"Madaras-Tesco"

A vásárlásról már nagyon rég óta akartam írni. És mivel itt a karácsony, ezért épp aktuális a téma. (Ja, hogy már február van…) Mindenesetre Szabcsii kérdezte azt tőlem, hogy; mit szoktam vásárolni?

Ma péntek van, és nincsenek óráim, ezért a hétvégi bevásárlás mára esett. A menetrend a következő. Irány Wola Park, ami egy fél plázából és egy Auchanból áll. Végigverekszem magam a tömegen és bejutok a csarnokba. 2 kosár és hajrá. (gondolom mindenki szokott vásárolni, ezért most Szabcsii kérdésére nem fogok válaszolni) Ami viszont érdekesebb, az az, hogy mi más, mint otthon.

Auchanba bizonyára járt már mindenki…egy nagy hipermarket, ami még a Tesco-nál is nagyobb és mindig zacskóba teszik a pénztárosok, amit vásárolunk. Na, ha itt bemész, akkor egy icipicit megfogsz lepődni, hogy miért van két mozgólépcső az áruházban. Csupán a rend kedvéért, ugyanis az alsó szinten találni minden élelmiszert, felül pedig minden mást, ami nem ehető. Alapterülete ugyanakkora, csak dupla szint. Hogy miért? Ahogy Szandi (volt osztálytársam) mondta, mikor itt volt; „Nekem bőségzavarom van.”.

A kezdet kezdetén, mikor a másik helyen laktam, mindig Carrefour-ba jártunk. Minden patyolat tiszta, sorok száza tele temérdek áruval, jobbnál jobb termékek, amit otthon sose engedhetett meg magának az ember és mindig a „value” feliratot kereste, az itt állandó. A különbség csak annyi, hogy míg otthon a legolcsóbb, legakciósabb, leg…márkátlanabb áruért kifizetek pl. 12000ft-ot, addig itt a minőségi dologból bőségesen kijövök, mondjuk 7-8ezer ft-ból. Ha kérdeznék, miért van ez, azt mondanám, hogy alacsonyabbak az adók. Nem vagyok pénzügyi szakértő, de nyilván ez lehet az oka. Vagy az, hogy míg nálunk a Tescoba a lengyel tej 145-160ft/l addig itt ugyanaz a tej mondjuk csak 130-140ft.

Auchanhoz visszatérve, itt tényleg minden van és bőségesen. Egy sor, úgy 50 méter, akárcsak otthon, de nálunk megszokott a sorrend: egy sor, tejtermék, egy sor, szárazáru, egy sor üdítők, stb. Mi a helyzet itt? Egy sor vaj, egy sor sajt, 3 sor joghurt…és még mindig a tejtermékeknél vagyunk. Ami persze előny, annak mindig megvan a hátránya is. Például, ha élesztőt keres az ember akkor vigyen magával szótárat, különben sose találja meg. Egyszer akartam venni, de úgy 10 percnyi keresés után feladtam. Miután bejártam úgy 10 sort legalább 3x, akkor jutottam el oda, hogy na jó egye fene, megkérdezünk valakit. (Én az a típus vagyok, aki ha bele döglik is megoldja magától, vagy megkeresi, mintsem, megkérdezzen valakit. Ez nekünk férfiaknak valahogy nem fekszik. :D) Szóval elkezdtem kérdezni a dolgozókat, hogy „where is the yeast?” Nyilván C1-es nyelvvizsgával pakolják az árut, így zsákutcába kerültem. Végül persze, az ÁRUHÁZI WIFI, (ami minden födémtartó oszlopról sugároz) segített, hogy hogy is van lengyelül.

A másik ami feltűnt, hogy honnan van ennyi? Jó hogy nagy ország, de akkor is. Aboody megkért, hogy vegyek már neki 4 grillcsirkét vacsorára. Állok a pultnál, míg várok magamba, röhögök azon, amit mindig mond, mikor nézi magát a tükörbe, vagy éppen falja a csirkéket. „Pítőr, tudod hány csirkének kellett meghalnia azért, hogy így nézzek ki?” És tényleg…végignézek a pulton elöl úgy 80 kész csirke, hátul sül még vagy 200. És rendszerint mindig elfogy. Amikor apuval elmentem egyszer Orosházára, bent voltunk egy csirafarmon. Mutatták is az ottaniak az egyik tenyészetet, hogy itt 40ezer csirke van. És volt vagy 5 ilyen telep. Már akkor is sokalltam, hogy ki a fene eszik ennyit, de most már látom, hogy ide még a 100ezer is kevés. A képen látni a tojásokat, amit ma raktak ki, nyilván a hétvégi roham miatt, mind el fog fogyni.

Mi maradt még…a zsömléspult, akárcsak otthon, mindig a legviccesebb hely. Öröm látni, azt a sok éhes és ideges embert, akik körülállnak egy kosarat, és egymást taposva nyúlkálnak a zsömléért, aztán mikor megvan, elégedetten nézik, hogy „ehe még meleg :O”. Aztán ott vannak a fiatalok által elnevezett „banyatankok”. Tudjátok az a kis kocsi, amit minden idős ember húz maga után. Egyszer belegondoltam, hogy micsoda logisztikai tervezést igényel egy olyannal vásárolni. Képzeld csak el, nem lehet akármit alulra rakni, mert a végén az a 30kg élelmiszer laposra nyomja, mire a pénztárhoz érsz. Ja igen, ott a második bökkenő, hogy miután begyűjtik, ki is kell pakolni, fizetni, majd visszapakolni. Aztán jöhet a rodeó hazáig. Ki, hány ember lábán tudja keresztülhúzni, vagy hogy az istenbe fogja szerencsétlen felemelni a buszra? Itt mondjuk alacsonypadlósak 90%-ban, de otthon történt egyszer, hogy megkért valaki, hogy segítsem már le a gurulós kocsiját a 3 lépcsőfokról. Ok, természetesen. Kicsit furán néztem őket akkor, hogy ha nem bírja el, akkor minek pakol bele annyit. Aztán jött a bökkenő, mikor le akartam adni. Egy laza mozdulattal majdnem lerántott az a 40kg tégla vagy én nem tudom mi az isten volt abba ilyen nehéz.

Szóval, itt van minden bőséggel. Mindig jókedvvel megyek vásárolni, és abszolút örülök az áraknak is. Ahogy Szandin is láttam, egy idegen itt el lenne veszve, mert ennyi félét még sose látott egy helyen. És a legjobb, hogy itt is úgy osztogatják a zacskót a pénztárnál, mint a szórólapot a Blahán.