Kezdjük az újévet, hideg, tanulás és tanulás

Azt hiszem, hogy most jött el az idő, hogy az újévben először vehetek egy nagy levegőt és egy hetet lazítsak. Túl vagyok utolsó, mai vizsgámon is, így már csak az eredményre kell várni holnapig.

És örömmel folytatom a blogolást, hiszen sok-sok dolog zajlik körülöttem, csak jellemzően 5 perc ideje nincs az embernek beszámolni. Na de majd most…

Egy kis 2013-as évértékelővel kezdeném, vagyis inkább ágyértékelővel. Még a nyáron gondolkoztam el azon, hogy mennyire érte megvenni az ágyamat, hiszen elég keveset alszom rajta. Bár igaz, hogy ha még otthon is vagyok, sem alszom benne. Összeszámoltam, hogy 365 napból, 75-öt voltam Magyarországon. Ebből csupán 39-szer aludtam otthon.

Akkor jöjjön 2014 dióhéjai eseményben:

Január 7-én Manufacturing Technology órám keretében elmentünk egy Abplanalp nevű Factory outlet-be (fémmegmunkáló gépeket mutattak be) ahonnan egy fémlemezből kivágott rózsával lettem gazdagabb, vagyis Anna. :)

Waterjet machine

Január 9-én csütörtökön és az ezt követő 3 héten át, a már korábban megismert magyar cseh fogorvoshoz jártam tömni pár fogat. Továbbra is csak tisztelem, és felnézek rá. Főleg, hogy beszél cseh-ül, szlovákul, magyarul, lengyelül, oroszul, németül és kicsit angolul. Ahogy korábban írtam, egy innen 30km-re lévő városkában van a rendelője, ahova nem könnyű eljutni csak óránként busszal. Egyik csütörtökön azonban lekéstem az épp induló buszt, amivel pont odaértem volna. A következő mivel 2 óra múlva jött volna, és lévén hogy 17:30-volt, beültem egy taxiba és mondtam a taxisnak, hogy 742-es busz! A busz viszont elég hamar végigrobogott a városból kifele tartó főúton, ezért vagy 25 percbe telt utolérni, közben pedig pergett a taxióra! :D Na sebaj, sürgős volt odaérnem. Később a fogorvosom (mostantól István) leült és elkezdte nekem google-n keresni az itteni volánbusz (PKS) menetrendet, mert elméletileg az is jár oda, így végül hazafele már avval jöttem. (Igen, mert eredetileg a 742-es busz az itteni BKV (ZTM) egyik „elővárosi” járata.) Kimerítő érzés volt bezsibbadt arccal buszozgatni a kihalt fenyőfás és havas utakon, de egyben egyedi is.

©Pouya Zahadat

Ami a havat illeti, idén 15-én esett hó először, de egész februárig megmaradt.

Olyannyira, hogy helyenként elérte a 30 centit minimum ami jó, ám a két héten át tartó -17°C idén sem maradt el. Ami jó volt benne, azok a szeneskosarak. Igyekeztem volna lefotózni egyet, de nem találkoztam velük, így egyik csoporttársam által megosztott képet látni. Ez egy szenes kosár, benne egy feketekőszén-oszlop, ami úgy 10óra alatt ég le és elég jó meleget ad. 20 darabot tettek ki belőle a város nagyobb csomópontjaiba, a buszmegállókba. Jelzem, követendő példa!

Egy szürke ronda szombati napon elmentem Csodaországba, megnézni a wilanówi kastélykertet, ami tele volt karácsonyi díszkivilágítással. Itt varázsolódtam egy órán át, majd mentem a könyvtárba tanulni.

Rengeteg vizsga, zh és miegyéb projectet kellett teljesíteni (ebből egy korábbi meg egy következő blogban olvashattok még), ami néha hajnalokba nyúlt, de meglett az eredménye. Egyik projectem 3 részből állt, az első része egy szimpla trend analízis volt az ultrakönnyű repülőkre nézve a következő 15 évre. Majd jött a saját típusának tervezése, súlykalkulációi és végül a COG (center of gravity) számítások. AutoCAD-ből is fejlődtem, 8 órát rajzoltam gépen az egyik rajzomat és idő közben egy a General Electrics-es ösztöndíjra is pályáztam. Erről meg kell jegyeznem, hogy budapesti a székhelye, így hasonlóan a lengyelekhez, én is postáztam oda a papírokat.

Weight breakdown

Egyenlőre ennyi, hamarosan írok újra, addig is nézegessétek a galambokat, ahogy melegednek a csatornafedőn. ;)