Engineering, kérjük ne zavarjon!

Azoknak, akik idetévedve várják, hogy mi hír felőlem:

Minden rendben, csak továbbra sincs időm írni. Nagyon sok a teendő és test-ek (zh) tömkelegét írom most.

Leírom röpke hetem és az azt következőt, hogy a későbbiekben visszatekinthessek ezekre a napokra is.

Hétfőn,

Szokásos 8-órás kezdés, egy dolgozat lengyelből, majd egy Basics of Autonomation and Control (BAC) második zh, de előtte egy Computer Science második test. Majd két óra tanulás műszakirajz helyett, és egy újabb zh Manufacturing Technology-ból.

Kedd,

Machine Design harmadik zh. Este pedig kondi helyett 3 órát bentvoltam, hogy bepótoljam a CAD rajzomat, amire hétfőn nem mentem be, mert hétfőig be kell adni.

Ma

Szokásos tanítás szerint, órák után befejeztem a CAD rajzot, és a repülőmet most állok neki befejezni.

Jövőhét:

Holnap tudom meg a BAC zh eredményét, ha bukta akkor hétfőn javító. 

Szintén holnap tudom meg a Machine Design zh eredményét amiből sejtem, hogy kedden javító zh. 

Kedden reggel Fluid Mechanics 3. zh.

Szerdán reggel 7:30 MOS 0.vizsga, este 19:00 Calculus második zh, majd első zh javító.

Csütörtökre kell egy Project (center of gravity calculation és cockpit design)

Pénteken Aeronautical systems zh.

Holnaputánra meg egy prezentációt kell megtanulnom bár az nem vészes.

Ja a CS-t kihagytam, abból pénteken tudom meg az eredményt és ha bukta akkor hétfőn javító. :D

Február 3-13-ig pedig vizsgaidőszak.

Na isten veletek! :D Hamarosan érkezem egy Metrós bloggal.

Hakuna matata - Varsó

Tudtátok, hogy mit jelent a „Hakuna matata”? Swahili-ül, azt jelenti szó szerint, hogy „nincs tüske ami böködjön”, tehát nincs probléma. Avagy, mit jelent Pumbaa neve az Oroszlánkirályban?

Ezt mind ma tudtuk meg egy kenyai kollégától. Szóba került a nyelvük és akkor említették meg a már jól ismert Oroszlánkirályos mondást. Pumbaa egyébként bugyutát jelent, vagy például a majom neve Rafiki, barátot jelent. Elcsevegtünk a többiekkel is, nigériai, Ír, Ukrán…

Múlthéten voltunk könyvtárban, a Varsói Egyetem főkönyvtárában, ami elég híres neves, mivel oda jár rengeteg bölcsész, jogász, filozófiát tanuló egyén. Annának is ez a kedvelt tanuló helye így néha vele megyek én is, de még nem találkoztam ott olyannal, aki valamiféle Engineering-et tanulna. Ahogy könyvekkel sem, amiket kiraknak kosarakba, hogy elvihető. Elkezdtem bogarászni őket, majd megkérdeztem pár

embert, hogy ez akkor most ingyen elvihető? Igen, de semmi hasznos nincs köztük – mondták. NEKTEK! A 12 rekesz tartalmának 80%-a Engineering könyv volt, ANGOLUL, amit lengyel professzorok írtak. Tehát megtaláltam a tanulmányaimnak az emeltebb és felsőbb részeit remekül leírva, és végre nem amerikai könyvek mintájára, amik követhetetlenek és tanulhatatlanok. Másnap vittünk sporttáskát és annyi könyvet hoztam amennyit nem szégyelltem, na meg aminek tényleg volt is értelme. Volt egy-két nagyon specifikus könyv is, például a gyémántcsiszoló gépekről, amit nem hoztam el. De a többi megérte, azt hiszem.

A héten voltam egy kis városkában, Varsótól 30km-re, ahova busszal jutottam el 1 óra alatt. Olyan volt, mint a Boráros-térről eljutni volánnal Szigetszentmiklósra. Oda egy magyar fogorvos miatt utaztam, aki megcsinálta a fogamat. Magánklinika a javából! Csak a wc-t fotóztam le, de akárcsak egy szálloda mosdója. A recepción becsomagolt fogkefékből és tisztasági készletekből lehet venni az érkezőknek. Bent pedig egy számítógépes programon jelölgették be, a fogaim állapotát. Kis kék színűre bejelölik a fognak azon részét ami lyukas vagy, amit tömtek már, majd elmentik minden beteg állapotát. Utána az orvos beledugott egy nyálelszívóra hasonlító rudat a számba, majd bekapcsolt egy LCD monitort és odahúzta, hogy tessék itt tudom megnézni, hogy mit fog most csinálni…Elképesztő, ahogy az is, hogy kedden ZH, és még tanulni kell. :O Na jó Mikulást mindenkinek.

Instytut Lotnictwa

Péntek esti a Repülési intézetben volt nyílt nap, ahova Kamila-val és Adam-al, két csoporttársammal látogattunk el. Este 9-11ig voltunk, zárásig, elég gyors tempóban de sikerült rengeteg újdonságot látnunk. 

Volt sok makettek, teleszkópok, távcsövek, légpárnás vízi mentőhajók, amire mai napig nem tudom vajon milyen kategóriás jogosítvány kellhet. Majd jött a rengeteg helikopter, Zlin 142, Eurocopter, és a hadsereg egy nagyobb gépe is.

CF6-80C2

Sok helyre nem jutottunk be mert hosszú sorok álltak, de ezek főleg csak a szimulátoroknál voltak. Bejutottunk egy hangárba, ahol a CF6-80C2-es (ilyen van pl. a Boeing 747, 767, Airbus A300, MD-11 gépekbe) és a CFM-56-os (Boeing 737, A319, A340, MD-8) hajtóműveket láttuk felbontva. Adamnak köszönhetően mindent értettem, mert mindent fordított közben, ám néha átváltottak angolra az ottani szaktudásúak, mivel hallották, hogy fordít mindent. Kedvesek voltak és persze a mi szakunkon végeztek korábban. Erősen javasolták a General Electrics-et majd gyakorlatnak, szóval van hely bőven. Érdekes volt a hajtóműveket úgy nézi, hogy előtte reggel Materials in Aerospace Tech. órán pont a különböző elemek bevonatairól tanultunk, és azok típusairól (Coating). A tanár által felrajzolt ábrákon elképzelt elemek pedig este a szemünk előtt hevertek és kézből megfogva tudtuk őket azonosítani. Továbbá Aeronautical systems órán a generátorokról tanultunk, így majdnem mindenhol azt kerestük a hajtóműveken, és kerestük a jelöléseket rajta. 

Közben tettünk még egy sétát, beültünk a mentőhelikopter cockpit-jébe, majd záróra előtt felfedeztünk egy nyitott ajtót a gyárnegyedre emlékeztető telepen. Bent egy nagy szélcsatorna fogadott minket, egy kis repülőmakettal felszerelve, hogy azon teszteljék az átesési sebességkor legkevésbé ellenálló szárnyszelvényt. A szélcsatorna lényege, hogy a képen látható élek és felületekre cérnát tesznek, ami a szélben lobog. Ha egyenesen áll a szál, ott a légellenállás a legmegfelelőbb, de amint a szálak rezegnek, ott nagyobb az ellenállás. Legalább is ezt értettem a magyarázatból, ugyanis látván, hogy bementünk utolsónak, az egyik ott dolgozó lelkesen beindította nekünk a masinát és magyarázott angolul.

a szélcsatornában lévő modell

Isteni műszak (Heavenly Shift)

29.Varsói filmfesztivál, amin ma voltunk. Illetve a fesztiválon akárcsak tavaly, több remek film is bemutatásra került, de idén csupán egy magyar, az Isteni műszak (meg egy másik animációs).

A film az első 5 percénél elnyerte a tetszésünket és a közönségét is, akik végig röhögve nézték a filmet. Telt volt a mozi, de csupán 4-en láttuk magyarok, plusz a rendező Bodzsár Márk, aki bemutatta filmjét, majd válaszolt a közönség kérdéseire. Ezt követően 3-an magyarok mi is megtámadtuk őt, és elhívtuk sörözni.

Több kulisszatitkot és egyéb, a filmmel kapcsolatos információt tudtuk meg tőle.

A film elég horrorisztikusnak tűnik elsőre, de mellette egyértelműen vicces, groteszk játékfilm. A történet egyik szála, kapcsolat a feleségével nagyban tart egy komoly szálat, amitől mégsem megy át a film egy szimpla vígjátékba. A poénok kidolgozottak és kell szerintem némi intelligencia hozzá, ezért sem egy olcsó poénos film. Tele van fordulattal és megdöbbentő részekkel. A történet semmiben nem tükrözi a mentők állapotát, kizárólag fiktív történet, ami egy lengyel megtörtént eseten alapszik. Ezt a rendező mondta el, mivel a filmet az OMSZ nagyban támogatta, és ők is eleinte félreértették a mondani valót. Ám később ők lettek szinte a legnagyobb támogatói a filmnek. A magyar filmalap mellett persze, akiktől származik 206millió forint további támogatás. Annak ellenére, hogy mennyit halljuk, hogy a filmalap nem ad semmilyen „jó” magyar filmre támogatást, most itt van rá egy ellenpélda. Szóval ajánlom mindenkinek, október 24-től vetítik otthon a mozikba, menjen el rá! :D

Ezek pedig mi vagyunk jobbról Anna, Bodzsár Márk, és Kovács Gabriella, aki a már említett varsói blog szerkesztője.

Ez pedig itt a reklám helye:

Blank paper syndrome / Ősz

Manufacturing technology tanár, aki éppen a külföndről
hozott virágait magyarázza nagy lelkesedéssel, avagy
mire vigyázzunk, ha kinyitjuk az ablakot

Blog, blog, blog! Igen, tudom, hetek óta készülök megírni, de melyiket is? Annyi témában tudnék hírtelen írni most, hogy a töredékét sem érinti, amit most írok. De azért mesélek! :) 

Másodévesként érzi már az ember nagyjából, hogy tényleg azt tanulja amire jelentkezett. Első évben meg is jegyeztük, hogy milyen fura, hogy Aerospace Engineering-en tanulunk, de még egyik órán sem láttunk „repülőt”. Ezt a mondatot azonban első héten meg is cáfoltuk. Tantárgyaim fele a repülésre épül vagy ahhoz kell, és nagyon tetszik ez a fajta célirányos képzés. Kezdeném az Aeronautical system-s tantárggyal, ami egyik kedvencem lett. De ott van még a Fluid mechnaics 1.-is, ami nehézségétől fogva olyan vonzó egyrészt, másrészt a legérdekesebb dolgokra ad választ. Machine design, CAD 2, és számos szép tantárgyam van még. (A neveket nem fordítom le magyarra, mert a tananyag részben eltér a magyar megfelelős tantárgyakkal.) Amit előre látok, hogy ez a szak még nehezebb mint gondoltam. De az eredmény megéri! Nemcsak itt, de a mérnök szakmákra igaz, hogy mire elvégzi az ember és eljut oda, hogy alkosson valamit, akkor már nem lesz ott a „könyv hátulja”, hogy azt a találmányt ellenőrizze az ember. Persze amíg eljut addig, a tanárai/professzorai segítik, de utána nem lesz. Itt jön a második nehézség, amit angolul „blank paper syndrome”-nak neveznek, amikor az embernek terveznie kell valamit és jön a pillanat, hogy jó, de hol is kezdjem. Vegyünk egy egyszerű példát, autóemelőt kell tervezni. Mindegy hol kezdi az ember, csak kezdje el, hiszen úgyis rossz helyen fogja elkezdeni, de ahhoz tudnia kell, tehát el kell kezdeni valahol. De erre egy sor logikus terv van, hogy egy ötlettől hogy jut el az ember a megvalósításig és éppen ilyen lépcsőfokokat tanultunk például Machine Design 1-en.

a jobb oldali házban lakunk

Lépjünk is tovább, itt az ősz, és ilyenkor visszaemlékezem, mikor tavaly októberben hazalátogattam és megdöbbenésemre otthon zöldek voltak még a fák, mikor ott már sárgák és lehulltak a levelek. Az időjárás ugyanis tapasztalatom szerint 1 hónappal előrébb jár, de ennek egyszerű földrajzi magyarázata van.

Ami viszont megint csak érdekes, hogy találtam egy varsói blogot, aki az egyik blogomra kommentelt, úgy találtam rá. Kiderült, hogy akkor kezdte a blogját, és hogy tévedésemre nem férfi hanem nő a szerző. Fel is vettük a kapcsolatot, és pénteken találkoztunk is, és örültem, hogy még egy magyarral bővült itt az ismeretségi köröm. Érdekes szemszögből ismeri a várost és a lengyel kultúrát, akit érdekel, az kövesse nyomon a blogját:

http://warshowblog.blogspot.com/

És azt hiszem ma itt a vége. Zajlik a varsói 29. film fesztivál, amire idén egy magyar filmmel neveztek, ezt meg is nézzük a hétvégén. Tanulás van, és boldogság, attól még, hogy egy temető mellett lakunk. :D 

Kihagytam valamit? Akkor majd legközelebb folytatom! Üdvözlet mindenkinek! 

Út a sikerhez

Az elmúlt két hét, és az azelőtti plusz egy hónapos tanulás úgy látszik, meghozta eredményét. Mindent megtettem, ami tőlem telhető volt, de van azonban még valami, fontosabb tényező a sikerhez. Ez pedig az, hogy higgyél magadban! És, hogy hidd el, hogy sikerül.

Többnyire én is ezt tettem a napi 8 óra tanulás közben. Végig hittem és gondoltam, hogy sikerül, de elérkezett az első vizsga (Szeptember 6.) és ismét kudarc. Ekkor találtam Facebookon egy képet, amit az egyik csoporttárs rakott ki, akinek szintén nem ment a dolog.

Egészen 6-áig, a lépcső utolsó előtti, előtti fokán álltam. És mind odáig azt mondogattam magamnak, hogy „Át tudsz menni!” (I can do it) Konkrétan emlékszem még angolul is nem egyszer ismételgettem a „can” szót. De jött az eredmény és kiábrándulásomban láttam ezt a képet, és még egy lépcsőfok választ el a sikertől.

Ekkor jött az utolsó hét, „Igen is át fogsz menni!” (I will do it) Persze a „will” helyett én igyekeztem a „going to”-s, nyomatékosabb jövőidő kifejezését, mint mikor tizedikbe angolórán mondtam, hogy ’I am going to be a pilot’. Ezt persze Hajdú Anita egyből kijavította, hogy ilyet nem mondhatunk „going to”-val, mert nem biztos…de utána hozzátette, hogy na jó aki olyan elszánt, hogy Malévos pólóba jár suliba annak megengedett. :) Lényeg a lényeg, eljött a csütörtök.

Kihoztam a maximumot mindkét vizsgán. Persze amilyen peches az ember mindig feltornyosulnak a dolgok és egyre több lesz a próbatétel. De egy reggeli orrvérzés sem zökkenthet ki az eltervezett rutinból. Minden úgy ment, ahogy elterveztem, és Igen, megcsinálam! A meglepetés nem akkor ért, mikor délután megtudtam, hogy átmentem Calculusból, hanem este, amikor megtudtam a Termodinamikát, ami 100/100pontra sikeredett. Szóval „Yes, I did it!” :)

Első napok

Már megint innen.

a szoba jobb oldala az enyém

Újra Lengyelország, és újra a 476-oas Metropol EN vonat. Odafele Vácig 3 rendőr társaságában ültem majd rájöttem, hogy a rendőrvicceket okkal hívják rendőrvicceknek. Utána egy váci ember életútját hallgattam Kúty-ig, ahogy Új-Zélandon éltek a családjával. Igazából Párkánytól aludtam végig, de közben még beszélgettem is. Az út így hamar eltelt, és zökkenőmentesen leszálltam Varsóba, csomagokkal célba vettem a 109-es buszt és már 8-ra itt is voltam a kolimban. Vártam egy órát, hogy az adminisztráció kinyisson, és kaptam is szobát. Többszöri kopogásra sem sikerült kinyittatni, így a pótkulccsal próbálkoztam, amire már felkelt az illető. Bartek – Szia, én vagyok az új szobatársad! :D Ő kevésbé örült nekem, mert épp akkor keltettem és mivel éjszakás éppen, hogy elaludt. Bepakoltam meg visszaszereztem a dobozaimat bennük rengeteg kinccsel. Ilyenek, mint konyhai felszerelések, tusfürdő és mi-egyéb dolog, amitől egyből otthonosabban éreztem magam és nem volt avval gond, hogy beszerezzem őket.
            Kipakoltam, és nekiláttam a tanulásnak. Délután aludtam, de sokat nem sikerült, így végül este bevásároltam. Utána már nyugodtabb voltam, hogy mindenem megvan (még internet is), csak egy egészen pici dolog hiányzik.
ANNA! ÉS a többiek otthonról. És maga az OTTHON szó… :/
Olyan érzésem van, mint egy szenvedélybetegnek, akit hirtelen megfosztanak valamitől és jelentkeznek nála a megőrülés jelei. De ez mára szépen lassan csillapodik. Vagy nem. Olyan a hangulatom akárcsak az itteni időjárás. Egyik percben tűz a nap, a másikban esik 5 percet az eső. Közben tornádó erejű szél és 12 fok napi átlaghőmérséklet. Felhős/borús.

            Mindenesetre beállt a napi rutin, felkelek, tanulok 9től estig. 1-2 óránként szünet, és így napi 8 óra tanulás megvan. Közben főzök, eszek, és írok. Mást úgysem tudok, meg nem is akarok csak beszélgetni valakivel. Lévén, hogy a koli üres és nyári szállásként üzemel, nem ismerek senkit. A szobatársam 23-07-ig dolgozik és nappal alszik, de ha ébren is van akkor is csak lengyelül tudok vele beszélni.
            Vizsga pénteken, majd jövő hét csütörtökön. Addig is ennyi.

Ha itt a nyár...

Üdvözöllek nyári, és egyben az első éves záróblogban. Ezt a videót eredetileg július első napjaiban szerettem volna feltölteni, de ez technikai problémák miatt nem volt megvalósítható. Most végre elkészült, íme:

http://www.youtube.com/watch?v=AOBT_Hk3p44