Metróbontás otthon

Jól figyelj, mert ez érdekes lesz! 

Egy éve éreztem hasonlóan, az esküvői jókívánságos-lufis sztori kapcsán, mint most. Történet a képen látható fémdarabról szól.

Úgy még október körül tetszett meg a metrón az, hogy a kapaszkodók tervezése és felszerelése mögött, mi is áll. Vékony rúd, odafogatva a székekhez, falhoz, padlóhoz és plafonhoz. El kell bírnia legalább 1-2 ember súlyát (mivel erre már láttam példát, miként húzódzkodnak rajta), de egy esetleges hirtelen fékezésnél sem árt ha nem mozdul, vagy hajlik el miközben 4-5 ember tehetetlenségi erőt fejt ki rá... Na jó ezt majd egy másik blogbaj folytatom. :)

Szóval a lényeg, hogy megtetszett nekem a orosz "Мытищинский" metrókon lévő kapaszkodók rögzítő foglalata, és 2 évi műszaki rajz után le is rajzoltam fejben. Még gondoltam kéne is belőlük szerezni, oktatási célra, mivel könnyen méretezhetőek, rajzolhatóak és szinte bárhol fel lehetne használni őket rögzítőelemként. Fejembe vettem, hogy felkeresem az orosz gyárat, hogy nem maradt-e nekik az öntvényekből. Á, inkább írok a BKV-nak, hogy nincs-e fölösleges a telepen. Végül is elfelejtettem írni, egészen februárig.

Shaun ismerősöm facebookján láttam képeket arról, hogy a kőbányai vastelepen bontották a leselejtezett BKV-s metrók egy részét, és rögvest írtam neki, hogy "én is akarok ilyet". Majd írtam húgomnak és anyunak is, hogy szerezzenek nekem olyat! Nem kellett sokat várni, másnap már meg is járták a telepet ők is, ám kapaszkodó rögzítő helyett, a kapaszkodó rudakat hozták el. Hm...Sebaj, 2 hét és megyek haza! Csak legyen addig ott...(itt meg kell jegyeznem, hogy eredetileg is hazamentünk volna 4 napra, és pont jókor)

El is jött az idő, március 13-án hazamentem, és másnap magam is megjártam a telepet. Sikerült szereznem belőlük, és mindenki kérdésére azt válaszoltam, hogy "azért kell, mert 3D-ben leszeretném modellezni!". Idén ugyanis "Integrated CAD/CAM/CAE" tantárgyam keretében a Siemens NX 8.5 programot tanuljuk és rettentően hasonló elemeket modellezünk, csak papírról. Mondanom sem kell, hogy mikor visszajöttem Varsóba, hoztam magammal két darabot a begyűjtött metrós kincseimből, hogy majd szabadidőm keretében megcsináljam.

És most ugrik a majom a vízbe! (asszem ezt ilyenkor használják)

Ma óra után a tanár odaadott egy papírt, hogy aki szeretné, plusz pontért megcsinálhatja ezt a modellt. Szívroham közeli állapotban voltam, mikor megláttam, hogy egy az általam kitalált elemhez merőben hasonló tárgyról van szó. Szóval ennyit a véletlenekről. :D Na sebaj, most már a műszaki rajz részében is lesz segítségem, ha arra kerül a sor, hogy végre lemodellezzem.

Szóval ez van most, meg tanulás ezerrel. Múlthéten lebetegedtem és ezért elcsúsztam a teendőkkel, de már minden rendben. Ami kimaradt, arról később írok. Üdv.! :)

Las, Lasy

Las - erdő lengyelül. Tegnap egy kisebb túrára indultunk a metró egyik végállomásánál, Kabaty-nál lévő erdőbe. Láttunk sok fát meg egy érdekes rétet, ahol sok-sok túrázó a családjával sütögetett. Ők a kép bal oldalán. A jobb oldalon pedig, ahogy ez a füstből is látszik a kezdők, vagyis a berúgott fiatalok, akik csak egy farakást hánytak a tűzrakóra és nem értették miért nem ég. Egyébként olyan messziről mint egy középkori táborhely. 

Ami még érdekes, hogy a metró eddig jön, vagyis az erdőből kiérve egy metróvégállomáson találja magát az ember, Tesco-val, és persze metrógarázzsal, mert az itt jön ki a földből és végződik egy nagy teleppel. Szóval a képen a "METRO" felirat valóban a 2 km-re lévő metrót jelzi.

Ma pedig hogy meglegyen a szimmetria, a metró vonal másik végállomásához, Młociny-hoz mentünk túrázni. Ezúttal Gabi is velünk tartott. Rövid kitérő villamos remíz mellett, majd átvágva a volt kommunista gyárak maradványain és egy temetőn végre elértük a fenyveseket és bevetettük magunkat a Kampinoski nemzeti parkba.

Hasonló rét, majd fenyves kis utak. Szinte csak fenyő és persze rengeteg moha. Körbementünk a sárga jelzésen, majd a feketén (jelzem ez elég ritka Mo.-on) végül egy busszal pedig visszaértünk a metróhoz.

Białystok

A hét elején Białystokban jártam. Meglátogattam volt középiskolás osztálytársam, Krisztiánt, aki utolsó hetét tölti Erasmuson. Az út vonattal történt, 3 órás vonatozás az EN57-es motorvonattal, ami olyan volt mintha a budapesti Hévvel utaztam volna. A táj sajnos nem a legpompásabb, pusztán erdők és belvizes mező fogadott.

Megérkeztem délben, Kriszián várt is az állomáson, és egy 2 órás városnézés után be is jártunk minden nevezetességet amit látni kell. Egy érdekessége a városnak, hogy ott gyártják a Żubr sört is, ami lengyelül bölényt jelent. És rengeteg a bevándorló.

Délután elmentünk a koliba, ami az 5 darab, 10 emeletes panelház egyike volt. Hasonló komforttal, mint az én korábbi kolim Varsóban. 6 kis szobához jár egy fürdő és számomra meglepett az ottaniak testvéries együttélése. Volt egy török és egy kanári-szigeteki csávó, akik olyan összeszokott, családias viselkedést mutattak, hogy az meglepett. Nem volt szó pénzről, mindenki vett valamit és minden közös volt. MI is vittünk kenyeret, amire rögtön átjött valaki és vágott le belőle. De a vajat, vizet, bármit ugyanígy vettek el egymástól. Annyira jó volt nézni, hogy vad idegen emberek pár hét után összekovácsolódnak és ilyen jól élnek egymással.

Este jött egy magyar lány Erasmusra a következő félévre. Bemutattak neki, mint varsói lakos, aki csak kirándul. Aztán az ő mentorukkal mentünk el hamburgerezni. Igen ismét, de ezúttal még nagyobb hamburger volt, csak olyan csípős, hogy nem bírtam vele. Közben ment az olimpia, az előző blogban leírt Kamil nyert egy ezüstöt is. Visszamentünk a koliba és úgy hajnal 2-ig ment a semmittevés.

Másnap viszont 10-re mentünk, mert nyitott az orvosi egyetem múzeuma, ahova belépve egy siettetős néni fogadott minket. Gyorsan végighadarta lengyelül a dolgokat és küldött tovább, tovább, egy percnél többet nem tölthettünk a termekbe kb. Kérdeztük, hogy tud-e angolul, mire elmondta, hogy NEM ezért tovább idegenvezetett lengyelül. Krisztián közben odasúgta nekem, hogy érdekes múltkor még tudott. Ezen már meg sem lepődök, éppen ezért nem próbálkozom avval, hogy beszél-e angolul valaki… Múzeumban régi orvosi „kínzóeszközöknek” látszó eszközök voltak, majd átvitt minket a főépületbe, a Branicki palotába. Volt egy gyönyörű előadóterme, egy kastélykert, és a végén a pincébe is lemehettünk.

Ezután elmentünk az Operaházat megnézni, de belépve tapasztaltuk, hogy tele van emberrel, és a biztonsági őr is épp közeledik. Odajött, hogy „segíthet-e”, de olyan fejjel, mint aki ki akar dobni minket. Mondtam neki, hogy nem köszönjük, mire végül tényleg „kidobott”.

Elértünk az állomásra, és volt még 1,5 órám az indulásig, fotózgattam az alakjelzőket és mozdonyokat, meg elmentem a postára feladni egy képeslapot. Akkor láttam, hogy a nő Sochi-s bélyeget ad, így eldadogtam hogy abból kérek még, mire elővette a gyűjtőknek szánt díszpéldányt és vettem kettőt. A képeslap egyébként kerek 2 nap alatt hazaért, ami gyorsabb volt, mint mikor Varsóból szoktam levelet küldeni.

Magyarkodás

Érdekelne mit olvasott ez az ember a metrón. A kis füzeten egy Ikrausz busz látható, amin Magyarország felirat és zászló. Nem jöttem még rá a lengyel címből sem, hogy ennek mi köze van hozzánk mindenesetre nagyon megörültem neki mikor megláttam. Szintúgy, amikor a Mechanics of structures tanárom a szóbeli vizsga végén megkérdezte, hogy meséljek a magyarországi repülőiparunkról. Igaz erről nem tudtam sokat, így inkább ő mesélte, hogy hogyan szerezte meg a szakszolgálatikat erre-arra.

Aztán jöttek páran az egyetemről hozzám olyan kérdésekkel, hogy hány nap mire egy levél Magyarországra eljut? Ezeket rendszerint random, reggel 8:10-kor. De nyilván ők is a GE Scholarshipre jelentkeztek ahogy én is, és kíváncsiak voltak mikor ér oda a levelük.

Találkoztunk aztán egyik este egy nagyobb társasággal, akiket a Varsói magyarok facebook-os csoportból szedtünk össze, vagy ki-ki ismerte egymást valahonnan. Ez egy pénteki este volt, a Resort nevű sörözőbe, ahol könyvből van a bárpult és mosógépből a lámpa. Ott találkoztunk Gabival, majd lassan érkezett a többi magyar is. Először Koppány, majd Zoli akivel hazafele mentünk a vonaton, egy másik Zoli aki Gabi munkatársa és múltkor láttuk őt. Majd jött még két Tibor és egy Zsolt. Voltunk elegen és elég jól sikerült kis találkozónk utána meg is alapítottuk a Varósi társaság facebook csoportot, hogy ott tudjuk szervezni a további találkozókat.

Ez pedig a Kúltúrpalota Valentín-napi verziója

Kezdjük az újévet, hideg, tanulás és tanulás

Azt hiszem, hogy most jött el az idő, hogy az újévben először vehetek egy nagy levegőt és egy hetet lazítsak. Túl vagyok utolsó, mai vizsgámon is, így már csak az eredményre kell várni holnapig.

És örömmel folytatom a blogolást, hiszen sok-sok dolog zajlik körülöttem, csak jellemzően 5 perc ideje nincs az embernek beszámolni. Na de majd most…

Egy kis 2013-as évértékelővel kezdeném, vagyis inkább ágyértékelővel. Még a nyáron gondolkoztam el azon, hogy mennyire érte megvenni az ágyamat, hiszen elég keveset alszom rajta. Bár igaz, hogy ha még otthon is vagyok, sem alszom benne. Összeszámoltam, hogy 365 napból, 75-öt voltam Magyarországon. Ebből csupán 39-szer aludtam otthon.

Akkor jöjjön 2014 dióhéjai eseményben:

Január 7-én Manufacturing Technology órám keretében elmentünk egy Abplanalp nevű Factory outlet-be (fémmegmunkáló gépeket mutattak be) ahonnan egy fémlemezből kivágott rózsával lettem gazdagabb, vagyis Anna. :)

Waterjet machine

Január 9-én csütörtökön és az ezt követő 3 héten át, a már korábban megismert magyar cseh fogorvoshoz jártam tömni pár fogat. Továbbra is csak tisztelem, és felnézek rá. Főleg, hogy beszél cseh-ül, szlovákul, magyarul, lengyelül, oroszul, németül és kicsit angolul. Ahogy korábban írtam, egy innen 30km-re lévő városkában van a rendelője, ahova nem könnyű eljutni csak óránként busszal. Egyik csütörtökön azonban lekéstem az épp induló buszt, amivel pont odaértem volna. A következő mivel 2 óra múlva jött volna, és lévén hogy 17:30-volt, beültem egy taxiba és mondtam a taxisnak, hogy 742-es busz! A busz viszont elég hamar végigrobogott a városból kifele tartó főúton, ezért vagy 25 percbe telt utolérni, közben pedig pergett a taxióra! :D Na sebaj, sürgős volt odaérnem. Később a fogorvosom (mostantól István) leült és elkezdte nekem google-n keresni az itteni volánbusz (PKS) menetrendet, mert elméletileg az is jár oda, így végül hazafele már avval jöttem. (Igen, mert eredetileg a 742-es busz az itteni BKV (ZTM) egyik „elővárosi” járata.) Kimerítő érzés volt bezsibbadt arccal buszozgatni a kihalt fenyőfás és havas utakon, de egyben egyedi is.

©Pouya Zahadat

Ami a havat illeti, idén 15-én esett hó először, de egész februárig megmaradt.

Olyannyira, hogy helyenként elérte a 30 centit minimum ami jó, ám a két héten át tartó -17°C idén sem maradt el. Ami jó volt benne, azok a szeneskosarak. Igyekeztem volna lefotózni egyet, de nem találkoztam velük, így egyik csoporttársam által megosztott képet látni. Ez egy szenes kosár, benne egy feketekőszén-oszlop, ami úgy 10óra alatt ég le és elég jó meleget ad. 20 darabot tettek ki belőle a város nagyobb csomópontjaiba, a buszmegállókba. Jelzem, követendő példa!

Egy szürke ronda szombati napon elmentem Csodaországba, megnézni a wilanówi kastélykertet, ami tele volt karácsonyi díszkivilágítással. Itt varázsolódtam egy órán át, majd mentem a könyvtárba tanulni.

Rengeteg vizsga, zh és miegyéb projectet kellett teljesíteni (ebből egy korábbi meg egy következő blogban olvashattok még), ami néha hajnalokba nyúlt, de meglett az eredménye. Egyik projectem 3 részből állt, az első része egy szimpla trend analízis volt az ultrakönnyű repülőkre nézve a következő 15 évre. Majd jött a saját típusának tervezése, súlykalkulációi és végül a COG (center of gravity) számítások. AutoCAD-ből is fejlődtem, 8 órát rajzoltam gépen az egyik rajzomat és idő közben egy a General Electrics-es ösztöndíjra is pályáztam. Erről meg kell jegyeznem, hogy budapesti a székhelye, így hasonlóan a lengyelekhez, én is postáztam oda a papírokat.

Weight breakdown

Egyenlőre ennyi, hamarosan írok újra, addig is nézegessétek a galambokat, ahogy melegednek a csatornafedőn. ;)

Engineering, kérjük ne zavarjon!

Azoknak, akik idetévedve várják, hogy mi hír felőlem:

Minden rendben, csak továbbra sincs időm írni. Nagyon sok a teendő és test-ek (zh) tömkelegét írom most.

Leírom röpke hetem és az azt következőt, hogy a későbbiekben visszatekinthessek ezekre a napokra is.

Hétfőn,

Szokásos 8-órás kezdés, egy dolgozat lengyelből, majd egy Basics of Autonomation and Control (BAC) második zh, de előtte egy Computer Science második test. Majd két óra tanulás műszakirajz helyett, és egy újabb zh Manufacturing Technology-ból.

Kedd,

Machine Design harmadik zh. Este pedig kondi helyett 3 órát bentvoltam, hogy bepótoljam a CAD rajzomat, amire hétfőn nem mentem be, mert hétfőig be kell adni.

Ma

Szokásos tanítás szerint, órák után befejeztem a CAD rajzot, és a repülőmet most állok neki befejezni.

Jövőhét:

Holnap tudom meg a BAC zh eredményét, ha bukta akkor hétfőn javító. 

Szintén holnap tudom meg a Machine Design zh eredményét amiből sejtem, hogy kedden javító zh. 

Kedden reggel Fluid Mechanics 3. zh.

Szerdán reggel 7:30 MOS 0.vizsga, este 19:00 Calculus második zh, majd első zh javító.

Csütörtökre kell egy Project (center of gravity calculation és cockpit design)

Pénteken Aeronautical systems zh.

Holnaputánra meg egy prezentációt kell megtanulnom bár az nem vészes.

Ja a CS-t kihagytam, abból pénteken tudom meg az eredményt és ha bukta akkor hétfőn javító. :D

Február 3-13-ig pedig vizsgaidőszak.

Na isten veletek! :D Hamarosan érkezem egy Metrós bloggal.

Hakuna matata - Varsó

Tudtátok, hogy mit jelent a „Hakuna matata”? Swahili-ül, azt jelenti szó szerint, hogy „nincs tüske ami böködjön”, tehát nincs probléma. Avagy, mit jelent Pumbaa neve az Oroszlánkirályban?

Ezt mind ma tudtuk meg egy kenyai kollégától. Szóba került a nyelvük és akkor említették meg a már jól ismert Oroszlánkirályos mondást. Pumbaa egyébként bugyutát jelent, vagy például a majom neve Rafiki, barátot jelent. Elcsevegtünk a többiekkel is, nigériai, Ír, Ukrán…

Múlthéten voltunk könyvtárban, a Varsói Egyetem főkönyvtárában, ami elég híres neves, mivel oda jár rengeteg bölcsész, jogász, filozófiát tanuló egyén. Annának is ez a kedvelt tanuló helye így néha vele megyek én is, de még nem találkoztam ott olyannal, aki valamiféle Engineering-et tanulna. Ahogy könyvekkel sem, amiket kiraknak kosarakba, hogy elvihető. Elkezdtem bogarászni őket, majd megkérdeztem pár

embert, hogy ez akkor most ingyen elvihető? Igen, de semmi hasznos nincs köztük – mondták. NEKTEK! A 12 rekesz tartalmának 80%-a Engineering könyv volt, ANGOLUL, amit lengyel professzorok írtak. Tehát megtaláltam a tanulmányaimnak az emeltebb és felsőbb részeit remekül leírva, és végre nem amerikai könyvek mintájára, amik követhetetlenek és tanulhatatlanok. Másnap vittünk sporttáskát és annyi könyvet hoztam amennyit nem szégyelltem, na meg aminek tényleg volt is értelme. Volt egy-két nagyon specifikus könyv is, például a gyémántcsiszoló gépekről, amit nem hoztam el. De a többi megérte, azt hiszem.

A héten voltam egy kis városkában, Varsótól 30km-re, ahova busszal jutottam el 1 óra alatt. Olyan volt, mint a Boráros-térről eljutni volánnal Szigetszentmiklósra. Oda egy magyar fogorvos miatt utaztam, aki megcsinálta a fogamat. Magánklinika a javából! Csak a wc-t fotóztam le, de akárcsak egy szálloda mosdója. A recepción becsomagolt fogkefékből és tisztasági készletekből lehet venni az érkezőknek. Bent pedig egy számítógépes programon jelölgették be, a fogaim állapotát. Kis kék színűre bejelölik a fognak azon részét ami lyukas vagy, amit tömtek már, majd elmentik minden beteg állapotát. Utána az orvos beledugott egy nyálelszívóra hasonlító rudat a számba, majd bekapcsolt egy LCD monitort és odahúzta, hogy tessék itt tudom megnézni, hogy mit fog most csinálni…Elképesztő, ahogy az is, hogy kedden ZH, és még tanulni kell. :O Na jó Mikulást mindenkinek.

Instytut Lotnictwa

Péntek esti a Repülési intézetben volt nyílt nap, ahova Kamila-val és Adam-al, két csoporttársammal látogattunk el. Este 9-11ig voltunk, zárásig, elég gyors tempóban de sikerült rengeteg újdonságot látnunk. 

Volt sok makettek, teleszkópok, távcsövek, légpárnás vízi mentőhajók, amire mai napig nem tudom vajon milyen kategóriás jogosítvány kellhet. Majd jött a rengeteg helikopter, Zlin 142, Eurocopter, és a hadsereg egy nagyobb gépe is.

CF6-80C2

Sok helyre nem jutottunk be mert hosszú sorok álltak, de ezek főleg csak a szimulátoroknál voltak. Bejutottunk egy hangárba, ahol a CF6-80C2-es (ilyen van pl. a Boeing 747, 767, Airbus A300, MD-11 gépekbe) és a CFM-56-os (Boeing 737, A319, A340, MD-8) hajtóműveket láttuk felbontva. Adamnak köszönhetően mindent értettem, mert mindent fordított közben, ám néha átváltottak angolra az ottani szaktudásúak, mivel hallották, hogy fordít mindent. Kedvesek voltak és persze a mi szakunkon végeztek korábban. Erősen javasolták a General Electrics-et majd gyakorlatnak, szóval van hely bőven. Érdekes volt a hajtóműveket úgy nézi, hogy előtte reggel Materials in Aerospace Tech. órán pont a különböző elemek bevonatairól tanultunk, és azok típusairól (Coating). A tanár által felrajzolt ábrákon elképzelt elemek pedig este a szemünk előtt hevertek és kézből megfogva tudtuk őket azonosítani. Továbbá Aeronautical systems órán a generátorokról tanultunk, így majdnem mindenhol azt kerestük a hajtóműveken, és kerestük a jelöléseket rajta. 

Közben tettünk még egy sétát, beültünk a mentőhelikopter cockpit-jébe, majd záróra előtt felfedeztünk egy nyitott ajtót a gyárnegyedre emlékeztető telepen. Bent egy nagy szélcsatorna fogadott minket, egy kis repülőmakettal felszerelve, hogy azon teszteljék az átesési sebességkor legkevésbé ellenálló szárnyszelvényt. A szélcsatorna lényege, hogy a képen látható élek és felületekre cérnát tesznek, ami a szélben lobog. Ha egyenesen áll a szál, ott a légellenállás a legmegfelelőbb, de amint a szálak rezegnek, ott nagyobb az ellenállás. Legalább is ezt értettem a magyarázatból, ugyanis látván, hogy bementünk utolsónak, az egyik ott dolgozó lelkesen beindította nekünk a masinát és magyarázott angolul.

a szélcsatornában lévő modell