It’s weekend :O (már majdnem egy hete)

Íme a következő bejegyzés. Sajnos internetem továbbra sincs, de naponta 3-4 próbálkozást teszek, hogy legyen, de hiába. Tegnap este már félig regisztrálódott a gépem de azt írta, hogy keressem fel a kollégiumba x-et vagy y-t, hogy regisztrálja…na mind1 a lényeg, hogy NINCS netem és így nagyon rossz. Mennyire igaz, amiről pont angolon beszélgettünk, hogy rávagyunk utalva a technology-ra. Szóval igyekszem életjelet adni, ahogy tudok. Rendszerint az egyik ukrán gyerek laptopján tudok netezni 5 percet, míg eszik mondjuk. Kéne neki csinálnom valami 4 fogásos menüt és akkor ellennék.

(Igazából még nem alakult ki a blog írásom rendesen, de már vannak külön témák amikről akarok írni, meg vannak csak úgy random hétköznapi dolgok, amit naplószerűen fogok írni.)

Csütörtök

Szokásos napnak indult; angol 10:30-tól 13:00-ig vagy 13:30-ig sose tudom megjegyezni. Itt ugye az időnek annyira nincs nagy jelentősége, mivel hogy egész napi teendőm abból áll, hogy elmenjek a nyelviskolába. Délutánra rendszerint belefáradok a semmittevésbe és alszom. Talán most jött el az ideje, hogy az egész nyári pörgést kipihenjem. Estefelé elmentem egy gyors bevásárlásra a közeli boltba. Majd lőttem pár képet a naplementéről. A 8-ról egész szép a kilátás. J Amit ma még láttam az egy An124-esre hasonlító valamilyen gép ami egész közel repült át Varsó felett, feltehetőleg valami szovjet országba megy. És milyen érdekes, pont ma olvastam a Malév magazinba a „régi sztorikat”. Na de hagyjuk az otthoni dolgokat, mesélek inkább az itteniekről. Alvás idő általában 1-kor jön el, bár már 22kor azon vagyok, hogy akkor most lefekszem…

A minap egy „új barátot” szereztem, vagy inkább ő szerzett magának. Lakik itt egy „belarús” azaz fehérorosz srác xD valami Alexander, aztán ő szokik itt átjönni esténként a két ukránhoz. De mint kiderült ők már kikészülnek tőle, így elkezdett engem boldogítani. Egész jól elbeszélgetünk, mert ő nem tud angolul csak annyit, hogy „Noo, No” vagy éppen „Yes”, de azt az ő nyelvén mindig ’Nyie’-nek mondja, így elég érdekes mikor mond valamit amire 3x rákérdezek, és kiderül hogy IGEN, majd hozzáteszi hogy „NYIE??” akkor most miről beszél? :D De mondom szerintem ez nála Igent jelent. Eléggé, hogy is mondjam „keleti” a srác, mert például számítógépe nem nagyon látott még, az egyik ukrán fejhallgatójába bele van esve és ha meglátja a fényképezőmet akkor…na hagyuk :D

Péntek

Nyelviskola után célbavettem az egyetemet, mégpedig a 116-os szobát. (mint valami krimi regény: A 116-os szoba) Ott van Miss Agata aki mondhatni, hogy a legsegítőkészebb és viszonylag jól is beszél angolul. Ő már első nap leszögezte nekem, hogy ha bármi problémám/kérdésem van --> hozzá! Így hát meg is látogattam. J Majd átmentem a „fakultacijá-ra?” (magyarul a karomnak az irodájába), hogy leadjam a dokumentumaimat, és megkaptam a szerződésem, miszerint ott fogok tanulni. Yeee J Most már hivatalosan is ok minden. Kell még egy orvosi vizsgálatra mennem, hogy alkalmas vagyok-e mérnöknek meg ugye a nyelvvizsgának sikerülnie kell. Ma olvastam viszont a szerződésemen a „pani” kifejezést, ami annyit tesz: hölgy, <alias: pani Peter DEAK> de már eddig is tudtuk, hogy „jó csaj lenne belőlem”. 

Ami kifejezetten tetszik, az a napi négy nyelven való kommunikálás. Angol ugye az alap, oroszul akkor szoktam, ha nagyon nem értjük egymást a szobában, lengyelül szinte bárhol elejt egy-két szót az ember, és azért a magyart is vagy skypeon, vagy telefonon, vagy csak írásban, de ott is töröm. Ami nagyon hiányzik, az a lengyel tudás, mivel úton-útfélen kell használni. Mikor beakartam jutni az Aerospace Engineering kar-ra, volt egy portás akit megkérdeztem merre van, de nem tudott egy szót sem angolul, így mutattam a kezemben lévő cetlit neki amin annyi állt, hogy „room 126 Monika” Rámutatott egy buildingre, hogy ott. Az később kiderült, hogy a matek kar, szóval kellett bolyonganom egy keveset, míg megtaláltam az enyémet. De hasonlóképp volt ez mikor a portást kérdeztem, hogy hol van a fénymásoló, annyi különbséggel, hogy tudtam hogy van lengyelül a fénymásoló és azt egyből megértette. Akárcsak én mikor valaki hozzámszól a boltba. A minap például azt kérdezte a pénztáros, hogy hozzám tartozik-e a többi cucc, vagy csak a víz, de a mögöttem lévő rögtön válaszolt, hogy nem az övé, majd mondtam neki, hogy „jest maja” :D aztán végig mosolygott rám, főleg mikor kimondtam hogy „Dzięnkuje”. Hát nagyon vicces, de rajta legalább nem láttam azt a „mármegintegyhülyekülföldiakinemtudlengyelül” nézést. Úgyhogy sürgősen meg kell tanulnom lengyelül! 

Szombat/ma

Ma csak ketten maradtunk a szobában, mert a 3. kolléga, akinek még mindig nem tudtam megjegyezni a nevét (talán Osrek), hazautazott a hétvégére Ukrajnába. 12:30 kor elindultunk vásárolni majd 13:30-ra már itthon is voltunk. 191-es busszal elmentünk egy város széli pláza félébe ahol aztán minden van. Benne pedig egy elit szupermarkettel. (Hogy milyenek az itteni boltok arról, majd egy következő cikkben írok.) Bevásároltunk olyan 2-3 napi kaját és elterveztük, mikor mit főzünk. A tegnapi rizs kicsit puhára és folyósra sikerült, de elfogyott, (akárcsak a Tomi ex-osztálytársam által bebúrt sör xD :D:D) Délelőtt még folytattam Demeter Csaba életének olvasását, mint ex-Malév elsőtiszt, és az a benyomásom, hogy az ittenieknek gőzük sincs a magyar viszonylatokról. Nem mintha jártasak lennének a repülésben, de úgy alap dolgokat nem tudnak. A háttérképem révén a HA-LOF 737-600-as (most gondolom sokan úgy érzik magukat az olvasók közül, mint Sára unokatesóm, mikor Virág nevű barátnője mesél neki a vitorlázó repülős élményeiről :P), tehát egy Malév gép, mindenki kérdezi, hogy mi ez stb. Majd kis mesedélutánt tartok a csődről, elvégre mégis csak arról olvasok napközben. A legdurvább az egyik orosz srác volt tegnap, Sergej :D, mikor beszélgettünk a nyelvsuliban, majd odajött hozzám szünetben és annyit mondott: „So tell me Peter, is Hungary really has a language?” (lengyelek kedvéért fordítok: Valóban van Magyarországnak saját nyelve?) Én meg próbáltam leplezni magamon a WTF? Nézést, és csak annyit mondtam „Yes…we have”. Aztán még megkérdezte, hogy hány betűs az abc, de a kínai csaj a több mint 3000 karakteréven valahogy jobban megragadta, így rövid beszélgetésünk véget is ért. xD

A nemzetiségi különbségekről pár szót; tegnap, mivel péntek volt, a török és a két szaud-arábiai nem jöttek angolra, de kiderül, nem azért, amiért az egyik ukrán nem jön, aki mindig elalszik, hanem ők pusztán vallási okokból/vagy hasonló. A török valami mecsetbe ment hajnal 3 kor a másik kettő meg egész egyszerűen nem dolgozik péntekenként, így ők szabadnapot vettek ki. Már gondolkoztam, hogy lehet beújítok valami kitalált magyar szokással, mint Dan Clark a Comedy Centralon: „– Mondtam már hogy hétfőnként és keddenként nem dolgozom?...Ja és csütörtökönként és péntekenként sem! – De ma szerda van. – Ja és szerdánként sem!)

A telefonról még annyit, hogy mikor találkoztam Marcinnal elkértem a telefonjárt és, így feltudtam hívni anyut, aki elmondta, hogy: *104­# és már be is kapcsolt a roaming a telómon, szóval már felvehetem a versenyt E.T.-vel. És még az ittenieket is tudom hívni, persze magyar pénzen, a magyar kártyámmal. A Sim zár továbbra sem csípi ha a megvett lengyel kártyát belerakom.

„Tehát a következők … -Ben…” (ha Linda érted már mire gondolok, a közlekedés ismeret tanár kapcsán) írni fogok szerény lakosztályomról, DS Akademik-ről. Addig is millió smile :D és üdvözlet.