Visitors

Azon kívül, hogy nem volt múltkor internet, volt más. Ezúttal viszont beújítok, egy résztvevő leírásából olvashatod a blogot, amit unokatesóm Sára blogjáról copy-ztam. Remélem nem bánja, meg ti sem. :)

"Tíz óra volt az út, valójában inkább tizenkettő, kocsival mentünk, de most képzeljetek el egy olyan kocsit, amit indulás előtt be kell bikázni (ez nem tudtam, mit jelent, hátha más se: egy kocsiból ilyen madzagok segítségével áramot kell vezetni egy másik kocsiba), fél évig nem is használták (nem tudom, hogy azért-e, mert az unokanővérem letépte a rendőrök rendszámtábláját, vagy másért, de én így szoktam mesélni, mert így viccesebb), és nyári gumi volt rajta (ez március végén már nem lehetne probléma, mégis az volt). szóval elindultunk Lengyelországba. én nem is tudom, mit csináltunk az úton, főleg semmit. beszélgettünk, néha aludtunk, én az út háromnegyed részében kb ki voltam ütve a fűtéstől, olyan rosszul voltam, mint még soha, aztán az utolsó 2-3 órában már semmi bajom nem volt, lehet, hogy alkalmazkodtam, vagy mittudomén, de elég szörnyű volt addig. aztán Lengyelországba átérve zuhogott a hó konkrétan, úgyhogy még lassabban tudtunk menni (nyári gumik heló). mikor végre Varsóba értünk, akkor nem vicc, legalább egy órát tekeregtünk, mert nem találtuk a koleszt (volt googlees térképünk, ami egy rakás szar volt - de mondjuk legalább valami, mert visszafelé már térképünk se volt. de semmilyen :D). végül valahogy elvergődtünk oda, átnyomultunk a portáson, bekopogtunk először a rossz szobába, majd benyitottunk a jóba - és ott volt a Péter, egészen meglepődve, hogy most álmodom, vagy mi? nagyon vicces volt :D
úgy volt, hogy másnap hajnalban már indulunk is vissza, de végül meggyőzött a Péter, hogy ez hülyeség, úgyhogy maradtunk még hétfőre is. nem tudok pontosan felidézni mindent, de nagyvonalakban: sokatsokatsokat beszélgettünk, megismertük Aboodyt, aki a Péter szobatársa, jófej meg minden, csak mintha hőgutája lenne, nyitott ablaknál aludtunk (ismétlem, ott zuhogott a hó, alacsony hőfok, ilyesmi), meg rohadt idegesítő volt, hogy többször arra ébredtem, hogy tárva-nyitva az ajtó és igazából bárki bebámulhat/jöhet a szobába. jó, voltak kb tízen az egész koleszban a szünet miatt, de akkor is. ja, amúgy a Marcival a földön aludtunk, a Lindáék is nyomorogtak. jó, hogy tényleg üres volt az egész kolesz.

Hétfőn reggeliztünk, majd ebédeltünk (tényleg kb így), nem kóstoltam lengyel különlegességet, viszont ilyen rák snacket igen, a Péter azt szokta rágcsálni, őő érdekes íze volt, jó, de mégse, rossz, de mégse, szóval fura, de úgy ettük. aztán elmentünk CBhez és Eszterhez (aki kenyai, és nem így írják a nevét, viszont így mondják), a Péter barátaihoz, nagyon aranyosak voltak mindketten (az Eszter berakott egy rolling stones számot, mert "úgy hallotta, hogy a magyarok szeretik a rolling stonest" :D:D), főleg mert mutattak a Péterről egy videót, ahol Linkin Parkot énekel fel. ezután elmentünk az oldtownba, sétálgattunk, szép volt nagyon (ekkor már meg voltam fázva, szerintem Aboody miatt, az öcsém szerint mert téli időben pulcsiban mászkáltam), késő délután pedig a koleszban főztünk (koleszhez képest irtó jó konyha van), 
aztán kiültünk egy párkányba és a Péter elmesélte élete történetét, kakkukoztunk, nagggggyon sokat nevettünk. közben megismertünk így embereket, Faggotot pl (ha így írják? "i'm from Kashmír, maan!" :DDD), meg a kopasz szemüveges csávót, akinek az arcába mosolyogva 'heló köcsög' (megértem :D). aztán még este kimentünk az udvarra, belevéstük a hóba, hogy kellemes húsvétot, közben néha majdnem meghaltunk a nevetéstől, volt bukfenc, hógolyó szétcsapása, hóangyalka készítése (=beleverése a hóba). éés végül aludtunk is, másnap meg végül reggel tíz körül indultunk, mert még elmentünk az auchanba vásárolni, ami nagggyon nagy, két emeletes, és tele van mindenfélével, pl az italok.. úristen, nagyon sok van, mármint alkohol is, meg ilyen levek is egyaránt. meg mindenből, irtó nagy a választék. vettünk nekem dossziét, úgyhogy van egy sárga lengyel dossziém (L) aztán pedig útra keltünk, és hopp, tíz óra múlva már itthon is voltunk. amúgy tényleg gyorsabb volt az út, kevesebbszer álltunk meg, az idő is jobb volt, meg mondjuk többet is aludtam, az is közrejátszhatott."

 Jut eszembe írnom kell Sárának, aki itt voltuk alatt hagyott egy üzenetet erre a napra a naptáramba: "Write me today! Sára <3".