Válatozatos napok

Kedden délután szintén görkorizni mentem, ám a megszokott park most már 30 perc buszozásra van innen. Sebaj, elmentem és készítettem még egy videót, de ezúttal egy másik project részeként. Van Magyarországon egy kampány: „Sportolj 3x1 órát hetente” és ennek keretében lehet felölteni motivációs videókat. Nos, cselekedtem. (ha érdekel a videó, nézd meg itt, de NEM a BLOGRA készült!)

Estére úgy volt, hogy Marcinékkal megyünk bulizni, de miután csak annyit írt SMS-be, hogy „Maybe” úgy voltam vele, hogy sebaj, megírom az angol házit. Kopogás, Aboody kinyitja, hát ki más, mint Marcin és csapata. Akkor meglepetés! :D Igazából csak kíváncsiak voltak, hogy itthon vagyok-e azért kérdezték, hogy mit tervezek estére, úgyhogy átjöttek és megvolt az első kolis bulim is. Igaz csak Bartek és Adam jöttek Marcinnal, de egy Tokai borra megkínáltam Aboody-t is és még Szását is, aki rögtön utánuk nyitott be, hogy akkor mit főzünk vacsorára… Vacsora elmaradt, helyette mulattunk és pókereztünk éjfélig. (hadd ne részletezzem) 1-kor aztán rájukparancsolt a portás, hogy vagy most eltűnnek, vagy kifizetnek egy éjszakát, mert ugye hivatalosan csak 22-ig maradhatnának. (látta valaki a The hangover című filmet? :D) 

Szerdán elhoztam a szép lengyelre lefordított érettségimet (egész vagány így lengyelül) este pedig Kelly-vel, a francia sráccal találkoztam a Starbucks-ba. Még mielőtt valaki félreértené, nem randi volt és nem is lány. Fiú, Kelly névvel. Ez van, meg az, hogy prezentációt kell csinálunk péntekre angolból, így összeültünk, és témának az Airbus és Boeing összehasonlítást választottuk. Grafikonokat kell főleg elemezni, valamilyen technological téren, és mivel Kelly francia, hát legyenek repcsik. :) Este elmentem venni magamnak ágyneműt az Auchanba. Auchan az a „madarastesco” tudjátok, ami ilyen hatalmas. Na itt ugyanakkora területű, csak két emeletes, annyira nagy a választék mindenből. (boltokról majd egy későbbi post-ba olvashatsz) 

Ma csütörtök van, (You don’t say? :O) angol után elvittem a fordítást és az orvosi alkalmasságit a dziekanat-ra, ahol meg is kaptam az ÓRARENDEMet! Smile :D vagy nem is tudom…érdekes. Durva ez a 6 óra matek keddenként, de összességében nem rossz. Még a felét azt se tudom mi, úgyhogy majd  írok róla később. Hétfőn évnyitó 16:30-kor, szombaton pedig B2 Exam! Hazajövet végre másoltattam magamnak kulcsot, és rá is raktam a Celebi-s kulcstartómat. Kicsit úgy érzem magam, mint Gulyás Ildikó (Kossuth-ba egyik tanár), akinek ugyanaz van. De legalább valami hazai. :)

Új helyemen

Hétfő

7:50 kelés

Indulás. Költözünk Szásával DS Ustoronie-ba. (másik kollégium). Igor barátjával és Marcin mentorommal megindulunk hátrahagyva a jól megszokott Akademik kollégiumot.

Két bőrönddel, egy háti- és egy oldaltáskával, valamint 3 szatyorral felszállok a buszra. Csoda, hogy felfértünk a buszra, a reggeli csúcsban, annyira tömött volt az 523-as járat. Amikor már mindenkiről folyik a víz és összenyomorodva állunk, eszembe jut, mikor egyszer a 151-esen álltunk az első ajtónál Damjánnal, suliba menet. Akkor az egyik piroslámpánál kényelmesen nyújtózkodva szólt ki a sofőr; „minek kapaszkodni, aki ebben a tömegben elesik, az nagy művész!” Kösz, valahogy pont így éreztem ekkor. Volt annyi lélekerőm, hogy előkapom a kamerát és elkezdek a blogra forgatni, de a bőröndökba kapaszkodva dőltünk, akkorákat fékezett a busz. Ekkor jött a csúcs, felszáll egy nő BICIKLIVEL. :O? ’Ja, hogy ezt itt szabad’ – kérdezem Marcint, aki megjegyzi, hogy szabad, de persze csak bizonyos körülmények között. Ilyen körülmény, hogy ha nem foglal el sok helyet, vagy nem veszélyezteti az utasokat. Na ezek közül egyik sem volt adott, ennek ellenére keresztbe eltorlaszolta a második ajtót, mert csak úgy fért be. Mellette pedig mi álltunk a bőröndökkel, mint plusz barikád. Akkor minden megállóba próbáljuk meg elengedni a fel- és leszállókat. Így ment ez még egy darabig, de valahogy nem vártam a végét, hiszen hamarosan megérkezünk. :S

Megkaptam a kulc…vagyis a szobámat, de kulcs csak egy van, és a szobatársamnál van. „Aboody” (legalább is a routher szerint, így irja a nevét) ejtsd: „abudi” :D (könnyű volt megjegyezni), egy egyiptomi csávó. Rövid szóváltás után kiderült, hogy ő is Aerospace Engineering-et tanult tavaly, de megbukott 1-2 tárgyból és feladta. Most valami business dolgot fog tanulni egy másik egyetemen. Kicsit elijesztett, ahogy mesélgette a dolgokat. Meglátjuk, hogy fogom bírni a 6 óra matekot keddenként stb. 

Marcinnal elmentünk a dziekanat-ra (dékáni iroda vagy mi in Hungarian) ahonnan elhoztam a szép kék kiskönyvemet, amit vihetek lefordíttatni lengyelre, de előtte nyomás a rendelő, mert vár a doktor. Igaz, hogy csak nővérek voltak, de a hely az maga a patyolat. Akár egy nyugati magánklinika, és még ők panaszkodnak, hogy milyen rossz az EÜ-ellátás, és mennyit kell várni a sorukra…Be-checkoltunk és már fogadtak is. Akkor gyors kérdések, volt-e valamilyen betegségem/műtét stb. Tudott angolul a nő szerencsére, de a bárányhimlőt már csak Google Fordító barátja segítségével tudtuk meg. Végül szemészet, ahol miután lebetűztem angolul pár projektorral kivetített karaktert, elémnyomtak egy szöveget <lengyelül>, hogy akkor fél szemmel olvassam el. Ő… pse…psze…pszech…ÁÁ valami olyasmi. ’Ó szuper, milyen jól tudok olvasni’ – jegyezte meg. xD Megkaptam az alkalmasságit, hogy 5 évig egészséges vagyok mérnöki tanulmányokhoz. 

Elmentünk egy fordítóirodába, mert kitalálták, hogy mégsem jó nekik az érettségim in English, de legalább angolról olcsóbb a fordítás, mint magyarról. Ezután bejártuk a környéken létező összes bankot, hogy van-e forint alapú számla. Az hagyján, hogy 10 bankból egyikbe sincs na de, hogy mindenhol visszakérdeztek, és síri csend lett, amikor kimondtuk, hogy „forint”. ’Az mi?’ Na jó végül is egy bankba vagyunk…

Számlanyitás helyett hazajöttem, hogy végre kipakoljak és berendezkedjek új otthonomba. (Eszembe jutott Szergej, amikor mondtam neki, hogy „this is my home” mire ő meglepődve kérdezett vissza, hogy én ezt „home”-nak hívom?) A szoba maga tágas, bár csak két emberre elegendő. 3 fekvőhely van, de csak 2 asztal és 2 szék. Szekrényeket megcseréltem, asztalt átvittem az ablakhoz, fiókokat/ajtókat becsavaroztam és kitakarítottam a folyosóról lopott dolgokkal. Itt ugyanis 3-4 szobát festenek, és tele van a folyosó a takarító- meg minden szerekkel, így hát elcsentem pár hasznos kelléket. Kisöpörtem, lefertőtlenítettem mindezt tök free. A baj csak az, hogy mikor visszaakartam vinni a kölcsönlopott cuccokat, hirtelen eltűnt a többi, a munkásokkal együtt. :D

Este hazajött Aboody és megadta a wifi kódot. Igaz, hogy a világ legrosszabb internete itt van a világon, de percenkre néha bejön. Október 10-ig csak kibírom, utána ugyanis lehet átköltözni másik kollégiumba, ha van szabad hely. (I really hope so.) Volt szobatársam Szása is ide költözött, csak ő egyel lejjebb, egy felújított szobába. (A „felújított” szót értsd úgy, hogy még mindig a legrosszabb az összes koli közül, csak újak a bútorok.) Lementem hozzá és csináltunk „tuna”-s tésztát vacsorára. 

Most fekszem az emeletes ágy alján és írok a füzetembe, és ha lesz időm és netem, akkor feldobom a blogra. Amúgy valamelyik szobába szintetizátoroznak, és hasonló tehetséggel, mint én (nemtúljól), úgyhogy lehet kinyomozom hol van és bepofátlankodok néha. (hope it’s a girl :P)

Na lámpaoltás és sarokszámolás. Jó éjt!

2. Wyścig Mydelniczek Red Bull ~ avagy versenyezz Bull-ékkal

Vasárnap

Az a bizonyos Red Bulla race. 

Kijöttünk Szásával, hogy megnézzük, mert engem nagyon feldobott a dolog. Már közeledtünk, mikor kiszúrtam a temérdek tv-s közvetítőkocsit. (Miért érzem azt, hogy követnek engem ezek a tv-sek? Amióta itt vagyok, 5x láttam forogni valamelyik tv kameráját)  A startnál pedig mindenki készülődött, operatőrök hemzsegtek, emberek százai, nyakukban különböző Canon és Nikon gépekkel és persze egészen extrém fotóágyúkkal (elég nagy optika). Megláttam egy jimmy-jib-et (vagy crane, akinek úgy jobban beugrik > még laikusabban egy daru, amin van egy kamera) a startnál, úgyhogy mondtam Szásának, hogy akkor itt jók is vagyunk. :D 

Nézd meg a videót!

 

És ahogy ígértem, le is merült a kamera.

Rövid séta után megtaláltuk a vágókamiont is, ahol élőbe vágják a kamerák képeit és sugározzák két tévén. Szása 2 óra alatt megunta a parádét, így eljöttünk, meg amúgy is csomagolni kellett. Este szokásos koleszos kaját vacsoráztam; szusit mangóval. 

Dzień bez samochodu (autómentes napokon)

Kissé bénázva indult a mai napom. Szombat van, akkor menjünk vizsgázni! He? Már a szobatársaim is, akik egyébként nem jó angolosok megjegyezték, hogy "you are a looser!". Igaz, hogy csak próba vizsga, és ugye B2 szint, de nincs mese, menni kell. 9:30-ra befáradtam majd miután 20 percet vártunk a későkre, el is kezdtük a tesztet. Másfél óra múlva már úton voltam haza. Elmentünk vásárolni, majd jött az ebéd. Akkor felmelegítem a csirkét és a tésztát...kész is, lábos megfog --> ÁÁÁ. Fuck. 1-ső fokú égési sérülés 3 ujjamon pipa.

Na jó akkor menjünk el villamosozni: (klikk videó)

Este picit elrádióztuk az időt Szabcsii-val és a többi interjúalannyal. Megalapítottuk ugyanis a DeakFm online rádiót. Rövid beszélgetés blokkok lesznek feltéve youtube-on, úgyhogy az otthoniak örömére többször leszek hallható. :D

És ez itt a reklám helye: 

http://www.youtube.com/channel/UCUJmYkJOCYm4HAr7BpdI82A?feature=guide

De lájkoljátok Facebook oldalunkat is, ha még nem tettétek meg: https://www.facebook.com/deakfm?ref=hl

Kint van mind a 8 kerekem

Olvasás helyett, most inkább nézd meg a videót:

Liszt Ferenc helyett most: Chopin

Már 666-megtekintés, az Ördög is velünk van. Készülj fel, ebben a blogban videóbejegyzés is található. A minőség, hát igen, nos hogy is mondjam vulgárisan; nem a legjobb. :D De előbb egy kis bevezető.

Vasárnap végre kialudtam magam, majd olyan délután 15 körül ráeszméltem, hogy éhes vagyok. Elmentünk Olesz-al vásárolni, de mivel ő kulacsot akar venni, bementünk a Blue city nevezetű plázába. A szokásos magyar plázákat várná az ember, ám ez más volt. Csend és nyugalom, kellemes zene, levegő, illat, és emberek. Voltak bőven, de nem volt az az Árkád-tömegeffektus jellemző. A pláza maga 6 emeletes azt hiszem, úgyhogy minden szinten más kind of dolgot árulnak. Földszint sport cuccok, first ruhák, 3rd kajáldák és и так далее-и так далее. Ebéd után aztán átmentünk a Carrefour-ba (tudjátok, ahol azt a hosszú blokkot adják, ha kártyával fizetsz), ahol bevásároltuk egy hétre valót. A képből nem derül ki mit rejtenek a zsákok, de meg kell jegyeznem, hogy mindent! 8 ezer forintból bevásároltam háromszatyornyi élelmet úgy, hogy nem mindenből a legolcsóbbat. Szóval választék az van bőven és az árak továbbra is elfogadhatóak.

Hazajöttünk és kitaláltuk, hogy mosunk! Most figyelj. :D Este 20 körül beraktuk a fehéret, ágyneműt, törülközőt, hogy akkor kimossuk, és van ott az a szárító gép, megszárad estig (akarom mondani éjfélig). Mosás pipa, szárítóba be. Kész. Vagy mégsem? Kiderült, hogy az nem szárító, hanem külön valami centrifuga féle, ami vagy melegvízzel szárít, vagy én nem tudom, mert ugyanolyan vizes volt minden. Ekkor jött a nagy ötlet, csináljunk szárítót. Működött is, de kicsit érdekes volt az éjszaka ágynemű nélkül.

Van, aki hoz magával ágyneműt...

...és van, aki nem.

Jött a kedd, a reptér. És most klikk a videóra. (tekints el, hogy az első videóm, és hogy nincs vágó programom)

 

Köszönjük! :)

Maga a terminál belülről kifogástalan. A forgalom jelentősen nagyobb, mint a mi ex-Ferihegyünkön. Körülbelül 5 percenként van felszálló gép és érkező is egyaránt. Lehet utazni Krakkóba vagy akár Gdanskba is, szóval elég felkapott a belföldi repkedés is.

Este elmentünk Olesz-al várost nézni. Végigsétáltuk az Óvárost, ami gyönyörű éjszaka. Igaz nappal még nem jártam ott, de majd egyszer. 

Odafele a villamoson jöttek az ellenőrök és a velem szemben ülő nőt zaklatták épp. A nő odaadta a személyi igazolványát amit kiszúrtam, hogy nagyban hasonlít a magyarhoz. Akár csak a jogosítvány, az EU-ba hasonló a sablon, csak más a nyelv. Nem! A csaj magyarázott valamit az ellenőrnek lengyelül, majd elhangzik a "Jestem węgierski". Ó, az első magyar akit látok kint, de valahogy nem akartam üdvözölni, mert épp leszállították, hogy megbüntessék. Biztos örült volna, ha odamegyek, hogy "szívás mi?" :D

Ultimate ~ a csapat egy napja

7óra 20 perc, csörög a vekker, szombat van és nem számít mennyire fáradt az ember, kelni kell, mert a csapat várni fog rám...

Evvel indult a szombati napon, igaz nem sok alvás után, de elindultam, hogy találkozzam Janekék frisbee csapatával. A találkozó a Centrum téren volt megbeszélve, az egyik buszmegállóba. Nem volt nehéz kiszúrni a varsói tömeg között frizbeező fiatalokat a megállóba, így gyorsan hozzájuk csapódtam és bemutatkoztam. Akkor mehetünk is! Janek (egy másik) a sofőr, egy sráca (ne kérdezd a nevét) és húga, valamint Kalina várt rám, és útnak is indultunk valahova :O

Annától és Janektől kaptam korábban meghívást a frisbee meccsükre, vagy edzésre, már nem is emlékszem pontosan. Lényeg, hogy boldogan mentem, de többet nem is tudtam az egészről. Beültünk az Opel Corsába és elindultunk nyugatnak, majd délnek. 801-es, majd 721-es úton irány Józefów. 20km autózás és azt se tudtam, hova tartunk, majd egyszer csak megérkeztünk. 9 óra volt ekkor, és két nagy focipálya fogadott. A csapatok már gyülekeztek, de a mienkből még rajtunk kívül nem volt ott senki. Az egyik srác (akinek nem tudom a nevét, de jött vele a húga, és SPRITE van a mezére írva) egyből beavatott a dolgokba és megdöbbenésemre jobban beszélt angolul mint én. Szóval Sprite :D, mint valami újságírót beavatott az alapokba és rövidesen megérkeztek a csapattagok. Sorba mutatkoztak be, mindenki félig átöltözve, stoplis cipőbe, amikor megérkezett Ola is. Kiszállt a maga kis csinos stewardess rucijába és üdvözölte a tagokat. Jött a szokásos egy puszi mindenkinek, majd megérkezett Anna is. Nagyon megörült nekem, de annyira fel volt pörögve, hogy csak össze-vissza beszélt, és mondta, hogy majd később elmagyaráz mindent. Hát jó, menjünk öltözni...vagyis csak a csapat, de mit sem zavarta őket, hogy ott vagyok. Azt kell mondjam nem túl szégyenlősek egymás előtt és stewardessünk is lazán ledobta az egyenruháját mellettem és átöltözött. Kérdésemre elmondta, hogy munkából jön és így izgalmasabb végigjönni a városon mint ha átöltözne. :) (meg tudom érteni) Lassan összeállt a csapat, közben Ola ahogy az egy jó légiutas kísérőhöz illik, hozott magával a repülőről egy LOT-os zacskónyi kekszet és egyéb édességet. Mindenkit körbekínált vele. Anna is vett, majd szép illedelmesen megköszönte angolul: 'Thanks a LOT!' :D Jött a röhögés, aki értette a viccet, majd egy másik lánnyal kezdtem el beszélgetni. Megörült nekem, mert magyar vagyok, és mondta, hogy ő is egy magyar cégnél dolgozik. 'Oh valóban? :) Melyiknél?' kérdeztem. Hát a Wizz air-nél stewardess. (igen, én is így éreztem, mint te most :D ) Szóval van egy Ola aki Eurolot-nál és van egy Agata, aki Wizz air-nél stewardress, jöhet még több meglepetés? Beszélgettem még velük, megtudtam, hogy Ola családja mind repül, de most inkább a sportról.

Jött a bemelegítés, előtte pedig Sprite megtanított, hogy hogyan kell jól eldobni a frizbit, és elkapni. Maga a játék, akárcsak a kosárlabda, vagy a foci, két csapatból áll, és ugyanúgy az ellenfél térfelére kell eljuttatni a dolgot, hogy pontot szerezzen a csapat. Annyi különbséggel, hogy itt frizbi van (disk) és azt kell egymásnak dobni, úgy, hogy közben nem lehet vele lépni. Közben persze akadályozni kell a másikat, és törekedni arra, hogy ne passzolják a vonalon túl egymásnak a csapattagok a disk-et, mert akkor ők kapják a pontot. (akit érdekel a további játékszabály, olvasson máshol utána :P) Bemelegítés, majd kezdődik az első meccs. BC kosmo dysk csapat szlogenje elhangzik, persze minden lengyelül, és semmit sem értek az eligazításból, amit Janek tart. Mindenki pörög és izgatott, hogy elkezdhessék már a játékot. Nyilván egész héten ezt várják, és talán Ola jobban szereti a levegőben felszolgálni. Ez márcsak abból is látszott, hogy egész nap végig vigyorgott és hiperaktívan rohangált ide-oda a maga kis rózsaszín gatyájába. Többieknek persze hasonló elégedettség az arcukon, viszont ők a csapat sárga-zöld mezében játszanak.

Egy játék 50 perc, kivéve amikor nem. Mindkét csapat egyenlő tehetséggel játszik végig, és meglepetésemre itt nincs játékvezető. Van a két csapat, és minden pont után lecserélik a 8 (7) játékost, akik addig kilihegik magukat a következő fordulóig. Szabályok persze vannak, de mindenki tiszteli azokat és azt kell mondja, túl "családiasan" játszanak. Ez tényleg mindenkinek csak játék, és ha ne adj isten nem úgy sikerül egy szerva, akkor bocsánatot kér az ellenfél. Az is előfordul rendszeresen, hogy mikor feláll a két csapat, egyből köszönni mennek egymáshoz a tagok, akiknek az a dolguk, hogy védjék az ellenfelek, attól, hogy a koronghoz érjen. Nem csak Ola-ra igaz a felhőtlen boldogság és szeretet, hanem mindenkire. Itt mindenki mindenkivel jóban van, vagy ha nem ismer, egyből jóba lesz. Anna és a többiek sorra cserélődtek és jöttek oda hozzám beszélgetni, neadj isten beszámolni, hogy most mi következik, vagy mi történt. (Anna egyébként "Ania", és "anyja"-nak ejtik a nevét)

balra Janek, középen "Zsolti" :D

A csapatban már elsőre kiszúrtam egy Nyerges Zsoltira hasonlító figurát. (nem sértésből, de tényleg kiköpött Zsolti, külsőleg és belsőleg egyaránt) Zsolti, aki nem zsolt, csak az ő neve is új még, mindig a középpontban van. A vetődéseivel, a vicceivel és sajátos termetével egyaránt. Vicces figura, amit már az öltözőbe kiszúrtam. Ő volt az, aki miután szerzett egy pontot a csapatnak kijött és mindenkivel pacsizott. Odajött hozzám is, aki fotóztam folyamatosan a pálya szélén. Felugrik, pacsi, majd mondja, hogy "csináljam csak azokat a képeket, de főleg róla!" :D Jól van Zsolti. xD 

Egész nap mentek a meccsek, összesen 6 meccset játszottak, közötte szünet, melegítés, vagy csak frizbizés a változatosság kedvéért. Víz és banán temérdek mennyiségben rendelkezésre áll, na és persze Ola LOT-os édessége, amikkel folyamatosan kínálnak. Hülyén éreztem magam, hogy nem játszom és kb. mindent erőt adó dolgot belém akarnak nyomni. Az utolsó meccsnek este 6 után, már szürkületben lett vége. Mindenki még mindig a megszokott mosollyal az arcán, örül. Még akkor is, ha nem nyertek semmit és gyakorlatilag minden meccset elvesztettek. Ugyanolyan az öröm a többi csapatnál és ugyanolyan harsány a csapatinduló, mint reggel. Fáradtságot látni az arcokon, de nem érezni. Egyedül én hoztam szerintem rájuk az ásítozást a három óra alvásommal. Többen kérdezték, hogy nem unatkozom-e, és hogy kivigyenek-e a vonatállomásra, de ragaszkodtam hozzá, hogy maradjak. Izgalmas nap volt és minden téren új. Az, hogy megállás nélkül egyszerre 10-20an beszéltek lengyelül, valami egészen furcsa érzés. És ha véletlen elhangzik egy angol szó, már ugrik is rá az ember.

Besötétedett, majd elköszönt mindenki egymástól. 'Csak egy puszi!' figyelmeztettem magam, majd egy másik autóval vittek haza. Nem lett volna nagy gond, ha ők nem is visznek el, mert körülbelül 4-en kérdezték még meg, hogy elvigyenek-e. A koleszhoz közel kiraktak, ahol Sprite és húga lakik, ők megmutatták az utat, majd kedvesen elváltunk egymástól. 

Nos mit mondjak, nagyon jó társaság és még a játék is valami egészen új nekem. Többen kérdezték, hogy akarok-e játszani és hívtak meg az edzésükre. Meglátjuk, bár azt kell mondjam, nem hezitálok majd. :) Este hazaérve találkoztam végül a két szobatársammal, akik révén, hogy péntek este óta nem láttak, egyből nekem estek aggódva, hogy hova az istenbe tűntem? Tudták ugyanis, hogy Pub-ba mentem, de azt hitték, hogy lerészegedve fekszem valamelyik parkba. :D Hát sebaj srácok, legközelebb felkeltelek reggel 4-kor, hogy HAZAJÖTTEM! 

További képek: katt ide

Nightlife

Mivel már 3 napja nem írtam, sokan vészesen kérdezgetik, hogy MIVAN? Na majd most elmesélem. (Kaptam pár apró építő jellegű kritikát is a blog szerkesztéssel kapcsolatban, úgyhogy igyekszem arra is törekedni)

Péntek

Hol volt, hol nem volt, angol tanfolyam után találkoztam Marcinnal és barátjával, Macsekkal? (valami ilyesmi neve van és ő a Muliter hasonmás). Míg vártak rám pizzáztak és hagytak nekem egy szeletet. Hát nem rendesek? Elmentünk a bankba, hogy befizessük a diákigazolványom és az index-em. Ez után pedig célbavettük jövőbeli új otthonomat: a DS Ustronie kollégiumot. Első hallásra is fura egy hely, de csak annyit tudtam róla, hogy a legrosszabb kollégium az összes közül. Hát nem tévedtem! Marcinnal elintéztek mindent, mivel ő elutazik egy hétre Olaszországba, és ezért nem lesz itt 20-án, amikor át kell költöznöm. Szóval most befizettem, lerendeztük, megnéztük a szobát (bár ne tettük volna), úgyhogy minden késszen áll az érkezésemre. Csak én nem! 

Először is maga a hely kívülről egy szovjet tűzoltóságra emlékeztet, annyi különbséggel, hogy nincsenek garázsok, na meg persze, hogy ez egy kollégium. De milyen!? Szar! xD Az első emeleten még csak-csak vannak elvétve "felújított" szobák, ami abból áll, hogy új a padló meg talán az ablak, egy-két bútor. A második emelet viszont, ahol én fogok lakni, még a régi. Recsegő parketta, emeletes ágy, meg egy harmadik kifeküdt "matrac", viszont csak két asztal...internet kábel jön be az ablakon (1 LAN, úgyhogy majd osztozni kell), de elmondták, hogy csak két hétig szokott működni és ha sokan használják akkor elmegy. Szuper...

A képen a jövőbeli szobám és Macsek? (Muliter 2)

Azt hiszem nem kell tovább sorolnom, majd ha átköltözöm írok az ottani helyről is külön. Igaz nem tudom, hogy mennyire lesz kivitelezhető az ottani internettel, szóval addig örülök, hogy itt lehetek és csodálom, hogy MOST milyen jó helyen lakom. De tényleg! Az új hely amúgy 315zł egy hónapra (~22000ft) ami nem vészes, bár ha hozzáveszem, hogy Nyíregyházán egy full felújított épületbe havi 16ezerért laknék, azt mondom sok. Albérlet pedig túl drága, ezért marad a laktanya. Annyira nem vészes, csak nagyon! Megbeszéltük, hogy október 10 után amint lesz üres hely BÁRMELYIK másik kollégiumba, átköltözhetek, de addig még várni kell. Ja és az adminisztráción rendes volt a nő, és mondta, hogy majd ha jövök csak menjek hozzá és csak odaadja a kulcsot, meg fog ismerni. xD És mivel szereti a magyarokat, ezért megpróbál az egyik felújított szobába elhelyezni, ha lesz rá lehetőség. Remek! :) 

Ezután hazajöttem, estig skypeoltam, majd 21:00-kor mentünk Marcinnal és társaságával bulizni. Első körben egy kocsmába mentünk, ahol találkoztunk két másik baráttal; Bartek-kel és Z-vel (elfelejtettem a nevét). Z ugyanis nagy focidrukker és ragaszkodott hozzá, hogy megnézze a meccset. Addig pedig iszogattunk szokás szerint. (én nem ittam egy kortyot sem! :P) Marcin és barátnője Kamilla, Igor és Bartek -ékkal voltam. Igor az a tipikus gentleman típus, kalap, esernyő és fekete zakó, ő így bulizik. Egyébként Mr. Monk hasonmása. Bartek tipikus német kölyök, akár az Eurotrip című filmben, szőke hosszú haj és bőrdzseki. Kamilla pedig olyan érdekes típus, akárcsak Marcin. Z pedig normál hétköznapi pasas, aki szereti leinni magát hétvégente és mivel kikapott a krakkói csapata, egész este csak duzzogott. 

Átmentünk egy Face Club nevű új szórakozóhelyre, ahova egy apró csellel be is jutottunk ingyen. Nincs ugye még diákigazolványom, és úgy ingyenes, ezért mikor Z már megmutatta az övét, szóltam neki, hogy "Give me your ID please!" Erre ő csak annyit mondott, hogy "sorry, I don't speak English." Ő...jó, ekkor gyorsan kikaptam a kezéből a kártyát és lám én következtem, megmutattam a csajnak, aki kissé mosolygott de beengedett. Utána elraktam komótosan a tárcámba, majd bent visszaadtam Z-nek, hogy 'kösz'. Erre persze mindenki dőlt a röhögéstől. Nem is értem. :D Azt, hogy új a hely, abból is látszott, hogy mi voltunk csak ott. Bementünk 2 DJ, 3 pultos, 2 pincérnő szolgálatra készen, de sehol egy lélek. Leültünk, ittunk, táncoltunk, majd Marcin talált egy helyet, ahova ingyen elvisznek limuzinnal. 20 perc és jött is a kocsi értünk.

Balra én, középen Bartek, jobbra Igor (szemembesütött a vaku :P)

N38-as buszon

Átlimuzinoztunk a távot a következő club-ig, ami a Remont volt. Itt jött a szokásos belépősdi, ahol valamiért megint túljutottam ingyen (meg még Marcin, mert csak mi "vagyunk" műszaki egyetemről). A többiek persze fizettek. Olyan jó érzés, mikor az ember már tartozik valahova. Nem mintha már lenne diákigazolványom, de amint lesz, egyből egy elitrétegbe tartozik az ember. Csomó kedvezmény és előny. :) A Remont már tele volt emberrel, főleg fiatalokkal. Ment a tánc hajnalig. 3-kor leléptünk kérésemre, mert korán kell kelnem. Kerestünk egy pár buszmegállót, hogy honnan lehet éjszakai busszal hazajutni. Pár km gyaloglás, majd N38-as Nigh busszal haza. 4-re itthon is voltam, és meglepetésemre a folyosónkon buli volt. Nem is kicsi. xD Annyira fáradt voltam, hogy nem igazán zavart a ricsaj, úgyhogy elaludtam.

3 óra alvás, és keltem is. 7:40-kor már villamoson voltam, mivel 8:20-kor volt találkozó "a Frizbis csapattal". Róluk különszámban, a következő beszélgetésben olvashatsz! Összességében egész jó este volt, az első party night Varsóban. :)