Level 2 in Politechnika

Szerdán kezdetét vette a második semester (félév), így itt az ideje, hogy bővebb tájékoztatást adjak, a tanulmányaimról.

A képen az online Dean's Office-on (nálunk NEPTUN?) található féléves tantárgyaim láthatóak. A rendszer a régi, tehát van egy INDEKS nevű zöld könyvecskénk, amibe akárcsak egy ellenőrzőbe gyűjteni kell az aláírásokat és a jegyeket félévente. Utóbbi csak inkább hagyomány, mert felváltja az elektronikus, de mindkettő ugyanazt mutatja. Láthatjátok az eddigi tantárgyaimat, az ECTS pontokat, amik jelzik melyek  érnek a legtöbbet. Na pont ezek pirossal, ami egész egyszerűen azért piros, mert nem vagyok rájuk büszke. Na jó, azért hadd legyen egy utolsó szavam, Computer Science-ból, Physics-ből és Mechanics-ból N-t kaptam, ami nem 2-es, de még nem is 3-as. Tehát március-április körül még lesz egy új esély átmenni. Ja, hogy igen, itt 3-astól megy át az ember, és Calculusból sikerült 2-est kapnom. Azt majd nyáron/ősszel vagy jövőre kijavítom.  (A többi jegyet, majd megírom, ha nagyon nem tudsz nélkülük aludni.)

Az élet nem áll meg, legalább is, ugyanúgy tanulhat tovább az ember, pl. Calculus II.-n, ha pl, Calculus I.-ből megbukott. A lényeg, hogy a 30 ECTS pontból 17 meglegyen. Ezt ott bal oldalt láthatjátok: 12/30. Ami, egy picit alatta van. Ilyenkor jön az, hogy beszélni kell a dékánnal, és meglátjuk mi lesz...

Ma ezt meg is tettem, miután kivártam az 54 előttem várakozó embert, 5 óra várás után bejutottam. Boldogan fogadott, kopasz úriember (Vice Dean), akinek elmondtam a helyzetet és kérdeztem, hogy akkor most hogyan tovább. Laza nyugodtsággal közölte, hogy "right now your studies are CANCELLED". Ő :O De kérvényezhetem, hogy folytathassam a tanulmányaimat, mivel ha a három N-es tantárgyból átmegyek, akkor ugye csak a Calculus I.-et buktam, és így minden stimmel. Hát jó, és azt hogy tudom kérvényezni? "Például úgy, hogy itt egy papírlap, amire felírom az adataim és címezve a dékánnak leírom, hogy mi a helyzetem. Aláírás, dátum." - Ezt mondta, majd megírtam a lapot. Átnyújtottam, aláírta és a többi közé tette. Akkor most? "Most már engedélyezve van a továbbtanulásom." - És avval a lendülettel rányomott a számítógépén a státuszomra és módosította. Ó hát köszönöm, "próbáljak meg legközelebb több tárgyból átmenni..." - nos ezzel a tanáccsal váltunk el.

A következő kép pedig a tárgyfelvételes lapról, az  idei tárgyak listája. Ki kellett választani a felsoroltakból a felsoroltakat és kinyomtatva bevinni a Dean's Office-ba. (igazából nem értem, akkor minek tárgyfelvétel, de ezt a lengyelekre bízom)

A tantárgyak egyre jobbak és egyre nehezebbek Órarendet most nem mellékelek, de ezekből lehet csemegézni. De akár van egy nap két Calculus, két termodinamika és két mechanika, az abból áll, hogy 6 órán át deriválunk/integrálunk és differenciálegyenletek tömkelege. (Welcome to University of Technology)

Amit még ki kell, hogy emeljek, az az "English Language". Ez elsősorban azért van, hogy 1 év múlva letegyük a C1-es nyelvvizsgát. Nos, aki már rendelkezik ilyennel (like me), vagy ne adj isten amerikai, az felmentheti magát, de csak a makacs tanáron át. Első órán tájékoztatott, hogy akinek van C1 (A-grade) stb... az hozhatja a bizonyítványt. Mutatom ma neki; "hát ...hát, hmm... ez... milyen országból van? Igen...de A-grade kell..." "Az 5 ös, az annak számít?" "hát... hmmm, jó, ja..." Nagy nehezen beleegyezett, hogy a két amerikai és én megcsináljuk a prezentációt, amivel majd bebizonyíthatjuk, hogy tudunk-e angolul és aszerint zár le. De addig kötelesek vagyunk részt venni az óráin. Sebaj, még örültem is neki, hogy academic English meg szakmai dolgok. Hát a frászt! Ma kezdtük a Present Simple-t, és eljutottunk a Past Perfect-ig. Mellesleg kaptunk házinak 8 oldal gyakorló feladatot, amit szigorúan ellenőrizni fog és ha nincs kész 2x, akkor megbuktunk a tárgyból. Elmondta a tantervet is, amiből megtudtam, hogy majd jövő év végén, ha még jut idő, akkor esetleg kitér egy kicsit a szakmai dolgokra is. Máskülönben majd 4.félévtől lesz C2-angol, fakultatívan, ott majd lehet fejlődni. Nah, úgyhogy most meg kell tennem mindent, hogy megússzak még egy év 9.-es angolórát. (amúgy ugyanazokból a könyvekből fénymásol, mint amit anno az 1-es angolcsoportban vagy a B2-nyelvtanfolamon kaptam)

És még egy újdonság:

Kaptam új szobatársat. Nem Aboody még mindig itt van, egy másodikat. Dani, Magyarországról, és Erasmussal jött fél évre. Most már 3-an teljes a csapat és osztozunk a 16,3m²-en.

The ugliest but the loveliest: Łódź

Ejtsd: 'vúdzs', "szállj le Kaliska-nál", play video és kezdődhet a túra.

Ami a videóból kimaradt:

Rengeteg új ember, magyarok, külföldiek egyaránt. Első este egy palacsintázóba indítottunk, ahol találkoztunk pár magyarral. A hely belső design-ja egy villamosra emlékeztet, és óriáspalacsintát koskára sütve töltik meg vagy 30 féle ízzel. Ittunk forraltbor sört majd mentünk tovább. Egy pub, még több ember, csocsó és még több sör. Végül Gossip nevü club, buli hajnalig, majd taxival haza. Egy kis házibuli várt ránk a lakásba, amit az új lakótárs szervezett, de végül 5:40-kor zártam a napot. 

Délután ettünk pizzát, de nem ott, ahol a helikopter volt az étteremben, mert nekik ugyebár befér egy helikopter fülke az étkezőbe, de konyhájuk már nincs, hogy sütni tudjanak.

Villamos sinek 1000mm-esek és rendkívül rossz állapotban vannak. Síntörés, kátyút, ezek teszik lehetetlenné a közlekedést, de ettől függetlenül élvezhető, élhető "kis"város. Amit nem értek, hogy miért hívnak mindenkit Paulinának és Patriciának...(meg elvétve néhány Karolina)

Most újra itt, Varsóban, szerdán suli, amiről majd a következő blogban olvashatsz bővebben.

Łódź-i képek:
klikk ide 

Kraków, Oświęcim

Reggel 4 órás keléssel, megkezdtem az utazást Krakkón át Oświęcim (Auschwitz) felé. Igaz, hogy csak 2 órája feküdtem le, de úgyis hosszú az út.

3 óra vonatozás, majd másfél óra buszozás. Utóbbi ilyen 19személyes kis mikróbuszban történt, ami elég elterjedt közlekedési mód Krakkóban. Az útbaeső megállóba, ha valaki meglát egy ilyen mikrobuszt, csak kedvére leinti és fizet amennyit a sofőr kér, és már megyünk is tovább.

„Auschwitz museum!” Ordít hátra a sofőr, mikor egy semmi közepén, hirtelen megállt. Nyilván mivel gondolta, hogy pára biztos oda mennek, ezért jobb, ha szól. Velem együtt 4-en szálltunk le, majd csak egy kaput látunk. Pár száz méter után aztán csak feltűnt buszok és turisták ezre, úgyhogy azt hiszem megérkeztünk. Két részből áll a tábor, első rész és Auschwitz-Birkenau. Összegyűlt úgy 30 ember az angol idegenvezetésre és rövid ismerkedés után el is indultunk. Elmondta mindenki, hogy honnan jött én pedig rájöttem, hogy a buszon előttem ült az idegenvezető csaj (a képen kék kabátban), csak ő éppen egy megállóval előttünk leszállt. Kapott mindenki kis adóvevőt és fejhallgatót, úgyhogy míg az idegenvezető végigsuttogja a dolgokat, mindenki tökéletesen hallja. És persze, mikor a csoport első fele még pl. fent nézelődik, de a csaj már a pincébe magyaráz, akkor nem marad le az ember a dolgokról, szóval érdemes kifizetni azt a 30-40zł-t.

4 órába telt körbejárnunk a dolgokat, akit érdekel, írjon rám és elküldöm az ott tapasztaltakat és látottakat. Fél 5 után értem vissza Krakkóba, ahol találkoztam Alíciával és elmentünk az ő lakására. Ott Farhod (üzbég csávó a koleszból) már várt minket vacsorával, úgyhogy jól bekajáltunk és próbáltuk megszerelni a mosógépet.

Másnap délbe indultunk el, ki-ki a dolgára.

(Most jöhet a videó)

A Frugós dolog nagyon tetszett és vagy 8-10 darabbal szálltam fel a vonatra. Ott aztán egy kabinban összehozott a sors pár érdekes emberrel, akikkel úgy 5 órán át beszélgetve ismertük meg egymás életét. A véletleneknek persze nem hiszek, mivel félúton kiderült, hogy a 16-os kocsi helyett a 15-ösbe vagyok és Anna, az egyik útitársnak is az előző vonaton kellett volna lennie, csak lekéste 1 perccel.

Hosszú és kalandos út, tele rengeteg szép és elborzasztó látottakkal. Képek? Facebookomon megtalálod:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.10200260260405092.191071.1110555500&type=1&l=4c07955d41

És tudjátok melyik a világ egyik legrosszabb munkája? Őrnek lenni Auschwitz-ba. Mert ugye ott is vannak biztonsági őrök, akik őriznek mindent…ők vajon mennyire büszkék a hivatásukra?

"Madaras-Tesco"

A vásárlásról már nagyon rég óta akartam írni. És mivel itt a karácsony, ezért épp aktuális a téma. (Ja, hogy már február van…) Mindenesetre Szabcsii kérdezte azt tőlem, hogy; mit szoktam vásárolni?

Ma péntek van, és nincsenek óráim, ezért a hétvégi bevásárlás mára esett. A menetrend a következő. Irány Wola Park, ami egy fél plázából és egy Auchanból áll. Végigverekszem magam a tömegen és bejutok a csarnokba. 2 kosár és hajrá. (gondolom mindenki szokott vásárolni, ezért most Szabcsii kérdésére nem fogok válaszolni) Ami viszont érdekesebb, az az, hogy mi más, mint otthon.

Auchanba bizonyára járt már mindenki…egy nagy hipermarket, ami még a Tesco-nál is nagyobb és mindig zacskóba teszik a pénztárosok, amit vásárolunk. Na, ha itt bemész, akkor egy icipicit megfogsz lepődni, hogy miért van két mozgólépcső az áruházban. Csupán a rend kedvéért, ugyanis az alsó szinten találni minden élelmiszert, felül pedig minden mást, ami nem ehető. Alapterülete ugyanakkora, csak dupla szint. Hogy miért? Ahogy Szandi (volt osztálytársam) mondta, mikor itt volt; „Nekem bőségzavarom van.”.

A kezdet kezdetén, mikor a másik helyen laktam, mindig Carrefour-ba jártunk. Minden patyolat tiszta, sorok száza tele temérdek áruval, jobbnál jobb termékek, amit otthon sose engedhetett meg magának az ember és mindig a „value” feliratot kereste, az itt állandó. A különbség csak annyi, hogy míg otthon a legolcsóbb, legakciósabb, leg…márkátlanabb áruért kifizetek pl. 12000ft-ot, addig itt a minőségi dologból bőségesen kijövök, mondjuk 7-8ezer ft-ból. Ha kérdeznék, miért van ez, azt mondanám, hogy alacsonyabbak az adók. Nem vagyok pénzügyi szakértő, de nyilván ez lehet az oka. Vagy az, hogy míg nálunk a Tescoba a lengyel tej 145-160ft/l addig itt ugyanaz a tej mondjuk csak 130-140ft.

Auchanhoz visszatérve, itt tényleg minden van és bőségesen. Egy sor, úgy 50 méter, akárcsak otthon, de nálunk megszokott a sorrend: egy sor, tejtermék, egy sor, szárazáru, egy sor üdítők, stb. Mi a helyzet itt? Egy sor vaj, egy sor sajt, 3 sor joghurt…és még mindig a tejtermékeknél vagyunk. Ami persze előny, annak mindig megvan a hátránya is. Például, ha élesztőt keres az ember akkor vigyen magával szótárat, különben sose találja meg. Egyszer akartam venni, de úgy 10 percnyi keresés után feladtam. Miután bejártam úgy 10 sort legalább 3x, akkor jutottam el oda, hogy na jó egye fene, megkérdezünk valakit. (Én az a típus vagyok, aki ha bele döglik is megoldja magától, vagy megkeresi, mintsem, megkérdezzen valakit. Ez nekünk férfiaknak valahogy nem fekszik. :D) Szóval elkezdtem kérdezni a dolgozókat, hogy „where is the yeast?” Nyilván C1-es nyelvvizsgával pakolják az árut, így zsákutcába kerültem. Végül persze, az ÁRUHÁZI WIFI, (ami minden födémtartó oszlopról sugároz) segített, hogy hogy is van lengyelül.

A másik ami feltűnt, hogy honnan van ennyi? Jó hogy nagy ország, de akkor is. Aboody megkért, hogy vegyek már neki 4 grillcsirkét vacsorára. Állok a pultnál, míg várok magamba, röhögök azon, amit mindig mond, mikor nézi magát a tükörbe, vagy éppen falja a csirkéket. „Pítőr, tudod hány csirkének kellett meghalnia azért, hogy így nézzek ki?” És tényleg…végignézek a pulton elöl úgy 80 kész csirke, hátul sül még vagy 200. És rendszerint mindig elfogy. Amikor apuval elmentem egyszer Orosházára, bent voltunk egy csirafarmon. Mutatták is az ottaniak az egyik tenyészetet, hogy itt 40ezer csirke van. És volt vagy 5 ilyen telep. Már akkor is sokalltam, hogy ki a fene eszik ennyit, de most már látom, hogy ide még a 100ezer is kevés. A képen látni a tojásokat, amit ma raktak ki, nyilván a hétvégi roham miatt, mind el fog fogyni.

Mi maradt még…a zsömléspult, akárcsak otthon, mindig a legviccesebb hely. Öröm látni, azt a sok éhes és ideges embert, akik körülállnak egy kosarat, és egymást taposva nyúlkálnak a zsömléért, aztán mikor megvan, elégedetten nézik, hogy „ehe még meleg :O”. Aztán ott vannak a fiatalok által elnevezett „banyatankok”. Tudjátok az a kis kocsi, amit minden idős ember húz maga után. Egyszer belegondoltam, hogy micsoda logisztikai tervezést igényel egy olyannal vásárolni. Képzeld csak el, nem lehet akármit alulra rakni, mert a végén az a 30kg élelmiszer laposra nyomja, mire a pénztárhoz érsz. Ja igen, ott a második bökkenő, hogy miután begyűjtik, ki is kell pakolni, fizetni, majd visszapakolni. Aztán jöhet a rodeó hazáig. Ki, hány ember lábán tudja keresztülhúzni, vagy hogy az istenbe fogja szerencsétlen felemelni a buszra? Itt mondjuk alacsonypadlósak 90%-ban, de otthon történt egyszer, hogy megkért valaki, hogy segítsem már le a gurulós kocsiját a 3 lépcsőfokról. Ok, természetesen. Kicsit furán néztem őket akkor, hogy ha nem bírja el, akkor minek pakol bele annyit. Aztán jött a bökkenő, mikor le akartam adni. Egy laza mozdulattal majdnem lerántott az a 40kg tégla vagy én nem tudom mi az isten volt abba ilyen nehéz.

Szóval, itt van minden bőséggel. Mindig jókedvvel megyek vásárolni, és abszolút örülök az áraknak is. Ahogy Szandin is láttam, egy idegen itt el lenne veszve, mert ennyi félét még sose látott egy helyen. És a legjobb, hogy itt is úgy osztogatják a zacskót a pénztárnál, mint a szórólapot a Blahán.

Knowledge Gums (elmélkedés)

Mikor otthon elbúcsúztam a Keletibe rokonoktól, barátoktól, és mielőtt vonatra szálltam, nővérem (Klári) kezembe nyomott egy doboz rágót. "tessék vigyél amerikai rágót..." gondolom akart valamit adni, ami tőle van, és hát ez volt kéznél. Volt benne úgy 3 darab még a 14ből (na jó nem is ez számít), örültem neki, és valahol éreztem, hogy ennek a rágónak lesz valami jelentősége.

Hát most megtudtam. A napokban kifejlesztettem egy tanulási módszert. Vagyis inkább kreáltam egy szettet, amivel játszva, könnyedén meg tudom tanulni azt a 100db integrálós és deriválós, stb. képleteket a matek vizsgákig.

A trükk a következő; veszek egy kartont, besávozom 4,5x3cm-es téglalapokra, majd kivágok belől egy jó párat, amikre ráírom a tudnivalót. Egyik oldal az egyenlőség jellel, hátán, a megoldása. Kicsi, jól olvasható, könnyen elfér, könnyen kezelhető és bárhova magammal vihetem, és így a nap 24 órájába tanulhatom őket. Legyen éjszaka, nappal, villamoson, vagy épp a w..wárosba, bárhol elérhető. (ezt úgy hangzott, mintha reklámoznám) Már csak egy dolog kell, egy tároló, amibe belefér és zsebbe mindig kéznél van. Na itt jön a képbe a nővéremtől kapott rágósdoboz. Igaz már csak egy rágó maradt benne (egész jól beosztottam, szeptember óta), amit gyorsan meg is ettem. :D

Amiről igazából írni akartam ennek kapcsán, az az, hogy lássátok, „milyen kreatív és okos ez a gyerek”. :P Na meg az, amit egyik nap a buszon éreztem leszállás közben. 

Nem tudom ki, hogy van vele, vagy mennyi időközönként check-olja a zsebeit ha tömegközlekedik, hogy megvan-e még a pénztárca és a telefon, és nem lopta-e épp el az a csóka aki a bal vállamnál áll. Én bevallom, elég sűrűn. Értékek ide-oda, nálam van persze az új tanulm találmányom, amit valaminél fogva, jobban féltek, mint a mobilomat. Történetesen, egyszer megijedve kaptam oda, mikor nem éreztem egyből, hogy a zsebembe van, és rögtön lepergett előttem a legrosszabb. Tegyük fel kiesik és kihullik a tartalma a földre, bele a vizes hólébe a busz padlóján és szétfolynak az integrálás szépen megrajzolt szimbólumai. Vagy valaki netán hozzájut, megnézi, és mit lát? Egy halom darab papír, és megsemmisíti, mert neki nem fontos. Én ezt most annyira értékesnek tartom, mint azt az 50zł-t a zsebembe. Sőt sokkal többre tartom annál. Egy, hogy megdolgoztam vele és nagyon tetszetős lett, kettő, hogy nagyon sok múlik azon a tudáson, amit garantálni tud. Olyan ez, mint az a híres mondás, „a tudás nem vész el”, vagy hogy, a tudást nem tudja senki elvenni tőlem. Az az enyém, ha egyszer elsajátítom, hatalmamba kerül, és uralni tudok vele bárkit, bármit, ami nem tudja azt, amit én. (jó nem kell ezt ennyire bölcsre venni)

A kártyákat illetően, pedig, mivel még nem sikerült teljes mértékben elsajátítani, ezért érzem annyira könnyen elveszthetőnek, hiszen ha elvesztem, nem tudom megtanulni… De pár hét és már a fiókom sötét sarkát fogják elfoglalni, és visszakerül a rágósdoboz oda, ahonnan elvettem. Csak elfogyott belőle a rágó… :O

"Show your stuff"

Külföldiként sok mindenre figyel az ember, ha utazgat a városban. Legfőképpen olyan, dolgokra, amik felkeltik a figyelmét, de nem tudja az ember, hogy mit jelent. Ilyenek például a különféle reklámok.

Emlékszem az első napokra, mikor meglepetésemre a buszokon és a villamosokon laposkijelzőkön írják ki a megállók nevét, dátumot, reklámokat, híreket és mi egymást. A kedvencem persze, aminek hasznát is tudom venni, az a „George’s Enlgish”-blokk, amibe minden nap más új angol szót vagy kifejezést mutatnak, és így nemcsak angol-angol, de angol-lengyel jelentéseket is lehet tanuli. (A mellékelt képen épp egy újévi fogadalom olvasható, a „Pack in smoking” – jelentése: Abbahagyni a dohányzást.) Minden járműnek megvan a maga rendszere, hogy mely reklámok mennek például csak buszokon és melyek csak villamoson. Olan célzott közönségre is utal szerintem, mert a villamoson körülbelül 10 ből 8 hirdetés valamelyik színház vagy opera előadására invitál. (Buszon például, még nem láttam színház reklámot). De nyilván megvan a szeparálás oka is.

Van továbbá a közlekedési cég által megrendezett, balesetveszélyre felhívó kampány, aminek keretében forgattak egy videót, ahogy egy kocsi áthajt a síneken és a villamos 50km/h-ról beleszáguld. Ezt minden ötödik percben lejátsszák, hogy teljes nyugodtsággal utazz. (Na ilyenből buszos példádul megint nincs.)

De mivel ebben a blogban reklámokról van szó, ezért térjünk is át a buszos/villamosos reklámokról, egy másik fajtára. 

Ez pedig az épületeken lévő óriásvásznakhoz köthető. Emlékszem, mikor régen az állványozás köré felhúzott védőháló csúnya zöld vagy éppen szürke színében csúfított egy épülettömböt, és valakinek jött az ötlete, hogy ha már van egy ekkora felületünk, akkor miért ne csináljunk belőle pénzt. Rögtön megjelentek rajtuk a hatalmas hirdetések, de azok, valljuk be, tényleg kétfunkciós szerepet játszottak be. Itt azonban más a helyzet. Állványok helyett, egyszerűen kifeszítik a vásznat a házak falához, és kész is a dolog. Hatalmas felület, csak a reklám kedvéért, ráadásul a bentlakók semmit sem éreznek belőle, hiszen akárcsak egy függöny, kifele kilátni, befele nem. Ez mind rendben van, de egyik nap mikor láttam, hogy egy ilyet cserélnek eltöprengtem. Nézzük meg a képen lévő Riviera kollégium épületét, a maga 15 emeletes plakátjával. Ha csak belegondolok, mekkora gyár kell, hogy egy ilyen vásznat legyártsanak? (jó nyilván nem kihajtva nyomják rá :D)Aztán ott van az anyaga. Közelebbről megnézve látszik, hogy a teherautókhoz hasonló erősségű ponyva ami persze lyukacsos, tehát méregdrága előállítani, ergo reklámozni is. Pénz mit sem számít, hisz 2-3 hetente cserélik őket más reklámokra. Kérdés: Akkor mi lesz a sok elhasznált ponyvával? Megy a hígítóba és újabb festés? Valószínűleg…Mindenesetre nagyon kreatív és jó módja a hirdetésnek, csupán az épületek nem látszanak mögötte.

És ami engem nem hagyott nyugodni…nemrég megláttam két óriásplakáton, az alábbi feliratokat: „pokaż jaja” és „pokaż dekolt”. 

Egy darabig csak elolvastam magamba, majd kezdett zavarni, hogy túl egyszerű szöveg és nem értem. Vegyük sorba, a „jaja” anyit jelent, tojás. Pokaż? Biztos azt jelenti, hogy „vegyél”…és nyilván egy lengyel hazai termékeket támogató felhívás lesz. Hát nem! Pokaż = mutasd. Ok, ez hülyeség, nézzük Google friend mit mond: „Show egg.” Mutass tojás? Valami nincs rendben, és ilyenkor jön az, hogy… Damian! Help me to translate this. Röhögés, majd mondja: „It means show your balls!” :O? Hogymicsoda? De hát ez egy óriásplakát, nem írhatnak ilyet ki. Ok, nyilván kétértelmű a dolog, nézzük, mi a helyzet a másik szöveggel: „pokaż dekolt”. „It means show your boobs.” ??? Na most már tényleg nem értem, mi ez valami urbanizáns sexflashmob-ra felhívó kampány része? Sajnos senki nem tudja, mit reklámoz, vagy mit takar, de rövid keresgélés után, rátaláltam lengyel fórumokba, hogy mások se tudják, és próbálják megfejteni a dolgot.

A magyarázat pedig egyszerű. Kell egy reklám, ami lényegretörő, jól látható, jól olvasható, minden fényviszonyban kivehető, és így született ez a kép is. Hogy mit takar, nyilván a későbbiekben, egy kiegészítéssel fogja a köznép megtudni. Hasonlóképp volt ez a nyáron az RTL2 reklámjával is, amit még otthon „Az élet szép!”, „Az ég kék.” vagy a „A fű zöld.” Szlogenekkel próbálták az embereket kíváncsivá tenni. Mikor már mindenki az általam is szerkesztett „You don’t say!?” meme-kre gondolt, egy ilyen plakát megláttán, akkor jött az új plakát és így már mindenki számára összeállt a kép. De kellett valami, amivel elérjék, hogy az ember kíváncsi legyen és figyelje még jobban azokat a táblákat.

A reklámtrükkök továbbra is élnek, de a szabályok egyre jobban enyhülnek. Nyilván ma még csak, egy aprócska felirat: „Mutasd a tojásaid!” (belefér), de lehet, hogy pár év és már nem kétértelmű szavakkal fognak körülírni valamit. Végezetül pedig még egy kép, amit pénteken láttam meg az egyetem folyosóján. :)

Pesa 120Na Duo - kétajtós

Ma, képzeljétek, mi történt...

Először utaztam olyan villamoson, aminek mindkét oldalán van ajtó. Hát nem érdekes? :D Itt ugyanis mindengyik villamos jobbajtós kiszerelsében létezik, éppen ezért, úgy 10 percig nézegettem, az utastér elrendezést, mintha olyan más lenne. Háttal a bal oldali ajtónak álltam, így csak később tűnt fel, hogy várjunk csak, itt nem szokott ajtó lenni. 3505-ös számmal közlekedett és idehaza rákerestem, kiderült, hogy egyike annak a 6 villamosnak, amit decemberben helyeztek üzemben. Bydgoszcz-ban gyártják (mellesleg Damian is ott lakik) de még Szegeden is fellelhető a 120Nb típusból, azok 100'-as számozásban.

Na szép hetet mindenkinek és jó villamosozást! :D

Vissza a jelenbe

Már itt is vagyok. Eltelt egy év, karácsony, úgyhogy 1-én, az első varsói géppel már jöttem is „haza”. (Nem is értem miért kérdezte úgy mindenki, mikor Budapesten voltam, hogy „na és mikor mész haza?” ? Ja hogy Varsóba…ok)

Reptéren várakozás közbe jutott eszembe, hogy valami fontos hiányzik, és ez a laptoptöltőm, amit a nagy kapkodásba sikeresen otthon hagytam. Telefon, anyu, végül húgom behozta, de a security kapun már egy őr ment érte. (mármint a töltőért). Szóval jött a busz!!! Ami kivitt a géphez, amivel a jégtelenítés után rögtön fel is szálltunk. (Nem tudom megérteni mi abaja még mindig pár embernek a Ryanair szolgáltatással :P) A felszállást a kapitány végezte, ami érezhető is volt. Olyan enyhén emelte el a gépez, hogy minimális G-t éreztünk a gépen és, egyből bekerültünk a ködbe. Olyan 2000ft-en pedig már ki is tisztult minden. Visszanézve egy sötét ködtakarót láttam, ami alatt a város és a reptér fényei fehér fényfoltként jelentek meg. A horizonton pedig a már rózsaszínből szürkébe átmenő naplemente fényei. Előttünk egy Wizzair ment, na jó nagyon belemerültem a részletekbe.

Szóval a repülés az eddigi repüléseim közül a legjobb volt. Igaz semmi Champagne-Shower vagy hasonló nem volt a fedélzeten az újév alkalmából, de minden kisvárosból tűzijátékot lőttek Szlovákia és Lengyelország felett, amit persze tökéletesen lehetett látni. Ami meglepett, hogy Elkezdtük Varsót délről megkerülni. Végül pedig világossá vált, hogy akkor Chopin-ra szállunk le. Yee :D Ha már onnan indultam, akkor oda is érkezzek és legalább fél óra alatt hazaérek. Reptéren kiszúrtam még a LOT 787-ét, amit persze, hogy nem tudtam rendesen lefotózni az üvegablakokon keresztül.

Hazaértem és Aboody bátya, Ashraf? Fogadott, aki aznap érkezett, mikor én haza Budapestre. Visszabirtokoltam az asztalomat és az ágyamat és hozzá is láttam a tanuláshoz. Vagyis folytattam, mert másodikán már volt suli. Megírtuk a műszakirajz test-et, és átmentem Sajad-hoz ebédre. :P Aztán csütörtök, péntek…folytatódik a régi kerékvágás, annyi különbséggel, hogy maradt 1 hónapom a vizsgákig (-1 hét).

Vizsgák:

Összesen azt a két vizsgát jelentik, Calculus és Algebra. A többi tantárgyból pedig folyamatosan írjuk ugye a dogákat…Szóval február 4 után elvileg kapunk 1-2 hét szünetet és kezdődhet a második semester. (de hol van az még)

Tanulás:

Nos, végre „elkezdtem tanulni”, úgy igazán. Napi 3-4 óra Algebra mert kedden doga. Szóval 1-e óta minden napom ebből áll. Péntek este kondi után voltam olyan hülye és Sajad-hoz átmentem, úgy 4 órát algebráztunk, ja este 23, menjünk haza (utálom a pénteket!). :D Fura? Amíg élvezem és nem őrülök bele addig jó.

Milyen az idő?

Mild, 2-4°C, felhős, esős, szeles. Tipikus novemberi idő.

Mit eszek?

Azt amit eddig, de már egyre jobb vagyok a konyha területén. Amit nem értek, hogy miért olcsóbb a koktélparadicsom, mint a sima.

A másik amit nem értek az a szobatársam Aboody. Felkelt ma 8-kor, skypeolt délig az anyjával, míg én aludtam aludni próbáltam. Álmomban pedig már értettem is amiről beszél. Abból a pár szóból, amit értek már egyiptomiul összeraktam félálmomba a sztorit és mikor felkeltem, tökre örültem, hogy hú tudok arabul. :D Na, nem ezt akartam, hanem, hogy lefekszik utána 13-kor, mert fáradt, de csak 1 órát alszik. Kérdezem, hogy aludni akar? Nem, 1 óra alvás az csak pihenés nem alvás! Ja jó bocs… Majd eltelik az 1 óra és szól a telefonja egyszer. Kétszer, Háromszór. Így megy ez vagy 6x (10perces eltéréssel), mikor megkérdezem, hogy „What’s that noise?” „The alarm…It means I should wake up.” Oh hát akkor hajrá pajti :D

Na ami a tesóját illeti, tegnap este ment haza, mármint Németroszágba, ő ott tanul. (mondtam olyan vagy mint a Hitler, az is Varsóból ment Berlinbe…csak kicsit másképp)

Na a törit félretéve, mi újság van még? Rövid a hajam, csütörtökön levágattam. Hosszú a szakállam :D amin mindenki meg van lepvődve. Még én is, mikor köszönök az egyik csávónak az meg meglepődve néz…”hey man! You, you … you look like Brad Pitt!” BRAD PITT??? :O (magamba elképzeltem, annak nincs is körszakálla) „Yes, but I mean in a positive way, it’s cool man!” Ó hát kösz than. :D

Aztán, péntektől hivatalosan is európai állampolgár lettem. Elmentem átvenni a bevándorlási hivatalba a papírt, amivel 3 hónapnál több időt is tölthetek itt. Mondja a nő, hogy a decision is POSITIVE, de mindezt olyan hangnembe, mintha körözött bűnöző lennék, és hatalmas pecséttel rányomnák hogy ELUTASÍTVA. (akkor beszélnek így valakivel) Nagyon nem lepett meg, még jó, hogy positive, csak ahogy ezt előadta, avval zavart össze. Na úgyhogy kaptam egy sárga papírt, amin az áll lengyelül, hogy ez a papír igazolja, hogy európai állampolgár vagyok. Név, szül. év, ország, pecsét. (Útlevelet ismeritek? :D )

És a legjobb…megvettem még 31-én egy Laurent Gounelle könyvet és a repülőút óta azt olvasom. Hogy is mondjam, iszonyatosan jó könyv. :D Szóval az színesíti be a reggelemet a villamoson, ó és közbe megismerem  Bali-t is.

Ja amúgy Boldog Új évet így utólag is. :P
(képek később)