 |
| Manufacturing technology tanár, aki éppen a külföndről hozott virágait magyarázza nagy lelkesedéssel, avagy mire vigyázzunk, ha kinyitjuk az ablakot |
Blog, blog, blog! Igen, tudom, hetek óta készülök megírni,
de melyiket is? Annyi témában tudnék hírtelen írni most, hogy a töredékét sem érinti,
amit most írok. De azért mesélek! :)
Másodévesként érzi már az ember nagyjából, hogy tényleg azt tanulja amire
jelentkezett. Első évben meg is jegyeztük, hogy milyen fura, hogy Aerospace
Engineering-en tanulunk, de még egyik órán sem láttunk „repülőt”. Ezt a
mondatot azonban első héten meg is cáfoltuk. Tantárgyaim fele a repülésre épül
vagy ahhoz kell, és nagyon tetszik ez a fajta célirányos képzés. Kezdeném az
Aeronautical system-s tantárggyal, ami egyik kedvencem lett. De ott van még a
Fluid mechnaics 1.-is, ami nehézségétől fogva olyan vonzó egyrészt, másrészt a
legérdekesebb dolgokra ad választ. Machine design, CAD 2, és számos szép
tantárgyam van még. (A neveket nem fordítom le magyarra, mert a tananyag részben
eltér a magyar megfelelős tantárgyakkal.) Amit előre látok, hogy ez a szak még
nehezebb mint gondoltam. De az eredmény megéri! Nemcsak itt, de a mérnök
szakmákra igaz, hogy mire elvégzi az ember és eljut oda, hogy alkosson valamit,
akkor már nem lesz ott a „könyv hátulja”, hogy azt a találmányt ellenőrizze az
ember. Persze amíg eljut addig, a tanárai/professzorai segítik, de utána nem
lesz. Itt jön a második nehézség, amit angolul „blank paper syndrome”-nak
neveznek, amikor az embernek terveznie kell valamit és jön a pillanat, hogy jó,
de hol is kezdjem. Vegyünk egy egyszerű példát, autóemelőt kell tervezni. Mindegy
hol kezdi az ember, csak kezdje el, hiszen úgyis rossz helyen fogja elkezdeni,
de ahhoz tudnia kell, tehát el kell kezdeni valahol. De erre egy sor logikus
terv van, hogy egy ötlettől hogy jut el az ember a megvalósításig és éppen
ilyen lépcsőfokokat tanultunk például Machine Design 1-en.
 |
| a jobb oldali házban lakunk |
Lépjünk is tovább, itt az ősz, és ilyenkor visszaemlékezem, mikor tavaly
októberben hazalátogattam és megdöbbenésemre otthon zöldek voltak még a fák,
mikor ott már sárgák és lehulltak a levelek. Az időjárás ugyanis tapasztalatom
szerint 1 hónappal előrébb jár, de ennek egyszerű földrajzi magyarázata van.
Ami viszont megint csak érdekes, hogy találtam egy varsói blogot, aki az egyik
blogomra kommentelt, úgy találtam rá. Kiderült, hogy akkor kezdte a blogját, és
hogy tévedésemre nem férfi hanem nő a szerző. Fel is vettük a kapcsolatot, és
pénteken találkoztunk is, és örültem, hogy még egy magyarral bővült itt az ismeretségi
köröm. Érdekes szemszögből ismeri a várost és a lengyel kultúrát, akit érdekel,
az kövesse nyomon a blogját:
És azt hiszem ma itt a vége. Zajlik a varsói 29. film fesztivál, amire idén egy
magyar filmmel neveztek, ezt meg is nézzük a hétvégén. Tanulás van, és boldogság,
attól még, hogy egy temető mellett lakunk. :D
Kihagytam valamit? Akkor majd legközelebb folytatom! Üdvözlet mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése