Vissza a jelenbe

Már itt is vagyok. Eltelt egy év, karácsony, úgyhogy 1-én, az első varsói géppel már jöttem is „haza”. (Nem is értem miért kérdezte úgy mindenki, mikor Budapesten voltam, hogy „na és mikor mész haza?” ? Ja hogy Varsóba…ok)

Reptéren várakozás közbe jutott eszembe, hogy valami fontos hiányzik, és ez a laptoptöltőm, amit a nagy kapkodásba sikeresen otthon hagytam. Telefon, anyu, végül húgom behozta, de a security kapun már egy őr ment érte. (mármint a töltőért). Szóval jött a busz!!! Ami kivitt a géphez, amivel a jégtelenítés után rögtön fel is szálltunk. (Nem tudom megérteni mi abaja még mindig pár embernek a Ryanair szolgáltatással :P) A felszállást a kapitány végezte, ami érezhető is volt. Olyan enyhén emelte el a gépez, hogy minimális G-t éreztünk a gépen és, egyből bekerültünk a ködbe. Olyan 2000ft-en pedig már ki is tisztult minden. Visszanézve egy sötét ködtakarót láttam, ami alatt a város és a reptér fényei fehér fényfoltként jelentek meg. A horizonton pedig a már rózsaszínből szürkébe átmenő naplemente fényei. Előttünk egy Wizzair ment, na jó nagyon belemerültem a részletekbe.

Szóval a repülés az eddigi repüléseim közül a legjobb volt. Igaz semmi Champagne-Shower vagy hasonló nem volt a fedélzeten az újév alkalmából, de minden kisvárosból tűzijátékot lőttek Szlovákia és Lengyelország felett, amit persze tökéletesen lehetett látni. Ami meglepett, hogy Elkezdtük Varsót délről megkerülni. Végül pedig világossá vált, hogy akkor Chopin-ra szállunk le. Yee :D Ha már onnan indultam, akkor oda is érkezzek és legalább fél óra alatt hazaérek. Reptéren kiszúrtam még a LOT 787-ét, amit persze, hogy nem tudtam rendesen lefotózni az üvegablakokon keresztül.

Hazaértem és Aboody bátya, Ashraf? Fogadott, aki aznap érkezett, mikor én haza Budapestre. Visszabirtokoltam az asztalomat és az ágyamat és hozzá is láttam a tanuláshoz. Vagyis folytattam, mert másodikán már volt suli. Megírtuk a műszakirajz test-et, és átmentem Sajad-hoz ebédre. :P Aztán csütörtök, péntek…folytatódik a régi kerékvágás, annyi különbséggel, hogy maradt 1 hónapom a vizsgákig (-1 hét).

Vizsgák:

Összesen azt a két vizsgát jelentik, Calculus és Algebra. A többi tantárgyból pedig folyamatosan írjuk ugye a dogákat…Szóval február 4 után elvileg kapunk 1-2 hét szünetet és kezdődhet a második semester. (de hol van az még)

Tanulás:

Nos, végre „elkezdtem tanulni”, úgy igazán. Napi 3-4 óra Algebra mert kedden doga. Szóval 1-e óta minden napom ebből áll. Péntek este kondi után voltam olyan hülye és Sajad-hoz átmentem, úgy 4 órát algebráztunk, ja este 23, menjünk haza (utálom a pénteket!). :D Fura? Amíg élvezem és nem őrülök bele addig jó.

Milyen az idő?

Mild, 2-4°C, felhős, esős, szeles. Tipikus novemberi idő.

Mit eszek?

Azt amit eddig, de már egyre jobb vagyok a konyha területén. Amit nem értek, hogy miért olcsóbb a koktélparadicsom, mint a sima.

A másik amit nem értek az a szobatársam Aboody. Felkelt ma 8-kor, skypeolt délig az anyjával, míg én aludtam aludni próbáltam. Álmomban pedig már értettem is amiről beszél. Abból a pár szóból, amit értek már egyiptomiul összeraktam félálmomba a sztorit és mikor felkeltem, tökre örültem, hogy hú tudok arabul. :D Na, nem ezt akartam, hanem, hogy lefekszik utána 13-kor, mert fáradt, de csak 1 órát alszik. Kérdezem, hogy aludni akar? Nem, 1 óra alvás az csak pihenés nem alvás! Ja jó bocs… Majd eltelik az 1 óra és szól a telefonja egyszer. Kétszer, Háromszór. Így megy ez vagy 6x (10perces eltéréssel), mikor megkérdezem, hogy „What’s that noise?” „The alarm…It means I should wake up.” Oh hát akkor hajrá pajti :D

Na ami a tesóját illeti, tegnap este ment haza, mármint Németroszágba, ő ott tanul. (mondtam olyan vagy mint a Hitler, az is Varsóból ment Berlinbe…csak kicsit másképp)

Na a törit félretéve, mi újság van még? Rövid a hajam, csütörtökön levágattam. Hosszú a szakállam :D amin mindenki meg van lepvődve. Még én is, mikor köszönök az egyik csávónak az meg meglepődve néz…”hey man! You, you … you look like Brad Pitt!” BRAD PITT??? :O (magamba elképzeltem, annak nincs is körszakálla) „Yes, but I mean in a positive way, it’s cool man!” Ó hát kösz than. :D

Aztán, péntektől hivatalosan is európai állampolgár lettem. Elmentem átvenni a bevándorlási hivatalba a papírt, amivel 3 hónapnál több időt is tölthetek itt. Mondja a nő, hogy a decision is POSITIVE, de mindezt olyan hangnembe, mintha körözött bűnöző lennék, és hatalmas pecséttel rányomnák hogy ELUTASÍTVA. (akkor beszélnek így valakivel) Nagyon nem lepett meg, még jó, hogy positive, csak ahogy ezt előadta, avval zavart össze. Na úgyhogy kaptam egy sárga papírt, amin az áll lengyelül, hogy ez a papír igazolja, hogy európai állampolgár vagyok. Név, szül. év, ország, pecsét. (Útlevelet ismeritek? :D )

És a legjobb…megvettem még 31-én egy Laurent Gounelle könyvet és a repülőút óta azt olvasom. Hogy is mondjam, iszonyatosan jó könyv. :D Szóval az színesíti be a reggelemet a villamoson, ó és közbe megismerem  Bali-t is.

Ja amúgy Boldog Új évet így utólag is. :P
(képek később)

Arrive home before Christmas (challange)

Péntek
15:00 indulás. Ma megyek haza. Elindultam, kiértem a reptérre, átmentem a biztonsági kapukon, majd ahogy kiírtam Facebookra, hogy: "Paa Polska", megláttam a képet:

Budapesti járat TÖRÖLVE

:O Elöbb még csak "DELAYED" volt kiírva, most már nem is indul. Pár perc mulva jött egy reptéri dolgozó, aki mondta, hogy a budapesti járat utasai jöjjenek, megyünk. HOVA!? Nyugodt hangon megnyugtatott mindenkit, hogy "ma már nem repülünk!". Kimentünk a betonra, ahol egy darab gép sem állt. Tettünk egy sétát a hidegben, mert csak az érkező kapun tudunk kimenni.
Welcome to Modlin Airport again. Ok, akkor irány a reklamációs pult, ott majd eldöl a sorsunk. Ekkor ismerkedtem össze Lacival és Nikivel, majd perceken belül, már nem is zavart a dolog. Elkezdtünk beszélgetni és a többi magyarral együtt énekelve, röhögcsélve töltöttük el a várakozási időt. Opciók, hogy vagy visszakapjuk a jegyárat (ez egyesek esetében 300ft körül mozgott, mert ők annyiért vették) vagy a holnapi gépre feliratkozunk és avval megyünk, HA LESZ MÉG RÁ HELY. <itt kell megjegyeznem a késés okát.>

A FR 3857-es járat akárcsak a msáik többi esti gép, Warszaw Chopin Airportra szállt le és oda busszal vitték át a népet. Minket kivéve, ugyanis a mi gépünk üresen fordult vissza. (nekérdezdmiért) Mindegy, maradunk, van net és jó a társaság. Olyan kedvesek voltak a reptéren, hogy hirtelen miniszoknyás anygalkák röpkedtek körülöttünk és csokit osztogattak. Megjelent vagy öt nagy tv csatorna, akik élőbe közvetítettek a kényszerállapotról. Mellesleg csak jeges a kifutópálya és nem tudják letakarítani...

És a most következő rész megtekintése erősen ajánlott!
(Play the video)

Még egy innen

Holnap ilyenkor az otthon melegét élvezve töltöm békésen a hétvégét családommal...ja nem. Az a helyzet, hogy megérkezek és irány Szabcsi bulija, és ki tudja meddig tart leszek ott. De Tény, hogy este repülök és már valahogy nagyon várom.

Itt csupa jó dolog vesz körül, jó emberek, csodás környezet. Elfelejt az ember panaszkodni az tény. A hét remek volt, mint minden másik. Vasárnap Agatával vásárlókörútra mentünk ami 5 órán át tartott, majd hétfőn Szásával tettem meg egy hasonló 4 órás körutat a plázákba. (Vettem jégkorit yee :D)

Idő? -13°C körül már egy hete, hóóó, ami még szombaton esett le. Olyan 10-15cm. (Néha kicsit úgy érzem magam mint a "Kis Gyufaárus lány" a mesébe. -->halálrafagyok) És erősen készült mindenki a hétvégre. Majdhogy nem minden nap az volt a téma, hogy "és hazamész karácsonyra? és mikor,..." No és persze kontra. A kolesz félig kiürült ma, de voltak akik már szerdán-csütörtökön leléptek. Csak a kemény mag marad legtovább, na meg azok az international studentek, akik vagy vallási okból nem ünneplik a karácsonyt, vagy túl drága lenne hazautazniuk és ennyit nem ér meg nekik egy "ünnep". De fogyunk rendesen. Tegnap még hajnalig egyik-másik lengyel emberkével beszélgettem, ma pedig már alig elvétve találni valakit. Voltam este kondiba, 6-an voltunk a 30-ból, jó érthető. Utána jött egy 3 óra korizás, ami aztán eléggé lefárasztott, végül ám hazamásztam valahogy.

Most kéne izgulni, hogy juj megyek haza és nem tudok majd elaludni mert annyira bevagyok sózva. Ami igaz is, de ott a másik oldal, hogy annyira jó itt, akárcsak otthon, szóval mindenhol jól érzem magam. Persze ami már nagyon várat magára az a család, barátok, végre nem csak online beszélni velük. Kötetlenül, élvezni azt, hogy megtudok magyarul szólalni, akár buszon, akárhol a városba. Fura ez a nyelv, de semmi se leküzdhetetlen. Igaz csak rövid időre, de legalább otthon is leszek egy kicsit.

Még mi volt a héten? Arról inkább nem mesélek, hogy mi lett a mikrofonos képpel, amit CB-nél csináltam...Átmentem ugyanis, hogy szeretnék egy karácsonyi ajándékot valakinek, és felénekelnék két Linkin Park számot. Noha 2 hete hajnal 1-2 körül kieresztett hanggal gyakoroltam (szegény szomszédok), rákellett jönnöm, hogy bármennyire szeretek énekelni, ez nem fog menni. Végül megcsináltuk persze, vicces verzióba, de a lényeg, hogy jól sikerült. Csütörtökön ismét CB-nél töltöttem a délutánt, programozással. 

Na de úgyvolt, hogy csak otthonról írok legközelebb, úgyhogy ezer bocs, ha megszegtem az ígéretem. :D

És nem tudom megállni szó nélkül ezt a "világvége" dolgot, úgyhogy ha hirtelen eltünnék a hátralévő 1 órában, vagy úgy ámblokk mindenki, akkor ennyi volt. Üdvözletem a szeretteimnek.

Na 1,2,3 alvás, aztán holnap 15:00 indulás Modlin-ra, majd a szokásos Ryanair.

Paa Polska!

Újra itt! (se)

Lassan egy hónapja nem írtam, és nem is fogok sokat.

Csak annyit elöljáróban, hogy tanulás-alvás-tanulás-...-ból áll a hetem. Azért vannak hétvégék is amikor csak tanulok, de persze történik más is az életembe. Ha jövőhéten lemennek a dogák, akkor elvileg lesz egy hetem, amikor nem kell készülni semmire, csak a hazaútra meg a januári dogákra, na majd akkor tervezem, hogy írok. :D Meg mialatt otthon vagyok.

Mondtam már? Karácsonyra hazamenyek, de amilyen kedvesek, 2-án már kezdődik az élet, így újév napján már take-off.

Képek? Hú annyi van, hogy nem tudom hirtlelenjébe mit töltsek fel, meg különben is mennem kell tanuli és karácsonyfát vágni az erdőbe. :D Tegnap vettem dekopír fűrészt és fúrót szülinapomra, úgyhogy végre megcsinálom a polcot a konyhába. És hogy van a purhab lengyelül? Tegnap kerestem, de nem volt az Auchanba...

Jó hólapátolást mindenkinek, hamarosan újra jelentkezem.

Kata

A hétvégén valami egészen meglepő történt, (nyilván sokan nem tudtak az egészről, akár csak én) de most felfedjük az igazságot!

Csütörtökön este benyit Kinga, hogy hánykor végzek holnap este? Ő, este kondi, olyan 18óra fele hazaérek. MIÉRT? Sejtelmes mosoly, ajtó becsuk. Kicsit később visszajött és eldarálta, hogy van egy Kata nevű magyar barátnője, aki holnap jön Varsóba, és gondolta megkérdezi, hogy van-e kedvem találkozni vele. Miért, ne, elvégre egész hétvégére tanulást terveztem, ja meg Tünde jön vasárnap meglátogatni, de hát nem tudtam ellenállni eme csábító ajánlatnak. Igent mondtam, akkor holnap 18-kor jövök és innen mehetünk a StudentPub-ba...

Kondiból hazafele jövet villamosoztam, ám nem sokáig, mert 2 megálló után le kellett szállni. Előttünk állt ugyanis 19 villamos, (miután legyalogoltam, megszámoltam) mert az egyik 4-es kereszteződésbe két villamos úgy telibe ütközött, hogy mind a négy irányból meghalt a forgalom. Tűzoltók, villamosgarázsosok, műszaki mentők, rendőrök, és csomó ember. Hmm...micsoda helyszín, akkor fotózzunk. 500-nál is több képet és videót csináltam, majd ha feldolgozom őket, közzé teszem, a lényeg, hogy engem az ilyen balesetek nagyon vonzanak, ezért is mentem oda 2 méterre a bácsikhoz, akik lángvágóval szedték darabokra a roncsot, hogy mozdítható legyen, és videóztam...Na de hivatalos vagyok estére, áh megvár, meg különben is. Kihagyni egy ilyen jó műszaki mentést csajok miatt? (hát mit képzelek? :D) Szóval úgy voltam vele, hogy max nem megyek. Ekkor csörög a telefonom: Anyu. :O "Szia, mivan?" "Hol vagyok?" "Ő villamosbalesetet fotózok, mert, mi történt?" :D "És hova megyek?" "Haza..." "Honnan?" "Kondiból...mert?" "És aztán?" "Aztán Kingával megyünk találkozni valami Kata barátnőjével este...mert?" "Ja csak rég beszéltünk és akartam tudni, hogy mi újság..." Jó... ekkor éreztem, hogy na jó, több mint 40 percet kések így is, és illene akkor mennem ha már megígértem. Kinga persze küldött sms-t amire számítottam, hogy majd facebook-ról lenézi a számom és úgy ír, hogy hol a francba vagyok már. Írt is, írtam, hogy 15p és ott vok, mire ő, hogy jó megvár, és együtt mehetünk. :O (valami bűzlik...de ekkor még a leírtakból semmit se sejtettem)

Hazaértem, irány vissza a centrum, útközbe pedig faggatom a csajszit, hogy akkor most tulajdonképpen, ki is ez a lány és honnan ismeri...Szokásos tempójával elhadarta, hogy ki és mint, így hát beletörődtem, elvégre mindjárt úgyis megismerem, és magyarul majd megkérdezem... Odaértünk a pub-ba, felmentünk, akkor keressük meg Katát, aki már ott kell legyen! Kerestük, de semmi. Kinga sms-ezett vele, mondom, hagy írjak neki magyarul esetleg..."NEM!" :O? (hát jó) Akkor esetleg nézzük meg a Remont (club a szomszédba)-ba, hátha véletlenül ott vár? Vártunk, lementem, ő meg fel, hogy megnézi még egyszer. Kijött a mosdóból és közli, hogy igen... ott van a Remont-ba. Pff. 

Belépünk úgy este 21-körül, a szokásos club, ahova jártunk, de ezúttal nincs buli...Kinga megy elől követem, jobbra nézek, ott ül a húgom, jó... Kinga hova siet? Miért nincs itt buli ma este? Linda? Mi az a sok ember ott a színpadnál? Várjunk csak! Ott ül a húgom!? :O Jobbra nézek: Tünde, Álmos, Robi...Ő Tünde...Álmos... ekkor egy magyar hang a hátamba vág, sörrel a kezébe üdvözölve. TP? Ekkor veszem észre Kingát, aki lepakol húgom mellé, akkor itt vagyunk!. Ő miii? ÚRISTEN :D Hangzott el kb még 4 óra hosszan a számból. Szóval ő(k) Kata... :D Egy igazi meglepetés, aminek semmi jelét nem is sejtettem. Szóval eme kis csapat 5-en repülőre szállt péntek hajnalba és már vagy egy hónapja ezen dolgoztak és szervezték. Mindenki be volt avatva persze, és Kinga volt a csali, aki elhozott, bár az a baleset majdnem keresztbetett a dolgoknak. Na de Itt vagyunk, "Még Robi is?!" :D És Tóth Péter? Hát ti mind? :D Hú még most se tudom leírni, mit éreztem, csodás meglepetés volt.

(Jó rövidre fogom, mert tanulnom kell, meg ti sem szerettek ennyit olvasni)

Elmentünk a szállásukra, vacsoráztunk, ajándékosztás, iszogatás :P és persze röhögés minden mennyiségben. Másnap eljöttünk együtt a koleszba, innen pedig irány városnézés. Old town és környéke, egyetem, majd vissza. Este nagybevásárlás Auchanba majd irány a szállás, ahol vacsi főzés stb. Laptopon képeket néztünk éjfélig, de persze a töltőt itthon hagytam ezért Lindával hazaugrottunk érte. (Lindával!? még mindig olyan mintha valami álom lett volna) Majd éjfélkor nyugovóra tértünk. Ki-ki persze, mi még Robival meg húgommal 2-ig szétröhögtük az agyunkat...de másnap már 8 kor kidobott az ágy. (Hú az az ágy, valahogy nagyon jó volt terülni a 2 méteres franciaágyba a kolis emeletes ágyam után...szóval még1x bocsi annak, aki a földön vagy egymás nyakába aludt miattam :P)

8:15, akkor lépek, mielőtt a tulaj meglátja, hogy egy fővel többen laktunk...rövid búcsú, mintha holnap találkoznánk. Hazajöttem, aludtam még 11-ig, tanulás, közbe FlightRadar check, hogy éppen hol jár a gépük, még Approachon meghallgattam, ahogy fóniázik a pilóta. 50,40,30,20,10...touch down, és már otthon is vannak. Eltűnt a radarról a gép, ahogy ők is. Mi maradt? A sok emlék, a sok süti, ajándék, és fotók, ja meg Thomas Anders mosolya a villamoson.

És azt hiszem először elérkeztem oda, hogy honvágy. Hiányoztok! Karácsonykor újra látjuk egymást, hacsak addig nem jön egy újabb Kata Magyarországról...:)

"Mókuskerék"

Mivel megint hétvége, ráadásul hosszú, itt az ideje, hogy leírjam pár gondolatba, hogy mi történt, amióta visszajöttem.

Hétfőn megcsodáltam a kolesz kertjébe felépített hóembert, de sajnos olvadni kezdett. Este volt „Ustrogrilla”, azaz a kosárpályán grilleztek és mindenki sorbaállt, mint a hajléktalanok a melegételért, hogy kapjon valami finomat. Suli elment, utolsó két óra viszont Materials, ahol jellemzően aludni jár be az ember. Ez most is így volt. 2 óra hosszat magyaráz kínaiul valami anyagrészecskékről a tanár, majd óra végén megtudtam, hogy a különböző anyagok, a sebességgel arányosan felmelegednek. Tehát egy 2-3 Mach-al repülő Concord esetében ez 153°C jelent az orr részen stb. Legalább valami hasznosat is tanultam. :)

Kedden Agnieszkával könyvtáraztunk, végre beregisztráltam és ki is vett nekem két ezer oldalas könyvet matekra, na akkor jó tanulást! Este pedig elmentünk Lincoln (azaz a rajztanár) konzultációjára. Vonakodott, hogy minek jöjjön, mert úgy is megbánja…hát végül úgy jöttünk el, hogy királyok vagyunk, és mindent tudunk. Szóval már csak meg kell rajzolnom a dolgot. Ja és a nap bölcselete: Environment protection-on a zajvédőfal hatékonyságának kiszámításáról tanultunk.

Szerdán úgy mentem be filozófiára, hogy akkor prezentálok végre, de tévedtem, majd jövő héten. Délután Calculus 1 tanár konzultációja, majd utána a másiké. Mindkettőjük irodája a már jól megszokott üvegpalotába van, fent a 4.emeleten. Úgyhogy naplementébe oldogattuk a feladatokat a táblán, csodás volt főleg, hogy kezdem érteni. Agnieszka (a matektanár) mondta, hogy nyugodtan jöjjek minden héten akár. :O Hazajöttem mondtam is Aboody-nak, hogy „mostmár végre látom a fényt az alagút végén”, mire ő megjegyezte, hogy ő még az alagutat sem látta. Egyébként rájöttem, hogy a Calculus (férfi) tanár úgy néz ki, mint a Beethoven 1-ből a doktor, aki el akarja altatni a kutyát (Dean Jones).

Jött az elseje, Halloween vagy mi, ja NEM. Minden bezárt, és a koleszból természetesen mindenki hazautazott a szünetre. Szerda estére maradtunk kb. 20-an international student-ek. Kongott meg még mindig kong az ürességtől az épület, egyedül a törökök meg az irániak rajcsújoznak. Rám is törték az ajtót, hogy „party ont he 4th floor, you are invited!”. Felmentem megnézni, de csak 5-10 ember állt körbe és hallgatta, ahogy egy csávó nyomja a zenét. (Y) Kajám az volt bőven, egész héten a hozott magyar kolbászokból vacsoráztam, úgyhogy tiszta magyarnak érzem magam.

Pénteken ismét pizzasütés, és ahogy ez ilyenkor lenni szokott, mindig összeismerkedek egy új szomszéddal. Most a másik oldali szomszédot kínáltam meg, mire ő beinvitált egy moldovai borra. Hát jó. :D Beszélgettünk egy rövidke 2-3 órát (Phd kémia szakos és már végez :O), de a nevét még mindig nem tudom. 1-én költözött be, és bekopogott, hogy megkérdezze, tudom-e ki lakik a szobájába, mert a cucc ottvan de ő nincs...mindezt persze elhadarta lengyelül én értően bólogattam neki az ajtóba és még pár szóval helyeseltem is, mire Aboody a háttérből röhögőgörcsöt kapott, mert tudta, hogy szívatom, és nem értek egy mukkot sem. Folytattam volna még a hallgatást, de nem bírtam én se röhögés nélkül, így közöltem vele angolul, hogy akkor lécci ismételd el, mert nem igazán értem mit szeretnél.

Tegnap délután Annával és Janekkal találkoztam, elmentünk egy „reggeliző helyre”, ami 7-23-ig reggeliző hely. Ettem citromos és málnás croissant-ot, meg ittunk valami isteni teát. (Rouge Métis) Utána tettünk egy szép nagy sétát valahol a környéken, egész le a Visztuláig. Pont beszéltük Annával, hogy kéne menni temetőbe sétálni, mert ilyenkor tök hangulatos. Őszi színek, mécsesek világítanak mindenhol és hűvös levegő. Tökre kedvet kaptam hozzá, és szerintem simán mentünk is volna, ha nem kell nekik este menni szülinapot ünnepelni. Így hát elváltunk, este megnéztem a 21-et (csodás film még mindig).

Ma vasárnap (you don’t say :O) az utolsó nap, úgyhogy „hajtás” ezerrel! "Holnaptól beindul a mókuskerék." Olvassátok a blogom és jobban telik a hetetek! ;)

Megyek/jövök haza

Szombat hajnalban 4 után aludtam el. 10:00, csöng a telefonom, Anyu. „-Alszol?” „Már nem…ESIK a HÓ!” Leesett az idei első hó, én pedig kettő után nem sokkal elindultam Modlin reptérre. 

(Play video)

Ha nem derült volna ki, a videóból, hazamentem egy napra. Szombaton este megérkeztem, hazamentünk és szűk családi körbe töltöttem az estét. Egészen hajnalig unokatesóknál, tánc, tanulás meg élménybeszámoló. Másnap apu 8-ra jött, vele könyveket válogattunk és műszaki rajzot átbeszéltük. Gyors csomagolás és már megyünk is a reptérre.

13-ra értünk ki tesókkal, és Álmos is kijött, így tudtunk végre váltani pár szót. Aztán átvetettem magam a komoly SRA check-en, ahol meglepetésemre nem vették el a szögeket és más „szúró” tárgyakat (nemisbánom). Anyuval találkoztam bent a terminálon, ahol dolgozik. Volt vagy 2 órám így vold időm bejárni a Skycourt utasfogadó részeit. (korábban még az A380-as látogatásakor voltam itt, de akkor csakis a személyzeti folyosókon közlekedve :P „te úr isten!”) Eljött a három óra, kapunyitás, menni kell. Érdekesen van megoldva a beszállítás a Ryanair gépeihez, mert egyszerre 4 induló gép utasait terelik egy kapuhoz, onnan pedig mindenki kigyalogol a desztinációjának megfelelő sátorhoz. A sátoros check után újra összekeveredik mindenki és odasétál a megfelelő géphez. (Ilyenkor jut eszembe, hogy ha otthon előre átszerkesztem a beszállókártyát és viszek egy másikat magammal, akkor egy varsói út áráért ülhetek fel mondjuk egy Spanyolországba tartó gépre, anélkül, hogy az szemet szúrna a légiutaskísérőnek aki ezután már csak ránéz a papírra…) A másik érdekesség, az, hogy nem nézte meg senki a kézipoggyászt, amit általában nagy szigorral figyelnek, akár a 10kg meglétét, akár a csomag méretét. Vittem egy hátizsákot 9kg könyvvel, amiből kilógott a rajzos hengerem. Bent a terminálon vettünk anyuval „szülinapi ajándékot” (erről majd később, ha aktuális), ez 3 kis doboz, plusz a plakát a szobámba plusz anyu vízforralója. Nos, így összesen súlyban túlléptem a 10kg-ot, méretet tekintve pedig a 2 kézipoggyászal megfelelő volt a méret (ld. kép). 
Senki egyik ponton sem mondta, hogy ez így nem jó és pakoljam át vagy fizessem ki a 60eurót. Másoktól sem kértek semmit, de nem is bánom. Beszállásnál egy ex-Malév pilótával beszélgettem, aki épp a Ryanairnél dolgozik és utasként ment Spanyolországba, ahonnan majd visz egy Dublini járatot. Röviden is tömören kifejezte véleményét arra a kérdésemre, hogy „és milyen a Ryanairnél dolgozni?” „Szar!” Vele sétáltunk ki a betonon, ki-ki a maga gépéhez. Nagy a káosz ezeknél a fapadosoknál, hiszen senki sem áll ott és mondja, hogy melyik gép, hova megy. Egy kis tábla ki van rakva, de jószemmel alig lehet észrevenni. Nem meglepő, hogy láttam 8 utast elindulni az egyik üresen álló géphez, aminél még lépcső sem volt. Ott álltak egy darabig, várva, hogy beszálljanak, mikor az FBŐ-s jött terepjáróval, hogy mit csinálnak ott…Konkrétan a rámpások szólnak néha közbe, de nem az ő feladatuk lenne.

A gépre utolsónak felérve (mint mindig) azt tapasztaltam, hogy nagy a rohanás és azt közölték, hogy nincs idő felrakni a csomagokat, rakjunk le minden táskát az ülések alá, mert késik a gép. Én még bénáztam egy sort a túlméretés csomagommal, amit most már értek, hogy miért nem szabályos felvinni a fedélzetre. (nem fér el) Végül csak bepasszíroztam a csomagtartóba és már indultunk is. A többi csomag lazán hevert az ülések alatt, senkit sem zavart. A lényeg, hogy tartsák a 45 perces fordulóidőt, ami így, bár pár szabályt felhágva sikerül is.

Rohanás ide vagy oda, felszálltunk végül és 500m körül elértük a felhőalapot. Csupa fehérség, majd jött a csodás égbolt, ahogy emelkedtünk. Hold, havas tájak, naplemente. A mellettem ülő részeg párt nagyon nem nyűgözte le, ők inkább pezsgőztek 7000ft-ért. :P

Mikor utolsónak elhagytam a gépet (minő változatosság) megálltam lent fotózni. Láttam, hogy ja, rám várnak a felszálló utasok, akkor be kéne mennem…ekkor láttam meg az egyik sztyuit a lépcsőn, kezébe a plakátommal integetve, hogy ezt itt hagytam. Óh… köszönöm. (az a sok csomag, ez az átka). Szóval személyzet rendes volt, sőt kifejezetten örültem, hogy valaki magyarul köszön el.

Másfél óra utazás, és már itthon is voltam. A jól megszokott kolesz, ahogy azt egy napja otthagytam. Mi változott? Semmi, csak voltam otthon. :)

Múlt héten

Rég írtam már, és nincs is időm, de azért megpróbálom. Nagyon sok minden történik, amiről nem tudok mesélni, ezért csak részletekben, hogy mi történt a film fesztivált leszámítva. És egy kis változatosság: ehhez a bejegyzéshez nincs kép melléklet. Hát nem unalmas? :)

Voltam szerdán Calculus konzultáción. Mikor beléptem a matek tanszék épületébe, azt hittem, hogy valami new yorki irodaházba vagyok. Vadonat új üvegpalota az egész, nem beszélve a tanár irodájáról. 4.emeleti kilátással, zsír új bútorokkal tele. Tényleg úgy éreztem, mintha állásinterjún lennék valami business cégnél. Kérdezgettem pár feladattal kapcsolatban, amit nem igazán tudtam megoldani, ő persze csak annyit válaszolt, "oh, it's easy" és már meg is oldotta. Akárcsak szerdán, kedden szintén este 8 után szabadultam az egyetemről, ami elég sokkoló, ha belegondolok, hogy 8-ra mentem. Na de sebaj, matekot imádom, főleg azt a keddi napot, amikor 6órám is van belőle. Már azon gondolkoztam, hogy kart váltok, és matekszakra megyek. heh

Voltunk Auchanba is vásárolni Szásával. Kitaláltam, hogy akkor viszünk bevásárlókocsit és telerakjuk vízzel meg kajával, és egyszerűen hazatoljuk, így nem kell minden héten vizet cipelni. Ő kicsit párázott ettől, de megnyugtattam, hogy otthon az Újlak utcába mindenki ezt csinálja, mikor jönnek haza a Tesco-ból. Fizettünk, majd célba vettük a koleszt. Egészen a parkoló sarkán lévő kereszteződésig jutottunk, mikor a szembe irányból kiszúrt egy rendőr, aki rögtön megfordult és meg is állt a közelünkbe. Dzien dobre ...blablabla. Ő csak hazavinnénk a cuccot. Mondtam neki, hogy itt lakunk és holnap visszahozzuk. Nem holnap! Akkor ma! Nincs ma! Nem vihetjük el. Akkor mit tegyünk? Rendes volt, hogy nem büntetett meg, ezért nem akartam inkább megkérdezni, hogy berakhatjuk az ő kocsijukba a cuccot. :P Pár perc tanakodás után végül kitaláltuk, hogy a legegyszerűbb, ha taxizunk. Be is pakoltunk egybe, közbe a bevásárló kocsi nekigurult a kocsi oldalának, sofőr erre csak hangosan „oh kurwa!”…De végül hazavitt, kemény 3km-re. Nem volt olcsó mulatság, de én élveztem. 

Mi történt még múlt héten? Pénteken végre valahára megkaptam a diákigazolványomat és vele együtt az Indeks-em (amolyan ellenőrző féle). Este Marcinhoz mentem, aki névnapja alkalmából házibulit tartott. Szombaton hivatalos voltam haza, így mondtam, hogy nem szeretnék megint: „drinking to mortality”-t játszani. Szóval csak kortyolgattunk, jött Teodor, akinek D300-as gépével élvezkedtem és mesélt fotóriporter életéről. És persze volt sok másik lengyel fiú/lány. Táncoltunk, jól éreztük magunkat, majd hajnal 4 körül Teo beszólt lengyelül, hogy „na gyere MAGYAR, megyünk haza!” (ezt meg értettem és egy nagy nevetés követte) Itt lakik ő is a kerületbe és pont kapóra jött, hogy hazafuvarozzon.

És mi történt másnap? Majd másnap leírom, vagy majd a videóból kiderül!