Ahogy minden eltervezett, tanulós és semmittevős szünet vége lenni szokott,
most is történt egy fordulat, mikor péntek este kiderült, hogy másnap megyek
Lublinba Paulinához. Ő róla az előző blogban lehet, hogy már említettem pár
szót, de aki nem ismerné, egy ismerős a koliból.
Vonattal a centrumból 2,5 óra alatt odalehet érni. Útközben egy Dęblin nevű
városkán át vezet az út aminek olyan tetszetős neve van, hogy fontolgatom,
mikor megyek oda legközelebb. Végül megérkeztem 11 után nem sokkal. Paulina és bátyja
Karol, valamint Karol egy Moldovai
barátja jöttek ki elém. Vagyis mögém, de végül csak elindultunk az ottani
óvárosba.
Ami egyből szemetszúr, hogy nincsenek villamosok, viszont ez egyike annak a
3 lengyel városnak, ahol trolibuszok közlekednek. Trolololololo :D És Azok közül
is a legmodernebbek, érintőképernyős jegykezelőgépekkel, de ezen ugye már rég
nem lepődünk meg. Amin viszont igen, hogy a buszok 70%-a piros-fehér-zöld-re
van festve. Átballagtunk az ilyen-olyan téren, hirtelen Kőszeg vagy
Szombathely, esetenként Pécsett éreztem magam.
A város terebélyesedik a közeli dombokon és mint valami vásznon a háttérben panel és különböző lakóházblokkok tömkelege fogad. Ezt kiválóan lehet látni az óváros közepén, és egyben tetejéről is. Itt a dombtetőn ugyanis 3zł-ért fel lehet menni az egyik templomra és +47méterről pásztázni a várost. Láttunk még várat, és még több templomot. Annak ellenére, hogy hosszas beszélgetésekben meséltük, hogy ki mennyire nem követi a vallását, valahogy mindig egy templomban ücsörögve találtuk magunkat és azt vitattuk, hogy vajon az ki-miért imádkozik manapság? Szintén nem meglepő, hogy Lengyelországban nagyon vallásosak az emberek, ezért ne lepődj meg ha kígyózó sor áll a gyóntatószéknél.
Majd kettéváltunk, mint a Scooby-Doo-ban szoktak így elmentünk Paulinához.
Ebédeltünk, vicces beszélgetést folytattam az apjával, aki nem tud angolul, így
kénytelen voltam lengyel ér orosz tudásommal ékeskedni. Hát ez nem megy sokáig,
így mindig mondta az öreg, hogy na majd mindjárt jön Paulinka és lefordítja :D
Szóval igen, szegény csajszi ott fordítgatott, és ismét elmondták, hogy a
magyar ételek mennyire finomak. A néni, pedig aki a templom múzeumban volt és
megtudta, hogy magyar vagyok, egyből füligérő mosollyal mondta, hogy ő imádja a
miniszterelnökünket! :D (végre valaki, gondoltam magamba)
Abban a múzeumban pedig csak azért fizettünk be, hogy kipróbáljuk a
"hangvezetőplafont". Beállsz a sarokba, mint egy szanatóriumban a
betegek és elkezdesz a falhoz suttogni, amit az átellenes oldalon a másik hall.
Ha még egy pár beáll a másik két sarokban, akkor pedig ők is ugyanúgy hallják
egymást, és a hang nem fog középen keveredni vagy semmi ilyesmi. Jó dolog, bár
ilyenkor az ember csak röhögni tud és nem igazán suttog. :D
Visszaérve az állomásra, még fél órát sorban álltunk, hogy jegyet vegyek,
kipróbáltuk a váróterem boltívjának a hangvezetését is, de itt annyira nem
hallatszódott semmi, ezért inkább visszaálltunk a sorba. :P Végül nem volt idő,
vonat nem vár, így rohantunk a peronra, hogy ott hátha kapunk még jegyet a
kallernál, de hasonló volt a sor. Fájdalmas búcsú, mivel holnap találkozunk a
koliban, de a történetnek nincs vége, ugyanis a vonaton mindig történik valami.
Ezúttal felszállt a kabinba 3 ötvenes éveiben járó életvidám úrinő, majd
később csatlakozott egy pasi is hozzájuk. Épp utaznak a Kanári-szigetekre és
kezdték körbekínálni a kocsit valami méregdrága alkohollal. Az volt az érdekes
mikor 1 órányi "beszélgetés" után odafordult hozzám az egyik, hogy te
lengyel vagy...? Nie. Mire mindenki meglepődve kapkodott félre, hogy akkor mi?
Magyar...óóóó Polak i Wengier dwa bratanki...és jött a szokásos mondat/öröm, amire
persze inni kell ismét...Ekkor már összeállt a kép nekik, és mondták, hogy áh
akkor azért beszéltem olyan furcsán a kalauzzal. Na ekkor jött még Abbey, egy
kutya, aki csak úgy beosont a folyosóról. Majd jött hozzá a gazdája, aki
hasonló lengyeltudással, mint én kezdett beszélni. New Jersey? -
kérdeztem...Nem, New Yorkból jött és csak utazgat, de már 2 hónapja itt van.
stb stb stb.
Jó, képek?
Holnap beindul az üzem és két hónap tanulás. Ma még egy pizzát sütök, de
most datolyázunk Aboody-val, mert vettem Auchanba, ő meg itt ujjong, hogy 2 éve
nem evett. :P De állítólag tejbe áztatva hűtőbe 5 óra után fogyasztva a
legjobb. Na pá! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése