Kata

A hétvégén valami egészen meglepő történt, (nyilván sokan nem tudtak az egészről, akár csak én) de most felfedjük az igazságot!

Csütörtökön este benyit Kinga, hogy hánykor végzek holnap este? Ő, este kondi, olyan 18óra fele hazaérek. MIÉRT? Sejtelmes mosoly, ajtó becsuk. Kicsit később visszajött és eldarálta, hogy van egy Kata nevű magyar barátnője, aki holnap jön Varsóba, és gondolta megkérdezi, hogy van-e kedvem találkozni vele. Miért, ne, elvégre egész hétvégére tanulást terveztem, ja meg Tünde jön vasárnap meglátogatni, de hát nem tudtam ellenállni eme csábító ajánlatnak. Igent mondtam, akkor holnap 18-kor jövök és innen mehetünk a StudentPub-ba...

Kondiból hazafele jövet villamosoztam, ám nem sokáig, mert 2 megálló után le kellett szállni. Előttünk állt ugyanis 19 villamos, (miután legyalogoltam, megszámoltam) mert az egyik 4-es kereszteződésbe két villamos úgy telibe ütközött, hogy mind a négy irányból meghalt a forgalom. Tűzoltók, villamosgarázsosok, műszaki mentők, rendőrök, és csomó ember. Hmm...micsoda helyszín, akkor fotózzunk. 500-nál is több képet és videót csináltam, majd ha feldolgozom őket, közzé teszem, a lényeg, hogy engem az ilyen balesetek nagyon vonzanak, ezért is mentem oda 2 méterre a bácsikhoz, akik lángvágóval szedték darabokra a roncsot, hogy mozdítható legyen, és videóztam...Na de hivatalos vagyok estére, áh megvár, meg különben is. Kihagyni egy ilyen jó műszaki mentést csajok miatt? (hát mit képzelek? :D) Szóval úgy voltam vele, hogy max nem megyek. Ekkor csörög a telefonom: Anyu. :O "Szia, mivan?" "Hol vagyok?" "Ő villamosbalesetet fotózok, mert, mi történt?" :D "És hova megyek?" "Haza..." "Honnan?" "Kondiból...mert?" "És aztán?" "Aztán Kingával megyünk találkozni valami Kata barátnőjével este...mert?" "Ja csak rég beszéltünk és akartam tudni, hogy mi újság..." Jó... ekkor éreztem, hogy na jó, több mint 40 percet kések így is, és illene akkor mennem ha már megígértem. Kinga persze küldött sms-t amire számítottam, hogy majd facebook-ról lenézi a számom és úgy ír, hogy hol a francba vagyok már. Írt is, írtam, hogy 15p és ott vok, mire ő, hogy jó megvár, és együtt mehetünk. :O (valami bűzlik...de ekkor még a leírtakból semmit se sejtettem)

Hazaértem, irány vissza a centrum, útközbe pedig faggatom a csajszit, hogy akkor most tulajdonképpen, ki is ez a lány és honnan ismeri...Szokásos tempójával elhadarta, hogy ki és mint, így hát beletörődtem, elvégre mindjárt úgyis megismerem, és magyarul majd megkérdezem... Odaértünk a pub-ba, felmentünk, akkor keressük meg Katát, aki már ott kell legyen! Kerestük, de semmi. Kinga sms-ezett vele, mondom, hagy írjak neki magyarul esetleg..."NEM!" :O? (hát jó) Akkor esetleg nézzük meg a Remont (club a szomszédba)-ba, hátha véletlenül ott vár? Vártunk, lementem, ő meg fel, hogy megnézi még egyszer. Kijött a mosdóból és közli, hogy igen... ott van a Remont-ba. Pff. 

Belépünk úgy este 21-körül, a szokásos club, ahova jártunk, de ezúttal nincs buli...Kinga megy elől követem, jobbra nézek, ott ül a húgom, jó... Kinga hova siet? Miért nincs itt buli ma este? Linda? Mi az a sok ember ott a színpadnál? Várjunk csak! Ott ül a húgom!? :O Jobbra nézek: Tünde, Álmos, Robi...Ő Tünde...Álmos... ekkor egy magyar hang a hátamba vág, sörrel a kezébe üdvözölve. TP? Ekkor veszem észre Kingát, aki lepakol húgom mellé, akkor itt vagyunk!. Ő miii? ÚRISTEN :D Hangzott el kb még 4 óra hosszan a számból. Szóval ő(k) Kata... :D Egy igazi meglepetés, aminek semmi jelét nem is sejtettem. Szóval eme kis csapat 5-en repülőre szállt péntek hajnalba és már vagy egy hónapja ezen dolgoztak és szervezték. Mindenki be volt avatva persze, és Kinga volt a csali, aki elhozott, bár az a baleset majdnem keresztbetett a dolgoknak. Na de Itt vagyunk, "Még Robi is?!" :D És Tóth Péter? Hát ti mind? :D Hú még most se tudom leírni, mit éreztem, csodás meglepetés volt.

(Jó rövidre fogom, mert tanulnom kell, meg ti sem szerettek ennyit olvasni)

Elmentünk a szállásukra, vacsoráztunk, ajándékosztás, iszogatás :P és persze röhögés minden mennyiségben. Másnap eljöttünk együtt a koleszba, innen pedig irány városnézés. Old town és környéke, egyetem, majd vissza. Este nagybevásárlás Auchanba majd irány a szállás, ahol vacsi főzés stb. Laptopon képeket néztünk éjfélig, de persze a töltőt itthon hagytam ezért Lindával hazaugrottunk érte. (Lindával!? még mindig olyan mintha valami álom lett volna) Majd éjfélkor nyugovóra tértünk. Ki-ki persze, mi még Robival meg húgommal 2-ig szétröhögtük az agyunkat...de másnap már 8 kor kidobott az ágy. (Hú az az ágy, valahogy nagyon jó volt terülni a 2 méteres franciaágyba a kolis emeletes ágyam után...szóval még1x bocsi annak, aki a földön vagy egymás nyakába aludt miattam :P)

8:15, akkor lépek, mielőtt a tulaj meglátja, hogy egy fővel többen laktunk...rövid búcsú, mintha holnap találkoznánk. Hazajöttem, aludtam még 11-ig, tanulás, közbe FlightRadar check, hogy éppen hol jár a gépük, még Approachon meghallgattam, ahogy fóniázik a pilóta. 50,40,30,20,10...touch down, és már otthon is vannak. Eltűnt a radarról a gép, ahogy ők is. Mi maradt? A sok emlék, a sok süti, ajándék, és fotók, ja meg Thomas Anders mosolya a villamoson.

És azt hiszem először elérkeztem oda, hogy honvágy. Hiányoztok! Karácsonykor újra látjuk egymást, hacsak addig nem jön egy újabb Kata Magyarországról...:)