan kutatást végez amit eddig senki más nem igazolt.

A habilitáció a doktori fokozat után álló képzés, ez tulajdonképpen egy tudományos doktori munka, aminek az angol megfelelője a DSc (Doctor of Science).

Az inż. mint mérnök titulus, előszeretettel használatos a lengyeleknél. Ha pl. megszerzem az alapfokú mérnöki diplomámat (B.Sc. - Bachelor of Science), akkor én is inż.-nek számítok, de ez nem hivatalos megszólítás. Ugyancsak nem hivatalos a többi, tehát az emberek személyi igazolványán csak "dr" lehet ha felveszik a nevükhöz. Az összes többi csak az egyetem és a munka során használatos, köznapi életben nem. Postaládákon tehát ne keresd.

Ami esetleg még felsorolható, az a mgh. inż., aki a Magister Inżynier (M.Sc. - Master of Science), tehát második diplomás mérnök.

Egy példa a tanári dolgozókról az egyik karról:

http://www.meil.pw.edu.pl/eng/PAE2/People/IAAM-People

Remélem segített a leírás, vagy érdekesnek bizonyult. Most pedig, hajrá tovább. :)

Később jelentkezem.

Zakopane

Történetem elmesélése kissé abbamaradt, leköt a suli és a munka meg sok más egyéb. Most viszont, bloghoz hűen, tartok egy kis élménybeszámolót a hétvégéi zakopanei túránkról.

Régóta terveztem már a Tátrában a hegymászást, és végül 2 hónapos, hegylázban szenvedő szervezés után, egy 10 fős csapat társaságában sikerült eljutnom. Na de kezdjük is az elején.

Aki már ismer azt megszokhatta, hogy évente novemberben egy kisebb baráti kör meglátogat varsóban, ez idén nem jön össze, viszont akkor már ne maradjon ki az év Lengyelországi túra  nélkül, találkozzunk a hegyekben! Álmos és Máté cimborákkal kezdtük el szervezni, ők kocsival, én pedig innen vonattal mennék, ott találkozó, túra, majd vissza. Gyűltünk-gyűltünk, közben én is és Álmos is kibővült egy barátnővel, na meg a többi ismerősök, szóval kell a két autó. Szállás foglalást is sikerült kibővíteni, volt még bőven szobájuk és mivel uborkaszezonba mentünk, abszolút nem volt tolongás. Egyébként booking.com-on lehet foglalni, nagyon sok szép hely van, mi 2500ft/fő/éj áron laktunk, ami kimondottan olcsónak mondható. Szóval mindenki hívta az ismerősét, Délegyházáról, Piliscsabáról, volt aki Szlovákiából csatlakozott, terveztük hosszan facebook üzenetekben, hogy ki mit hozzon, mit vegyünk, együnk stb.

balról: Eszter, Zsolt, Gergely, Barna, Máté, Tomi, Orsi, the North Face, Anna

Én és Anna (új barátnőm) varsóból indultunk éjfélkor induló vonattal és értünk Zakopaneba 8 óra utazás után. Olyan furcsa érzés, mikor zakatol a vonat az éjszakában, 8 órás út… teljesen olyan érzésem volt, mintha haza mennék. Csak reggel nem volt Dunakanyar, nem volt Vác, Keleti pu. és nem vártak anyuék az állomáson, helyette Zakopaneban az alvó város fogadott. Na meg persze az óriási elénk terülő hegyek. Reggelizni sem volt könnyű, mivel fél 8-kor még semmi sem volt nyitva, na de olyan dél körül már lézengtek az emberek. Kocsik csak délután érkeznek, addig bejártunk egy közeli dombot. Hívtuk a szállásadót, hogy 1 óra és ott leszünk, erre Máté hív 5 perccel később, hogy akkor ők megérkeztek a házhoz. :D

Megérkeztünk mi is, jöttek az új arcok akiket megismertünk; Zsolt, akire csak rákellet nézni, egyből megmondtam hogy ő a tűzoltó…Barnát már ismertem Kossuthból, Orsi a szlovák oldalról, akit Tünde és Máté ismert meg egy nyári kék-túrázás során (bocs, Szent Jakab út), Álmos és barátnője Eszter, Tamás (Cseri) és Álmos volt padtársa Gergely. Na teljes a csapat, kipakolta mindenki az otthonról hozott finomságokat, sütiket, kaját, irány a város. Első nap szétnéztünk, bejártuk a már említett dombot, majd visszamentünk a szállásra vacsorát főzni és másnapra megfőzni a paprikás-krumplit.

Rendkívül jó érzés volt, hogy mindenki hozta amit csak tudott, otthoni tojást, cukrot, zsák zöldséget, krumplit, szalonnát, kolbász, sört, bort, pálinkát, amit csak illik. Még fazekat és konyhai eszközöket is hoztak, hátha nem lesz a szálláson. Volt viszont egy konyha, ahol megengedték a tulajék hogy főzzünk, egy nagy öntöttvas kályha-féle volt a tűzhely, abba pakoltuk a szenet egész este. Szóval  megvolt az előeste, másnap irány a hegy.

Október 31.

A korai kelés sajnos nem jött annyira össze, de így is eltudtunk indulni bőségesen megreggelizve 7:30-kor. 8:30-ra elértük a Tátrai Nemzeti Part bejáratát, kis bódéban kell fizetni 2,5zł-t diákoknak a belépésért, itt odaadtunk minden igazolványt ami csak nálunk volt, 3 országból, 3-féle diákigazolványt, tűzoltó, mentős igazolványt…szegény bácsi kicsit összezavarodott és kiadta végül a 10 diákot. :D

jobbról: Tomi, Barna, Álmos, Máté, Zsolt, Gergő, Orsi, Eszter, Anna, én

Elindultunk fel a hegyre, Kasprowy Wierch csúcsra (1987m). Az út egészen csodálatos, mintha egy álomban lenne az ember, folyamatosan olyan tájakon jár, hogy nem bírja feldolgozni a sok szép látványt. Megálltunk itt-ott, pálinka, süti, keksz eréig, meg csodálni a tájat. 1500m-t elhagyva jött a hó és a jég, ami kissé nehézkessé tette a gyaloglást felfelé. Bakancs csúszott, elestünk 1-2-10x de végül négykézláb röhögve másztunk fel. Órámat nézve, kereken 12:00-kor értünk fel (utolsóként) a csúcsra. 

Fotózkodás, feltöltődés majd robogtunk tovább a piros-úton, egy hegygerincen ami Kasprowy-tól megy Kondracka Kopa-ra. Hógolyózás a csúcson, balra Szlovákia, jobbra Lengyelország, többiek elöl gyakorolták a lengyel köszönést a szembejövő túrázókkal, akik ezeken jókat mosolyogtak, mikor egy csapat magyar 4-5 féle képen próbálta kiejteni a „cześć” (ejtsd: csescs) – szia, kifejezést. De láttunk hegyi-kecskét 2000 méteren, dinó, oroszlán formájú hegyeket, szedtünk sok követ és végig csodás napsütötte időnk volt, felhő és ködmentesen. Szél sem volt 10km/h-nál több, szóval abszolút remek időnk volt. Bármennyire is volt felkészült technikailag a csapat, voltak persze hiányosságok a mi oldalunkról, emiatt kissé várt ránk sokat a csapat, de remélem nem haragudtak meg és legalább tovább tudták élvezni a tájat.

Eredetileg egy 7óra 30perces (térkép szerint,  normál, nyári időben) útvonalat terveztem eredetileg, ez nap végére 11óra kemény menetelés lett. Sajnos a hó és a jég jelentősen lelassítja az embert, de ettől függetlenül remek távot jártunk be. Kondracka Kopa (2005m)-re felérve eldöntöttünk, hogy lekell mondanunk a Giewont (Gáspár-csúcs, 1894m)-ről, mert lemegy a nap, szóval elkezdtük onnantól a lemenetelést vissza a városba. Itt volt egy 300méteres szintkülönbség, 1km-es távon belül, szóval elég meredeken jöttünk le a fél méteres hóval borított északi oldalon. Ez eléggé vicces és rohanós rész volt, talán a legjobb része volt számomra az útnak. Tovább haladva időben lejutottunk 1300m-re, ahol elért minket a sötétedés. Végül sima úton lámpával haladtunk hazáig, egyszóval minden sikeresen zajlott.

Kis lazulás, egy jó adag paprikás-krumplin, esti evés-ivás.

November 1.

Vasárnap senkinek nem volt kedve 4-kor kelni, hogy még egy 6 órás túrát beiktassunk, így inkább aludtunk sokáig, megreggeliztünk és a városba mentünk. Söröztünk, és sajtot akartunk venni, de ugye nem gondoltunk, hogy mindenszentek napján MINDEN zárva lesz, szóval nem volt könnyű. Végül egy helyen árultak, azt megszálltuk 10-en és fejenként kb 2-3 sajttal távoztuk. Át a vasútállomásra, ott befaltuk a maradék sütiket amiket a többiek hoztak, majd elbúcsúztunk egymástól. A jó kis Suzuki és a Skoda elindult haza, mi meg felszálltunk a vonatunkra. Visszafele csak 5 órás út volt az IC miatt, de meglepődtem mikor a többiek előbb értek haza, úgy, hogy ők egy másik országba mentek, mint mi akik csak Varsóba.

 

Na hát így telt gazdag emlékekkel a túra. Olyan felemelő érzés volt, tudjátok van az a 100%-os boldogság, mikor mindened megvan, minden remek és annyira nagyszerű, hogy már el sem hiszed. Az egész olyan volt 3-4 napon át. Minden teljesült, ahogy elterveztük, remek idő, társaság, egyszóval leírhatatlan élmények. Aki teheti menjen, télen is „nyitva” áll a Tátra! :)

Képek az alábbi LINK-en.

Túra paraméterekben:

800m Zakopane,

1987m Kasprowy Wierch

1913m Goryczkowa Czuba,

2005m Kondracka Kopa,

1725m Kondracka Przełęcz

Szintidő: 11 óra,

Táv: 22.4km