Ustronie - ahol mindig van hely!

Van úgy, hogy megjön a kedvem blogot írni és még időm is van rá. Na a mai este egy pont olyan. Gyors fejlécszerkesztés, mert már itt a tavasz (a képekről majd írok lejjebb). Szóval kezdjük.

költözés előtti éjjel

Sikeresen beköltöztem Ustronie nevű kolimba, ismét, (itt laktam első évemben is) bár az, hogy "sikeresen" elég merész kijelentés. Már ami a beköltözést illeti. 30-án hétfőn ugyan is bejártam 4-5 kolit, irodát és csak annyit mondtak, hogy igen húsvét után tudok beköltözni. Kedden ismételten bejártam pár kolit és az adminisztrációs irodát, ahol annak ellenére, hogy mondtam nincs hova mennem az estétől továbbra is hazudoztak, hogy nincs hely egyik koliba sem mert jön egy 30, amiből később 60-fős csoport lett. CSOPORT!? :D...és nekik kell fenntartani a helyet. 1 koliba? Vagy mindbe ahol van 1-2 hely azokba szórják el a "csoportot"? Igen!- mondták... majd akármilyen próbálkozásom ellenére sem sikerült szobát kapnom. Most már azt mondták, hogy április 10-étől tudok csak beköltözni... Amit az egészből leszűrtem, hogy ez az egész valami agyament belső szabály miatt tiltja nekik, hogy ugye a tavaszi félév első időszakában kiadják a szobákat. Kérdeztem, hogy akkor hova menjek ma aludni? Kérjek meg egy barátot. Az nincs! Akkor hotel... nem az ő problémájuk. Ó köszönöm! Sokszor gondolkoztam azon, hogy ha most tudnék jól lengyelül úgy a képükbe olvasnék amiért ilyen pofátlanul bunkó paraszt mindegyik az adminisztráción. 

Bementem 5 koliba avval, hogy ki vagyok, mi történt és hogy szeretnék egy szobát. Majd laza nyugodt, leszarom stílusban oda se fordulva beugatják hogy NINCS SZOBA! Ez nem hotel stb. válaszokkal. Mindezt lengyelül, mert még fel  sem merült bennem, hogy angolul menjek be, akkor végképp elküldtek volna. Na de így is... akkor mi legyen most? Útközben találkoztam egy egyetemi társsal, aki a szokásos kérdést feltette: "How're you Peter?" ... szarban vagyok mondtam, nincs hol laknom. "Ó...menjek Ustronie-ba, ott minidig van hely!" Végső reménytelenségemben úgy is tettem. Végül is csak a város másik felén van, mit veszíthetek az időn kívül? Odafele menet már telefonon hívtam is Adam-ot, hogy akkor beköltözhetek hozzá, de erre nem lett szükség. Beléptem a régi cigiszagú adminisztrációra, benne a már megszokorr szőke hajú nő. "...szeretnék egy szobát" "Rendben, mostantól?" :O AZONNAL, igen! Oké nézzük...én már laktam itt nem? Emlékezett, benne is vagyok a rendszerben. Milyen szobát szeretnék? bármilyet, ami van! :D Oké akkor beír ide ha nem jó jöjjek vissza és ad másikat. Felmentem, 2-en laktak már benne, 3. ágyon egy bicikli, szoba szeméthegyben áll... akkor szeretnék egy másikat. Jó...nézzünk egy egy személyt, itt is van. (Ezt mai napig nem értem, miért töltik meg előbb az összes 16m2-es szobát 3 emberrel, majd csak azután a többit és csomó helyen 1-2 ember lakik csak...mint az Intercity-n az ülőhelyek...) De már kaptam is másik kulcsot és egy ismételten koszos, mocskos, szeméttel teli helyre nyitottam be. Hm... jó lesz. Hagytam ott egy üzenetet a leendő szobatársnak, hogy "helló, én leszek az új szobatársad, ma este költözök, remélem nem bánod, üdv." Ennek a levélnek később még nagy jelentősége lett. Szóval jött az este, Adam közben felajánlotta, hogy segít költözni így a ő kis kocsijába tömtük be a 3 bőröndömet+ 3 doboznyi cuccot. Na még a napról annyit, mikor megkaptam a szobát, visszamentem a lakásba, és jött a rémes költözés. Anna, Grzesek és Alícia cuccait lehordani az 5.ről. Lépcsőn, be egy taxiba, át a Grzesekék új lakásába, fel az 1-re. Mindezt egy levegővel, ahogy azt illik, mivel mindenre csak 2-3 óránk volt. Mikor már megvolt a napi 12x lemenetel a lépcsőn jöhettek az én cuccaim is és Adammal sikeresen megjöttünk a koliba. Ja, azt nem mondtam, hogy a 4.-en van a szobám és nincs lift a koliba! :D Akkor még 4x4 emelet és rendben is leszünk. Sikerült. Benyitok, srác ül bent, ő monodom bocs téves. Vagy mégsem? Elbizonytalanodtam. A srác (Michał) teljesen kitakarított, elpakolt, hirtelen akkora lett a szoba, hogy nem ismertem meg. Nem is volt rossz ötlet az a levél...

az új szobám és ágyam

Lakásról ennyi remélem elég, június végéig tuti itt maradok, mert egész megszoktam és ahhoz képest nem is olyan rossz ez a koli. Távolság az baj, de végül is 30perc a suli. Heti 3x kell bemennem, abból csak kedden 8-ra. Auchan 5 percre van, internetet annyira felturbózták, hogy szupergyors, szobatársam is a koli DÖK-tagja, szóval csupa előnyömre szolgál. És 2-en vagyunk csak, ki tudja más koliba milyen szobatársaim lennének stb. A zuhany az továbbra is a pincébe, de annyi mozgás kell minden este. :D

Áprilisban pedig elkezdődött Annával a külön lakós kapcsolatunk. Ez elég fura és féltem is tőle, de pozitívan csalódtam és egyáltalán nem lett rosszabb. Sok sok helyen voltunk, étterembe, sörözőbe, kávézókba, palacsintázni, turmixozni, mozizni, vásárolni stb. Tehát amolyan, újra randizunk és ez nagyon jó így. Hogy kiemeljek néhány eseményt, 3-án ettünk Żurek-et, azt az igazi lengyel cipósat egy kis étteremben egész jó áron. Majd utána mentünk a PiwPaw nevű itteni pub-ba. Ott Annával sörtkostoltunk, így kikértünk vagy 22 sört 1dl-es poharakba és mindegyikért 1zł-t fizet az ember. Csomó sört megismertem és végre nevükön tudom szólítani őket és tudom, hogy mi az amit sose szabad kérnem (IPA) és mit kell kérnem, ahelyett, hogy "valami sötétet". (STOUT pl.) És igen anyu, ezeket le is kellett nyelni! :D Mármint a kóstolón.

Jött a húsvét hétvége. Itt maradtam  egyedül, akár csak 2 éve a koliban. Ám most internetem is volt és Gabival találkoztam napi szinten. Jött otthonról egy magyar lángosos, és minden nap elmentünk délután az Óvárosba, hogy együnk egyet. Lángos után a jól megszokott kávézó, napi 2 óra csevegés és lazulás az egész napos repülőrajzolás után. (rendkívül monoton tud lenni a 10 óra rajzolás 3-4 napon át) Vasárnap ismét lángos+kávé. Húsvét hétfőn éjjel már Anna is megérkezett Varsóba, így másnap mehettünk vele kávézni és croissantos reggelizni. Csupa jó élvezet. :) Majd 8-án beindult az egyetem.

rajzoláshoz megfelelő fény kell!

10-től jött egy elég pörgős hét, tele programmal. Pénteken Virág-ék jöttek Varsóba kirándulni, velük találkoztam este, előtte egész nap projekt meeting-eztem és ismét kávézók zamatában töltöttem a napom. Na meg a könyvtár, de az már szinte otthonom. Este kebab+popcorn+sör és nyomás Gabihoz, mert ott aludtunk Annával, és este filmet néztünk. (mondom csupa élvezet) Gabinak egy nagyon kellemes kis lakása van, amit már mindannyian elakarunk tőle venni, annyira irigyelni való lakás. Ott aludtam a földön, de egyik legkényelmesebb éjjelem volt a sok ágyváltás után. Ja igen, Anna eközben Grzsesekéknél szállt meg átmenetileg amíg nem talált lakást, szóval egy darabig oda jártam, míg ők hazamentek húsvétra. (tudom követhetetlen, nem is lehet mindent elmesélni)

12-én Aerospace túrára mentünk, azaz Xiao által kitalált, osztályprogramot szerveztünk, mégpedig Kampinowski nemzeti parkba túráztunk 20km-t. Én lettem a túravezető mivel már 4x voltam ott, és Gabitől is kölcsönkaptam a térképét. 7-en sikerült összejönnünk, szóval örült mindenki, hogy végre természetben járhat. Társaság elég vegyes nemzetiségű, (képen balról) Çağdaş-török, Dima-ukrán, magyar (az én lennék), Xiao - kínai, Bruno és Lucia - spanyol és Kasia - lengyel.  Túrát 15órára be is fejeztük, és mentem Annát költöztetni. Tudjátok, 1-ről le, taxiab be, majd 6.ra fel! Na jó itt már végre van lift. :D

Az ezt követő hetem festéssel telt (13-tól 17-ig). Erről persze részletesen a következő blogban írok. Sok-sok dologról nem írtam, de nem tartom már aktuálisnak pl. február, márciusi események. Szóval sokaktól is elnézést, akik nem tudtak bekerülni a blogba, folyt. köv.

A lakás

Hol is kezdjem… 1zł = 78HUF, ez még hasznos lehet a váltásoknál. :P

Évi minimum szobahőmérséklet

Szeptemberben beköltöztünk öten a lakásba, amit havi 3500zł-ért béreltünk. Erre jön majd még a villanyszámla és az internet. A lakásról egy korábbi blogban írtam, hogy mennyire szép és tágas, nagyon jó helyen van és imádjuk. Legalább is ezt gondoltuk, míg a kinti hőmérséklet 15 fok felett volt.

Amint október végén beköszöntött a hideg, kezdtünk ráérezni egy nagyon nagy hátrányára a lakásnak. Mégpedig, hogy ez egy tetőtéri hozzáépített lakás ahol nem megfelelő a szigetelés. Olyannyira, hogy mikor novemberben már 0°C volt kint, bent 16°C volt. Persze ez nem probléma, ott a fűtés ami minden szobában egy elektromos hősugárzó (központi fűtés nincs).  Ezek darabja 2000W-ot fogyaszt, tehát elég jó villanyszámlát lehet velük csinálni. Ezt tudtuk is, ezért igyekeztünk spórolni a fűtéssel, ahogy csak lehet. Lejjebb kapcsolni, óránként ki/be kapcsolni, de amint lekapcsolta az ember, 5 perecel később ismét 16°C fogadott a szobába. A helyzet november végétől rosszabbodott, kint -7°C, bent 14°C. Ilyenkor már nem tud az ember otthon megmaradni 2 pulcsiba és 2 zokniba sem, mert úgyis fázik, kesztyűbe meg nem tudok tanulni/rajzolni. Tehát fűtünk vagy igyekszünk nem otthon lenni és kíváncsian várni vajon mennyibe fog kerülni a villany.

Ez elég durva így és már novemberben jeleztük is a tulaj felé, hogy a „szigetelés” nagyon

falak mögött

nincs. Több helyen a falak mögött egy ajtón belehetett látni a tető alá, 1cm hungarocell vagy annyi sem. Néhol fólia vagy 5cm üveggyapot. Fürdőszobába 1cm hungarocellen kívül csak a csempe szigetelt. Mindenhol gipszkarton falak, egyszóval semmi biztató. Jött is a tulaj (egy fasz) akitől kivettük a lakást, hogy átbeszéljük ezt vele és megmutassuk neki, milyen hideg van. „Igen… tudom, de nem jól fűtünk, megmutatom hogy kell, itt a hősugárzó, ha állandóan minimumon megy akkor jó lesz és nem kell annyit fizetnünk se! Ja és poros az alja, biztos azért nem jön a meleg belőle” Remek felfedezés barátom, de maximumon fűtünk és nem megy feljebb 16°C-nál a hőmérséklet. (és a leghidegebb még csak -10°C volt kint, mi lesz ha…) „Én itt laktam 2 éve és így fűtöttünk, mikor varsóban -40°C volt! „haha…és akkor hány fok volt a lakásban elárulná?” „20!” Na persze… :D A faszi teljesen idegbetegül ordibált, hogy mi hülyék vagyunk és higgyem el neki, hogy van 15cm szigetelés (a tető nincs annyi). Szóval csak fűtsünk minimumon és a villanyszámla tuti nem lesz több mint 1000zł. Azért még felajánlottam neki 2 megoldást, lemértem hogy 150m2-re kéne a tetőt kőzetgyapottal telefújni, ez egy viszonylag olcsó de egyszerű utólagos szigetelési megoldás. Mindössze 30zł négyzetmétere, szóval kevesebb mint egyhavi lakbérünkből meglenne neki és nem lenne többet gond a fűtéssel.”jó küldjed el emailbe megnézem”…

Jön is a december, villany számlán 1400zł. Na hívjuk a faszt, hogy ez most mi és mégis hogyan fizessük ki? Nem is érti miért ennyi, neki a korábbi lakóknál sosem volt 1000zł és ez lehetetlen, de már hívja is az elektromos műveket, hogy nézessék meg az órát, mert biztos az számol többet! (igen itt megint majdnem a képébe röhögtem, mint mikor a -40°C volt varsóban sztorival jött…) De már a szigetelést is megcsináltatja csak ez időbe telik mire felmérik meg talált már 3 céget, szóval legyünk türelemmel. Én teljesen türelmes voltam, minden este ki a zuhanyzóból a langyos víz alól, 10°C-ban gyorsan megtörölköztem azon gondolkozva, hogy mikor kapok tüdőgyulladást. így telt a december, január… Január elején jött 3 különböző cégtől 3 különböző ember felmérni a tetőt, hogy hova kell szigetelni. Ekkor a tulaj szépen mondta nekik lengyelül, hogy a mi szobánkba végig, a fürdőbe, a konyhába magyarán a fél lakásba kell, mert ott nincs szigetelve. (vettük észre)

Rövidre fogva a dolgot, igyekeztük letárgyalni faszinkkal, hogy amíg ez így megy tovább mi nem vagyunk hajlandóak 1000zł-nál többet fizetni villanyra. Elértük hogy 30%-kal kevesebbet fizessünk, bár ez sem ment könnyen. Annyira hülyének akartak nézni, hogy a kiküldött 1490zł-s számláról (ő elvileg levonta a 30%-ot) utánaszámolva csak 13%-ok volt le. (Mivel ez egy ingatlan cég, ők kapják a számlákat, amit lemásolva csatolnak hozzá a saját számlájukhoz, hogy nekik egy bankszámlára utaljunk ... igen én már szeptemberben furcsálltam ezt, de akkor engem hitt mindenki paranoiásnak, hogy áá biztos nem csinálnak olyat...) Hosszas egyeztetések után kiderült, hogy ennél többet nem tud elengedni mert ez az egész dolog az ingatlan irodán megy keresztül és ott adózik a befizetett összeget után és ha meg is változtatja az APEH felé a szerződést akkor is csak a jövő hónapban lenne olcsóbb de ő mindent megpróbál… (persze!) A helyzet nem változott, továbbra is hideg, de nem fizettünk semmit. Vártuk, hogy küldjön olcsóbb számlát. Február elején kitalálta, hogy azért nincs szigetelés még, mert február 7-én lesz a lakógyűlés és a házban mindenkinek bele kell egyeznie hogy ezt a közösből tudja a ház fizetni mert 4-5ezer zł lenne a szigetelés. :D Ha eddig nem költöztünk el akkor most már nem is akarunk, és annyira enyhe telünk volt, hogy csak -11°C volt januárban másfél héten keresztül. Szinte mindig máskor bent 14-16°C volt hála az égnek, tehát fáztunk de nem annyira. Megszoktuk és vártuk a tavaszt.

Jött a február, váratlanul a faszkalap tulaj nem jelentkezett, nem jött, majd közölte telefonba, hogy neki fáj a nyaka és rehabilitációs kezelésekre kell járnia nem tudja mikor tud jönni…végül egyik nap az anyja csöngetett. Egy ősz hajú alacsony néni jött boldogan mesélni, hogy innentől kezdve ő lesz a főbérlőnk, mert a fia nem dolgozik tovább az ingatlanirodába. (szerintünk összevesztek valamin és kirúgták a fiukat) 

(Az ingatlanirodához tartozik az egész háztömb, amibe van 8 lakás. Egyikben lakik az anyuka+apuka övéké a cég, ahol a fasz fiuktól vettük ki a lakást. A faszi pedig a földszinten lévő irodába szokott pénzt mosni   ő...lenni, mert ott az ingatlanirodájuk.)

Kaptuk továbbra is a januári, februári villanyszámlát, de lévén azok is 1500zł körül voltak, kedvezmény nélkül (amiről nyilván megfeledkeztek a nagy tulajváltásban) nem fizettük be egyiket sem. Az új tulajék, az apuka volt olyan eszes és feladta például postán az egyik lakótársam, Grzesek otthoni címére a számlákat, ahelyett, hogy bedobta volna a postaládánkba, mert végül is itt lakunk nemde-bár?

 

Március 23. az a bizonyos nap, mikor újra beállított az ősz hajú alacsony asszony BANYA! Arra lettem figyelmes, hogy valaki ordibál a Grzesekkel. Ki is mentem a konyhába mi ez a lárma. A banya teljesen torkaszakadtából, fenyegetőzve ordibált vele, kezében két kézzel írott papírral, hogy „te ezt azonnal aláírod most vagy azonnal költözzünk ki…” „és mi 3 hónapja nem fizettünk lakbért”… (ez persze nem igaz) Ott álltam és szótlanul hallgattam mert ugye lengyelül ordibált. Kijött Ala és Asia a szobából, mondtam neki szóljanak már és védjék meg Grzeseket mert ez mindjárt letépi a fejét. Ment még az ordibálás, mert a nő máshogy nem tudott beszélni, sem végighagyni amit mi akartunk mondani. Csak írjuk alá a kézzel írott papírját arról, hogy mostantól havi 1040zł-val többet kell fizetnünk (víz, csatorna, kuka, közös-költségre), mert hogy mi amióta itt lakunk semmi ilyet nem fizettünk. Persze, mert egy 3500zł-s lakásnál ez evidens hogy benne van az árban. De ő most kapta megy az egész házra az éves vízszámlát és nem tudja kifizetni és ezért mi fizessünk azonnal, mert ha nem miért vettünk ki ilyen drágán egy lakás!? (ez az összeg pedig úgy jött ki neki, hogy elosztotta a teljes összeget a házban élő emberek számával, ok és hol a számla róla?) És ő annyira kedves, hogy az eddigi itt lakásunk idejére csak 1500zł-t kér pluszba, nem pedig minden hónapra visszamenőleg, szóval írjuk azonnal alá hogy kifizetünk neki HOLNAPig 1500zł-t és havonta az 1044-et. hahaha :D (ígérem lesz ez még jobb is, szóval olvassatok tovább) 

Továbbá követelt rajtunk 3 havi lakbért, amiről állította hogy nem fizettük, rendben akkor holnapra kikészítjük azokról a befizetési bizonylatot és megnézzük kinek van igaza. Végül hosszas ordibálás után tisztáztunk vele mindent, és a végén már viccelődött velünk és annyit mondott, hogy jah, bocsi, ő most akkor megy is. :O Mi persze ezek után ami ebben a lakásban volt/van, mondtuk hogy ez volt a vége. Költözünk mert nekünk elég ebből a családból és lakásból. (hozzáteszem az internet számlánk október óta nem jött, de most kaptunk egyet februárra, hogy azt eddig ki fizette és hogy mikor akarták volna hasonló módon behajtani rajtunk rejtély) Szóval már korábban is  költözni akartunk csak mindig valamiért még maradtunk, de most akkor végleg megyünk!

Másnap a banyának közöltük, hogy mi akkor költöznénk március 31-én. Erre mondta telefonban, hogy jó, remek, örül is hogy elköltözünk. Grzesek válaszolt, hogy mi is nagyon örülünk, hogy végre elmegyünk innen. :) Megint másnap bemutattuk neki a fizetési bizonylatokat, és mondtuk, hogy ugyebár adtunk 3500zł kauciót, akkor azt szeretnénk 31-én majd visszakapni mikor átadjuk a kulcsokat. Ekkor teljesen ki volt akadva, hogy mi nem mehetünk mert júliusig szól a szerződésünk, és ő szeretné ha maradnánk! WTF? :D Jött pár nap múlva, újabb kézzel írott papírjával, amin összesítette, hogy mi mikkel tartozunk nekik. Szokásos Hitleres stílusban, hogy azonnal írjuk alá…alá is írtuk, hogy ezen a napon átvettük a papírt, választ később adunk. (szerintem attól lenyugodott hogy írtunk rá valamit és elment) Átszámoltuk, hogy nem fizettük be a januári, februári villanyt, 2 havi internetet  (a többiről nem akartunk kérdezősködni) és arra a döntésre jutottunk, hogy ez úgy 3000zł-t tesz ki, tehát nem kapunk kauciót, viszont leírjuk neki, hogy ezt a kauciónk fedezi. Grzesek begépelve hivatalos törvénycikkekkel beillesztve leírta, hogy ilyet nem követelhet rajtuk, mert evvel ő szegi meg a szerződésünket, és a szerződésünkbe is benne van, hogy bármiféle módosítás akkor lehetséges ha mindkét fél beleegyezésével rögzítve van a szerződésben. Szóval még fel sem jelenthet minket utólag, vagy ha meg is teszi, esélye sincs. Átadtuk neki ezt a papírt, majd vasárnap közöltük, hogy akkor kedden hányra tud jönni átadni a lakás? „Ő ebbe nem egyezik bele, és amit leírtunk neki az marhaság! Neki hétfőn beszélnie kell az ügyvédjével mert ő nem egyezik bele abba, hogy mi elköltözhetünk!!! „ (Egy jó tanács...ha veletek is ilyen történik és több mint egy zár van az ajtón, akkor a többit szereljétek le, nehogy a tulaj bezárja a cuccotokat vagy hasonló. Velünk nem történt ilyesmi, de felvoltunk rá készülve.)

 

Mindeközben vészesen kereste mindegyikünk a lakást, hogy keddig eltudjunk költözni. (erről majd a következő blogban) Hétfőn Grzesek beszélt a tulaj lányával! (LÁNYA??? miért van ennek lánya is?! - kérdeztem) „Persze, mert mikor beszéltem velük, a banya ott állt zokogva, mert megmondta neki az ügyvédje, hogy hülye…vagy valahogy így.” Tehát innentől a lányának fogjuk átadni a kulcsokat kedden. Ez tegnap meg is történt, és gond nélkül elhagytuk szeretett lakásunkat. Persze a márciusi villanyszámla majd még most fog nekik érkezni, abból is a felét elvileg még fedezi a kauciónk, a másik felét meg kárpótlásul rájuk hagyjuk.

Nos, ennyi történt csupán fél év alatt. Sokat lehet ezekből tanulni, mindig mindennek nyoma legyen. Mindent aláírással rögzíteni, vagy ahogy én tettem, levideózni ahogy a banya ordibált velünk. Ami a legjobban fáj mindenkinek, hogy átvészeltük a telet, végig fagytunk, ki fizettük a gatyánkat arra, hogy fázzunk, a legenyhébb telünk volt hála az égnek és most, pont most amikor jön a tavasz és ott a szép park, most kellett ott hagynunk a lakást ami ezeket leszámítva egy álomlakás. És ami a főbérlőknek nyilván fájhat, vagy inkább leeshetett volna, hogy ekkora baromsággal elérték azt, hogy nincs lakójuk 1-2- hónapig, de legalább augusztusig, mert ki a franc fogja kivenni ilyenkor a lakást? És ki a franc fogja kivenni 4500zł-ért? (a télről ne is beszéljünk) Holott, ha egyszerűen elengedi a havi 1000-et mert az lejön neki a lakbérből, még mindig marad neki havi 2500zł tisztán, úgy hogy semmi költsége nincs a lakásra. Legrosszabb esetben is egy hűtőt kéne 1 év múlva cserélniük ami 1000zł lenne, bár amilyen hideg volt a konyha, még hűtő se kell. Akkor hova megy ennyi pénz? Mert a többi lakás is az ő cégükön van kiadva... és ki tudja hány lakás tartozik még hozzájuk?...

Ez van, megyünk tovább, következő blogomban leírom, hogy hova kerültünk és mi történik most. Üdv. addig is

Március 15.-ei

Idén a március 14.-ét hagyományokhoz híven, megemlékezéssel töltöttem, Varsóban. Kokárda fel, buszra fel, szokásos fura tekintetek, hogy „ez most Legia szurkoló vagy olasz?”

Alicja lakótáram akit mint tudjátok magyar szakos a varsói egyetemen, ismét kitette lelkét hogy segítsen a tanárjának megszervezni a műsort. Reggel a konyhába találkoztunk, de már robogott is be a nagykövetségre. Röviddel utána és is mentem, és Gabival ketten odaértünk a 11-órai ünnepségre.

Sok magyar között a követség dísztermében megkezdődött a műsor. A himnusz után Nagykövet úr és Kónya Katinka konzul beszédével indult, majd a magyar óvodás csoport szavalt verseket. Utánuk az idei első évesek a magyar szakról következtek. Ala már vigyorgott is és kezdték az éneklést, fuvolával kísérve. Persze kaptunk mi is szöveget és a szokásos nótákat énekeltük. Aláék elkezdtek egyenként verseket mondani, a 4 hónapos magyar tudásukkal egész szép kiejtéssel.

Jött egy kis evés/ivás, pogácsával és pörkölttel vártak mindenkit. Végre találkoztam Kónya Katinkával és átadtam volt iskolám igazgatójának üdvözletét, mivel ők jó barátok. Leginkább családosok voltak, sokan kis gyerekekkel, de idősek is egyaránt. Mi a 20-30 éves korosztályban valahogy mindig a kisebbségben vagyunk. Sebaj, Alicja bemutatta a csoporttársait akiket jól leteszteltünk magyar tudásukat illetőleg, majd ők is a mi lengyel-tudásunkat. Még fotózkodjunk a zászlónál, meg egyébként is annyira szép épülete van a nagykövetségnek, mint egy kastély.

A kömény kemény-mag maradt és indultunk is a Łazenki parkba megkoszorúzni Bem szobrát. Jött az apraja nagyja, majd útközben pár katonával beszélgettünk, akik most jöttek Erasmus-ra és mesélték a rendfokozatokat és a tanulmányokat a Közszolgálati egyetemről. Mikor elértük a szobrot már volt is ott két nagy koszorú, szóval a park igazgatói intézkedtek idő előtt. Odaértünk meghallgattunk még két beszédet, elénekeltük a Kossuth Lajos azt üzentét kétszer, majd egy utolsó csoportkép és elváltunk.

Végül is fura ez a hazafiság. Otthon annyira erőltetettnek érzem mindig ezeket az ünnepségeket. Minden a politikáról szól és különben is csak „kirakat” az egész. Itt, vagy ha külföldön van az ember, másként érez. Átértékeli, mi az, hogy Magyarnak lenni és valahogy büszke rá. Nem kell ide semmi sznobság, csak egyszerű érzés, hogy valahova mégis tartozunk. A lengyeleknél pedig kivételesen a legjobb magyarnak lenni. Ez az az egyik olyan ország, ahol bárhol, bárki megtudja, hogy magyarok vagyunk egyből máshogy kezelnek és azonnal befogadnak. És még koszorúzni is tudunk, mert van hol és mit. :) Szóval jó itt lenni és jó magyarnak lenni.

(A következő blogban igyekszem pótolni a februári lemaradásomat és egy két heti túránkról is írni. Remélem hamarosan elkészül. Addig itt van pár kacsa! Üdv. én)

Életem az egyetem

Itt a március, pótoljuk az elmaradásokat. Mi történt eddig… (most miközben szerkesztem a blogot azon filózom, ahogy ehhez a bloghoz milyen képeket csatoljak :D)

Januári évkezdés elég sorozatosan alakult, ugyanis január 1 és 5 között, minden nap legalább egyszer voltam a Keleti-be. 1-én Anna ment, 2-án Mateusz és Xiao jöttek hozzám (itteni csoporttársaim), 3-án vettünk vonatjegyet, 4-én reggel Xiao ment, este Mateusz, majd miután kivittem Mateuszt az állomásra, hazafele menet a vonattal párhuzamosan vezettem. Élessaroki hídnál pedig át is mentem alatta. Mondtam is Alíciának (aki ekkor nálam lakott és jött velem haza), hogy 24 óra múlva a felettünk lévő vonaton fogunk ülni. És úgy is lett, 5-én este én következtem és Alícia, jöttünk vissza itteni lakunkba.

Január 7-től elszabadult a pokol, ami a tanulmányaimat illeti. Amolyan félév végi mindenből írunk dogát minden nap és mindenből projekteket le kell adni, na meg közeleg a vizsgaidőszak. Január 12. Spacecraft Design project, Január 13. Aircraft Design 4.projekt valamint 2. doga. Janurár 14. Machine Design 3. doga, Mechanics of Flight 9,10 projekt. Január 15, 17, 18 könyvtár nyitástól zárásig. Ja…itt készültem épp a Januér 19-ei Chemistry of Combustion dogára, miközben a jövőhetemet vettem számon és szörnyülködtem el, mi vár rám, és hogy ennél rosszabb már nem jöhet. Tévedtem, ahogy Csabi unokatesóm megnyugtatott, mielőtt kijöttem ide, hogy „ha már minden kötél szakad és úgy érzem itt a vég, mindig gondoljak arra, hogy ennél még lesz rosszabb”. Na lett is…

Január 18 délután. Épp a könyvtár utáni 20 perces alvásomból keltem fel és mentem kávét főzni a konyhába. Elektromos tűzhely fel, kávéfőző…hm most nincs kedvem csavargatni meg lefőzni a kávét, meg különben is reggel ittam, jó lesz a lakótársam instant kávéjából ha veszek kicsit. Oké, vízforraló, kávé bele, gyorsan, hogy meg ne lássa, majd a szobába felkeverem hogy ne érezze az illatot, hogy ez az övé… ok. Sikerült. Kávé megvan, tanuljunk. Égéskémia, robbanáskioltás a témakör, konyhából sercegés, büdös. Hm Grzesek biztos tojást süt, de ennyit enni?... Megint sercegés, majd felordít Grzesek: „PETEEER!!!!!” Hú.. akkor rájött hogy vettem a kávéjából? De mit ordít akkor? Nem pakotlam ki a mosogató gépet? Nem is az én hetem a takarítás… hm nézzük, kinyitom az ajtót és egy méterig nem látni. Füst, égett műanyag szag, tűz. (Rövidre fogom, mert ebből így nem blog lesz, hanem könyv) Égve hagytam a tűzhelyet, amin kávét akartam főzni, és még fáradtságomba rosszat kapcsoltam fel, így a rajta lévő serbenyő olajjal szénné égett, fröcsögve felgyújtva mindent magakörül. A mosogatóba lévő műanyag vágódeszka pedig méteres lángon égett és terített be mindent füsttel, korommal, bűzzel. Kimenekültünk mindannyian és jöehett az este 10-ig tartó takarítás. Mi már kell még egy holnapi doga előtt.

Január 19. Chemistry of Comb. doga, Aircraft Engine Maint. doga, Január 20. AD 4.projekt javítás, Risk and Reliability in Aviation 2. doga. Január 21. Labor, amin két doga, Aircraft Engine Design doga, Január 23. Rotorcraft 3. doga, Orosz vizsga. (Ezeket csak magamnak írom, hogy szép emlékeim legyenek :D)

Balról: Brian (Kenya), Colin, Shang, Xiao (Kína), Mateusz (Poland)

Január 24. Bepótoltuk a kínaiakkal a vacsorát, amire decemberbe hívtak el, csak tanulásra hivatkozva nem mentem. Ha most is ezt tettem volna, akkor a mai napig várnának erre a vacsorára. Szóval ettünk minden féle finomat kívani módra főzve.

Január 26. javító doga Chemistry of Comb.-ból, ha már az előző nem lett meg a tűz miatt és egy Spacecraft Design doga ja és egy Aircraft Engine Maintenance javítódoga, hogy ne hármasom legyen.

(Na jó ebből elég…)

(Már csak 1 hét még bírd ki lécci!) :D

Január 27. AD 5.projekt, Január 28. AS labor report, Január 29. AD Projektet leadni délig…kizárt dolog, még nincs kész. Délután Aircraft Design 2. doga javító, hogy 5-öst kapjak, feltéve ha leadom a projektet holnapig…ááá (mellesleg ma volt Anna szülinapja, amit majd ünneplünk remélem)

Január 30. AD projekt délig leadni. 14óra, leadva, max pont :D Ezaz, márcsak Mechanics of Flight projekteket kell leadnom este és oroszból megírni a házit, hogy átengedjenek. Este 18óra. Akkor ennyi volt. SZEVASZTOK! elhagytam az egyetemet…nyomás haza, Annával végre sikerült ünnepelnünk, ennünk. :)

Január 31. végre 1 hónap ülés után falat is mászhatok és mozoghatok.

(Megjegyzem az elmúlt napokban semmi mást nem csináltam, csak elmentem 2-3x az Auchanba ételért)

Február 2. akkor elég is volt a 2 napos pihenőből, kezdjünk is tanulni, mert nekem 9-én Machine Design-ból vizsgám lesz. (de meglett az a január 14-ei doga, csak a november nem lett éppen meg) Február 2-8-ig naponta könyvtár teljes gőzzel.

Február 9. el is érkezett a várva várt vizsgaidőszak és a MD vizsga. 9-14-ig írtam. De meglett. :) A következő két napoban ismét felszabadultam és egyéb itteni dolgokat intéztem. Majd 11-én esti vonattal titokban hazalopóztam. Na erről a következő blogban ha mér velem maradsz! :)

Elismerésem annak, aki ezt a blogot végigolvasta és kitart velem. Köszönöm!

Az elmúlt 3 hónapban

Egy kis betekintésként leírom, hogy ilyenkor hogyan is látok hozzá egy blog írásához. Először jönnek a képek, „2014.december Warsaw”, „2014.november Warsaw”, stb. majd szépen átnézek úgy 3000 képet, amiből eszembe jut mikről nem meséltem. (Olyan rég írtam, hogy a hónapra sem emlékszem ahonnan folytatni kéne, úgyhogy meglesem a blogon) Majd jön a naptáram, amit fellapozva kikeresem a legérdekesebb dolgokat, és összevetem a naplómmal, hogy tökéletesen visszatudjam magam hangolni az akkori napra és írni róla. Végül jönnek megint a képek, amikből kikeresem az aktuálisakat, feltöltöm az adott bekezdéshez és kész is a blog. Na lássuk…

Október 3-án Paweł-al (SKAP-ból egy tag) elkezdtünk falat mászni.

Ez egy annyira remek sport, hogy azóta majdnem minden pénteken másztunk úgy 3-4 órát. Volt, hogy bouldering-eztünk, ami falmászásra edzés, csak kötél nélkül. Elvégeztünk egy 1 órás tanfolyamot a kötéltechnikákról és azóta heti 1-2x megyünk, ahogy időnk engedi. Vettem első héten mászócipőt, majd később magnéziát, ami ahhoz kell, hogy ne csússzon a kezem. Jövőre szeretnénk elvégezni egy tanfolyamot ami 4 napos, és a végén mászhatunk úgy, hogy lentről visszük a kötelet és akasztjuk be a falon. Mert ugye az "egyszerű" mászásnál csak lóg fentről a kötél…

Október 14. „SZAR NAP” ez volt felírva a naptáramba. Ez a nap azért volt érdekes, mert Annával, Gabival és Alíciával elakartunk menni a 30.Varsói Filmfesztiválon vetített egyetlen magyar filmre. A címe Parkoló, de ez nem is érdekes, mivel mindannyian rohantunk munkából vagy egyetemről, hogy elérjük a filmet, de a kezdés előtt közölték a pénztárban, hogy elfogyott az összes jegy. Persze nem gondoltuk, hogy egy magyar filmre eladják az összes jegyet, szóval ezt benéztük. Hazafele pedig mindenkinek olyan halott hangulata volt, úgyhogy utána asszem bosszúból lefeküdtem aludni.

Hétfőnként és csütörtökönként jártam a Varsói Egyetem-re Annával, Mathematics in Economics órákra, mivel úgy könnyebb Annának segítenem, ha tudom miről tanulnak. Jól is jött ki az óra, mert még pont hétfőre és csütörtökre betudtam építeni az órarendembe, úgyhogy elmondhatom, hogy két egyetemre jártam. Az óra persze sima (néha bajba voltam a szöveges gazdasági feladatokkal) Calculus volt, amit részben tanultam, részben pedig ott továbbtanították. A tanár rendkívül jó fej volt, csak állandóan engem akart a táblához kihívni, aminek nem tudom mennyire örültek a többiek.

Elérkezett Október vége, jöttek az első „test”-ek is, abból a kedvencem a Rotorcraft Aeromech. lett. Annyira jó órákat tart a tanár a helikopterekből, hogy minden egyes tervezésre tudjunk magyarázatot. Be is hozott egy modellhelikoptert, mikor a swashplate mechanizmust tanította. Vele egyébként december 12-én voltunk a Repülési Intézetben, helikoptereket és szélcsatornákat nézni. Páran észrevehettétek, hogy mi ez a nagy szeretetem a rotorok iránt, nos innen jött. Azóta sok képet vagy kommentet raktam facebookra, ha éppen tanultam valamit a tárgyra és megtetszett. (szamai dolgokról pedig a másik blogomon olvashattok)

És ha már szakmai dolgok…Aircaft Design órán házi projekteket kapunk. Nekem egy Business Jet-et kell 15 főre, 5000km-hatótávolságra terveznem. Nemrég fejeztem be a harmadik projektemet hosszas rajzolások után, de még mindig nem mondhatom, hogy teljesen kész lenne. Persze jön tovább a 4., 5. projekt de a nagy munka az A2-es méretű, 3 nézetű rajzzal volt. Ezt a tárgyat egyébként imádom, és nagyon szeretek elbíbelődni a részletekben, mert minek tervezzek olyat, amiben minden csak „úgy jó lesz”…viszont ez rengeteg időmbe telik ami a saját káromra megy sajnos. (szóval legközelebb nem fogom a teljes üléselrendezés megtervezésével kezdeni és akkor megspórolok 2 napot)

Lassan, de működtem még SKAP-ban is. Itt hosszas emailezéseken keresztül kértem segítséget volt kollégámtól, és igyekeztem továbbítani a javaslatokat a csapat angolul nem tudó tagjának, bár már szerintem megértjük egymást a kompozitok sablonjának megmunkálásával kapcsolatban. Volt is egy-két összejövetel a csapattal, majd egy nyílt-nap keretében nekem kellett a stand-nál állva mesélnem az újoncoknak, hogy hozzánk csatlakozzanak. Szóval lett azóta sok újonc, viszont kevesebb időm, így mondhatni nem sokat tudtam a leendő autókkal foglalkozni.

Idő közben angol tanításra is beadtam a jelentkezésemet, amiből végül az lett, hogy medical-English oktatóvideók forgatásán lettem színész, és ápolót kellett játszanom 2 kisfilmben. Mindezt egy Varsótól kocsival 2 órára lévő magánklinikán. Aztán persze adószámot is kellett csináltatnom, ami meglepő módon, zökkenőmentesen 1 nap alatt kész is lett.

...Ó az orosz, arról is kell meséljek, tanulgatom heti 2 órában, péntekenként, ami elég hülye időbe van, mert délbe végzek és 14-16-ig van, de arra a két órára beszoktam ülni C2-es angolra Mark-hoz, akihez tavaly is jártam. Az oroszt egy Ludmilla nevű lengyel idős nő tartja, aki már első órán közölte, hogy ő nem tud angolul. Végül is az alapoktól kezdve nem nehéz, sőt, mondjam azt jól jött az a 4 évi orosz még a Kossuth-ban, és most szinte ismétlés az egész. Múlt órán meg is jegyezte a tanár miközben lengyelül diktált mondatokat és azokat kellett oroszra fordítani, hogy jobban tudok oroszul, mint lengyelül. Ami csak azért ciki, mert lassan 3. éve élek kint, bár a lengyelt nem tanulom, úgyhogy ez mentségemre szolgáljon.

Végignézve a november, végig falmászással, dogákkal és ilyen olyan órák módosításával telt.

Aircraft Engine Maintenance órám késve, de végre elkezdődött, amit egy csávó tart, aki a GE-nek dolgozik és csak GE-hajtóművekről beszél. Annyira szakmabeli, hogy mindent természetesen az angol rövidítésekkel nevez ami nagyon jó házi feladat, hogy utána google-ezzem ki, mi micsoda. De végre egy hasznos előadás, amin nem kapjuk meg a slide-okat, mert minden céges titok.

November 14-én, a szülinapomon keltem 4-kor, és indultam is az állomásra, mert mentünk Annával Poznan-ba a sörfesztiválra vinni 2Bratanki-s dolgokat. (Ez Annáék importált sörének a neve, de erről egy másik weboldalon többet olvashattok.) Sétáltunk, sütiztünk és már délben mentünk is vissza Varsóba vonattal. Délután végre megjött a várva várt „csapat”. 17:35-kor szálltak  le…kik? Linda, Tünde, Álmos, Máté, Robi és Ivett, akik a szokásos éves novemberi látogatásukat tették. A hétvége velük zajlott, várost néztünk és minden mást. Sajnos megint csak 2,5 napra maradtak, de remek szülinap volt.

November 24. leesett az első hó éjjel, és már rohantunk is le a lányokkal hógolyózni éjjel 1-kor. Persze reggelre minden elolvadt. 

Másnap pörgős napom volt, Auchan, hajvágás, biztosítás kötés, táskát venni, pénz váltani és fizetni…mi következik ebből?

Irány Belfast! November 28-án két csoporttársammal, Agata-val és Mateusz-al mentünk Modlinba, ahonnan Ryanairrel elrepültünk Dublinba. Ott találkoztunk Adam-al, mivel ő kint tanul Belfast-ban fél évig, és gondoltuk meglátogatjuk. Jött Németországból Margó-is, aki előző félévben volt nálunk Erasmuson. A reptéren összeállt a csapat és már indultunk is a bérelt autóval Észak-

Mateusz, Adam, Margo, Agata

Írországba. Persze a bal oldali vezetés nem volt mindig zökkenőmentes, de épségben odaértünk a koli-ba. Angol reggeli, majd irány a város, Titanic múzeum, ahol bejártuk az öbölt és a hajó építésének helyszínét. Szivattyúház, medence, zsilipkapu és óriási kikötő. Minden remek volt, de sietni kellett tovább, mert még várt minket az Óceán. Felautóztunk északra, megnézni az óriássziklákat, de csak sötétedés után értünk oda. Tettünk egy sétát a sötét parton, majd visszamentünk Belfastba karácsonyi vásárra. Vasárnap reggel 7-re már ismét Dublinba voltunk, és 13órára le is szálltunk Varsóban, ahol a jól megszokott angol 12°C idő után a -7°C fogadott.

Péter a Titanic előtt

Aki még mindig itt van és olvas tovább, annak leírom még a decembert is. :D

Könyvtár-könyvtár-… majd egy Computer Science vizsga, ami végre sikerült. Kikértem az EU-kártyámat is, hogy Mo.-on is biztosítva legyek, és már alig vártuk a 19-ét pénteket, hogy végre húzzunk haza! Eléggé kivoltam már a végére, főleg tanulásilag, de amúgy is be voltam már sózva, hogy végre jöhetek haza. Csütörtökön még egy gyors fogorvos, majd jött az örökké tartó „még 1 nap…” érzés. Pénteken még az utolsó órák, persze minden szép lassan. 10-12-ig Rotorcraft, majd 2 óra várakozás, addig orosz-házi. 14-16-ig orosz, majd 1 óra várakozás Mechanic of Flight konzultációra. 17óra, tanár sehol. 17:30 még mindig sehol, de addigra már túl sokan vártunk és valahogy ottmaradtam, majd 17:45-re megjött a tanár (+45perc késés). Egy gyors konzultálás a projektről, majd nyomás haza. Nem jön a busz!? (Ilyen fél évente 1x szokott előfordulni, az is most) Nembaj, még rengeteg az idő. Felkaptam a bőröndöt és irány a Centrum, Vapinao étterem, ahol Anna, Gabi és Alíciával megettük „utolsó vacsoránkat”. 21:00 nyomás a Carrefour-ba, még egy utolsó kör vodka és csokibegyűjtő útra. 

21:26 indulunk!!! :D Úton hazafelé néztük a Karib tenger kalózait. A laptopom lemerült, persze mert nem volt idő a konzultálás után tölteni, akkor folytassuk Annáén. Az is. Ó de itt van Zoli, aki most jött épp át megnézi mi újság velünk. Menjünk át hozzá a hálókocsisba mert van vele egy lengyel csaj aki tud magyarul…jó vigyük a cseresznyésvodkát, mert ki tudja mikor ittam már alkoholt utoljára…(november 29-én Belfatban eredeti Guiness sört :D). Így telt a hazaút, míg a kalauz nem lőtte a pizsamát és küldött vissza minket az ülőkocsinkba. Feltöltődtek addig a laptopok, mi pedig folytattuk a filmet, és utunkat hazafelé majd jól elaludtunk, mint a kedves olvasó, aki még mindig itt van.

Röviden ennyi, remélem legközelebb február 15-én tudok írni, addig is köszönöm mindenkitől az idei követést és megértést, amiért mindig ennyire kevés időm jut mindenkire. Majd egyszer mindenre jut idő, mit ahogy erre a blogra is. :) Pá!

(Ami a blogból kimaradt: Október 21-22. Szabó L. Dávid volt nálam, volt még Anna anyja+bátyja+kutyája is nálunk; voltunk Xiao-val drónozni a parkban; katonai temetőbe halottak napján és házilag ettünk lángost, szilvás-gombócot mert az szeretem, lencsefőzeléket ünnepi körök között)

5. semester

"Becsengettek". Elkezdődött az egyetem. (az előző blogot is így kezdtem, de most már tényleg!)

3. éves tanulóként minden könnyebb már. Gondolok itt a kezdeti nehézségekre, mint megtalálni a termet, felkészülni az első órákra, hány füzetet vigyek és milyet? A tegnapi nap, akárcsak bármelyik első hét az egyetemen, a szokásos kavarodások és elmaradt órák ideje. Ez minden évben így volt/van, de ettől még nincs akkora káosz. Laminálás...

Tehát úgy adódott, hogy beléptem egy Studenckie Koła Naukowe-be. (otthon úgy nevezik: Tudományos Diák Kör) A teljes neve a körnek: Studenckiego Koła Aerodynamiki Pojazdów działającego na Wydziale Mechanicznym Energetyki i Lotnictwa Politechniki Warszawskiej. Na most vesztettem el az olvasók 85%-át. Magyarul Járműaerodinamikai körre fordítanám. Létezik egy Shell-Energy maraton nevű nemzetközi verseny amire diákok készítenek autókat, minél könnyebb és minél energiatakarékosabbat. Szóval ez a kör évek óta 1-2-3 autóval indult, most készül egy új, abban fogok segédkezni. Illetve már múlthéten mentem is és első laminálásomon részt is vettem. Van egy pozitív darab, amit legyárt egy külső cég, azt kell bevonni egy negatív anyaggal, jelen esetben laminálással, amiből lesz a forma, amibe aztán lehet a szénszálas kompozitot gyártani és ha megvan a két fél, összeragasztani, így lesz egy autó. Ezen a linken képeket is találsz: http://skappw.pl/index.php/pl/projekty/kropelka

Egyébként a kompozit-technikát a nyáron egy kedves kollégától tanultam meg az Aeroplex-nél gyakorlatom ideje alatt, de ott sajnos nem tudtam gyakorolni a gyártást mert minden készlet megvan számolva és csak szeptemberbe lett volna munka. Szóval most jól jönnek az ismeretek. A héten kapom meg első projektemet, hogy tervezzem meg az új autó első keréktartóit. Szóval érdekes év vár rám.

Az óráim idén pedig a következők:

• Aeronautical systems 2. (Repülési rendszerek 2.)
• Aircraft Design 1. (Repülőgép tervezés 1.)
• Aircraft Engine Design 1. (Repülőgép hajtómű tervezés 1.)
• Aircraft Engine Maintenance (Repülőgép hajtómű karbantartás)
• Mechanics of Flight 2. (Repülésmechanika 2.)
• Chemistry of Combustion (Égés kémia? tüzelőanyagok+hajtómű)
• Machine Design 3. (Gépelemek 3.)
• Selected Applications of CAD/CAM/CAE systems (Számítógépes modellezés, tervezés)
• Risk and Reliability in Aviation (Kockázat és megbízhatóság a repülésben)
• Rotorcraft Aerodynamics (Helikopter Aerodinamika)
• Spacecraft Design (Űrhajó tervezés) +Orosz nyelv ha minden igaz, de ez pénteken kiderül

Szóval elég célirányos ismét és elég izgalmas. Tegnap kivettem egy könyvet a Helikopterek Aerodinamikájáról, ugyanis semmit nem tudok a helikopterekről, csak amit a Légimentésről olvastam... Egyébként ahogy írtam első hét, tegnap már 3 helyen módosult az órarendem, és 3 órám maradt el eddig, mondván majd jövőhéten kezdődik. De érdekes és ismét kemény év lesz. Mindenkinek hasonló izgalmakat és jó évet, ja meg ZH-kat, mert otthon már azt írják egyesek. Következő blogban jelentkezem.

Szeptember végén

ablakszigetelés

Elkezdődött az egyetem. Rövid áttekintés mi is történt szeptember hátralévő részében és, hogy mi jön most.

Továbbra is pihenéssel és „nyaralással” lehetne jellemezni a szeptemberemet. Volt közben azért ablakszigetelés is, mivel beköszöntött a hideg és kiderült a  nagy szoba hátránya, hogy rettentő hideg. Fűtés nélkül 16 fok van bent és még nincs is tél. De előkerültek a 2000W-os villanyradiátorok amik egész hamar bemelegítik az ember ha „rajta fekszik”, csak majd a villanyszámlán meglátjuk mennyire jó ez így. Ebben a lakásban és sok más varsói épületre igaz, hogy délután 13-15 valamint 22-06 óráig 70%-al olcsóbb az áram ezért igyekszünk ebben az időintervallumban mosni, mosogatni, fűteni, fürdeni, stb.

Mivel minden lakótárs beköltözött, Grzsesek szervezésével megtartottuk első „családi”

meeting-ünket. A rajztáblára felvázolta a szempontokat és átbeszéltük a lakásban lévő teendőket, szabályokat, mi-egyéb. ’Cleaning Manager’ néven minden héten valaki feladatkörébe tartozik a közös részek takarítása, rendben tartása. Korábban írtam a lakótársakról, de akkor most képen is valamennyire láthatóak. Balra Joanna (Asia) aki Automatizálást és vezérlést fog tanulni a Politechnikán, mellette Grzesek, Anna korábbi SGH-s csoporttársa, jelenleg dolgozik és most kezdi a Master-tanulmányait. Jobbra Alícia (Ala) aki pedig a Varsói Egyetem magyar szakán fog tanulni. Anna pedig szintén a Varsói Egyetemen kezdi International Economics tanulmányait. A két lány (Asia, Ala) egyébként osztálytárs volt Szcecinben és Asia barátja, Paweł, Grzesek legjobb barátja. Szóval innen az ismeretség. Ők hárman pedig a Runescape nevű internetes játékról ismerik egymást, ami számomra azért érdekes mert az volt életem első és utolsó játéka amivel hosszabb ideig is játszottam. Úgy 10-12 éves lehettem, akkor szállott meg nagyon a játék és több akkori sulitársammal játszottam. Emlékszem volt egy kassai barátom is akitől kértem mindig, hogy tanítson szlovákul. Szóval ők ezt játsszák mai napig is… Egyébként mondhatni 6-an lakunk itt, mivel Paweł szinte mindig itt van. Szocializálódási programként tartottunk Harry Potter maratont így utolsó szabad hetünkön, minden este 1 részt megnéztünk a filmekből. Persze többen csatlakoztak és mindig legalább 4-en nézzük a filmet. Gabi is átjött néha és csatlakozott, sütöttek Annával csokis sütit, én pizzát, többiek popcorn-t… Ala egyébként már 2x sütött nekünk csak úgy, persze mi meg tanítjuk őt magyarra. Volt zenélős délutánunk is, mivel Asiának van egy nagy szintetizátora (húhú), ő azon, Ala pedig fuvolán játszott egyszerre. Úgyhogy tényleg már csak a mókusok hiányoztak a parkból.

Apropó mókusok…voltunk többször is a ház sarkában lévő, Varsó legszebb parkjában. Szokásos mókusinvázió, -simogatás, etetés,  pávázás stb. Találkoztunk itt már magyar nagymamával aki két kislánnyal sétált és magyarul beszéltek.

Találtam végre kidobott bútort a szomszéd lakásnál, úgyhogy lett végre szekrényünk. Másnap vettem rá famintás matricát ami elég drága, de így egy szekrény árából megvan. Igaz még nincs kész, mivel a nő 4 métert adott 4m2 helyett, szóval majd veszek még.

 Továbbá aki látta a laminálásról a képemet annak nyilván furdalja az oldalát, hogy mi az a „bálna” amit a képen látni. Nos, erről már is olvashatsz a következő blogban, ami az egyetemről fog szólni és az új tantárgyaimról.

A nyár folytatódik

Eltelt ismét két hét úgyhogy egy kis élménybeszámolót tartok az itt történtekről.

Miután beköltöztünk megrendeztük első lakásavató bulinkat amit itt "Parapetówka"-nak hívnak. Jött Annának és Grzeseknek munkatársai/barátai szóval voltunk elegen. Sütöttünk lángost és mellé fröccsöt csináltunk mert ezeket a lengyelek nem ismerik. Minden ízlett mindenkinek csak kicsit hosszúr sikeredett a party vége. 

Másnap Annával mentünk túrázni, bejártuk ismét a Kampinoski nemzeti parkot. Bár délután 5 kor kezdtük a túrát, elég menetelős tempóba sötétedésig sétáltunk. A túra a szokásos erdei gyönyörök között volt, fenyőerdő és minden szépen zöldellő növény. A túra vége kicsit izgalmas lett, mert az erdő széle és a metróállomás között egy nagy ipari park választott el. Itt vagy megkerüljük ami további 1 óra séta lett volna, vagy keresünk közötte egy utat ami átvisz egyenesen. Utóbbit választottuk, de út nem volt, így végül az ipari parkon keresztül gyalogoltunk ki. Mindez vasárnap este sötétben elég kísérteties. Nem csak azért mert 1 darab ember nem volt ott, hanem mert körülöttünk minden gyár és üzem üzemelt. Mindenhol zaj, füst, gőz, forróság. Végül a kohó mellett jöttünk el, ahol ez a kép készült. Itt épp egy markolóval olvadt sziklákat emelnek át egy billencsbe. Elértük végül a portát, ahogy persze zárt kapuk és két őr várt minket. Valahogy tudták hogy túrázunk meg már biztos nem az elsők vagyunk, csak az csípte a szemüket, hogy fotóztam bent. (Szóval a kohós képet csak képzeljétek ide)

Múlthéten jött minden nap egy srác az ajtónkat beszerelni és végül egy egész szép gipszkarton fallal befalazott ajtót csinált nekünk. Most már tényleg csak a bútorok és az asztalom hiányzik a szobából. Internetet is átköttettük, így egy gyorsabb internetünk van, fele annyiért. 

Voltam vizsgázni is, itthon pedig megy a tanulás, olvasás, mi-egyéb amire egész évben vártam, hogy

megcsináljam. Voltam biciklizni egyik délután, körbe a városon 3 órán át. Felfedeztem új utakat, na meg azt is, hogy 3 hónap alatt 10 új bicikliút épült és olyan helyekre tudtam eltekerni ahol még a térkép se jelzi a biciklibérlő pontokat, de vannak! Végül is 4zł-t azaz 300ft-ot költöttem a biciklire, mert a 21.percben vittem vissza először...Láttam utakat épülni, hidakat, metrót, villamost. Ebben a városban tényleg igaz, ha 1 évig nem vagy itt, eltévedsz olyan iramban változik és épül.

Szombatra nagy bográcsozást szerveztünk Gabiékkal és Sanyival.

Ők is ugye itt élő/dolgozó magyarok. Hívtuk a többi magyart, ők pedig a lengyel párjukat/barátjukat és mentünk Kabaty erdőbe. 5kg húsból sikerült egy nagyadag pörköltet főznünk 14 embernek, és mindenki csodálta a bográcsunkat, mert itt ez ugye nem megszokott módja a főzésnek. De ettől függetlenül tele volt emberrel a tisztás. Családok százai jöttek-mentek. Itt még nyár van szeptember végéig, szóval elég meleg is volt/van. Délután megjött a két új lakótársunk, Asia és Alicia. Ám csak Asia maradt itt, mert Alicia majd később költözik. Asia-val és Annával elmentünk tegnap a tőlünk 20 méterre lévő Łazenki parkba heverni és sétálni. Végül egy nagyobb városi séta is lett belőle. 

A parkban a szokásos mókusok tömkelege fogadott. 5 pávát számoltam, ami meglepett mert eddig 2-ről tudtam. Múltkor egy rókát láttunk szabadon mászkálni, de ez végül is normális egy főváros kellős közepén egy pávákkal és őzekkel teli parkban. :D Hallottunk magyar beszédet is, egy nagymama sétált két unokájával, akik úgy 8-9 évesek lehettek, lengyelek de folyékonyan beszéltek magyarul. Szóval ebben a parkban mindennel találkozni. Most van Kína hónapja? ezért a prakba tettek lampionokat és kínai épületeket/szobrokat. De láttunk már két tűzoltó autót meg egy daruskocsit, amivel a tűzoltók jönnek le focizni vagy kosarazni.

Este megnéztük a Water for Elephants című filmet, amiben egy cirkuszi elefántot próbálnak idomítani és kiderül, hogy csak lengyelül tud az elefánt. Ezen jót nevettünk, főleg Asia, aki szólt, hogy ez nem is lengyel akcentus.

Szóval itt nyár, otthon szakadó eső és őszi hideg. Most várom az ovisokat sétálni, hogy lefotózzam őket egy következő bloghoz. Lesz még szó a lengyel buszsofőrökről és további érdekességekről amikkel nap mint nap szembesülök. Jó hetet mindenkinek!

Őszi helyzetjelentés: