Varsó felett

Nos, az egyetemem egyre inkább lenyűgöz, nap mint nap jövök rá, hogy igazából mennyire elit és magas rangú hely ez, ahol tanulok.

A minap Aerodinamika laborunk részeként elmehettünk repülni egy körre, persze ennek feltételei is vannak. Akkor először is adott a típus AT-3-as ultrakönnyű gép, amiből fel kell péntekre készülni, technikai adatok, NACA 4415-ös szárnyszelvény adatai és mi-egyéb.

Péntek reggel 9:00 találkozó Varsó Bemowo repülőtéren. Egy briefing-el kezdjük a napot, lemossuk a gépet, és megismerjük a speciális fékszárnyait, egyéb elemeket. Majd szépen sorban, mindenki 15-perces iskolakörre repülhet.

Akkor én következek. Beülünk, légnyomás, külső hőmérséklet, indulás ideje felírva. Motor indít, és már mehetünk is. 500m-en végezzük az "áramlási szemrevételezési" vizsgálatot, melynek lényege, hogy a gép szárnyszerkezetére felragasztott fonalak segítségével vizsgálhatjuk meg az áramlást. Lamináris, vagy éppen, mikor vált turbulens-re. Először 180km/m-ról kezdünk, majd csökkentjük a sebességet egészen 80km/h-ig, ahol már vészesen átesési sebesség közelében vagyunk. Ekkor a fonalak össze vissza terülnek-cikáznak, majd ahogy a gép tovább lassul 76km/h-ra, elkezdünk zuhanni. Ekkor a fonalak előre állnak. Na de nem kell aggódni, a zuhanás 3-5 mp-nél nem tart tovább. Befejeztük a munkát, akkor jöhet a repülés élvezete. (nem mintha eddig nem élveztem volna :D )

átesés közben

A pilóta, aki persze nem tud angolul ezért próbált az elején franciául mutogatni a műszerekre, végül lengyelül magyarázott, amit lévén, a laborjaim nagy része lengyelül folyt, egész jól értettem. Szóval egyszer csak elkérte a fényképezőm, mert a saját fotó készítése, arról, ahogy repülünk az a jelentés leglényegesebb eleme, hogy később az egyetemen kitegyék a folyosón a képet. Fogjam meg a kormányt, majd ahogy ránéztem, hirtelen mély süllyedésbe vitte a gépet, és közben fotózott le, amikor a g-s erők olyan erősen hatottak rám, hogy a szám is úgy maradt :D Na ezt követően hirtelen felemelte az orrát majd vissza. (kicsit szerintem élvezi, hogy minden tanulót, aki elsőnek repül jól megtornásztat) 

Ezután kémleltem a varsói belváros felhőkarcolóit, és a helyeket, ahol már mind voltam és felismertem. Most jött a legjobb rész, szólt, hogy ő minek ide, és átadta a kormányt, és mondta hogy vezessem. Vittem volna szépen, de szólt, hogy jól, döntsem be bátran, pedállal is, fel-le. :D Ekkor inkább cselekedtem, míg mielőtt újra átveszi a kormányt és meghánytat. Szóval hánytattam én őt inkább. Egyik jobbra döntésnél azonban beletaposott a bal pedálba, hogy az sok lesz, úgyhogy végül is jól mulattunk. Leszálltunk és jöttünk vissza a földiekhez. 

Most már csak a jelentést maradt hátra, a sok számolás, és a képek elemzése. Szóval egy remek élmény volt, amolyan munka gyümölcse az éves munkáért. :)

Napirend

Néhányan kérdeztétek, hogy hogyan telik egy napom, és mivel már egy ideje nem írtam semmit most végre sikerül. Ilyen blogot még 1 éve akartam volna írni de akkor még kevésbé volt időm írni.

Hétfő:

I.műszak

7:00 ébresztő, 7:30kor már el kell hagynom a lakást, hogy időben odaérjek a nyomtatós-hoz, aki eredetileg 8-kor nyit, de mindig 10 perccel ott van előtte. Szóval 8óra, nyomtatom az aznapi aktuális projectet, de 8:15-re már az egyetemen kéne lennem, sebaj, jön a villamost, avval még pont beérek 5 perc késéssel. Két Electronics órával indítjuk a napot, majd irány a másik épület, Mechanics of Flight óra. Ez egy kiváló alkalom, hogy gyorsan befejezzem a Computer Science projectemet, amit aztán 14-kor betudok mutatni a tanárnak. Közben jegyzetelek, hogy megtudjam írni jövőhétre a 6.projectet. 4-5. project leadva.

12:00 rohanás az Integrated CAD/CAM laborba, ahol dogát írunk, vagyis modellezni kell és jegyre megy. Ez tart 2 órán át, majd ha ez megvan, irány haza, mert nem lettem kész a projecttel, hogy bemutassam.

assembly part (Siemens NX 8.5)

14:30, már ebédelek is, de igyekezni kell, mert még aludnom kell 20 percet, és tanulni az esti dogára. 1,5 óra tanulás, minden menni fog, akkor irány az egyetem újra.

II.műszak

Ilyenkor emlékszem vissza mindig az olyan napokra, amikor ennél rosszabb napjaim voltak, hogy erőt nyerjek, és nyomás, mert 18:00-kor kezdődik a Computer Science javító vizsga. Beértem korábban, még egy utolsó gyors egyeztetés a többiekkel. A vizsgának 19:40-kor vége, ok, fellélegezhetek, míg hazaérek.

III.műszak

20-után már itthon vagyok, akkor fejezzük be gyorsan a projectet, hogy holnap letudjam adni. Á, holnap Machine Design doga…arra pedig nagyon kell tanulni, hogy nehogy vizsgázni kelljen mennem belőle. Szóval kész lett a project, nézzünk fel akkor facebookra, hátha van valami fontos. 9 új üzenet, abból 7-úgy kezdődik, hogy „Hi Peter…”, „Can you please…” „Hey, I need…”, tehát mindenki tőlem akar mindent megtudni vagy segítséget kérni. Akkor ezek most várnak magukra, majd éjfélkor talán válaszolok. És ekkor van ugye a „csúcsidő”, család-ismerősök mind ilyenkor írnak, hogy „Mizu?”. Akkor facebook-ok hagyjuk, tanuljunk Machine Design-ra. Ekkor megérkezik Anna, de szegényre majd talán a hétvégén lesz időm csak. Tanulás úgy fél 1 ig, mert utána érzem, hogy nem ér semmit, meg aludnom is kell, mert másnap „frissnek” kell lennem. (Ez azt jelenti, ha ledöntöm a 3dl kávét, akkor hatnia kell, mert ha olyan fáradt az ember, hogy az se hat az nem jó!)
Nézzünk még fel gyorsan facebookra, hogy mi az ami tényleg sürgős valakinek. 3-4 embernek a kérésének eleget teszek, és küldöm nekik a dolgokat, vagy leírom amit kértek. A többit, majd holnap este elolvasom talán. 1:00 alvás. (igazából ez már nem is egy napom, de nálam egy nap mindig átnyúlik a másikba, szóval folytatom.

Kedd

7:00 kelés, rohanás a nyomtatóba, mert a tanár éjfélkor rakta fel a mai anyagot a weboldalra, és anélkül nem tudok rá jegyzetelni, na meg a CS projectemet is kikell nyomtatnom. (8:20-ra be is érek Aerodynamics-ra mert sokan voltak a nyomtatónál.) 2 óra Aerodynamika, majd jön a sorbaállás a tanár irodájánál.

Míg állok sorban rájövök, hogy az Excel részt nem csatoltam hozzá, és két ábra nincs kinyomtatva. :O Sebaj az egyetemen is van egy nyomtató, (azért nem ott nyomtatok minden reggel, mert ott kb. 35ft/oldal, a másik helyen pedig csak 8ft) szóval szeretnék nyomtatni! „Pendriveról vagy emailről?” Pen…NEM LEHET CSAK EMAILről. Fuc…jó sebaj, van lent 3 számítógép, remélem működnek és eltudom küldeni. 3-ból kettő foglalt, a 3-on megvárom míg 10 percet tölt a gép, majd kiderül, hogy nincs rajta internet. Nembaj, majd a mellettem lévőt megkérem, hogy küldje el. Ok, sikerült, irány nyomtatni. Akkor szeretnék ismét nyomtatni…emailről! „PDF-ben van?” NEM. „hát csak arról lehet” FUCK!!! Akkor hagyjuk a…az egészet. Visszaállok a sorba, ahol ekkor +5 ember áll. Nembaj én voltam itt előbb, csak „ők nem láttak” :D Bejutok, leadom a projectet, kaptam rá max pontot, a ábrákat meg pendriveról bemutattam. Ok, max. pont! :D Remek, egy dolog letudva, akkor rohanás tanulni Machine Design-t, mert még át kell néznek a kuplungot. Van 1 órám rá, majd jön a tanár. Tart még 1 óra lecture-t, majd még 1 órát ad a doga előtt felkészülni. Csodás! :) 14:00-15:05-ig megírtam simán, remélem a legjobbakat. Akkor irány a konditerem.

Mivel ez az utolsó alkalom, az emberek 98%-a nem jött, így az edző rám szól fél 5-kor, hogy „go home!”. Aláírta az indeks-et, szóval minden rendben. Mennék biciklivel de megint szarakodik a terminál és nem adja ki a biciklit, nembaj van 10 perc sétára egy másik, de hiába ott sem adja ki. Akkor mindegy innen már elgyalogolok a metróig. Irány haza.

Végül alhatok kicsit, de este kelni kell, mert vár a többi feladat. Elolvasom a maradék üzenetet, meg az újabb 6-ot, aztán állunk neki tanulni és beadandókat írni.

Na ez volt két nap. De ezt egész évben sincs máshogy, és aki Engineering-et tanul, az tudja. :)

Ezzel a képpel kívánok szép napot mindenkinek, hamarosan jelentkezem egy újabb remek bloggal! :)

Warszawa-Gdańsk-Sopot

Húsvéti beszámolót tekintsétek "elmarad"-tnak, de ha érdekel elmesélem mert az is jó volt nagyon.

Május 1-jén reggel megérkezett a húgom. Bejártuk a fél belvárost gyalog, biciklin, és délután  Gabival együtt mentünk a Łazenki-parkba. Elmentünk egy szabadtéri amfiteátrumhoz, ahol különféle zenekarok játszottak. Kezdetnek a rendőrzenekar, majd követte őket a Magyar Honvédség fúvószenekara. Lindával épp vízért mentünk, mikor találkoztunk velük a fellépés előtt. Beszélgettünk az egyik klarinétossal, vagyis inkább ő kérdezgetett, mert annyira megörült, hogy itt vannak magyarok is akik őket hallgatni fogják. 1 órás műsoruk igen jóra sikeredett, tűzött a nap, és még a parkban szabadon élő páva egyike is felrepült a színpadra az előadás közben, hogy tárogassa a tollait. Leégett, piros arccal mentünk át Gabihoz, átverekedtük magunkat a rengeteg emberen, majd jöttünk haza palacsintát és pizzát sütni. (első pizzám aminek a szélében már sajt is van hmm)

Szent Mária templomról

Tegnap reggel 6:00-kor indult a Neptun Express Inter City-nk Gdanskba. Odafele meglepetésünkre mindenki választhatott tea, kávé, víz körül, amit a 2500ft-os jegyár tartalmazott, de ezt akkor tudtuk csak meg. Így boldogan kávézgattunk és ettük a kapott nápolyit odafele. Fél 11-re érkeztünk meg és kezdtük meg a városnézést. Rengeteg templomot láttunk, hatalmas épületek, régi tégla külsővel. Felmentünk az egyik templomtoronyba, ami 420 lépcsőfok magasan volt. Onnan terült elénk a város látképe. Bejártuk az óvárost, csatornákat, voltunk egy hajómúzeumban is, és végül elértünk a hajógyár darui mellé is. 

vonat Sopotba

Rövid vonatozással átmentünk Sopot-ba, ahol már szétfagytunk, mivel 8 fok volt, és úgy öltöztünk, mintha 20 fok lenne. De mikor elértük a tengert, már nem számított. Végigmentünk a sétányon, majd a mólónál le a partra. Elkezdtünk sétálni a parton, de Anna úgy döntött nem jön tovább, mert befolyt a hullám a cipőjébe. Lindával elgyalogoltunk ameddig ellátunk. Tettünk egy 10km-es sétát a parton, közben minden kőnél fotózkodtunk ahogy azt kell. Szedtünk kagylót, követ, és sok homokot a cipőnkbe.

Találtunk egy régi romos hotelt a hegyoldalban, aminek a tetejéről látszott az egész öböl. Hirtelen lement a nap, úgyhogy a kis 3 órás sétánkat befejezve, este 9-re visszaértünk a városba, ahol Anna várt. Beültünk egy gyorsétterembe, hogy melegedjünk, mert olyan hideg volt, hogy mást nem tudtunk kitalálni. Vonat indulás előtt még azért kimerészkedtünk a mólóra, ami napközben fizetős lett volna, de este 11-kor már nem volt az. Besétáltunk 200 métert a vízben és néztük a korom fekete tengerben tükröződő városi fényeket. Rohantunk a vonathoz, ami éjfélkor indult és nagyon megörültünk, mikor a kabinban gőz erővel ment a fűtés. Egészen úgy 2 percig tartott az öröm, mikor is felmelegedtünk annyira, hogy rájöjjünk, elromlott a termosztát és nem lehet kikapcsolni a fűtést. Reggel 6-ra érkeztünk Varsóba, addig pedig küzdöttünk a meleggel és az alvással. 

A hideget és a visszautat leszámolva minden csodás volt és nekünk kedvezett. Mindent megnéztünk, amit terveztünk és remek napunk volt ismét. Azt hiszem ez volt eddig az év legjobb 2 napja.

Fák, és ahol élünk

Mivel itt a tavasz, ez a post a fákról fog szólni és a környékről, ahol élünk.

Egyik nap hazajövet vettem észre, hogy egy nagy gödröt ástak több fa körül, majd tekertek a gyökerükre vashálót és összedrótozták. Később észrevettem üres gödröket, összetört járdákat, ekkor kezdtem azon agyalni, hogy ezeket a fákat vajon átültetni akarják?

Azért érdekes a dolog, mert 4-5 méteres fákról van szó. Valamelyik alig virágzik (itt most nem a képen lévő fenyőt értem), egyszóval magyar ember nem is törődne velük, vagy gondolkozás nélkül vágná már ki. Ahogy otthon több hírforrásból is zeng, hogy a Parlament előtti Kossuth téren így-úgy vágták ki a fákat, vagy telemurvázták az aljukat, itt egészen más világ van. Erről jut eszembe az a vicc, hogy ha a fák WIFI jelet szórnánk magukból, akkor biztos, hogy a világon mindenhova ültetnék belőlük. De milyen kár, hogy csak oxigént termelnek...

Adott egy kerület, ahol a panelházak között dombos kis ligetek vannak. Tele fával és zöld övezettel. Már mikor ideköltöztünk szemet szúrt, hogy minden szerdán avart söpörtek, füvet vágnak gereblyéznek és nincs egy darab szemét sem. A házunkban heti 3x fel van mosva, a gondnok néni télen minden reggel 7-re már eltolta a havat mindenhonnan, a többiek meg traktorra szerelt hókotrókkal a parkolókból. Októberben tettek a bejáratok elé egy új ajtót, üveg előtérrel, majd jött a kukatárolók felújítása, pincék kicsempézése, vakolása, festése. Most itt a tavasz, így a gondnok néni a ház előtti rózsákat gereblyézi reggel 7-kor. Új homokot hoztak a játszóterekre, friss fenyőkéreg illatozik. Egyszóval, minden rendezett és szép. Gondolnád, hogy jó persze, mert ez Varsó!? Pont ez a lényeg, hogy ez Varsó, és nem Koppenhága, vagy akármelyik másik Nyugat-Európai város.

Volt egy 10.kerületi lakásunk régen, aminek a közös költsége 13ezer forint volt HAVONTA. Ott egy év alatt történt annyi, hogy... ? Nem tudom, bizonyára a vízdíj miatt volt ennyi. Itt FÉL ÉVRE a közös költség, benne mindenféle díj, összesen nem haladta meg a 28ezer forintot. Itt jön a kérdés, hogy akkor honnan van ennyi pénz mindenre? Nyilván az önkormányzatoknak van ennyi, és szépen gazdálkodnak vele, ezért ilyen minden. Végül is érthető, 4x akkora ország, 4x annyi lakossággal, 4x akkora gazdasággal.

Mindenesetre számomra döbbenetes, ahogy 4-5 "vézna" fa miatt, ekkora munkálatokat hajtanak végre, nem kevés pénzért. Először kiásni, körbekötözni, bérelni egy darut, bérelni egy teherautót, hozzájuk markolók amik segédkeznek a szállításban és az ültetésben. Na meg az a sok kertész. És végezetül a keletkezett károkat (lásd járda amire ráment egy markoló) azonnal kijavítani. 

Hát ilyen ez a város.

Metróbontás otthon

Jól figyelj, mert ez érdekes lesz! 

Egy éve éreztem hasonlóan, az esküvői jókívánságos-lufis sztori kapcsán, mint most. Történet a képen látható fémdarabról szól.

Úgy még október körül tetszett meg a metrón az, hogy a kapaszkodók tervezése és felszerelése mögött, mi is áll. Vékony rúd, odafogatva a székekhez, falhoz, padlóhoz és plafonhoz. El kell bírnia legalább 1-2 ember súlyát (mivel erre már láttam példát, miként húzódzkodnak rajta), de egy esetleges hirtelen fékezésnél sem árt ha nem mozdul, vagy hajlik el miközben 4-5 ember tehetetlenségi erőt fejt ki rá... Na jó ezt majd egy másik blogbaj folytatom. :)

Szóval a lényeg, hogy megtetszett nekem a orosz "Мытищинский" metrókon lévő kapaszkodók rögzítő foglalata, és 2 évi műszaki rajz után le is rajzoltam fejben. Még gondoltam kéne is belőlük szerezni, oktatási célra, mivel könnyen méretezhetőek, rajzolhatóak és szinte bárhol fel lehetne használni őket rögzítőelemként. Fejembe vettem, hogy felkeresem az orosz gyárat, hogy nem maradt-e nekik az öntvényekből. Á, inkább írok a BKV-nak, hogy nincs-e fölösleges a telepen. Végül is elfelejtettem írni, egészen februárig.

Shaun ismerősöm facebookján láttam képeket arról, hogy a kőbányai vastelepen bontották a leselejtezett BKV-s metrók egy részét, és rögvest írtam neki, hogy "én is akarok ilyet". Majd írtam húgomnak és anyunak is, hogy szerezzenek nekem olyat! Nem kellett sokat várni, másnap már meg is járták a telepet ők is, ám kapaszkodó rögzítő helyett, a kapaszkodó rudakat hozták el. Hm...Sebaj, 2 hét és megyek haza! Csak legyen addig ott...(itt meg kell jegyeznem, hogy eredetileg is hazamentünk volna 4 napra, és pont jókor)

El is jött az idő, március 13-án hazamentem, és másnap magam is megjártam a telepet. Sikerült szereznem belőlük, és mindenki kérdésére azt válaszoltam, hogy "azért kell, mert 3D-ben leszeretném modellezni!". Idén ugyanis "Integrated CAD/CAM/CAE" tantárgyam keretében a Siemens NX 8.5 programot tanuljuk és rettentően hasonló elemeket modellezünk, csak papírról. Mondanom sem kell, hogy mikor visszajöttem Varsóba, hoztam magammal két darabot a begyűjtött metrós kincseimből, hogy majd szabadidőm keretében megcsináljam.

És most ugrik a majom a vízbe! (asszem ezt ilyenkor használják)

Ma óra után a tanár odaadott egy papírt, hogy aki szeretné, plusz pontért megcsinálhatja ezt a modellt. Szívroham közeli állapotban voltam, mikor megláttam, hogy egy az általam kitalált elemhez merőben hasonló tárgyról van szó. Szóval ennyit a véletlenekről. :D Na sebaj, most már a műszaki rajz részében is lesz segítségem, ha arra kerül a sor, hogy végre lemodellezzem.

Szóval ez van most, meg tanulás ezerrel. Múlthéten lebetegedtem és ezért elcsúsztam a teendőkkel, de már minden rendben. Ami kimaradt, arról később írok. Üdv.! :)

Las, Lasy

Las - erdő lengyelül. Tegnap egy kisebb túrára indultunk a metró egyik végállomásánál, Kabaty-nál lévő erdőbe. Láttunk sok fát meg egy érdekes rétet, ahol sok-sok túrázó a családjával sütögetett. Ők a kép bal oldalán. A jobb oldalon pedig, ahogy ez a füstből is látszik a kezdők, vagyis a berúgott fiatalok, akik csak egy farakást hánytak a tűzrakóra és nem értették miért nem ég. Egyébként olyan messziről mint egy középkori táborhely. 

Ami még érdekes, hogy a metró eddig jön, vagyis az erdőből kiérve egy metróvégállomáson találja magát az ember, Tesco-val, és persze metrógarázzsal, mert az itt jön ki a földből és végződik egy nagy teleppel. Szóval a képen a "METRO" felirat valóban a 2 km-re lévő metrót jelzi.

Ma pedig hogy meglegyen a szimmetria, a metró vonal másik végállomásához, Młociny-hoz mentünk túrázni. Ezúttal Gabi is velünk tartott. Rövid kitérő villamos remíz mellett, majd átvágva a volt kommunista gyárak maradványain és egy temetőn végre elértük a fenyveseket és bevetettük magunkat a Kampinoski nemzeti parkba.

Hasonló rét, majd fenyves kis utak. Szinte csak fenyő és persze rengeteg moha. Körbementünk a sárga jelzésen, majd a feketén (jelzem ez elég ritka Mo.-on) végül egy busszal pedig visszaértünk a metróhoz.

Białystok

A hét elején Białystokban jártam. Meglátogattam volt középiskolás osztálytársam, Krisztiánt, aki utolsó hetét tölti Erasmuson. Az út vonattal történt, 3 órás vonatozás az EN57-es motorvonattal, ami olyan volt mintha a budapesti Hévvel utaztam volna. A táj sajnos nem a legpompásabb, pusztán erdők és belvizes mező fogadott.

Megérkeztem délben, Kriszián várt is az állomáson, és egy 2 órás városnézés után be is jártunk minden nevezetességet amit látni kell. Egy érdekessége a városnak, hogy ott gyártják a Żubr sört is, ami lengyelül bölényt jelent. És rengeteg a bevándorló.

Délután elmentünk a koliba, ami az 5 darab, 10 emeletes panelház egyike volt. Hasonló komforttal, mint az én korábbi kolim Varsóban. 6 kis szobához jár egy fürdő és számomra meglepett az ottaniak testvéries együttélése. Volt egy török és egy kanári-szigeteki csávó, akik olyan összeszokott, családias viselkedést mutattak, hogy az meglepett. Nem volt szó pénzről, mindenki vett valamit és minden közös volt. MI is vittünk kenyeret, amire rögtön átjött valaki és vágott le belőle. De a vajat, vizet, bármit ugyanígy vettek el egymástól. Annyira jó volt nézni, hogy vad idegen emberek pár hét után összekovácsolódnak és ilyen jól élnek egymással.

Este jött egy magyar lány Erasmusra a következő félévre. Bemutattak neki, mint varsói lakos, aki csak kirándul. Aztán az ő mentorukkal mentünk el hamburgerezni. Igen ismét, de ezúttal még nagyobb hamburger volt, csak olyan csípős, hogy nem bírtam vele. Közben ment az olimpia, az előző blogban leírt Kamil nyert egy ezüstöt is. Visszamentünk a koliba és úgy hajnal 2-ig ment a semmittevés.

Másnap viszont 10-re mentünk, mert nyitott az orvosi egyetem múzeuma, ahova belépve egy siettetős néni fogadott minket. Gyorsan végighadarta lengyelül a dolgokat és küldött tovább, tovább, egy percnél többet nem tölthettünk a termekbe kb. Kérdeztük, hogy tud-e angolul, mire elmondta, hogy NEM ezért tovább idegenvezetett lengyelül. Krisztián közben odasúgta nekem, hogy érdekes múltkor még tudott. Ezen már meg sem lepődök, éppen ezért nem próbálkozom avval, hogy beszél-e angolul valaki… Múzeumban régi orvosi „kínzóeszközöknek” látszó eszközök voltak, majd átvitt minket a főépületbe, a Branicki palotába. Volt egy gyönyörű előadóterme, egy kastélykert, és a végén a pincébe is lemehettünk.

Ezután elmentünk az Operaházat megnézni, de belépve tapasztaltuk, hogy tele van emberrel, és a biztonsági őr is épp közeledik. Odajött, hogy „segíthet-e”, de olyan fejjel, mint aki ki akar dobni minket. Mondtam neki, hogy nem köszönjük, mire végül tényleg „kidobott”.

Elértünk az állomásra, és volt még 1,5 órám az indulásig, fotózgattam az alakjelzőket és mozdonyokat, meg elmentem a postára feladni egy képeslapot. Akkor láttam, hogy a nő Sochi-s bélyeget ad, így eldadogtam hogy abból kérek még, mire elővette a gyűjtőknek szánt díszpéldányt és vettem kettőt. A képeslap egyébként kerek 2 nap alatt hazaért, ami gyorsabb volt, mint mikor Varsóból szoktam levelet küldeni.

Magyarkodás

Érdekelne mit olvasott ez az ember a metrón. A kis füzeten egy Ikrausz busz látható, amin Magyarország felirat és zászló. Nem jöttem még rá a lengyel címből sem, hogy ennek mi köze van hozzánk mindenesetre nagyon megörültem neki mikor megláttam. Szintúgy, amikor a Mechanics of structures tanárom a szóbeli vizsga végén megkérdezte, hogy meséljek a magyarországi repülőiparunkról. Igaz erről nem tudtam sokat, így inkább ő mesélte, hogy hogyan szerezte meg a szakszolgálatikat erre-arra.

Aztán jöttek páran az egyetemről hozzám olyan kérdésekkel, hogy hány nap mire egy levél Magyarországra eljut? Ezeket rendszerint random, reggel 8:10-kor. De nyilván ők is a GE Scholarshipre jelentkeztek ahogy én is, és kíváncsiak voltak mikor ér oda a levelük.

Találkoztunk aztán egyik este egy nagyobb társasággal, akiket a Varsói magyarok facebook-os csoportból szedtünk össze, vagy ki-ki ismerte egymást valahonnan. Ez egy pénteki este volt, a Resort nevű sörözőbe, ahol könyvből van a bárpult és mosógépből a lámpa. Ott találkoztunk Gabival, majd lassan érkezett a többi magyar is. Először Koppány, majd Zoli akivel hazafele mentünk a vonaton, egy másik Zoli aki Gabi munkatársa és múltkor láttuk őt. Majd jött még két Tibor és egy Zsolt. Voltunk elegen és elég jól sikerült kis találkozónk utána meg is alapítottuk a Varósi társaság facebook csoportot, hogy ott tudjuk szervezni a további találkozókat.

Ez pedig a Kúltúrpalota Valentín-napi verziója