Elmélkedés internet hiányában

Amin elfilóztam mikor lementem kulcsot kérni valami szerver szoba féléhez, hogy egyáltalán, hol keressek ilyet? Kell legyen egy francos modem vagy gép, amiről a hálózat elérhető. És, hogy miért nincs egyáltalán internet? Napi alapon fizetik és spórolnak? Igaz ahogy a mondásban is van „Az utolsó ember kapcsolja le a vill internetet!” ? Tegyük fel ha spórolnak, lejjebb veszik például a fűtést vagy a melegvizet csak kevésbé fűtik fel, ami mindkét esetben igaz, de logikus. Minek 4 emeleteten, 200 szobát felfűteni, ha csak 10-20-ban van valaki. Meg annyi víz sem fogy majd… De könyörgöm az internet egy kollégium esetében csak nem mobilinternetről van megosztva… (bár a működő sebességét ítélve ebben nem vagyok olyan biztos :D ) A másikról már volt szó részben, TŰZVÉDELMI BERENDEZÉSEK:

Adott a szabály, legyen minden emeleten tűzoltó készülék, tűzveszélyességi osztályok szerint, valamint a száraztűzi vezeték és azok tartozékai, érzékelők és jelzők. Amikor idejöttem már tapasztaltam, hogy az egyes emeleteken lévő 6-8 piros dobozban, csupán átlagban 3-4-ben van valami használható, a többiben zsákbamacska vagy egyszerűen üres. Egyes emelteken van rajtuk kis kulcs és tűz esetén az üveget betörve hozzálehet jutni és kinyitni a szekrényt stb. Ám a legtöbb helyen zárva, (valami van benne) de kulcs hiányzik, szóval találj másikat vagy állj neki záratfeszíteni. Azért írom most le ezt a sok érdekes dolgot ami az olvasók 0,4%-t érdekli, mert a minap jött egy csávó, akit láttam, hogy ellenőrzi a berendezéseket. Kigurított pár tömlőt, majd föltekerte őket, mint mi a katasztrófavédelmi versenyen, na meg bezárta az egyik szekrényt, ami eddig nyitva volt és Paulinával ott leveleztünk. Kérdés, hogy vajon rakott-e a helyére készüléket, vagy csak megtévesztés céljából zárta meg. Így ha tűz van, és nincs kulcs ugye, megpróbálsz zárfeltöréssel, akkor meglepődve fogad majd az üres „hamutartó” ahova páran csak cigicsikket nyomkodnak esténként.

            TEENDŐK TŰZ ESETÉN: Ahogy az a „nagykönyvben” mindig megvan írva, vegyük például a középiskolámat, ahol minden év elején „tűzvédelmi oktatást” tartott az osztályfőnök, amiben elhangozz, hogy minden emeleten találni tűzoltó készülékeket, de adott esetben „szigorúan tilos használnunk.” Konkrétan emlékszem Lali szavaira: „meg ne próbálj hősködi és eloltani vele a tüzet, az majd a tűzoltó dolga.” Ok, tegyük fel tűz van, á neem, én nem nyúlhatok hozzá, sem a tanár, aki nyilván hasonló „kiképzést” kapott, fontosabb, hogy elhagyjuk az épületet. Jön a tűzoltó: a menekülési útvonalakat jelző táblákon kiigazodva, visszafele felfut a második emeletre és megkeresve a figyelmeztető piktogramokat, felkapja a kihelyezett poroltót és eloltja a tüzet. Hát nem! A tűzoltó a büdös életben nem fog tűz oltáshoz látni a talált készülékekkel. Akkor felmerül a kérdés: Minek az a sok szabályzat és sok készülét mindenhol, hogy ha baj van, úgyis a házi szabályok tiltják használatukat. Vagy ha nem is tiltják, de mondjuk elhasználok egyet mert, úgy érzem tűz van és kis terjedelmű, ami még eloltható vele, de nem annyira kicsi, hogy egy lábos víz ne tenné meg, akkor jön nyilván a megróvás, hogy fizessem ki mert sokba kerül az utántöltése. És evvel mindenki tisztában van, így nyilván nem is gondol a használatukra. Kérdés?

Akkor mi az a határ ami alatt még eloltható a tűz egy tűzoltókészülékkel? Vagy mi az a minimum ami fölött ne a vizesgallonokkal vagy egyéb megoldással bajlódjak, hanem rohanjak felfeszíteni egy zárat?  Vagy mikor hívjak tűzoltót? És addig várjak az udvadon, nézve hogy ég bent a poroltó a szekrénybe zárva? (Hasonló témában írt erről korábban Shaun barátom blogot: Ha baj van) Szóval tényleg, akkor mi értelme a sok szabálynak és felszerelésnek világszerte? Nyilván pénz és miegyéb, de a lényeg:

HA A PASAS TŰZOLTÓKÉSZÜLÉKEKET ELLENŐRIZ HÚSVÉTKOR, AKKOR AZ INTERNETES BÁCSIK MIÉRT NINCSENEK ITT EGY NAGY DOBOZ TORTÁVAL, HOGY BOCSÁNAT A KELLEMETLENSÉGÉRT, KELLEMES ÜNNEPEKET! :)

Life without Me (Internet)

Első kérdésed: „Hol a szarban voltál!?”

Második: „Hogy telt a szünet?”

Nos, elárulom…

Húsvét! És maradok, ez azt jelenti, hogy fel kell készülni arra, hogy minden be lesz zárva, vásárlás stb., és hogy ilyenkor mindenki hazamegy, így üres lesz a kolesz, tehát tervezni kell. De még mielőtt mindenki elrohanna, még egy nap a suliból, csütörtök, 8 óra, és abból az utolsó 4 mind ugyanaz – Mechanics of Structures. A legjobb tantárgy, de a legkegyetlenebb és valljuk be, szünet előtt úgy berakni, hogy mások osztályból mindenki megbeszélte, hogy már szerdán elmehessenek, nos… na mind1 én maradok, és múlthéten úgysem volt tanár, legalább haladunk végre. Ilyenkor van az a kínos csend órákon, az a nyugodt szünet, amikor mindenki lesi az óráját, és senki sem virgonckodik annyit. Persze mindenkiben benne van a maradhatnék, legalábbis én ilyenkor, szünet előtt, mindig inkább maradnék még suliba szünet alatt, mintsem nem bejárni. (Van ebbe valami vonzó, mikor senki nincs bent, de te mégis…) És olyan más közösséggé alakul az osztály, a suli, az Egyetem, elvégre oda járok. Reggel a ruhatárba kabátok helyett mindenki a bőröndjét viszi be, majd végeztével mindenki azt húzza. Aztán jön a rohanás, még van 5 perc, mind1, most az egyszer „mehettek!”

            A legsietősebbek ekkor már a villamoson ülnek, te még csak most lépsz ki utoljára a teremből, lassan ballagva csevegsz a „legráérőebbekkel”, hogy mi lesz a szünetben, és esetleg találkozzatok. Egy darabon együtt utazunk, aztán elválnak útjaink. Agata Krakkóba, Agnieszka koleszba, CB haza, Kamilla Łódź-ba és én is saját utamon, a koleszba. Villamosok tömve, hisz mindenki rohan valamerre, munkából haza. Állunk a tömött megállóba, buszra várva, ahol 4-5 busz is opcionális, de az emberek 90%-a Bemowo-ig megy, így mindenki az E-2 (expressz járat)-ról ábrándozik. Bárcsak az jönne, akkor a 20 perces út csak 10 perc, mivel nem áll meg sehol. Hopp jön is egy busz, de még nem látni a kijelzőjét az előtte lévő teherautótól. Ekkor már mindenki vérszemmel sasolja a buszt, ami még kellő távolságra van. Aztán egy nő társának hangosan mondja: „E dwa!” (azaz E-2) (Kicsit úgy hangzott, mintha azt mondta volna, hogy Ewa :D) És ekkor mindenkiben tudatosul, hogy akkor nyomás a „peron” és kalkuláljuk ki a legjobb helyet, ahol esetleg ki fog nyílni az ajtó. Meg is történik, tör mindenki előre, hogy felférjen. Sikerült, irány haza!

            Még egy utolsó nagybevásárlás, ott a hasonló tömeg és tolakodás, de megvan minden. Aki péntekre vett vonatjegyet az még szédeleg a koleszba, de lassan ők is eltűnnek, ahogyan az internet este 22-kor.

            Gondoltál már arra, hogy mennyire függünk az internettől? Illetve, hogy mi van akkor, ha megszűnik létezni. Olyan létminimummá vált, hogy ha ne adj isten, elmegy egy órára, már kétségbeesünk. Régen csak extrának számított, akár a kábel TV, de ma már hasonló szinten áll a melegvízzel vagy a gázzal. Mindkettőt lehet nélkülözni egy darabig pl. árammal, de mégsem az igazi. Ugyanúgy az internetre is mindig van másik megoldás, nemde? Például ott a telefonon… vagy csak találni kell egy nyílt WIFI-t… csak jelen esetemben akadt egy kis bökkenő.

            Itt vagyok a koleszban, húsvéti szünetben, és csütörtök este elment valamiért a net. Sebaj, portás biztos tudja… kérdezzem meg a 320-asba Pawełt, aki nincs itt, sebaj, Adminisztráció, ami zárva szerdáig. :O Ja de várjunk, a 231-esbe van a csávónak mindig wifi-je, aki szintén hazament. 435! Hazament. Aboody wifije, ami szintén a hálózatról megy, off. Akkor sebaj, ott a telefonom, amin nem tudok 2 hete telefonálni, mert blokkolva vannak a kimenő hívások, így a bemenőket sem tudom fogadni, de azon amúgy se volt internet. Jó mi van még…áh hát persze, miért nem megyek el egyszerűen egy mekibe pl. vagy valahova, ahol van wifi. Nagyon egyszerű, mert keddig MINDEN ZÁRVA! :D Szóval most érzem magam egy olyan kommunikációs zsákutcában a 21.században, amiből egy darabig nincs kiút. CB-vel megbeszéltük, hogy találkozunk szünetben és tanulunk, filmezés ilyesmi, de ahhoz el kéne valahogy érnem, hogy egyeztessünk. Az otthoniak bizonyára aggódnak majd, ha nem adok életjelet az ünnepek alatt, így gondolkozzunk valami „régi” kommunikációs formát. Telefon? Ja persze… ők tudnak sms-t küldeni és ennyi. De ha lenne wifi, még akár WhatApp-an is tudnék írni, amihez ugye telefon egyenleg sem kéne…ja hogy régi formák… hm. Írjunk levelet! Ja nem, posták zárva, és ha feladom kedden, akkor is csütörtökre jön meg legkorábban, addigra meg remélhetőleg internet is lesz. Mit lehet még? Áhá…Aboody külcsönadod a telefonod, csak egy hívásra, és ha CB visszahív, áttudok menni hozzá, és ott van internet stb. „Nincs rajta pénz!” :O OK, feladom.

            Összevagyok zárva egy Aboody nevű lénnyel, ami már kevesebbet alszik naponta, mint múlthéten. Na jó, ugyanannyit. De az ő helyzetét nézve a helyzet tragikusabb! Míg eddig aludt-zabált-gépezett, most alszik-zabál-alszik, hiszen neki sincs internet, ergo megszűnt az egyetlen tevékenysége a kondi mellett. (Ja a kondi is zárva!) Rájöttem amúgy, egy hüllőre emlékeztet! Ahogy fekszik pucér testével az ágyon a nap 20 órájában (±X), és közben mindig melege van. Olyannyira, hogy minden reggel arra kelek 4-5-6 óra tájt, hogy az ablak nyitva (kint -4°C) és zenét hallgat az ágyon reggelizés (vagy nála lehet, hogy uzsonna) közben. Ekkor rászólok, hogy legyen olyan kedves kikapcsolni, míg alszom, és menjen ki a hóba, ha fázik. Ablak becsuk, majd arra kelek valamikor, hogy szétfagyok ismét, az ablak ismét nyitva, ő viszont most alszik. Mikor ébren vagyok, legalább tudom kontrolálni az ablakot, vagy felveszek egy pulcsit, de az, hogy mikor ébren van és ül az ágyon, és akkor is horkol! Na attól kivagyok… :D Éjjel-nappal ugyanaz a röfögés, hang. A kedvencem, mikor már extránhalálra unja magát, bekapcsolja a tv-t, de közben zenét hallgatva alszik az ágyon. De tegnap kifejlesztett egy módszert, vizes zacskókat pakolt a fagyasztóba, majd mikor kellően megfagyott, rárakja a párnájára, és azon alszik tovább. Csak szegény arra nem gondolt, hogy az majd el fog olvadni… de már erre is van megoldása. :D Na szóval, töltsük hasznosan a napot, és ne hagyjuk, hogy mások lehúzzanak. Szóval mit lehet internet és emberek nélkül csinálni? Ó, nagyon sok mindent. Jut idő tanulni, filmet nézni, olvasni, hóembert építeni és „furcsa nyelven” írni a hóban. És ilyenkor jönnek a legjobb ötletek filmezés terén, aminek persze csak a megvalósításával van a gond, hiszen kellenének hozzá szereplők… :/ De nem bánom, legalább tanulok, és avval haladok, amennyit tudok (bár unokatesómat idézzem: „Internet nélkül nem lehet létezni az egyetemen”). Orsinak igaza van, minden téren rá vagyunk utalva az internetre. Azért nem tagadom, szenvedek internet nélkül, de túlélhető. Olyan ez, mint a leszokás dohányzás. Ha kibírod 2 hétig, míg a nikotin kiürül a szervezetből, utána már kevésbé vágyik rá a szervezet és már tényleg csak akarás kérdése. És internet alatt 70%-ban a Facebook-ra gondolunk, ami nélkül nem lehet létezni, de élni igen. Amikor csináltam olyanokat, hogy 1, másfél hétig nem léptem be, akkor éreztem utána azt, hogy most már nem is akarok annyira felmenni, mint előtte. Tehát ha most visszajönne az internet, tudom, hogy nem az lenne az első. Sőt! Tegyük fel, hogy a mai portásnak, akit szintén megkérdeztem, igaza van, és tényleg csak szerdán, ha nyitva az adminisztráció lesz internet, akkor addigra már annyira nem fog hiányozni az F betűs oldal, hogy segít a jövőben visszanyerni a szabadidőm egy részét, nemde? :/  Persze ami a legnagyobb jelentősége, hogy egy olyannyira elterjedt és nélkülözhetetlen KOMMUNIKÁCIÓS CSATORNA, ami nélkül most megőrül mindenki, hogy mi van velem, és én is, hogy másokkal mi van. (És valld, be ezt a blogot is azért látta, mert megosztottam Facebookon, különben csak havonta írnád be a webcímét, hogy „mikorírokmár?”)

(Blog kelt: 2012.03.30. szombat 19:51)

Narkolepszia

A szobatársam alvási szokásáról külön blogot tudnék írni. Illetve, nem állna másból mint, hogy nappal alszik, és éjszaka is. Akartam is már írni róla, de nem éreztem helyénvalónak, elvégre mégis csak az ő magán ügye. De a ma reggeli eset kapcsán azt hiszem, ennyivel tartozik, és megírhatom a tűzjelző-rendszeres blogomat! :)

A történet ott kezdődik, hogy Aboody vett egy elektromos sütőt még korábban, mondván lusta kimenni mindig a konyhába és így kényelmesebb, ha a szobából főzünk. Egy párszor azonban eljátszottam azt, hogy odaégettem a rizset, húst vagy csak szimplán a serpenyőn lévő égett olaj füstje összegyűlt a plafonon és valamelyik füstjelző bejelzett. Semmi riasztás egyéb, csupán mikor kint mentem a folyosón, az egyik srác mondja nekem, hogy „tűz volt a szobámba!?” Ő, nem hiszem, miért? „244 nem?” De… ekkor kezdtem aggódni, de mondta, hogy tegnap szólt neki a portás, hogy szóljon fel, hogy tilos dohányozni a szobákba, mert füstjelzők vannak, és ha tévesen kijönnek a tűzoltók, akkor fizethetünk 500zł-t. „Ó… már emlékszem, tegnap este főztem…” :D

Ez olyan november körül történt, azóta amikor mindig a kellettnél több füst volt a szobába, elkezdtem figyelni az érzékelőt, ami ha észlel valamit, akkor elkezd rajta világítani a piros led. Ezt vagy 3x láttam pirosan világítani, és olyankor gyors szellőztetéssel 2-3 perc alatt meglehetett szüntetni, ergo no para.

A minap azonban „barátunk”-nak sütni támadt kedve. A minap alatt értsd azt, hogy reggel 5:20-perc, pirkadat, én pedig arra kelek, hogy a portásnő áll az ajtóba és lengyelül ordibál Aboodynak, aki mondogatja neki, hogy „elnézést, elnézést”. A szoba bűzlik, tele füsttel, felnézek a kis helyes piros lámpa vörösen izzik. Mire a nő mondta neki, hogy most azonnal kinyitja legalább 5 percre az ablakot, nem érdekli milyen hideg van odakint…(Aboody a szokásos „öltözetében”, egy szál alsógatya) Ekkor keltem, fel, éreztem, hogy ez a kereszthuzat nem tesz majd jót, hiszen akkora szél jött, hogy az ablakot kivágta, ami leverte az összes könyvemet az ablakpárkányról, a tv-t és az összes papírom úgy szállt, mint a Kossuth Párbaj című filmem egyik jelenetében. A nő később elment, Aboody meg mondja hogy, „Peter… the fire alarm has been activated…” TÉNYLEG? Na ne mond! Ekkor láttam, hogy csak halrudakat akart olajban kisütni és kicsit odaégett néhány darab.

A kolesz el van látva a képen látható ADT (nem tudom milyen típusú) fire monitor systemmel, amin természetesen egyből megjelenik, hogy 244-es szoba POŻAR, és ha olyan kedvében van a portás, feljön, hogy mi az isten van már. Feltéve ha ez reggel 5-kor történik. Hiszen ki az aki akkor dohányozna például?

És hogy miért süt valaki 5:20-kor halat? Ne kérdezd. A hét elején elkezdtem jegyezni az időpontokat, hogy mettől meddig aludt kedves barátom. Most sajnos mellettem horkol így nem tudom a beleegyezését kérni a bloghoz…

Hétfőn hazajöttem 15-kor, aludt, felkelt 21óra. Lefeküdt kedden 6-kor, felkelt 22-kor. Lefeküdt szerdán 5-kor, felkelt 17-kor, visszafeküdt 18-kor majd felkelt 21-kor. Lefeküdt csütörtökön 6-kor, felkelt míg távol voltam. Ma hajnalban halat sütött, majd 6-kor lefeküdt. Hazajöttem 14-kor aludt, elmentem 15-kor aludt, hazajöttem 20-kor, most itthon vagyok, és 21-óra után van, MÉG NEM KELT FEL! Amíg ébren volt persze, nem telt haszontalanul az idő, mivel mindig az ágyában fekve zenét hallgatott vagy éppen laptopozott. Ja és tegnap este elment még kondizni. Google barátomtól megtudtam, hogy „A nar­ko­lep­szia olyan – egy­elő­re nem ke­vés­bé rej­té­lyes és iz­gal­mas – kró­ni­kus be­teg­ség, mely gya­kor­la­ti­lag az al­vást és az éb­ren­lé­tet sza­bá­lyo­zó össze­tett rend­szer mű­kö­dé­si za­va­rát je­len­ti.” De esetünkben nem beszélhetünk narkopelsziáról, csak kellett egy jól hangzó blogcím.

Emberek élete így megy el, csupán mert átaluszzák. Van egy kedvenc „motivációs” videóm, youtube-on, amiben Arnold Schwarzenegger beszél, és ő mondja, hogy ő napi 5 órákat aludt. Megkérdezik tőle, na de várjál, minimum 7-óra kell a szervezetnek, mire ő: „hát azt ajánlom, hogy aludjatok gyorsabban!”

Csak egy kis leírást akartam írni a tűzjelző rendszerekről, na meg remélem több emberhez, eljut a videó üzenete.

http://www.youtube.com/watch?v=oATCQsmHK6U&list=UU8UARIp7SzNbwjxhgPwdnoA&index=1&feature=plcp
Jó éjt! :)

Limitek

Figyelem! A következő írás meglehetősen hosszúra iskeredett és nem szokásom a panaszkodás, így nem is annak szántam. Csupán a gondolataim egy részét szeretném megosztani azokkal, akik kíváncsiak rá. 

Play video first!

Az ember maximalista, vagy legalább is arra törekszik, ez vagy sikerül és elégedett vagy nem. Legyen az bárki, vannak elvárásai és próbál minél jobb lenni, mindenből, de ez sajnos nem mindig olyan egyszerű. Főleg akkor, ha korlátozva vagyunk. Aki matekot tanul, az biztos ismeri a „limit” kifejezést. Egy limit általában bounded (határos?) azaz valamilyen korlát között értelmezhető.

            Vegyünk egy példát, miért nem tudok hibátlan jegyzeteket írni? Ülök Mechanikán egy spanyol erasmusos csajjal mindig, aki olyan gyöngy betűkkel ír és rajzolja az ábrákat, hogy az nem igaz. Á…én is tudok ilyet, csak akarás kérdése nem? Ezerrel írom a jegyzetet, mert a tanár gyorsan diktál, mikor jönnek az ábrák. Legyen színes, hogy jól elkülöníthető legyen, legyen átlátható, olvasható stb. Ekkor jön egy probléma, óra közbe megkell állnom ceruzáthegyezni. Jó végül is csak 3mp, de annyi idő alatt elcsúszok. Aztán ott vannak azok a hülye tollak, amik sose írnak, vagy mindegyiknek nyomorék a színe és más és már. (pl. zöld tollból még nem találkoztam olyannal, ami mindig egyből fogott volna szaggatás nélkül) És veszek a múlt héten 5 új tollat, abból 4 nem jó. Azelőtt meg egy héten fogy ki az összes tollam. Haladjunk, nem baj, csak ekkor jön a bökkenő, már nem is férek el a papíron. Előre nem tervezhetek, mert nem tudom mit és mennyit, és hogyan írnak a táblára, így vagy bő helyekkel írok, aminek mindig az a vége, hogy olyankor írunk kb 1 sort, én meg fél oldalba írtam le, hogy jó szellős legyen. Remek, csak pocsékolom a füzetet. Ha meg fontos és túl sok, akkor nyilván egy helyen legyen már, és ne úgy nézzen ki az 1 egész oldalas feladat, hogy az utolsó betű átlóg az új oldalra.

            Mondok egy másik példát, az idő. Nem elég semmire, de győzzem le és tanuljak, itthon legalább annyi órát, mint amennyit a suliba töltök. Hogy? Enni kell, vásárolni kell, hazajönni, majd pihenni különben nem megy. Alvás is egy „limit” ami meggátol abba, hogy bármit is csináljak, ha nem alszok eleget, hiába vagyok fent, képtelen vagyok dolgozni. Ami pedig az alvásban gátol meg az az ágy, ami kisebb, mint én és így, lehetetlen nyugodtan aludni, tehát a comfort, a kényelem, ami elengedhetetlen egy minimális szinten, ahhoz hogy meglegyenek a kellő feltételek.  Majd, kezdjem el a rajzot, ami 8órába telik, és akkor az csak műszaki rajz, 2 ECTS pontért, holott simán tanulhatnám a többi fontosabb tantárgyat, ami viszont szintén időigényes. Olvasni is imádok, de ugyanazok a könyvek vannak körülöttem fél éve, és sose jutok oda hogy folytassam bármelyiket is. És a múltkor cipővásárlás után betévedtem egy amerikai könyvesboltba ahol nem tudtam megállni, hogy ne vegyem meg a „Heathrow diary”-t, és ne lássak meg további 100 könyvet amit majd egy másik életben elakarok olvasni. Ugyancsak így vagyok a filmekkel. Filmezés, igen, azt is csinálom és csinálnám, de korlátozva vagyok. Se jó kamerám (bár ez nem akadály), se jó gépem nincs, amin pl. ha lenne időm, meg tudnám rendesen vágni. A gépem túl öreg, túl lassú és túl gyenge az ilyenekhez.

Sportolás? Gyúrnék én, de még az a heti egy is kevés. De muszáj valamit! Most jön a napi fekvőtámasz, más nem maradt. Főzés…nehéz dolog, mert sok idő és sok energia. Üljünk le tanulni, fél órával később éhes vagyok, akkor együnk, ja hogy nincs kaja, ja hogy nincs elmosva. Mosogatás, főzés, vissza tanulás, evés, vissza tanulás, stb. Mosás, ami lehetetlen ebbe a koleszba, de hajnal 1-kor elszoktam hozni a kulcsot, amikor éppen senki nincs lent. Akkor hajrá. Egyik mosás a másik után, közben pedig tudok rajzolni. Múltkor 4-kor jöttünk fel Danival, a szobatársammal, jó, akkor 5-re jár le az utolsó mosás. „Te ugye nem akarsz addig még rajzolni?” „De, miért? Te visszaalszol?” „Hát én ilyen perverz állat vagyok, hogy igen!” :D Szóval így élünk mi. Vagyis a szobáról nem is írok. Legyen elég annyi, mikor nincs itthon az ember pl 2 napig, és hazajön, tele energiával és minden jóval, akkor lép be és meglátja, hogy micsoda szeméttelepben él, és hogy körülötte semmi változás, vagy csak még nem is ugyanaz az állapot, csakis rosszabb. Szemét midnenhol, kosz, kupi, ruhák, semmi hely, Aboody ugyanabban a  pózban alszik, ugyanazt csinálja 3 napja. Minden ugyanaz, max az asztalom van jobban letúrva, mert valaki ott ült. Szóval igaz az a mondás, mikor megkérdezném a többieket,  na „mi újság?” „MINDEN A RÉGIBEN!” 

De ez az élet, és ez mindenkivel hasonlóképp van. A limitek korlátolnak és tudnám a listát folytatni de az idő korlátoz. Megkell maradni azokon belül és úgy, ahhoz alkalmazkodni. Én is ezen leszek, vagyok. Aki megért annak köszönöm, aki nem az nem.

Level 2 in Politechnika

Szerdán kezdetét vette a második semester (félév), így itt az ideje, hogy bővebb tájékoztatást adjak, a tanulmányaimról.

A képen az online Dean's Office-on (nálunk NEPTUN?) található féléves tantárgyaim láthatóak. A rendszer a régi, tehát van egy INDEKS nevű zöld könyvecskénk, amibe akárcsak egy ellenőrzőbe gyűjteni kell az aláírásokat és a jegyeket félévente. Utóbbi csak inkább hagyomány, mert felváltja az elektronikus, de mindkettő ugyanazt mutatja. Láthatjátok az eddigi tantárgyaimat, az ECTS pontokat, amik jelzik melyek  érnek a legtöbbet. Na pont ezek pirossal, ami egész egyszerűen azért piros, mert nem vagyok rájuk büszke. Na jó, azért hadd legyen egy utolsó szavam, Computer Science-ból, Physics-ből és Mechanics-ból N-t kaptam, ami nem 2-es, de még nem is 3-as. Tehát március-április körül még lesz egy új esély átmenni. Ja, hogy igen, itt 3-astól megy át az ember, és Calculusból sikerült 2-est kapnom. Azt majd nyáron/ősszel vagy jövőre kijavítom.  (A többi jegyet, majd megírom, ha nagyon nem tudsz nélkülük aludni.)

Az élet nem áll meg, legalább is, ugyanúgy tanulhat tovább az ember, pl. Calculus II.-n, ha pl, Calculus I.-ből megbukott. A lényeg, hogy a 30 ECTS pontból 17 meglegyen. Ezt ott bal oldalt láthatjátok: 12/30. Ami, egy picit alatta van. Ilyenkor jön az, hogy beszélni kell a dékánnal, és meglátjuk mi lesz...

Ma ezt meg is tettem, miután kivártam az 54 előttem várakozó embert, 5 óra várás után bejutottam. Boldogan fogadott, kopasz úriember (Vice Dean), akinek elmondtam a helyzetet és kérdeztem, hogy akkor most hogyan tovább. Laza nyugodtsággal közölte, hogy "right now your studies are CANCELLED". Ő :O De kérvényezhetem, hogy folytathassam a tanulmányaimat, mivel ha a három N-es tantárgyból átmegyek, akkor ugye csak a Calculus I.-et buktam, és így minden stimmel. Hát jó, és azt hogy tudom kérvényezni? "Például úgy, hogy itt egy papírlap, amire felírom az adataim és címezve a dékánnak leírom, hogy mi a helyzetem. Aláírás, dátum." - Ezt mondta, majd megírtam a lapot. Átnyújtottam, aláírta és a többi közé tette. Akkor most? "Most már engedélyezve van a továbbtanulásom." - És avval a lendülettel rányomott a számítógépén a státuszomra és módosította. Ó hát köszönöm, "próbáljak meg legközelebb több tárgyból átmenni..." - nos ezzel a tanáccsal váltunk el.

A következő kép pedig a tárgyfelvételes lapról, az  idei tárgyak listája. Ki kellett választani a felsoroltakból a felsoroltakat és kinyomtatva bevinni a Dean's Office-ba. (igazából nem értem, akkor minek tárgyfelvétel, de ezt a lengyelekre bízom)

A tantárgyak egyre jobbak és egyre nehezebbek Órarendet most nem mellékelek, de ezekből lehet csemegézni. De akár van egy nap két Calculus, két termodinamika és két mechanika, az abból áll, hogy 6 órán át deriválunk/integrálunk és differenciálegyenletek tömkelege. (Welcome to University of Technology)

Amit még ki kell, hogy emeljek, az az "English Language". Ez elsősorban azért van, hogy 1 év múlva letegyük a C1-es nyelvvizsgát. Nos, aki már rendelkezik ilyennel (like me), vagy ne adj isten amerikai, az felmentheti magát, de csak a makacs tanáron át. Első órán tájékoztatott, hogy akinek van C1 (A-grade) stb... az hozhatja a bizonyítványt. Mutatom ma neki; "hát ...hát, hmm... ez... milyen országból van? Igen...de A-grade kell..." "Az 5 ös, az annak számít?" "hát... hmmm, jó, ja..." Nagy nehezen beleegyezett, hogy a két amerikai és én megcsináljuk a prezentációt, amivel majd bebizonyíthatjuk, hogy tudunk-e angolul és aszerint zár le. De addig kötelesek vagyunk részt venni az óráin. Sebaj, még örültem is neki, hogy academic English meg szakmai dolgok. Hát a frászt! Ma kezdtük a Present Simple-t, és eljutottunk a Past Perfect-ig. Mellesleg kaptunk házinak 8 oldal gyakorló feladatot, amit szigorúan ellenőrizni fog és ha nincs kész 2x, akkor megbuktunk a tárgyból. Elmondta a tantervet is, amiből megtudtam, hogy majd jövő év végén, ha még jut idő, akkor esetleg kitér egy kicsit a szakmai dolgokra is. Máskülönben majd 4.félévtől lesz C2-angol, fakultatívan, ott majd lehet fejlődni. Nah, úgyhogy most meg kell tennem mindent, hogy megússzak még egy év 9.-es angolórát. (amúgy ugyanazokból a könyvekből fénymásol, mint amit anno az 1-es angolcsoportban vagy a B2-nyelvtanfolamon kaptam)

És még egy újdonság:

Kaptam új szobatársat. Nem Aboody még mindig itt van, egy másodikat. Dani, Magyarországról, és Erasmussal jött fél évre. Most már 3-an teljes a csapat és osztozunk a 16,3m²-en.

The ugliest but the loveliest: Łódź

Ejtsd: 'vúdzs', "szállj le Kaliska-nál", play video és kezdődhet a túra.

Ami a videóból kimaradt:

Rengeteg új ember, magyarok, külföldiek egyaránt. Első este egy palacsintázóba indítottunk, ahol találkoztunk pár magyarral. A hely belső design-ja egy villamosra emlékeztet, és óriáspalacsintát koskára sütve töltik meg vagy 30 féle ízzel. Ittunk forraltbor sört majd mentünk tovább. Egy pub, még több ember, csocsó és még több sör. Végül Gossip nevü club, buli hajnalig, majd taxival haza. Egy kis házibuli várt ránk a lakásba, amit az új lakótárs szervezett, de végül 5:40-kor zártam a napot. 

Délután ettünk pizzát, de nem ott, ahol a helikopter volt az étteremben, mert nekik ugyebár befér egy helikopter fülke az étkezőbe, de konyhájuk már nincs, hogy sütni tudjanak.

Villamos sinek 1000mm-esek és rendkívül rossz állapotban vannak. Síntörés, kátyút, ezek teszik lehetetlenné a közlekedést, de ettől függetlenül élvezhető, élhető "kis"város. Amit nem értek, hogy miért hívnak mindenkit Paulinának és Patriciának...(meg elvétve néhány Karolina)

Most újra itt, Varsóban, szerdán suli, amiről majd a következő blogban olvashatsz bővebben.

Łódź-i képek:
klikk ide 

Kraków, Oświęcim

Reggel 4 órás keléssel, megkezdtem az utazást Krakkón át Oświęcim (Auschwitz) felé. Igaz, hogy csak 2 órája feküdtem le, de úgyis hosszú az út.

3 óra vonatozás, majd másfél óra buszozás. Utóbbi ilyen 19személyes kis mikróbuszban történt, ami elég elterjedt közlekedési mód Krakkóban. Az útbaeső megállóba, ha valaki meglát egy ilyen mikrobuszt, csak kedvére leinti és fizet amennyit a sofőr kér, és már megyünk is tovább.

„Auschwitz museum!” Ordít hátra a sofőr, mikor egy semmi közepén, hirtelen megállt. Nyilván mivel gondolta, hogy pára biztos oda mennek, ezért jobb, ha szól. Velem együtt 4-en szálltunk le, majd csak egy kaput látunk. Pár száz méter után aztán csak feltűnt buszok és turisták ezre, úgyhogy azt hiszem megérkeztünk. Két részből áll a tábor, első rész és Auschwitz-Birkenau. Összegyűlt úgy 30 ember az angol idegenvezetésre és rövid ismerkedés után el is indultunk. Elmondta mindenki, hogy honnan jött én pedig rájöttem, hogy a buszon előttem ült az idegenvezető csaj (a képen kék kabátban), csak ő éppen egy megállóval előttünk leszállt. Kapott mindenki kis adóvevőt és fejhallgatót, úgyhogy míg az idegenvezető végigsuttogja a dolgokat, mindenki tökéletesen hallja. És persze, mikor a csoport első fele még pl. fent nézelődik, de a csaj már a pincébe magyaráz, akkor nem marad le az ember a dolgokról, szóval érdemes kifizetni azt a 30-40zł-t.

4 órába telt körbejárnunk a dolgokat, akit érdekel, írjon rám és elküldöm az ott tapasztaltakat és látottakat. Fél 5 után értem vissza Krakkóba, ahol találkoztam Alíciával és elmentünk az ő lakására. Ott Farhod (üzbég csávó a koleszból) már várt minket vacsorával, úgyhogy jól bekajáltunk és próbáltuk megszerelni a mosógépet.

Másnap délbe indultunk el, ki-ki a dolgára.

(Most jöhet a videó)

A Frugós dolog nagyon tetszett és vagy 8-10 darabbal szálltam fel a vonatra. Ott aztán egy kabinban összehozott a sors pár érdekes emberrel, akikkel úgy 5 órán át beszélgetve ismertük meg egymás életét. A véletleneknek persze nem hiszek, mivel félúton kiderült, hogy a 16-os kocsi helyett a 15-ösbe vagyok és Anna, az egyik útitársnak is az előző vonaton kellett volna lennie, csak lekéste 1 perccel.

Hosszú és kalandos út, tele rengeteg szép és elborzasztó látottakkal. Képek? Facebookomon megtalálod:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10200260260405092.191071.1110555500&type=1&l=4c07955d41

És tudjátok melyik a világ egyik legrosszabb munkája? Őrnek lenni Auschwitz-ba. Mert ugye ott is vannak biztonsági őrök, akik őriznek mindent…ők vajon mennyire büszkék a hivatásukra?

"Madaras-Tesco"

A vásárlásról már nagyon rég óta akartam írni. És mivel itt a karácsony, ezért épp aktuális a téma. (Ja, hogy már február van…) Mindenesetre Szabcsii kérdezte azt tőlem, hogy; mit szoktam vásárolni?

Ma péntek van, és nincsenek óráim, ezért a hétvégi bevásárlás mára esett. A menetrend a következő. Irány Wola Park, ami egy fél plázából és egy Auchanból áll. Végigverekszem magam a tömegen és bejutok a csarnokba. 2 kosár és hajrá. (gondolom mindenki szokott vásárolni, ezért most Szabcsii kérdésére nem fogok válaszolni) Ami viszont érdekesebb, az az, hogy mi más, mint otthon.

Auchanba bizonyára járt már mindenki…egy nagy hipermarket, ami még a Tesco-nál is nagyobb és mindig zacskóba teszik a pénztárosok, amit vásárolunk. Na, ha itt bemész, akkor egy icipicit megfogsz lepődni, hogy miért van két mozgólépcső az áruházban. Csupán a rend kedvéért, ugyanis az alsó szinten találni minden élelmiszert, felül pedig minden mást, ami nem ehető. Alapterülete ugyanakkora, csak dupla szint. Hogy miért? Ahogy Szandi (volt osztálytársam) mondta, mikor itt volt; „Nekem bőségzavarom van.”.

A kezdet kezdetén, mikor a másik helyen laktam, mindig Carrefour-ba jártunk. Minden patyolat tiszta, sorok száza tele temérdek áruval, jobbnál jobb termékek, amit otthon sose engedhetett meg magának az ember és mindig a „value” feliratot kereste, az itt állandó. A különbség csak annyi, hogy míg otthon a legolcsóbb, legakciósabb, leg…márkátlanabb áruért kifizetek pl. 12000ft-ot, addig itt a minőségi dologból bőségesen kijövök, mondjuk 7-8ezer ft-ból. Ha kérdeznék, miért van ez, azt mondanám, hogy alacsonyabbak az adók. Nem vagyok pénzügyi szakértő, de nyilván ez lehet az oka. Vagy az, hogy míg nálunk a Tescoba a lengyel tej 145-160ft/l addig itt ugyanaz a tej mondjuk csak 130-140ft.

Auchanhoz visszatérve, itt tényleg minden van és bőségesen. Egy sor, úgy 50 méter, akárcsak otthon, de nálunk megszokott a sorrend: egy sor, tejtermék, egy sor, szárazáru, egy sor üdítők, stb. Mi a helyzet itt? Egy sor vaj, egy sor sajt, 3 sor joghurt…és még mindig a tejtermékeknél vagyunk. Ami persze előny, annak mindig megvan a hátránya is. Például, ha élesztőt keres az ember akkor vigyen magával szótárat, különben sose találja meg. Egyszer akartam venni, de úgy 10 percnyi keresés után feladtam. Miután bejártam úgy 10 sort legalább 3x, akkor jutottam el oda, hogy na jó egye fene, megkérdezünk valakit. (Én az a típus vagyok, aki ha bele döglik is megoldja magától, vagy megkeresi, mintsem, megkérdezzen valakit. Ez nekünk férfiaknak valahogy nem fekszik. :D) Szóval elkezdtem kérdezni a dolgozókat, hogy „where is the yeast?” Nyilván C1-es nyelvvizsgával pakolják az árut, így zsákutcába kerültem. Végül persze, az ÁRUHÁZI WIFI, (ami minden födémtartó oszlopról sugároz) segített, hogy hogy is van lengyelül.

A másik ami feltűnt, hogy honnan van ennyi? Jó hogy nagy ország, de akkor is. Aboody megkért, hogy vegyek már neki 4 grillcsirkét vacsorára. Állok a pultnál, míg várok magamba, röhögök azon, amit mindig mond, mikor nézi magát a tükörbe, vagy éppen falja a csirkéket. „Pítőr, tudod hány csirkének kellett meghalnia azért, hogy így nézzek ki?” És tényleg…végignézek a pulton elöl úgy 80 kész csirke, hátul sül még vagy 200. És rendszerint mindig elfogy. Amikor apuval elmentem egyszer Orosházára, bent voltunk egy csirafarmon. Mutatták is az ottaniak az egyik tenyészetet, hogy itt 40ezer csirke van. És volt vagy 5 ilyen telep. Már akkor is sokalltam, hogy ki a fene eszik ennyit, de most már látom, hogy ide még a 100ezer is kevés. A képen látni a tojásokat, amit ma raktak ki, nyilván a hétvégi roham miatt, mind el fog fogyni.

Mi maradt még…a zsömléspult, akárcsak otthon, mindig a legviccesebb hely. Öröm látni, azt a sok éhes és ideges embert, akik körülállnak egy kosarat, és egymást taposva nyúlkálnak a zsömléért, aztán mikor megvan, elégedetten nézik, hogy „ehe még meleg :O”. Aztán ott vannak a fiatalok által elnevezett „banyatankok”. Tudjátok az a kis kocsi, amit minden idős ember húz maga után. Egyszer belegondoltam, hogy micsoda logisztikai tervezést igényel egy olyannal vásárolni. Képzeld csak el, nem lehet akármit alulra rakni, mert a végén az a 30kg élelmiszer laposra nyomja, mire a pénztárhoz érsz. Ja igen, ott a második bökkenő, hogy miután begyűjtik, ki is kell pakolni, fizetni, majd visszapakolni. Aztán jöhet a rodeó hazáig. Ki, hány ember lábán tudja keresztülhúzni, vagy hogy az istenbe fogja szerencsétlen felemelni a buszra? Itt mondjuk alacsonypadlósak 90%-ban, de otthon történt egyszer, hogy megkért valaki, hogy segítsem már le a gurulós kocsiját a 3 lépcsőfokról. Ok, természetesen. Kicsit furán néztem őket akkor, hogy ha nem bírja el, akkor minek pakol bele annyit. Aztán jött a bökkenő, mikor le akartam adni. Egy laza mozdulattal majdnem lerántott az a 40kg tégla vagy én nem tudom mi az isten volt abba ilyen nehéz.

Szóval, itt van minden bőséggel. Mindig jókedvvel megyek vásárolni, és abszolút örülök az áraknak is. Ahogy Szandin is láttam, egy idegen itt el lenne veszve, mert ennyi félét még sose látott egy helyen. És a legjobb, hogy itt is úgy osztogatják a zacskót a pénztárnál, mint a szórólapot a Blahán.