Az imént olvastam el Shaun új blogbejegyzését, amiben pont arról
írt, hogy mennyire nem egyszerű blogolni. Legalább is nállam is fenn áll az,
hogy „fejben bloglok” és mire eljutok oda, hogy leírjam, elszáll a sok jó
gondolat. Na meg persze az idő a legnagyobb ellenség, mivel túl sok lenne a
leírni való, és se nekem nincs időm mindent leírni, se neked elolvasni. Továbbá
fontosnak tartom a minőséget, mint a mennyiséget, ahogy ezt Charlie, a
youtube-os csávó is elmondja videójában: „I’ve always been a kind of person who’s much more interested in making
quality… over quantity.” Éppen ezért nem osztok meg számos írást, amit a
héten papírra vetek, de aztán visszaolvasva inkább megtartom magamnak. Ennyit a
blogelméletről.
Hétfőn egyetem, új órák, ugye most volt az első hétfői
napom. Materials-ból a tanár egész szimpatikus emberileg. Intelligens, elegáns,
csak halk és unja, amit tanít. Óra elején valaki hátulról bebőgte neki, hogy
„can you turn on your voice!?” – kb ilyen stílusba elmondta még háromszor, mire
meghallotta szegény. Este 18-21-ig hivatalosak voltunk egy Health and Safety lecture-re, és mivel nem lett volna értelme
hazautaznom meg vissza, átmentem Alex-hez. Ő aki mellett szoktam ülni, és ukrán
ugye. Bratnik nevű kollégiumba lakik és szembesültem vele, hogy egy nagy rakás
sz…éna a hely. Mint valami birkák, 4-en benyomorintva egy az enyémnél rosszabb
szobába, és én még az hittem ennél nicns rosszabb. Elkezdtem nagyon szeretni
ahol lakom, és már nem panaszkodom többet. :P. Míg vártunk a szobájába, Alex
feküdt az ágyon. Ott volt még egyik lengyel szobatársa, aki házit írt. A
lengyel tüsszentett, mire az ukrán mondta neki angolul: „bless you”. Válaszul a
lengyel annyit mondott: „danke”. Rögtön leesett neki, és kijavította „thank
you”-ra. Érdekes ez a sok nyelv és nemzetiség keveredése. :D 
Elmentünk a Safety
előadásra, ami tulajdonképpen tartott egy órát és felvilágosítottak, hogy ha
tűz van, el kell oltani azt – szemben avval, amit eddig megszoktam: „meg ne
próbáld eloltani…az a tűzoltók dolga”. Szó mi szó, előadták a „wonderful safety
lecture”-t about nothing aztán jöhettünk végre haza. Este megkötöttük Szásával
egyességünket, hogy innentől kezdve keményen edzünk, hogy év végére kigyúrt
gyerekek legyünk. Van az udvaron a kosárpályán egy húzódzkodó rúd, ott szoktunk
edzeni, meg a padoknál fekvőzni. (amíg nincs konditerem…) Apropó sport. Múlt
pénteken nem sikerült sportot választanom, ezért elmentem a Sport Centrumba,
ismét, hogy leadjam a lapom, hogy; Én kérem szépen kondizni szeretnék! Ott is
volt az elnök, aki már múltkor is elég morcos volt; közölte, hogy nincs már
hely sehova, de van BASKETBALL. „Basketball is good! You can play Basketball!?
– No, I want to go to the gym. – But you are tall, Basketball is good!.”
Gondolom ő a kosárlabda edző és ezért akart becsábítani a csapatába, de végül
feladta és mondta, hogy jöjjek vissza pénteken és megbeszéljük. (úgy legyen)
Vissza is mentem, és egy másik emberke volt, akinek ismét elmondtam a
panaszomat. De még egy utolsó próbálkozás: van falmászás!? Van…meg is adta az
edző számát, weboldalt, mindent. Felcsillant egy reménysugár és éreztem, hogy
nem véletlen. Találkoztunk Marcinnal, akit megkértem, hogy hívja fel nekem a
nőt és mondja el, hogy én falat akarok mászni! :D Felhívta, de a sok
„dobra…dorba”-ból már sejtettem, hogy nem leszek szerencsés. Kiderült, hogy
nincs hely, mert persze mindenki egyből oda jelentkezett, és mire az első
évesekre esett a választás, addigra már szóba se jött a lehetőség. Szóval marad
a „kulturystyka” azaz testépítés. Elmentünk a konditerembe és jelentkeztem az
edzőnél, aki ki volt akadva, mert hogy az első órára nem mentem, és csak
kétszer lehet hiányozni egy félévbe.
Hadd meséljek kicsit az egyetemről is. Osztály elég vegyes,
mint ahogy azt már írtam, de elég jól kijövök egy-két emberrel. Nagyrészt
együtt vagyunk a lecture-ökön a másik aerospace-esekkel meg a power
engineering-esekkel. A keddi 6 óra matek továbbra is megvisel, bár nem annyira.
Elkezdtem szeretni a matekot túlságosan is, úgy hogy szabadidőmbe is szívesen
foglalkozom vele. Sose baj. Egy barátot idézzek: „matek még mindig praktikusabb,
mint egy lány…” Szerdán például, mikor felszállt egy bácsi reggel a villamosra
egy vödör vízzel és benne egy tucat hallal (még mindig nem értem xD), pont
matekot olvastam. Egész belemerültem a számolásba és azt vettem észre, hogy hú,
le kellett volna már szállnom. Azért remélem, nem leszek olyan év végére, mint
a Csodálatos elme című filmben az autista csávó. Szóval imádom, csak az 5.
matekóra után rossz rádöbbenni, hogy még 1 óra van hátra. Egyenlőre töltik csak
belém a tudást és igyekszem elsajátítani, bár még csak barátkozom a füzettel,
mintsem gyakorolnék. Múltkor elkezdtem, de nem sikerült, ezért megkérdeztem a
Calculus tanárt, hogy hogyan kell. Elmagyarázta szünetbe, majd következő órán
egész véletlen engem hívott ki a táblához, hogy oldjak meg valamit. Még direkt
számolt is, hogy jó ma van 9-e akkor 1,2,3…9 --> You Mr.! :D Éreztem,
hogy nem úszom meg, de legalább látta, hogy van mit gyakorolnom. Amúgy elég
vicces kinézete van két elálló fülével és nagy orrával (férfi amúgy). A csúcs,
mikor a kék krétával összefogdossa az orrát, és magyaráz nekünk, mi meg
szakadunk a röhögéstől mikor ránk néz. Mint valami bohóc, csak kék orral. :D Ha
már a röhögésnél tartunk, meg kell, hogy osszak pár aranyköpést. Elkezdtem már
őket írni minden füzet hátuljába és gyűlnek rendesen.
Fizika tanár Aboody szerint egy retardált. „She’s a retarded!” Amúgy jó
fej, csak nem tud tanítani és a legbonyolultabban oldja meg a példákat. Elég
nagyok az elvárásai, tehát sem a késést, sem a telefont nem tűri el. Mindig, ha
valaki késik és mondja…”I am sorry…” csak úgy válaszol neki; „I am sorry too!”
És ugye, ha valaki késik, az egyel több feladatot kap majd a test-be. Minden
óra elején megkérdezi, akkor kezdhetjük az órát? „Turn off you mobile phones
please!” ekkor előveszi az övét és kikapcsolja. Csütörtökön azonban ez elmaradt
és óra közepén szólalt meg neki, mire mindenki eléggé meglepődött. Monda is
egyből, hogy „oh, I am sorry.” Én meg persze bekiabáltam, hogy „I am sorry
too!” (de szerencsére nem hallotta meg)
Aztán ott van Abraham Lincoln, a műszakirajz tanár, akit kinézete miatt
nevezünk így. Negyedik óra után óra közben, egyszer csak esszébejutott felírni
a nevét a táblára, elérhetőségét, irodája számát stb. Felírta azt is, hogy
mikor lehet látogatni, ha valakinek kérdése van: Monday 6-7AM or Tuesday 6-7PM.
Nem gépeltem el, jól látod, hétfő AM, azaz reggel 6-tól 7-ig. Meg akartam
kérdezni, hogy mikor kel, de már arra nem jutotta. :D A szerdai órán
meglepődtem azon, hogy bejött vele egy másik rajztanár, aki azért van, hogy
körbe-körbe járkál és ellenőrzi, hogy jót rajzolunk-e, vagy ha elakadunk őt
kérdezzük, így Lincolnnak nem kell megállnia, és tud párhuzamosan tanítani. Ő
egyből felírta az elérhetőségét és délután rögtön megkerestem, mert nagyon nem
értettem az aznapi tanultakat. Mikor köszöntem neki az irodájába és fogadott,
egyből megkérdezte hogy „are you Polish?”, mivel gondolom akkor egyszerűbb
neki, ha lengyelül magyaráz. Rögtön megfordult a fejembe, hogy rávágom, hogy
„tak” (~igen) és miután eldarálja a következő mondatot lengyelül, közlöm vele,
hogy „hahah I was just joking.”
:D Lehet nem vette volna a viccet és kiküld, hogy akkor ő is csak viccelt,
mikor azt mondta, hogy segít elmagyarázni, ezért inkább nem vállaltam.
Mindenesetre fél órában elmagyarázta, és a csütörtöki órán jött a
megvilágosodás: „áháá I understand now!” :D Ekkor az A0-terembe voltunk, Agata
mellett ültem, aki szerencsére mindent ért és mindig segít.
 |
| Filozófia tanár, kiköpött James Rebhorn hasonmás (a kép minősége nem a legjobb) |
Ha már Agata-nál tartunk, elkell meséljek két vicces esetet.
Egyik filozófia órán történt, mikor kedvenc tanárunk elkezdte az órát. Középen
ültünk és a tanár elkezdte olvasni Wittgenstein élettét és elméleteit, az ő nem
túl magabiztos karakterével. Minden mondatot szavanként olvas fel, és elég
vicces angol kiejtéssel. Amit nem értek, hogy akkor minek vetíti ki, ha
ugyanazt olvassa fel? Szóval elkezdte olvasni és mondatonként egy lépést tett
felénk. Mikor odaért hozzánk, megállt és nem igazán akart tovább menni. Ültünk
és vigyorogtunk rá, mint a vadalma, mikor ez a hülye csaj jelentkezik
mellettem. Megkérdezte, hogy ha ilyen nagy arc volt ez a Wittgenstein, akkor
miért nem írt életrajzi könyvet…jött a válasz, hogy mert írt naplókat. Majd
ahogy elmondta a mondatot a tanár, röhögött hármat: ha-ha-ha. Ekkor persze jött
a WTF? Nézés és mikor egymásra néztünk Agatával jött a röhögőgörcs. Utána
persze mindent nekünk olvasott a tanár, mert azt hitte végre valakit érdekel a
tantárgy. Így is van, de nem tud beszélni, ezért a hátralévő egy órában
visszafojtott röhögéssel ültünk, úgy, hogy minden mondatot 2 méterről olvas
nekünk a csávó. És persze jött a sugdolódzás: „He’s not very self-confident…”
és hasonló beszólások, amikor aztán még jobban kellett röhögni. Á, olyan volt
minden, mint 9.-be Üröginé-nél angolórán, mikor Söri-vel kaptunk mindig
röhögőgörcsöt. Másik sztori egyik matekon történt, mikor a tanár elkezdte a
függvényeket és megkérdezte az osztály, hogy hogyan definiálnánk a „függvényt”?
„Suppose, you have a younger
brother, how would you define it to him?” Három másodperc csend után
Agatával egyszerre bemondtuk, hogy: “I don’t have a brother!” Ezután persze ketten felröhögtünk a terem
közepén, és a többi 90 ember csak nézett. Elhalkultunk és odasúgtam Agatának:
„…but I have a sister.” Mire ő; „me too!” „Actually, I have two.” Ekkor rám
néz, és mosolyogva mondja; „So do I!” :D Szóval így mennek az órák, de közben
azért figyelünk is.
A héten elkaptam a náthát és elég sokat fújtam az orrom.
Agienszka, infó órán észre is vette a legalább harminc használt zsepit a
klaviatúrámon és elkezdtek lengyelül susmutolni Agatával. Há most mivan? :D
Náthás vagyok, kész. Talán ezért sem tett jót, hogy tegnap este átjöttek
Marcin-ék és a szokásos társaság bulizni. Bartek, Adam és Igor, aki múltkor nem
volt, ismét meglátogattak lakásomon, és jött a szokásos szertartás. Ettünk-ittunk,
és jól éreztük magunkat éjjelig, nekik aztán távozniuk kellett így mentem velük
és végül egy parkba folytattuk a rosszalkodást. Ma felkeltem 1-kor (ravatal értitek :D) és olyan a
hangom, mint Kingának első héten: totál rekedt és mély, nem csoda, hisz elég
sokat ordibáltunk és énekeltünk a hidegbe az éjjel. :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése