Új helyemen

Hétfő

7:50 kelés

Indulás. Költözünk Szásával DS Ustoronie-ba. (másik kollégium). Igor barátjával és Marcin mentorommal megindulunk hátrahagyva a jól megszokott Akademik kollégiumot.

Két bőrönddel, egy háti- és egy oldaltáskával, valamint 3 szatyorral felszállok a buszra. Csoda, hogy felfértünk a buszra, a reggeli csúcsban, annyira tömött volt az 523-as járat. Amikor már mindenkiről folyik a víz és összenyomorodva állunk, eszembe jut, mikor egyszer a 151-esen álltunk az első ajtónál Damjánnal, suliba menet. Akkor az egyik piroslámpánál kényelmesen nyújtózkodva szólt ki a sofőr; „minek kapaszkodni, aki ebben a tömegben elesik, az nagy művész!” Kösz, valahogy pont így éreztem ekkor. Volt annyi lélekerőm, hogy előkapom a kamerát és elkezdek a blogra forgatni, de a bőröndökba kapaszkodva dőltünk, akkorákat fékezett a busz. Ekkor jött a csúcs, felszáll egy nő BICIKLIVEL. :O? ’Ja, hogy ezt itt szabad’ – kérdezem Marcint, aki megjegyzi, hogy szabad, de persze csak bizonyos körülmények között. Ilyen körülmény, hogy ha nem foglal el sok helyet, vagy nem veszélyezteti az utasokat. Na ezek közül egyik sem volt adott, ennek ellenére keresztbe eltorlaszolta a második ajtót, mert csak úgy fért be. Mellette pedig mi álltunk a bőröndökkel, mint plusz barikád. Akkor minden megállóba próbáljuk meg elengedni a fel- és leszállókat. Így ment ez még egy darabig, de valahogy nem vártam a végét, hiszen hamarosan megérkezünk. :S

Megkaptam a kulc…vagyis a szobámat, de kulcs csak egy van, és a szobatársamnál van. „Aboody” (legalább is a routher szerint, így irja a nevét) ejtsd: „abudi” :D (könnyű volt megjegyezni), egy egyiptomi csávó. Rövid szóváltás után kiderült, hogy ő is Aerospace Engineering-et tanult tavaly, de megbukott 1-2 tárgyból és feladta. Most valami business dolgot fog tanulni egy másik egyetemen. Kicsit elijesztett, ahogy mesélgette a dolgokat. Meglátjuk, hogy fogom bírni a 6 óra matekot keddenként stb. 

Marcinnal elmentünk a dziekanat-ra (dékáni iroda vagy mi in Hungarian) ahonnan elhoztam a szép kék kiskönyvemet, amit vihetek lefordíttatni lengyelre, de előtte nyomás a rendelő, mert vár a doktor. Igaz, hogy csak nővérek voltak, de a hely az maga a patyolat. Akár egy nyugati magánklinika, és még ők panaszkodnak, hogy milyen rossz az EÜ-ellátás, és mennyit kell várni a sorukra…Be-checkoltunk és már fogadtak is. Akkor gyors kérdések, volt-e valamilyen betegségem/műtét stb. Tudott angolul a nő szerencsére, de a bárányhimlőt már csak Google Fordító barátja segítségével tudtuk meg. Végül szemészet, ahol miután lebetűztem angolul pár projektorral kivetített karaktert, elémnyomtak egy szöveget <lengyelül>, hogy akkor fél szemmel olvassam el. Ő… pse…psze…pszech…ÁÁ valami olyasmi. ’Ó szuper, milyen jól tudok olvasni’ – jegyezte meg. xD Megkaptam az alkalmasságit, hogy 5 évig egészséges vagyok mérnöki tanulmányokhoz. 

Elmentünk egy fordítóirodába, mert kitalálták, hogy mégsem jó nekik az érettségim in English, de legalább angolról olcsóbb a fordítás, mint magyarról. Ezután bejártuk a környéken létező összes bankot, hogy van-e forint alapú számla. Az hagyján, hogy 10 bankból egyikbe sincs na de, hogy mindenhol visszakérdeztek, és síri csend lett, amikor kimondtuk, hogy „forint”. ’Az mi?’ Na jó végül is egy bankba vagyunk…

Számlanyitás helyett hazajöttem, hogy végre kipakoljak és berendezkedjek új otthonomba. (Eszembe jutott Szergej, amikor mondtam neki, hogy „this is my home” mire ő meglepődve kérdezett vissza, hogy én ezt „home”-nak hívom?) A szoba maga tágas, bár csak két emberre elegendő. 3 fekvőhely van, de csak 2 asztal és 2 szék. Szekrényeket megcseréltem, asztalt átvittem az ablakhoz, fiókokat/ajtókat becsavaroztam és kitakarítottam a folyosóról lopott dolgokkal. Itt ugyanis 3-4 szobát festenek, és tele van a folyosó a takarító- meg minden szerekkel, így hát elcsentem pár hasznos kelléket. Kisöpörtem, lefertőtlenítettem mindezt tök free. A baj csak az, hogy mikor visszaakartam vinni a kölcsönlopott cuccokat, hirtelen eltűnt a többi, a munkásokkal együtt. :D

Este hazajött Aboody és megadta a wifi kódot. Igaz, hogy a világ legrosszabb internete itt van a világon, de percenkre néha bejön. Október 10-ig csak kibírom, utána ugyanis lehet átköltözni másik kollégiumba, ha van szabad hely. (I really hope so.) Volt szobatársam Szása is ide költözött, csak ő egyel lejjebb, egy felújított szobába. (A „felújított” szót értsd úgy, hogy még mindig a legrosszabb az összes koli közül, csak újak a bútorok.) Lementem hozzá és csináltunk „tuna”-s tésztát vacsorára. 

Most fekszem az emeletes ágy alján és írok a füzetembe, és ha lesz időm és netem, akkor feldobom a blogra. Amúgy valamelyik szobába szintetizátoroznak, és hasonló tehetséggel, mint én (nemtúljól), úgyhogy lehet kinyomozom hol van és bepofátlankodok néha. (hope it’s a girl :P)

Na lámpaoltás és sarokszámolás. Jó éjt!