Isteni műszak (Heavenly Shift)

29.Varsói filmfesztivál, amin ma voltunk. Illetve a fesztiválon akárcsak tavaly, több remek film is bemutatásra került, de idén csupán egy magyar, az Isteni műszak (meg egy másik animációs).

A film az első 5 percénél elnyerte a tetszésünket és a közönségét is, akik végig röhögve nézték a filmet. Telt volt a mozi, de csupán 4-en láttuk magyarok, plusz a rendező Bodzsár Márk, aki bemutatta filmjét, majd válaszolt a közönség kérdéseire. Ezt követően 3-an magyarok mi is megtámadtuk őt, és elhívtuk sörözni.

Több kulisszatitkot és egyéb, a filmmel kapcsolatos információt tudtuk meg tőle.

A film elég horrorisztikusnak tűnik elsőre, de mellette egyértelműen vicces, groteszk játékfilm. A történet egyik szála, kapcsolat a feleségével nagyban tart egy komoly szálat, amitől mégsem megy át a film egy szimpla vígjátékba. A poénok kidolgozottak és kell szerintem némi intelligencia hozzá, ezért sem egy olcsó poénos film. Tele van fordulattal és megdöbbentő részekkel. A történet semmiben nem tükrözi a mentők állapotát, kizárólag fiktív történet, ami egy lengyel megtörtént eseten alapszik. Ezt a rendező mondta el, mivel a filmet az OMSZ nagyban támogatta, és ők is eleinte félreértették a mondani valót. Ám később ők lettek szinte a legnagyobb támogatói a filmnek. A magyar filmalap mellett persze, akiktől származik 206millió forint további támogatás. Annak ellenére, hogy mennyit halljuk, hogy a filmalap nem ad semmilyen „jó” magyar filmre támogatást, most itt van rá egy ellenpélda. Szóval ajánlom mindenkinek, október 24-től vetítik otthon a mozikba, menjen el rá! :D

Ezek pedig mi vagyunk jobbról Anna, Bodzsár Márk, és Kovács Gabriella, aki a már említett varsói blog szerkesztője.

Ez pedig itt a reklám helye:

Blank paper syndrome / Ősz

Manufacturing technology tanár, aki éppen a külföndről
hozott virágait magyarázza nagy lelkesedéssel, avagy
mire vigyázzunk, ha kinyitjuk az ablakot

Blog, blog, blog! Igen, tudom, hetek óta készülök megírni, de melyiket is? Annyi témában tudnék hírtelen írni most, hogy a töredékét sem érinti, amit most írok. De azért mesélek! :) 

Másodévesként érzi már az ember nagyjából, hogy tényleg azt tanulja amire jelentkezett. Első évben meg is jegyeztük, hogy milyen fura, hogy Aerospace Engineering-en tanulunk, de még egyik órán sem láttunk „repülőt”. Ezt a mondatot azonban első héten meg is cáfoltuk. Tantárgyaim fele a repülésre épül vagy ahhoz kell, és nagyon tetszik ez a fajta célirányos képzés. Kezdeném az Aeronautical system-s tantárggyal, ami egyik kedvencem lett. De ott van még a Fluid mechnaics 1.-is, ami nehézségétől fogva olyan vonzó egyrészt, másrészt a legérdekesebb dolgokra ad választ. Machine design, CAD 2, és számos szép tantárgyam van még. (A neveket nem fordítom le magyarra, mert a tananyag részben eltér a magyar megfelelős tantárgyakkal.) Amit előre látok, hogy ez a szak még nehezebb mint gondoltam. De az eredmény megéri! Nemcsak itt, de a mérnök szakmákra igaz, hogy mire elvégzi az ember és eljut oda, hogy alkosson valamit, akkor már nem lesz ott a „könyv hátulja”, hogy azt a találmányt ellenőrizze az ember. Persze amíg eljut addig, a tanárai/professzorai segítik, de utána nem lesz. Itt jön a második nehézség, amit angolul „blank paper syndrome”-nak neveznek, amikor az embernek terveznie kell valamit és jön a pillanat, hogy jó, de hol is kezdjem. Vegyünk egy egyszerű példát, autóemelőt kell tervezni. Mindegy hol kezdi az ember, csak kezdje el, hiszen úgyis rossz helyen fogja elkezdeni, de ahhoz tudnia kell, tehát el kell kezdeni valahol. De erre egy sor logikus terv van, hogy egy ötlettől hogy jut el az ember a megvalósításig és éppen ilyen lépcsőfokokat tanultunk például Machine Design 1-en.

a jobb oldali házban lakunk

Lépjünk is tovább, itt az ősz, és ilyenkor visszaemlékezem, mikor tavaly októberben hazalátogattam és megdöbbenésemre otthon zöldek voltak még a fák, mikor ott már sárgák és lehulltak a levelek. Az időjárás ugyanis tapasztalatom szerint 1 hónappal előrébb jár, de ennek egyszerű földrajzi magyarázata van.

Ami viszont megint csak érdekes, hogy találtam egy varsói blogot, aki az egyik blogomra kommentelt, úgy találtam rá. Kiderült, hogy akkor kezdte a blogját, és hogy tévedésemre nem férfi hanem nő a szerző. Fel is vettük a kapcsolatot, és pénteken találkoztunk is, és örültem, hogy még egy magyarral bővült itt az ismeretségi köröm. Érdekes szemszögből ismeri a várost és a lengyel kultúrát, akit érdekel, az kövesse nyomon a blogját:

http://warshowblog.blogspot.com/

És azt hiszem ma itt a vége. Zajlik a varsói 29. film fesztivál, amire idén egy magyar filmmel neveztek, ezt meg is nézzük a hétvégén. Tanulás van, és boldogság, attól még, hogy egy temető mellett lakunk. :D 

Kihagytam valamit? Akkor majd legközelebb folytatom! Üdvözlet mindenkinek! 

Út a sikerhez

Az elmúlt két hét, és az azelőtti plusz egy hónapos tanulás úgy látszik, meghozta eredményét. Mindent megtettem, ami tőlem telhető volt, de van azonban még valami, fontosabb tényező a sikerhez. Ez pedig az, hogy higgyél magadban! És, hogy hidd el, hogy sikerül.

Többnyire én is ezt tettem a napi 8 óra tanulás közben. Végig hittem és gondoltam, hogy sikerül, de elérkezett az első vizsga (Szeptember 6.) és ismét kudarc. Ekkor találtam Facebookon egy képet, amit az egyik csoporttárs rakott ki, akinek szintén nem ment a dolog.

Egészen 6-áig, a lépcső utolsó előtti, előtti fokán álltam. És mind odáig azt mondogattam magamnak, hogy „Át tudsz menni!” (I can do it) Konkrétan emlékszem még angolul is nem egyszer ismételgettem a „can” szót. De jött az eredmény és kiábrándulásomban láttam ezt a képet, és még egy lépcsőfok választ el a sikertől.

Ekkor jött az utolsó hét, „Igen is át fogsz menni!” (I will do it) Persze a „will” helyett én igyekeztem a „going to”-s, nyomatékosabb jövőidő kifejezését, mint mikor tizedikbe angolórán mondtam, hogy ’I am going to be a pilot’. Ezt persze Hajdú Anita egyből kijavította, hogy ilyet nem mondhatunk „going to”-val, mert nem biztos…de utána hozzátette, hogy na jó aki olyan elszánt, hogy Malévos pólóba jár suliba annak megengedett. :) Lényeg a lényeg, eljött a csütörtök.

Kihoztam a maximumot mindkét vizsgán. Persze amilyen peches az ember mindig feltornyosulnak a dolgok és egyre több lesz a próbatétel. De egy reggeli orrvérzés sem zökkenthet ki az eltervezett rutinból. Minden úgy ment, ahogy elterveztem, és Igen, megcsinálam! A meglepetés nem akkor ért, mikor délután megtudtam, hogy átmentem Calculusból, hanem este, amikor megtudtam a Termodinamikát, ami 100/100pontra sikeredett. Szóval „Yes, I did it!” :)

Első napok

Már megint innen.

a szoba jobb oldala az enyém

Újra Lengyelország, és újra a 476-oas Metropol EN vonat. Odafele Vácig 3 rendőr társaságában ültem majd rájöttem, hogy a rendőrvicceket okkal hívják rendőrvicceknek. Utána egy váci ember életútját hallgattam Kúty-ig, ahogy Új-Zélandon éltek a családjával. Igazából Párkánytól aludtam végig, de közben még beszélgettem is. Az út így hamar eltelt, és zökkenőmentesen leszálltam Varsóba, csomagokkal célba vettem a 109-es buszt és már 8-ra itt is voltam a kolimban. Vártam egy órát, hogy az adminisztráció kinyisson, és kaptam is szobát. Többszöri kopogásra sem sikerült kinyittatni, így a pótkulccsal próbálkoztam, amire már felkelt az illető. Bartek – Szia, én vagyok az új szobatársad! :D Ő kevésbé örült nekem, mert épp akkor keltettem és mivel éjszakás éppen, hogy elaludt. Bepakoltam meg visszaszereztem a dobozaimat bennük rengeteg kinccsel. Ilyenek, mint konyhai felszerelések, tusfürdő és mi-egyéb dolog, amitől egyből otthonosabban éreztem magam és nem volt avval gond, hogy beszerezzem őket.
            Kipakoltam, és nekiláttam a tanulásnak. Délután aludtam, de sokat nem sikerült, így végül este bevásároltam. Utána már nyugodtabb voltam, hogy mindenem megvan (még internet is), csak egy egészen pici dolog hiányzik.
ANNA! ÉS a többiek otthonról. És maga az OTTHON szó… :/
Olyan érzésem van, mint egy szenvedélybetegnek, akit hirtelen megfosztanak valamitől és jelentkeznek nála a megőrülés jelei. De ez mára szépen lassan csillapodik. Vagy nem. Olyan a hangulatom akárcsak az itteni időjárás. Egyik percben tűz a nap, a másikban esik 5 percet az eső. Közben tornádó erejű szél és 12 fok napi átlaghőmérséklet. Felhős/borús.

            Mindenesetre beállt a napi rutin, felkelek, tanulok 9től estig. 1-2 óránként szünet, és így napi 8 óra tanulás megvan. Közben főzök, eszek, és írok. Mást úgysem tudok, meg nem is akarok csak beszélgetni valakivel. Lévén, hogy a koli üres és nyári szállásként üzemel, nem ismerek senkit. A szobatársam 23-07-ig dolgozik és nappal alszik, de ha ébren is van akkor is csak lengyelül tudok vele beszélni.
            Vizsga pénteken, majd jövő hét csütörtökön. Addig is ennyi.

Ha itt a nyár...

Üdvözöllek nyári, és egyben az első éves záróblogban. Ezt a videót eredetileg július első napjaiban szerettem volna feltölteni, de ez technikai problémák miatt nem volt megvalósítható. Most végre elkészült, íme:

http://www.youtube.com/watch?v=AOBT_Hk3p44

szünet

Nem, nem tűntem el, csak hazajöttem.
Na jó terveztem egy videóblogot, és már készen is kéne lennie július első hetével bezárólag. Kész is, csak nem tudom a vágott filmet elmenteni. Meg megvágni sem rendesen. Movie Maker.
Hamarosan!

Légiposta

Egy júniusi keddi napon odajött hozzám az egyik lengyel csoporttársam Konrad, akivel mellesleg sohasem beszélek, hogy ezt találta, kezében felém nyújtva egy fehér papírlappal. „Drága Friss Házasok…” Rögtön felkaptam a fejem, hogy mit akar ez tőlem, majd mondta. Ő szerinte ez magyar, le tudnám neki fordítani? Elkezdtem szemügyre venni a papírt majd fordítottam, és mielőtt visszakérdeztem volna, hogy mi ez, még megnéztem a lap hátulját, amin egy bábolnai cím és hozzá kapcsolódó adatok voltak. Itt jöttem én: MI EZ!?

Elsőre azt gondoltam, hogy valahol találta az utcán és csak itt elhagyta valami utazó magyar pár…Ő ezt a nagymamája kertjében találta a hétvégén a fűben hevert, egy lufihoz kötve.

Persze, nyilván átrepült két országot haha. És akkor azért van rajta szalag? „Levágtam a lufikat mert koszos volt.” Na itt kezdtem elhinni a történetet.

          

  Hazaértem és felkerestem az illetőt facebookon, de csak a jókívánságot író személynek tudtam üzenetet hagyni, aki máig nem kapta meg. Mindenesetre megkerestem Google-be a Gorzakiew nevű települést, ami Varsótól úgy 200km-re van vidéken. Itt landolt a küldemény, ami ha légvonalban nézzük elég egyenes pályán, csupán egy feláramló széllel átrepülte a Tátrát és landolt az alföldön. Elvileg hihető de azért levetettem papírra az elméletemet és elpostáztam a lapot a rajta álló bábolnai címre. Majd vártam.

            Mikor már teljesen lemondtam róla, hogy valaha még választ kapok, akkor jött a válasz. A feleség megtalált facebookon, és írt, hogy én küldtem-e nekik levelet? Miután tisztáztuk, beigazolódott a feltételezésem:

„az előtörténet a következő: május XX-án volt az esküvőnk Bábolnán. Volt egy lufiposta nevű játék a lagzin, a vendégeink írhattak ígéreteket levelezőlapokra, amiket héliumos lufikkal szélnek eresztettünk. Ha a levelezőlap visszatalál, a vendég beváltja ígéretét. Azért azt nem gondoltuk, hogy Lengyelországig eljut, mivel sajnos elég rossz minőségű lufikat kaptunk, egy részük nem is szállt fel. … A férjemmel Németországban lakunk, szüleim ide továbbították a leveledet, szóval XY levelőlapja Magyarország-Lengyelo.-Magyaro. -Németo. vonalon egy pár ezer km-t megtett! Köszi Neked és barátodnak mégegyszer!...”

Tanulság, higgy a mesékben és használj te is LUFIPOSTÁT! :)

Teher alatt nő a pálma, de egy bizonyos teher alatt nem tud nőni!

 2013.06.10. Hétfő

Most Computer Science-en ülök a teremben tele 30 emberrel, akik velem együtt arra várnak, hogy bemutassák a projectüket. Annyi különbség van köztünk, hogy nekem nem igazán van kész és nem is biztos, hogy jó.
Múlt héten sok új dolog történt ahogy mindig is lenni szokott. Pénteken megtudtam, hogy egyik csoporttársam apja Termodynamics tanár és ő jött be egyszer helyettesíteni hozzánk, akire azt hittem, hogy filozófia tanár, mert úgy nézett ki. :D Most pedig beengedett az apja irodájában, aki éppen nem dolgozott, így beültünk kávézni és nézegetni az ottani dolgokat. Elmesélte az életüket, meg hogy a családban mindenki tanár vagy valami értelmiség.

Aztán elérkezett a számomra várva várt szombat. James Horner koncert volt, (aki nem ismeri szégyellje el magát és keressen rá) egyébként ő a Titanic és számos másik híres film zeneszerzője. Az előadás 16:30-kor kezdődött, amit szépen reggel 6:30-nak véltem, és 5 perccel műsor a műsor kezdése előtt eszméltem rá, hogy valami nem stimmel. Sebaj, kétszer játszották, tehát mentem az este 19:30-as kezdésre, beengedtek egész egyszerűen, ám a foglalt helyem közelébe nem akartak engedni leülni, így leküldtek a színpadtól 10m-re lévő oldalsó sorokba. Végül középen a legelőkelőbb helyek egyikén ülve hallgattam végig a koncertet. A koncert maga olyan filmek, mint például Titanic, Avatar, Apollo13, Saving Private Ryan és hasonló filmekből volt összeválogatva. Titanic-ból persze csak 3 számot játszottak és egyben játszva, azokból is a 4 ütemek helyett mindenhol 3-at játszva, ami miatt mindegyik ütemnél kétségbe voltam esve, hogy á ez így nagyon gyors, 1-2-3, még 1et, nah… 1-2-3… :( De hallgatni egészen felemelő volt élőben. Ami nem tetszett, hogy a zenekar feje fölött vetítettek a filmekből betéteket keverve a zenekarról vett élő képekkel, ami persze full HD minőségben volt rögzítve, míg a filmek a legalacsonyabb minőségben. Nyilván nem futotta a jogdíjakra vagy nem volt kéznél egy Blue Ray DVD mindegyikből, de könyörgöm egy Titanic-os vagy Avatart 10x7méteres kijelzőn kockákba nézni… (Jó az én képeim minősége is csak telefonos lett) A rendezés viszont maximális volt. Mármint ahogy a fénytechnikával játszottak az egyes ütemes részeknél. Vagy mikor az Aliens-ből volt egy rész ahol az űrben megfagynak, egyből hideg levegőt fújtak a nézőtérre.

Majd jött a vasárnap. Egész nap érdekes felhőképződmények voltak az égen, végül 14 óra tájt jött a monszun. 2 órán át szakadt az ég, amivel semmi gond, mivel tök szép felvételeket lehet készíteni, de mikor folyik be a víz az ablakokon akkor már elég. Később a földszinten tapasztaltam, hogy a portás káromkodva rohan le kulcsokkal a pincébe. Tehát beáztunk. Picében van ugye a zuhanyzó (:D) és a mosószoba, de minden 15cm-es vízben állt.

Közben még mindig várok, mivel a tanár érzi, hogy nálam nem lesz sok dolga, ezért hagy a végére? Legalább jut időm a blogra amit egyébként júliusig nem terveztem, hogy lesz időm megírni, csak szegény Annát sajnálom, aki kint vár rám 2 órája mert nem tudom mikor végzek.

Elöljáróban, ezen a héten hasonlóan a mai 3 óra alváshoz, nem tervezek többet naponta, de valamit muszáj lesz. Testek, aztán majd jövő hét hétfőn vége a semesternek. És 19-től vizsgaidőszak. Az eltart 29-ig, aztán ki tudja, hogyan és mikor sodor haza a víz.

1 héttel később

Folytatnám a blogot, amit hétfőn nem sikerült feltöltenem. Azóta eltelt egy hét, és mindjárt megint hétfő. És ahogy terveztem minimum alvással vészeltem át a hetet, maximális teljesítménnyel akár fizikailag akár szellemileg. :) Pénteken (Aludtam 01:00-10:00) éreztem, hogy most halok meg, de furcsa mód még élek. Meg szerdán is. Egyébként a hét abból állt, hogy délelőtt 2-3 test volt egyetemen, aztán délutántól hajnal 2-ig könyvtárba tanultunk Annával. Aztán még haza, és kelés 7-kor, hogy ugyanezt eljátsszuk másnap. (Szerdán 4:30-7:30-ig aludtam)

ez amolyan hajnalban hazajövős kép egyike

Közben zajlanak a lezárások már néhány tantárgyból, köztük a Phisical Education, amiből 2 órát lehet hiányozni egy semesterben, na nekem sikerült 5-öt, mivel mindig correction test-et írtam és valahogy jobbnak láttam egy Calculus examre menni, mint a kondiba. Ezt persze hetekig mondtam az edzőnek, de ő megnyugtatott hogy „twuj problem!”. Aztán végül kitalálta, hogy ha hétfőn reggel 8-kor megyek kosarazni, akkor átenged. Szóval reggel kosár! :D

ez amolyan utálom már a napfelkeltét nézni kép

Szombaton elmentünk Annával az egyetemi színjátszó kör előadására. Agata osztálytársam játszott benne, és őt hallgattuk, ahogy lengyelül színészkedik. Viszonylag keveset értettem a darabból, de ezt még inkább ösztönöz most abban, hogy akkor a nyáron megtanulunk lengyelül!  Mert az milyen jó, hogy itt mindenhol, a magyar, amolyan titkos nyelvként bárhol használhatjuk, de otthon már nem lesz ez így, és arra jó lesz a lengyel.

ő Anna :)

Ma vasárnap (you don’t say! :O), Dani szobatársam már ül a vonaton hazafele, és elfogyott az 1 kiló eper is amit ma vettem 4zł-ért (280ft). Csak hogy érezd a jólétet. Na meg van egy angyali szakácsom, akivel főzünk olyan finomakat, hogy mindig a Mesterszakács-os Csabi unokatesómat kell, hogy felhozzam példának, és persze mindig olyan meghitten étkezünk a folyosón lévő valamelyik nagy ablakpárkányon, hogy az nagyon jó. :)

Ami zavar most, hogy nagyon kéne tanulnom és lassan haladok csak vele. Meg aztán Anna elmegy a héten, én pedig még júliusig itt leszek. Most kezdem igazán érezni a honvágy jeleit. Vagyis inkább fogom, akkor. Sebaj, vizsgák lemennek és jön a nyár! Sokakat nagyon várok már, hogy újra lássak, de előre félek, hogy nem lesz időm mindenre. Ahogy most sem egy rendes blogot írni, ezért ami még érdekes és leírtam volna azt röviden, néhány mondatban:

- Ma könyvtárba menet elvérzett egy hajléktalan a buszon…hát mondom kéne szólnom a sofőrnek, hogy álljon ki a busszal, hogy feltakarítsák. Mondtam is neki hogy the bus is full of blood de az a 4-5 nyugdíjas akit megkérdeztem nem igazán értett, helyette lengyelül elkezdtek velem ordibálni. Jó leszállok...

- Ma ugye 8 kor zárt a könyvtár mert már nincs meghosszabbított nyitva tartás hajnal 5 ig mint múlthéten, ezért tök vicces volt hallani ahogy bemondták este, hogy „It’s time to close the library, thank you for comming, Good bye!”

- Műszakirajból utolsó órán mivel minden rajzot be kellett mutatni, hogy a tanár lezárjon, vittem neki. Majd mikor megköszönte az évet, kérdeztem, hogy khm! A rajzaim ottmaradtak… Igen, mert hogy ő neki azt el is kell tennie. MII!? Na-nanana, neem! :D Mondta, hogy ez az új szabály, sajnálja, de nem adhat. Mondtam, hogy pedig én nagyon szeretném őket megtartani ha már ennyit dolgoztam vele, mire kivett a 15 darab közül 2-t hogy ennyit odaad. Jobb mint a semmi, de azért 5 perccel később újra próbálkoztam, hogy hát izé, miért kell nekik azt elvenni. Végül mivel kedves és kedvel engem megadta magát és még 2-3 rajzot odaadott, de a többit mondta, hogy szigorúan elveszi. Nagyon szomorú voltam, mint ha egy végtagomtól fosztottak meg.

- Computer Science pedig úgy nem tetszik, ahogy van. Mármint a tanítási menet. Végül még szerdán 3 órát vártam a tanárra, hogy bemutassam utolsók között a félig működő projectem-et, amiben egy rugót és egy hozzá rögzített súrlódó test mozgási dinamikáját kellett levezetni, és c programozással kiszámolni a kért dolgokat. Végül Mechanika test után mondta, hogy akkor még menjek vissza befejezni. Sikerült mindezt, és végül kaptam 8 pontot a 16 maximumból amit el sem akartam hinni.

Na mára ennyi, még két hét. Üdvözletem! (Blog címe egy saját mondás, amit tanulási és kialvatlan óráim közepette gondoltam ki a héten)