Magyar (film) nap(ja)

Így is lehetne nevezni a vasárnapot. Délelőtt kezdtem a várva várt Magyarország 2011 című filmmel, amire büszkén, kihúzva ültem be, magyar létemre. Sajnos a film elég változatos, és azt kell mondjam, megértem, hogy miért ment ki róla a fél közönség. A végére a nagy büszkeségem a hazámra kicsit alább maradt, ha valaki megkérdezte volna, hogy honnan jöttem, letagadom. „I’m Polish, I’m Polish, I live here.” Elég siralmas és fájó volt látni a tényeket, ami az otthoniakat érinti. És jött a meglepetés. Rendezőkkel ugyan nem, de magyarokkal végre találkoztam. A filmről kifele menet kaptam fel a fejem, hogy páran magyarul beszélnek. Oda is mentem egy laza „Sziasztok”-kal, bár nem voltak annyira meglepődve, mint én. Beszélgettünk, majd kint még több magyarral találkoztam. Érdekes volt, de nem maradhattam, mert ha az ember 5 filmet néz meg a héten, akkor tanulnia is kell.

Jött is az este, vissza a moziba. Szinte már törzsvendégnek éreztem magam. Gyorsan szereztem is magamnak olyan sajtós nyakbaakasztóból. Mielőtt még beértem volna a moziba, jött a következő meglepetés. Megyek a bejáratnál, hát nem magyar nyelvet hallok ismét? Mellettem egy család…hozzájuk is a laza „mostmegleplekmerténismagyarvagyok” módszerrel odaszóltam. Bent a plázába aztán beszélgettünk egy 15percet, megtudtam, hogy Veszprémről utaztak csak a hétvégére. És ilyenkor jön az az érzés, mikor elmondhatod, hogy; igen, én itt élek…ő másfél hónapja. :D

Na de a film! Rohantam is, nehogy lekéssem. Kár lett volna érte, elég jó volt. A változatosság kedvéért ez is magyar volt; Drága besúgott barátaim címmel, ami … (nézzetek utána miről szól). A végén megkérdezte a mellettem ülő úr, hogy honnan vagyok, na ekkor már vertem a mellem, hogy onnan! „Szóval akkor értettem mindent?” Hát! A legfurább, mikor ülsz a nagy terembe és valaki vicces hangon beszél a filmbe, vagy olyat mond, amit csak az ért, aki magyar, és felröhögsz egy jót. A sok lengyel meg néz, hogy ennek meg mi baja, mit röhög? :P

Majd jött a First winter című amerikai hát ő comedy, mondjuk így. Egy csapat hippi, aki áram nélkül marad egy házban távol a civilizációtól a télre, és mint tudjuk a hippik mivel töltik egész napjukat…Amúgy tetszett, nézhető. Haza fele aztán minő meglepő csak nem egy magyar csaj és barátja vannak a villamosmegállóba? De! Velük már nem voltam annyira vendégszerető, meg amúgy is olyan bunkóknak tűntek, nem akartam pofára esni, hogy odamegyek, hogy; háááj én is magyar vagyok. „Szia, és?” Így végül csak hallgattam sunyiba, ahogy beszélgettek a villamoson.
Hát ez volt srácok, 5 film, 3 nap alatt, már kezdtem hiányolni a mozizást...:)