Instytut Lotnictwa

Péntek esti a Repülési intézetben volt nyílt nap, ahova Kamila-val és Adam-al, két csoporttársammal látogattunk el. Este 9-11ig voltunk, zárásig, elég gyors tempóban de sikerült rengeteg újdonságot látnunk. 

Volt sok makettek, teleszkópok, távcsövek, légpárnás vízi mentőhajók, amire mai napig nem tudom vajon milyen kategóriás jogosítvány kellhet. Majd jött a rengeteg helikopter, Zlin 142, Eurocopter, és a hadsereg egy nagyobb gépe is.

CF6-80C2

Sok helyre nem jutottunk be mert hosszú sorok álltak, de ezek főleg csak a szimulátoroknál voltak. Bejutottunk egy hangárba, ahol a CF6-80C2-es (ilyen van pl. a Boeing 747, 767, Airbus A300, MD-11 gépekbe) és a CFM-56-os (Boeing 737, A319, A340, MD-8) hajtóműveket láttuk felbontva. Adamnak köszönhetően mindent értettem, mert mindent fordított közben, ám néha átváltottak angolra az ottani szaktudásúak, mivel hallották, hogy fordít mindent. Kedvesek voltak és persze a mi szakunkon végeztek korábban. Erősen javasolták a General Electrics-et majd gyakorlatnak, szóval van hely bőven. Érdekes volt a hajtóműveket úgy nézi, hogy előtte reggel Materials in Aerospace Tech. órán pont a különböző elemek bevonatairól tanultunk, és azok típusairól (Coating). A tanár által felrajzolt ábrákon elképzelt elemek pedig este a szemünk előtt hevertek és kézből megfogva tudtuk őket azonosítani. Továbbá Aeronautical systems órán a generátorokról tanultunk, így majdnem mindenhol azt kerestük a hajtóműveken, és kerestük a jelöléseket rajta. 

Közben tettünk még egy sétát, beültünk a mentőhelikopter cockpit-jébe, majd záróra előtt felfedeztünk egy nyitott ajtót a gyárnegyedre emlékeztető telepen. Bent egy nagy szélcsatorna fogadott minket, egy kis repülőmakettal felszerelve, hogy azon teszteljék az átesési sebességkor legkevésbé ellenálló szárnyszelvényt. A szélcsatorna lényege, hogy a képen látható élek és felületekre cérnát tesznek, ami a szélben lobog. Ha egyenesen áll a szál, ott a légellenállás a legmegfelelőbb, de amint a szálak rezegnek, ott nagyobb az ellenállás. Legalább is ezt értettem a magyarázatból, ugyanis látván, hogy bementünk utolsónak, az egyik ott dolgozó lelkesen beindította nekünk a masinát és magyarázott angolul.

a szélcsatornában lévő modell

Isteni műszak (Heavenly Shift)

29.Varsói filmfesztivál, amin ma voltunk. Illetve a fesztiválon akárcsak tavaly, több remek film is bemutatásra került, de idén csupán egy magyar, az Isteni műszak (meg egy másik animációs).

A film az első 5 percénél elnyerte a tetszésünket és a közönségét is, akik végig röhögve nézték a filmet. Telt volt a mozi, de csupán 4-en láttuk magyarok, plusz a rendező Bodzsár Márk, aki bemutatta filmjét, majd válaszolt a közönség kérdéseire. Ezt követően 3-an magyarok mi is megtámadtuk őt, és elhívtuk sörözni.

Több kulisszatitkot és egyéb, a filmmel kapcsolatos információt tudtuk meg tőle.

A film elég horrorisztikusnak tűnik elsőre, de mellette egyértelműen vicces, groteszk játékfilm. A történet egyik szála, kapcsolat a feleségével nagyban tart egy komoly szálat, amitől mégsem megy át a film egy szimpla vígjátékba. A poénok kidolgozottak és kell szerintem némi intelligencia hozzá, ezért sem egy olcsó poénos film. Tele van fordulattal és megdöbbentő részekkel. A történet semmiben nem tükrözi a mentők állapotát, kizárólag fiktív történet, ami egy lengyel megtörtént eseten alapszik. Ezt a rendező mondta el, mivel a filmet az OMSZ nagyban támogatta, és ők is eleinte félreértették a mondani valót. Ám később ők lettek szinte a legnagyobb támogatói a filmnek. A magyar filmalap mellett persze, akiktől származik 206millió forint további támogatás. Annak ellenére, hogy mennyit halljuk, hogy a filmalap nem ad semmilyen „jó” magyar filmre támogatást, most itt van rá egy ellenpélda. Szóval ajánlom mindenkinek, október 24-től vetítik otthon a mozikba, menjen el rá! :D

Ezek pedig mi vagyunk jobbról Anna, Bodzsár Márk, és Kovács Gabriella, aki a már említett varsói blog szerkesztője.

Ez pedig itt a reklám helye:

Blank paper syndrome / Ősz

Manufacturing technology tanár, aki éppen a külföndről
hozott virágait magyarázza nagy lelkesedéssel, avagy
mire vigyázzunk, ha kinyitjuk az ablakot

Blog, blog, blog! Igen, tudom, hetek óta készülök megírni, de melyiket is? Annyi témában tudnék hírtelen írni most, hogy a töredékét sem érinti, amit most írok. De azért mesélek! :) 

Másodévesként érzi már az ember nagyjából, hogy tényleg azt tanulja amire jelentkezett. Első évben meg is jegyeztük, hogy milyen fura, hogy Aerospace Engineering-en tanulunk, de még egyik órán sem láttunk „repülőt”. Ezt a mondatot azonban első héten meg is cáfoltuk. Tantárgyaim fele a repülésre épül vagy ahhoz kell, és nagyon tetszik ez a fajta célirányos képzés. Kezdeném az Aeronautical system-s tantárggyal, ami egyik kedvencem lett. De ott van még a Fluid mechnaics 1.-is, ami nehézségétől fogva olyan vonzó egyrészt, másrészt a legérdekesebb dolgokra ad választ. Machine design, CAD 2, és számos szép tantárgyam van még. (A neveket nem fordítom le magyarra, mert a tananyag részben eltér a magyar megfelelős tantárgyakkal.) Amit előre látok, hogy ez a szak még nehezebb mint gondoltam. De az eredmény megéri! Nemcsak itt, de a mérnök szakmákra igaz, hogy mire elvégzi az ember és eljut oda, hogy alkosson valamit, akkor már nem lesz ott a „könyv hátulja”, hogy azt a találmányt ellenőrizze az ember. Persze amíg eljut addig, a tanárai/professzorai segítik, de utána nem lesz. Itt jön a második nehézség, amit angolul „blank paper syndrome”-nak neveznek, amikor az embernek terveznie kell valamit és jön a pillanat, hogy jó, de hol is kezdjem. Vegyünk egy egyszerű példát, autóemelőt kell tervezni. Mindegy hol kezdi az ember, csak kezdje el, hiszen úgyis rossz helyen fogja elkezdeni, de ahhoz tudnia kell, tehát el kell kezdeni valahol. De erre egy sor logikus terv van, hogy egy ötlettől hogy jut el az ember a megvalósításig és éppen ilyen lépcsőfokokat tanultunk például Machine Design 1-en.

a jobb oldali házban lakunk

Lépjünk is tovább, itt az ősz, és ilyenkor visszaemlékezem, mikor tavaly októberben hazalátogattam és megdöbbenésemre otthon zöldek voltak még a fák, mikor ott már sárgák és lehulltak a levelek. Az időjárás ugyanis tapasztalatom szerint 1 hónappal előrébb jár, de ennek egyszerű földrajzi magyarázata van.

Ami viszont megint csak érdekes, hogy találtam egy varsói blogot, aki az egyik blogomra kommentelt, úgy találtam rá. Kiderült, hogy akkor kezdte a blogját, és hogy tévedésemre nem férfi hanem nő a szerző. Fel is vettük a kapcsolatot, és pénteken találkoztunk is, és örültem, hogy még egy magyarral bővült itt az ismeretségi köröm. Érdekes szemszögből ismeri a várost és a lengyel kultúrát, akit érdekel, az kövesse nyomon a blogját:

http://warshowblog.blogspot.com/

És azt hiszem ma itt a vége. Zajlik a varsói 29. film fesztivál, amire idén egy magyar filmmel neveztek, ezt meg is nézzük a hétvégén. Tanulás van, és boldogság, attól még, hogy egy temető mellett lakunk. :D 

Kihagytam valamit? Akkor majd legközelebb folytatom! Üdvözlet mindenkinek!