’Jan’nek-e / ’Jön’ekék?

Az első vasárnapom, már nem is tudom mióta, hogy végre ki tudtam aludni magam, és magamtól keltem, annak ellenére, hogy kollégiumban vagyok. Jött a szokásos reggeli Malév 66év magazinolvasás, majd egy felfedező sétát tettem a koleszhez közeli parkban. Mint utóbbi kiderült, csak egy kis zöld folt a térképen, így viszonylag gyorsan bejártam. Találtam egy villamos végállomást, majd elhaladtam a piac mellett. Visszafele villamossal jöttem Pl. Narutowicza-ra, ott lakom ugyanis, de még mielőtt felmentem volna a szállásra, észrevettem egy halom embert ülni a tér közepén és valami muzsikát hallottam. Meglestem hát és kiderült, hogy egy szabadtéri színpad tart vasárnap délutáni előadást. Énekeltek, kabarékat játszottak idős bácsikák, és persze ezt vagy 80 nyugdíjas nézte. Voltak közöttük azért fiatalok is, például én, aki igaz nem sokat értett a szövegből, de kellemes hangulatba varázsoltak. Olyan vicces volt ahogy „tak-tak”-olnak meg szépen artikulálva beszélik a lengyelt és fél óra hallgatás után 1-2 szót azért elkap az ember, amit megért – és az olyan jó érzés. :D

Mielőtt feljöttem a szobába, még meglestem egy turistavillamost, amit majd rövidesen ki akarok próbálni, valamint két rendőrautót, amibe pakolnak be kesztyűvel egy csövest a helyi kollégák. Feljöttem ebédre készítettem magamnak abból a híres neves „Barszcz” levesből, ami lila és céklábol készül, mint azt délután megtudtam. Még mindig fura íze van, de azért laktató. Azután találkoztam Janekkal és barátnőjével Annával. Ők amúgy lengyelek és mikor nyáron stoppolva lementek Bulgáriába, akkor találkoztak Marzennával, a lengyeltanárommal és ő ajánlott be nekik. Nagyon kedvesek, bár szegények hulla fáradtak voltak, mert hajnalig egy esküvőn buliztak, úgyhogy meg tudom érteni őket. Ettől függetlenül egyből egy pizzériába vettük az utat, majd kiültünk a közeli parkba piknikezni. Rukkolás pizza volt, aki nem ismeri (mint én) annak elmondom; ilyen sóskára hasonlító zöld levelek rátéve a sajtra. Aztán vagy egy jó órát, kettőt elbeszélgettünk ücsörögve a fűbe. Nagy frizbisek és végre valakik, akikkel tudtam angolul beszélni, olyan érzésem volt, mintha már magyarokkal beszélnék. Ennyi idegen ember és valahogy ők ismerősök voltak számomra. Közös téma stb. Mindketten nagyon jól beszélnek, bár Anna néha furcsán írt körül egy-két kifejezést ekkor jókat röhögtünk Janekkal. („unexpected accidents” :D) Elmondták, hogy a lengyelek is tudnak angolul, csak szerintük nem mernek inkább vagy nem akarnak beszélni.

Annak ellenére, hogy fáradtak voltak, még felajánlottá, hogy megmutatják nekem „a Pálmafát” a Charles de Gaulle téren. Az érdekessége, hogy nem igazi fa, hanem mű, és a lombját most cserélték ki újra, mert a régit lefújta a szél… na szóval egy darabig csonkán állt a törzse, de a napokban kész lett. Útközben megmutatták a parlamantet és egy forgatást is észrevettem. Szerintük valami sorozat vagy reklám, viszont nem akartam velük odamenni, mert amúgy is fáradtak voltak én meg akkor ott ellettem volna órákig. Két másik parkon is keresztül mentünk, ahol ezerszámra jöttek a görkorisok. Na nem csak ott, mindenfelé egyre többet látok, úgyhogy hamarosan bejárom az utakat és kimerészkedek én is. (ha már elhoztam :P) Ami fura volt, hogy mikor elváltunk Anna adott 1 puszit. Mivel megszoktam, hogy kettő a minimum (esetleg 3 a tiniknél), ezért már hajoltam is a másodikért, ekkor észrevettem, hogy ő csak egyet akart adni. Ez ilyen itteni szokás, hogy csak 1 puszi jár? :D Na mind1.

Hazajöttem és Alexandr-el kipróbáltuk a mosógépet a hatodikon. Egész hamar kimosott minden feketét a gép 5zł-ért persze…

Holnap ismét hétfő és vár az angol tanfolyam. Mikor Janekéknak meséltem, hogy járok angol-ra, furcsán visszakérdezett: „Eng-lishhh course?”. Tak! Csak mosolyogtam :D