Limitek

Figyelem! A következő írás meglehetősen hosszúra iskeredett és nem szokásom a panaszkodás, így nem is annak szántam. Csupán a gondolataim egy részét szeretném megosztani azokkal, akik kíváncsiak rá. 

Play video first!

Az ember maximalista, vagy legalább is arra törekszik, ez vagy sikerül és elégedett vagy nem. Legyen az bárki, vannak elvárásai és próbál minél jobb lenni, mindenből, de ez sajnos nem mindig olyan egyszerű. Főleg akkor, ha korlátozva vagyunk. Aki matekot tanul, az biztos ismeri a „limit” kifejezést. Egy limit általában bounded (határos?) azaz valamilyen korlát között értelmezhető.

            Vegyünk egy példát, miért nem tudok hibátlan jegyzeteket írni? Ülök Mechanikán egy spanyol erasmusos csajjal mindig, aki olyan gyöngy betűkkel ír és rajzolja az ábrákat, hogy az nem igaz. Á…én is tudok ilyet, csak akarás kérdése nem? Ezerrel írom a jegyzetet, mert a tanár gyorsan diktál, mikor jönnek az ábrák. Legyen színes, hogy jól elkülöníthető legyen, legyen átlátható, olvasható stb. Ekkor jön egy probléma, óra közbe megkell állnom ceruzáthegyezni. Jó végül is csak 3mp, de annyi idő alatt elcsúszok. Aztán ott vannak azok a hülye tollak, amik sose írnak, vagy mindegyiknek nyomorék a színe és más és már. (pl. zöld tollból még nem találkoztam olyannal, ami mindig egyből fogott volna szaggatás nélkül) És veszek a múlt héten 5 új tollat, abból 4 nem jó. Azelőtt meg egy héten fogy ki az összes tollam. Haladjunk, nem baj, csak ekkor jön a bökkenő, már nem is férek el a papíron. Előre nem tervezhetek, mert nem tudom mit és mennyit, és hogyan írnak a táblára, így vagy bő helyekkel írok, aminek mindig az a vége, hogy olyankor írunk kb 1 sort, én meg fél oldalba írtam le, hogy jó szellős legyen. Remek, csak pocsékolom a füzetet. Ha meg fontos és túl sok, akkor nyilván egy helyen legyen már, és ne úgy nézzen ki az 1 egész oldalas feladat, hogy az utolsó betű átlóg az új oldalra.

            Mondok egy másik példát, az idő. Nem elég semmire, de győzzem le és tanuljak, itthon legalább annyi órát, mint amennyit a suliba töltök. Hogy? Enni kell, vásárolni kell, hazajönni, majd pihenni különben nem megy. Alvás is egy „limit” ami meggátol abba, hogy bármit is csináljak, ha nem alszok eleget, hiába vagyok fent, képtelen vagyok dolgozni. Ami pedig az alvásban gátol meg az az ágy, ami kisebb, mint én és így, lehetetlen nyugodtan aludni, tehát a comfort, a kényelem, ami elengedhetetlen egy minimális szinten, ahhoz hogy meglegyenek a kellő feltételek.  Majd, kezdjem el a rajzot, ami 8órába telik, és akkor az csak műszaki rajz, 2 ECTS pontért, holott simán tanulhatnám a többi fontosabb tantárgyat, ami viszont szintén időigényes. Olvasni is imádok, de ugyanazok a könyvek vannak körülöttem fél éve, és sose jutok oda hogy folytassam bármelyiket is. És a múltkor cipővásárlás után betévedtem egy amerikai könyvesboltba ahol nem tudtam megállni, hogy ne vegyem meg a „Heathrow diary”-t, és ne lássak meg további 100 könyvet amit majd egy másik életben elakarok olvasni. Ugyancsak így vagyok a filmekkel. Filmezés, igen, azt is csinálom és csinálnám, de korlátozva vagyok. Se jó kamerám (bár ez nem akadály), se jó gépem nincs, amin pl. ha lenne időm, meg tudnám rendesen vágni. A gépem túl öreg, túl lassú és túl gyenge az ilyenekhez.

Sportolás? Gyúrnék én, de még az a heti egy is kevés. De muszáj valamit! Most jön a napi fekvőtámasz, más nem maradt. Főzés…nehéz dolog, mert sok idő és sok energia. Üljünk le tanulni, fél órával később éhes vagyok, akkor együnk, ja hogy nincs kaja, ja hogy nincs elmosva. Mosogatás, főzés, vissza tanulás, evés, vissza tanulás, stb. Mosás, ami lehetetlen ebbe a koleszba, de hajnal 1-kor elszoktam hozni a kulcsot, amikor éppen senki nincs lent. Akkor hajrá. Egyik mosás a másik után, közben pedig tudok rajzolni. Múltkor 4-kor jöttünk fel Danival, a szobatársammal, jó, akkor 5-re jár le az utolsó mosás. „Te ugye nem akarsz addig még rajzolni?” „De, miért? Te visszaalszol?” „Hát én ilyen perverz állat vagyok, hogy igen!” :D Szóval így élünk mi. Vagyis a szobáról nem is írok. Legyen elég annyi, mikor nincs itthon az ember pl 2 napig, és hazajön, tele energiával és minden jóval, akkor lép be és meglátja, hogy micsoda szeméttelepben él, és hogy körülötte semmi változás, vagy csak még nem is ugyanaz az állapot, csakis rosszabb. Szemét midnenhol, kosz, kupi, ruhák, semmi hely, Aboody ugyanabban a  pózban alszik, ugyanazt csinálja 3 napja. Minden ugyanaz, max az asztalom van jobban letúrva, mert valaki ott ült. Szóval igaz az a mondás, mikor megkérdezném a többieket,  na „mi újság?” „MINDEN A RÉGIBEN!” 

De ez az élet, és ez mindenkivel hasonlóképp van. A limitek korlátolnak és tudnám a listát folytatni de az idő korlátoz. Megkell maradni azokon belül és úgy, ahhoz alkalmazkodni. Én is ezen leszek, vagyok. Aki megért annak köszönöm, aki nem az nem.