4 éves záró és Częstochowa

Igen még él a blog! Nem szűnt meg és nem is fog még egy darabig. Szóval kövess továbbra is.

Január óta nem igazán volt időm másra a szakdolgozatomon kívül. Na meg persze egyéb dolgokra amik elvették az időd a blogírástól. Most viszont úgy érzem tartozom ezzel az írással.

Aki még nem tudta annak megsúgom, hogy sikeresen lediplomáztam júniusban a Politechnikán, és ezzel bekerültem az inżynier-ek közé. Megszereztem (alapfokú) BSc. diplomámat repülőgép-mérnökként. Az egyetemen 3,5 évig voltak óráim de nem lettem kész a szakdolgozatommal februárig, így egy kicsit tovább kellett húzni. Végül május végére be is fejeztem. Szeretném itt megköszönni azoknak a 4 évet, akik mindvégig velem voltak, követtek, olvasták a blogot, vagy bármilyen egyéb formában támogattak sikerem elérésében. Valóban nem volt könnyű olykor, főleg az első években…meg az utolsókban sem. :D De tényleg, köszönök mindent.

Most mindenkiben jön a kérdés, hogy akkor „hova tovább?” Erre válaszul azt mondom, hogy az alapdiploma egy kiváló ugródeszka, hogy meglegyen a mester diploma. Szóval hajrá tovább, októbertől kezdem az MSc.-t ugyanitt, ugyanúgy Aerospace Engineer-nek fogok tanulni.

Közben megtudtam, hogy lesz egy új, második magyar tanulója az egyetemünknek, aki októbertől fogja kezdeni az alapszakot ugyanitt, pont úgy ahogy én tettem 4 éve. Szóval örülök, hogy lesz követő utódom és áttudom adni neki a sok-sok tapasztalatot.

Megyünk tovább máris, szóval mi történt eddig...végig laktam az évet a koliban, majd hétfőn (11.07) átköltöztem a nyárra egy újabb szobába, amiből persze majd szeptember végén mehetek tovább a jövő évi helyemre. Ez már csak ilyen, ismét 4 költözés egy éven belül. Igaziból ez a legrosszabb dolog a külföldi tartózkodásban, az állandó költözés és kiszámíthatatlan körülmények. Nagyon eltudják venni az ember életkedvét meg motivációját attól amiért itt van. De ezen ha sikerül átlépni és az ember alkalmazkodó lesz mindenhez, akkor már nem lehet gond. (nyilván van egy minimum küszöb, mint nekünk volt anno a lakás ahol nem volt fűtés télen)

És a kedvenc kérdésemet megelőzve: „és hogy megy a lengyel?” a válaszom az, hogy megtört a jég. :D Elkezdtem két hónapja tanulni egyik ismerőssel, készültem rengeteget a Bátor Táboros utamra, ahova lengyeleket kísértem és ezért volt elengedhetetlen. Azóta, meg egyébként is igyekszem mindenhol csak lengyelül megszólalni, de néha kitudnak zökkenteni egy ismeretlen kifejezéssel. Ilyen volt múltkor mikor rendeltem kaját és nem értettem a pincért, mire visszakérdezett angolul: „do you want me to speak in English?!” és mondtam neki lengyelül, hogy nem! Szóval halad és egyre inkább élvezem.

Lengyelországot tekintve, az elmúlt fél évben voltam 3x Gdanskba, egyszer Wrocław-ban, Tátrában hegyet-mászni és tegnap Częstochowában. Utóbbiról egy kis úti-beszámoló:

Gabival és Évivel kitaláltuk, hogy menjünk egy hétvégére valahova kirándulni, végül egy egynapos út lett belőle Częstochowába. A vonatot majdnem lekéstem, mert nem indult a villamosom 15 percig, gyors újratervezés, B-terv, akkor megyek a zachodniai állomásra. Oda nem jött a busz, akkor futok. Út közben találtam bicikli terminált, jó kiveszek egyet, Zachodnia-n úgyis van biciklitároló, térképen is írja ok. Odaérek, nincs tároló, építkezés van, elbontották. Vonat elindult már…mi legyen? Lekötni nem tudom, nem néztem meg a kódját, akkor keressünk tárolót a közelben. Nincs, menjünk messzebbre, ott sincs. Jó vissza oda ahonnan kivettem. Akkor fussunk megint. Ekkor már 10 perce „elment a vonat”, hívom a többieket, még nem indult el a Centralna-ból. Szóval így értem el futva a vonatot ami nyilván azért késett, hogy ne késsem le. Utólag is köszi annak az utasnak aki fennhagyta a csomagját és nem tudott miatta elindulni a vonat.

Ezt leszámítva remek napunk volt. Megérkeztünk és bejártuk a kis városkát, ami azért nem is olyan kicsi 250 ezres lakosságával. A város elsősorban híres pálos monostoráról, Jasna Góráról (Fényes Hegy) és a benne levő híres fekete Madonna képről ismert. Tele van templommal, ami nem meglepő a lengyeleknél. Voltunk fent a Jasna Górán a toronyban, meghallgattuk a misét, rengeteg zarándokló ember volt. Ettünk finom żurek-et (ez egyébként a legjobb kaja ha bárki utazik Lengyelországban, mindenhol kapni, laktató és mindenhol finomra csinálják), majd átbuszozunk Olsztyn-ba, a szomszédos faluba (város?). Ott megnéztük, hogy mikor jön a busz visszafele…akarom mondani az olsztyni várat. Fent sziklák tömkelege, kiváló bouldering hely. Még áttúráztunk a szomszédos Biakło csúcsra is (340m), majd onnan vissza a városban. Délután még volt időnk egy jó sörre, a Pub Twoja Kolej, azaz a „te vasutad söröződ”, ahol minden vonatokból volt felépítve. Ja igen, voltunk még vonattemetőnél is, de csak új vonatok voltak. Gyufamúzeum se fért bele az időnkbe, de majd aki elmegy megnézheti helyettünk is.

A továbbiakban egy varsói kirándulásról fogok beszámolni és egyfajta turistatervet írni az olvasóknak, szóval kövess bátran. :)

Jó nyarat mindenkinek.

Utazási módok Budapest és Varsó között

Ebben a blogban összegyűjtöttem a lehetséges utazási módokat Budapestről Varsóba, vagy fordítva. Már lassan 4.éve utazom a két város között; vonattal, repülővel, busszal vagy éppen autóval. Leírom a tapasztalataimat, árakat, utazási időt és más hasznos információt. Hátha te is kedvet kapsz egy kis utazáshoz.

1. Vonat

Első körben a vonattal kezdeném, mivel már 12x tettem meg így a távot (igen, az 5,5 nap az életemből). Vonat Budapesten a Keletiből indul és Warszawa Centralnán át, Wschodnia-ra érkezik. Éjszakai nemzetközi vonatútról van szó, ám a téli menetrendben és nyáron is beszokták vezetni a nappali vonatot a megnövekedett utasforgalom miatt. Ez 8:22-kor indul a Keletiből. (erre azonban 2-3x annyiba kerül a jegy, mint az éjszakaira) Az esti vonat 20:05-kor indul a Keletiből, Vác - Szob - Sturovo - Nowé Zámky - Bratislava - Kuty - Břeclav - Bohumín - Ostrava - Katowice útirányon közlekedik, Szlovákián és Csehországon keresztül. Visszafele ugyanígy, csak 21:30-as indulással a Centralna-ról. A vonat mivel EN – EuroNight; több országba is megy, ezért áll 3-4 kocsis németországi, lengyelországi és csehországi részből. A vonatot ezért kétszer is szétakasztják és kocsikat cserélnek (Břeclav-ban és Bohumín-ban), mivel a német fele megy Münchenbe egy Bécsből érkező vonattal, a cseh része pedig megy Prágába, egy lengyel résszel. A két végéről BP-ről és WAW-ról elindulnak ezek és cseh földön találkoznak és tolatnak. Mindegy, ez most bonyolult, de éppen ezért fontos, hogy abba a kocsiba szállj, ahova a jegyed szól, mert ebből minden úton 10-ből 8 külföldinek van gondja, és sorra jönnek-mennek a kocsikon keresztül, nem találva a helyüket. Ami a Lengyelországba/-ból való utazást illeti, ha ülőkocsiba veszel jegyet az valószínűleg 353-as kocsiszámú lesz, ha fekvőhelyes az 354-es...a Keletiben általában a 6. vagy 7. vg-ról indul, Varsóban a 3.peron-ról! (Ennek ugye két fele van)

Az út 11óra menetrend szerint, de úgyis késés lesz és a 20-40p, netán 3 órás késés is bármikor előfordulhat. Ez ugye a két másik vonat csatlakozása miatt is nagyon esélyes. Jegyárakról; legolcsóbban ülve úszod meg az utat, fix 29€-os, „promóciós” jegyet árulnak, ez attól „promóciós”, hogy még a fél kocsiba nincs eladva minden jegy. Mert ha igen, akkor ez az ár felmehet 39€-ra is. Ülőkocsinak az árán kívül és azon, hogy elfér akár két bőrönd is a csomagtartón, más előnye nincs! Fel-le szállnak belföldi forgalomban, helyjegy nélküli utasok, minden országban felkelt a jegyvizsgáló jegykezelés miatt, nem minden ajtó zárható, kényelmetlen ülve aludni, stb. Ha szerencséd van akkor PKP-s (lengyel vasúti társ.) kocsit fogsz ki, azon van konnektor és Lengyelországon belül WIFI is szokott működni. Ha MÁV-os, akkor ezen extrák nem járnak, és egy régi, ótvar kocsiban kell az utat túlélned. De szerencsére mindig átlehet menni egy OBB-s kocsiba WC-re.

Visegrádi vár reggel a vonatból

Ami a fekvőhelyest illeti; felszállsz a Keletibe, kalauz elkéri a jegyed, kapod az ágyad, rajta ágyneművel, és reggelig alszol. Nem jön be senki, csak reggel felkelteni, hogy hamarosan megérkezünk. Nyugis, kényelmes, 49€, viszont 6 ágy van egy kabinban, és ha sokan vannak, nem tudod hova tenni a bőröndödet. Ha nagyobb kényelemre vágysz létezik hálókocsi is, 69€-nál kezdődik, 2-4 ágyas kiszerelésben van, ott adnak reggelit is. (erről többet nem tudok, mert még nem próbáltam)

Vonatnak nagy hátránya még, hogy vannak tolvajok. Majdnem minden úton előfordul, hogy egy óvatlanul hagyott útlevél, telefon, vagy érték eltűnik. Sok a fel-le szálló, fura alak, ezért nem árt éberen aludni és csengőt vinni a fülke ajtóra, ha esetleg nem működne a zár.

2. Repülő

Két légitársaság repül közvetlen járatot Budapest és Varsó között, ezek a Wizz Air és a LOT. (Régen volt Ryanair is; már NINCS!) A Wizz Air-ről tudni kell, hogy „diszkont” légitársaság, a LOT pedig nemzeti, de annak is megvannak a különféle business, low-cost vagy prémium szolgáltatásai. Mindenesetre a szolgáltatás mértéke a jegyárból következtethető.

• Wizz Air:

Aki már utazott vele, tudja mit kap a pénzéért, vagyis azért a pár ezer forintért amennyiért ma már lehet rá jegyet kapni, elvisznek A-ból B-be, mindenféle szolgáltatás nélkül. 2-3 hónappal előtte az első pár jegyet 59PLN-áron netán, 79PLN-áron meglehet szerezni elég olcsón. Ha később veszed drágább mint az ülőhelyes vonat, de még mindig nem annyi mint a LOT. (Elég érdekes jegyeladási rendszerük van, néha azt gondolná az ember, hogy az ülőhelyek számával van függésben az ár, tehát ha fogy a jegy, drágul az ár, ami így is van, de sokszor felmegy az ár, majd 1 héttel később lemegy megint, majd megint fel.)

Előnye, hogy 1 óra az út, bár ha a relatív időt tekintem, ami a reptérre való kijutás, ottani security-check in, boarding, repülés, reptérről hazajutás, akkor én mindig 4 órával számolok. Wizz air előnye az, hogy olcsó, viszont ha már több csomagod van, akkor rá kell fizetni. Kézipoggyász megengedett mérete a legkedvezőtlenebb más légitársaságékéval szemben.

• LOT:

Nagyban különbözik egy nemzeti légitársaság, bármely más „low-cost”-nál, így egy színvonalasabb utazást kapsz, ha a LOT-ot választod. Igaz a budapesti járat egy elég rövidke, és előszeretettel rakják be rá a Bombardier Q400-asokat, aminek elég kicsi a belső tere. Klausztrofóbiásoknak a Wizz Air A320-asát ajánlom, viszont ott meg az ülések közti táv a kicsi. Adnak ásványvizet, nápolyit vagy gumicukrot. De a teáért/kávéért már fizetni kell. Árban kilehet fogni 2-3 hónappal előtte viszonylag egyenértékű árért, mint a fekvőhelyes vonatot (170PLN) vagy Wizz Air-en, és ha nem számít a csomag, érdemes is. Van a LOT-nak „crazy Wednesdays” ajánlata, ami annyit jelent, hogy szerdánként csomó akciós járatra lehet jegyet venni.

Légitársaságok ide vagy oda, nagyban nem különbözik az eljutás és az ár. Nyilván kifoghatsz egy 5ezer forintos jegyet egy Wizz-re, és a LOT-on sose fogsz 8-9ezernél olcsóbbért repülni, de van amit meg kell fizetni. Repülni mindig jó és jó időben még a Tátrát is látod!

3. Busz

Eddig nem nagyon létezett közvetlen járat, de 2015-ben kezdte el a LuxExpress hirdetni közvetlen járatait egész jó áron és körülbelül 10óra utazással. Ez a weboldalukon készült képekről elég tágas és elegáns busznak minősül, és 80PLN körül mozog rá egy jegy.

Megjelent decemberben a Polskibus (lengyel távolsági busz társ.) oldalán, hogy indít ő is buszjáratot végre. Akár 1 PLN-ért is meglehet venni, úgyhogy csak hajrá! :) Lengyelországban van rajta WIFI, minden ülés alatt konnektor, alsó szinten szűk a hely az ülések között de az asztalos hely (alul) elég tágas. Fent a kilátás tökéletes és egy laptoppal az ölben is el lehet férni. Kiváló utazási mód ha utazás közben tanulni/dolgozni kell laptoppal. Ami jó benne, hogy metrótól indul és érkezik. Varsóban Metro Wilanowska, Budapesten Kelenföld, Etele téri buszállomás. A busz egyébként: Varsó-Radom-Kielce-Krakków-Budapest városokban áll meg, Tátrán keresztül, szép tájakon jön végig. Ajánlom a nappali járatot, de éjszaka is nyugodtan lehet rajta aludni. Előnye még, hogy a jegyár 1 nappal utazás, sőt akár 2 órával indulás előtt is ugyanannyi, 70PLN volt, szóval nem emelkedik mint a repülőnél vagy a vonatnál. Sürgős esetben ezért ideális utazás.

4. Autó

Autóval kétféleképpen juthatsz el; van az ismert internetes „stoppolás”-os oldal, a blablacar.com amin keresztül autósok töltik fel az útjukat, hogy mikor, hova, milyen kocsival, hány férőhellyel és mennyiért visznek el, előre megbeszélés alapján. Eléggé elterjedt a rendszer és rengetegen használják, így nem kell félni olyantól, hogy „és ha elrabolnak”...akkor máshol is elrabolnak. Meg kell nézni kivel utazik az ember, és ez az oldal pont erre szolgál. Persze induláskor mindig szólj valakinek, hogy kivel mész, netán el is küldheted a rendszámot sms-ben, hogy ne aggódjanak, de eléggé bevált és nem hallottam még rossz példát, csak ukrán oldalról. Árban mindig a vonattal verseng, és 10-20PLN-el olcsóbban fuvaroznak mindig.

Másik féle mód, a „Varsói magyarok” facebook csoport. Itt hetente írja ki valaki, ha éppen autóval megy/jön, hogy van pár szabad helye, vagy írják ki mások, hogy mennének autóval és ki vinné el őket. Szóval egy is egy bevált út.

A következő táblázatban igyekeztem összesíteni a leírtakat, és saját véleményem szerint osztályoztam:

*A táblázat a legolcsóbb ár szerinti esetben értendő, az 5-ös skálát saját tapasztalatom szerint osztályoztam. A kényelmi szempont vonatot illetőleg csak az ülőkocsira vonatkozik.

A felsorolt 4 mód közül mindenki választhat, hogy mi a fő mérvadó; pénz, kényelem, bőröndök, idő vagy az élmény. Lehetőség adott, Lengyelország pedig nyitva áll.

Figyelem! A fenti információk csupán tájékoztató jellegűek. A változás jogát fenn tartom, ezért mindenki maga győződjön meg az aktuális helyzetről.

prof. nzw. dr hab. inż. (Lengyel felsőoktatási titulusok)

Kicsit elhanyagoltam a blogot, mivel nincs sok időm írni. Éppen ezért most írok egy rövid ismeretterjesztő jellegűt, a lengyelországi titulusokról.

Mérnöki pályán találkozhatunk vele főleg, hogy az egyetemi tanárok, professzorok nevét különféle furcsa rövidítések előzik meg. Persze, otthon is van doktor, meg professzor titulus, de emélkszem elsőre milyen zavar volt bennem emiatt. Amit tudni kell tehát;

Vegyünk egy példát:

prof. nzw. dr hab. inż. Jan Kołakowski

Ahol:

prof. - professzor,

nzw. - nadzwycznajny (rendkívüli)

dr - doktor (angolban: Phd),

hab. - habilitáció

inż. - inżynier - mérnök

A professzor egy beosztás/cím-et visel, mint dolgozó, aki csak az lehet aki habilitált már. Csak az taníthat az egyetemen aki habilitált, enélkül csak segédtanárként vagy más pozícióban taníthat. Ha pl. van egy tárgy, amin a tanár csak Phd., attól függetlenül hogy ő tartja az összes órát, a tantervben (syllabus) egy felettes, hab. tanár neve lesz beírva, és csak az a tanár fogja aláírni az INDEKS-et (leckekönyv). Mert hogy egyes lengyel egyetemeken még mindig használatban van az Indeks, de evvel szinkronban az elektronikus rendszer is működik. (Ez persze sok időpocsékolást tud okozni, ha azon kell szenvedni, hogy mindig aláírják a jegyed, de gyakran nagyon is hasznos bizonyítvány arról, hogy egy tárgyból átmentél. Volt rá nekem 2x példa, hogy nem lett beírva egy tárgy és 2-est írtak be, holott átmentem belőle. (Igen, Lengyelországban a 2-es még bukta, 3-tól mész át!)

nzw. egy számomra új titulus, 3 ember van a karomon aki ilyen, de ők órákon is kivételes tanárnak számítottak. Amolyan külsős személyek, de őszinte legyek, nem tudom mi ez.

dr (pont és nagy D-betű nélkül írandó!) a tanulmányai harmadik szakaszában lesz az ember Phd (Doctor of Philosophy), ez lehet kétféleképpen; vagy ugyanúgy órák zajlanak és egy tárgyból külön képzés van 1-2-3 évig, majd egy államvizsga, vagy egy doktori diploma írása és annak védése. Ez utóbbi általában a gyakori, egyetemen végzett kutatás, munka, tervezés vagy egyéb tanulmány. Mérnöki pályán pedig, ahogy mint minden diplomamunka, egy egyedi, saját, innovatív tervezést, ötletet jelent. Tehát egy mérnök doktor valószínű előrukkol valami nagyon egyedi és gyakorlati dologgal, vagy olyan kutatást végez amit eddig senki más nem igazolt.

A habilitáció a doktori fokozat után álló képzés, ez tulajdonképpen egy tudományos doktori munka, aminek az angol megfelelője a DSc (Doctor of Science).

Az inż. mint mérnök titulus, előszeretettel használatos a lengyeleknél. Ha pl. megszerzem az alapfokú mérnöki diplomámat (B.Sc. - Bachelor of Science), akkor én is inż.-nek számítok, de ez nem hivatalos megszólítás. Ugyancsak nem hivatalos a többi, tehát az emberek személyi igazolványán csak "dr" lehet ha felveszik a nevükhöz. Az összes többi csak az egyetem és a munka során használatos, köznapi életben nem. Postaládákon tehát ne keresd.

Ami esetleg még felsorolható, az a mgh. inż., aki a Magister Inżynier (M.Sc. - Master of Science), tehát második diplomás mérnök.

Egy példa a tanári dolgozókról az egyik karról:

http://www.meil.pw.edu.pl/eng/PAE2/People/IAAM-People

Remélem segített a leírás, vagy érdekesnek bizonyult. Most pedig, hajrá tovább. :)

Később jelentkezem.

Zakopane

Történetem elmesélése kissé abbamaradt, leköt a suli és a munka meg sok más egyéb. Most viszont, bloghoz hűen, tartok egy kis élménybeszámolót a hétvégéi zakopanei túránkról.

Régóta terveztem már a Tátrában a hegymászást, és végül 2 hónapos, hegylázban szenvedő szervezés után, egy 10 fős csapat társaságában sikerült eljutnom. Na de kezdjük is az elején.

Aki már ismer azt megszokhatta, hogy évente novemberben egy kisebb baráti kör meglátogat varsóban, ez idén nem jön össze, viszont akkor már ne maradjon ki az év Lengyelországi túra  nélkül, találkozzunk a hegyekben! Álmos és Máté cimborákkal kezdtük el szervezni, ők kocsival, én pedig innen vonattal mennék, ott találkozó, túra, majd vissza. Gyűltünk-gyűltünk, közben én is és Álmos is kibővült egy barátnővel, na meg a többi ismerősök, szóval kell a két autó. Szállás foglalást is sikerült kibővíteni, volt még bőven szobájuk és mivel uborkaszezonba mentünk, abszolút nem volt tolongás. Egyébként booking.com-on lehet foglalni, nagyon sok szép hely van, mi 2500ft/fő/éj áron laktunk, ami kimondottan olcsónak mondható. Szóval mindenki hívta az ismerősét, Délegyházáról, Piliscsabáról, volt aki Szlovákiából csatlakozott, terveztük hosszan facebook üzenetekben, hogy ki mit hozzon, mit vegyünk, együnk stb.

balról: Eszter, Zsolt, Gergely, Barna, Máté, Tomi, Orsi, the North Face, Anna

Én és Anna (új barátnőm) varsóból indultunk éjfélkor induló vonattal és értünk Zakopaneba 8 óra utazás után. Olyan furcsa érzés, mikor zakatol a vonat az éjszakában, 8 órás út… teljesen olyan érzésem volt, mintha haza mennék. Csak reggel nem volt Dunakanyar, nem volt Vác, Keleti pu. és nem vártak anyuék az állomáson, helyette Zakopaneban az alvó város fogadott. Na meg persze az óriási elénk terülő hegyek. Reggelizni sem volt könnyű, mivel fél 8-kor még semmi sem volt nyitva, na de olyan dél körül már lézengtek az emberek. Kocsik csak délután érkeznek, addig bejártunk egy közeli dombot. Hívtuk a szállásadót, hogy 1 óra és ott leszünk, erre Máté hív 5 perccel később, hogy akkor ők megérkeztek a házhoz. :D

Megérkeztünk mi is, jöttek az új arcok akiket megismertünk; Zsolt, akire csak rákellet nézni, egyből megmondtam hogy ő a tűzoltó…Barnát már ismertem Kossuthból, Orsi a szlovák oldalról, akit Tünde és Máté ismert meg egy nyári kék-túrázás során (bocs, Szent Jakab út), Álmos és barátnője Eszter, Tamás (Cseri) és Álmos volt padtársa Gergely. Na teljes a csapat, kipakolta mindenki az otthonról hozott finomságokat, sütiket, kaját, irány a város. Első nap szétnéztünk, bejártuk a már említett dombot, majd visszamentünk a szállásra vacsorát főzni és másnapra megfőzni a paprikás-krumplit.

Rendkívül jó érzés volt, hogy mindenki hozta amit csak tudott, otthoni tojást, cukrot, zsák zöldséget, krumplit, szalonnát, kolbász, sört, bort, pálinkát, amit csak illik. Még fazekat és konyhai eszközöket is hoztak, hátha nem lesz a szálláson. Volt viszont egy konyha, ahol megengedték a tulajék hogy főzzünk, egy nagy öntöttvas kályha-féle volt a tűzhely, abba pakoltuk a szenet egész este. Szóval  megvolt az előeste, másnap irány a hegy.

Október 31.

A korai kelés sajnos nem jött annyira össze, de így is eltudtunk indulni bőségesen megreggelizve 7:30-kor. 8:30-ra elértük a Tátrai Nemzeti Part bejáratát, kis bódéban kell fizetni 2,5zł-t diákoknak a belépésért, itt odaadtunk minden igazolványt ami csak nálunk volt, 3 országból, 3-féle diákigazolványt, tűzoltó, mentős igazolványt…szegény bácsi kicsit összezavarodott és kiadta végül a 10 diákot. :D

jobbról: Tomi, Barna, Álmos, Máté, Zsolt, Gergő, Orsi, Eszter, Anna, én

Elindultunk fel a hegyre, Kasprowy Wierch csúcsra (1987m). Az út egészen csodálatos, mintha egy álomban lenne az ember, folyamatosan olyan tájakon jár, hogy nem bírja feldolgozni a sok szép látványt. Megálltunk itt-ott, pálinka, süti, keksz eréig, meg csodálni a tájat. 1500m-t elhagyva jött a hó és a jég, ami kissé nehézkessé tette a gyaloglást felfelé. Bakancs csúszott, elestünk 1-2-10x de végül négykézláb röhögve másztunk fel. Órámat nézve, kereken 12:00-kor értünk fel (utolsóként) a csúcsra. 

Fotózkodás, feltöltődés majd robogtunk tovább a piros-úton, egy hegygerincen ami Kasprowy-tól megy Kondracka Kopa-ra. Hógolyózás a csúcson, balra Szlovákia, jobbra Lengyelország, többiek elöl gyakorolták a lengyel köszönést a szembejövő túrázókkal, akik ezeken jókat mosolyogtak, mikor egy csapat magyar 4-5 féle képen próbálta kiejteni a „cześć” (ejtsd: csescs) – szia, kifejezést. De láttunk hegyi-kecskét 2000 méteren, dinó, oroszlán formájú hegyeket, szedtünk sok követ és végig csodás napsütötte időnk volt, felhő és ködmentesen. Szél sem volt 10km/h-nál több, szóval abszolút remek időnk volt. Bármennyire is volt felkészült technikailag a csapat, voltak persze hiányosságok a mi oldalunkról, emiatt kissé várt ránk sokat a csapat, de remélem nem haragudtak meg és legalább tovább tudták élvezni a tájat.

Eredetileg egy 7óra 30perces (térkép szerint,  normál, nyári időben) útvonalat terveztem eredetileg, ez nap végére 11óra kemény menetelés lett. Sajnos a hó és a jég jelentősen lelassítja az embert, de ettől függetlenül remek távot jártunk be. Kondracka Kopa (2005m)-re felérve eldöntöttünk, hogy lekell mondanunk a Giewont (Gáspár-csúcs, 1894m)-ről, mert lemegy a nap, szóval elkezdtük onnantól a lemenetelést vissza a városba. Itt volt egy 300méteres szintkülönbség, 1km-es távon belül, szóval elég meredeken jöttünk le a fél méteres hóval borított északi oldalon. Ez eléggé vicces és rohanós rész volt, talán a legjobb része volt számomra az útnak. Tovább haladva időben lejutottunk 1300m-re, ahol elért minket a sötétedés. Végül sima úton lámpával haladtunk hazáig, egyszóval minden sikeresen zajlott.

Kis lazulás, egy jó adag paprikás-krumplin, esti evés-ivás.

November 1.

Vasárnap senkinek nem volt kedve 4-kor kelni, hogy még egy 6 órás túrát beiktassunk, így inkább aludtunk sokáig, megreggeliztünk és a városba mentünk. Söröztünk, és sajtot akartunk venni, de ugye nem gondoltunk, hogy mindenszentek napján MINDEN zárva lesz, szóval nem volt könnyű. Végül egy helyen árultak, azt megszálltuk 10-en és fejenként kb 2-3 sajttal távoztuk. Át a vasútállomásra, ott befaltuk a maradék sütiket amiket a többiek hoztak, majd elbúcsúztunk egymástól. A jó kis Suzuki és a Skoda elindult haza, mi meg felszálltunk a vonatunkra. Visszafele csak 5 órás út volt az IC miatt, de meglepődtem mikor a többiek előbb értek haza, úgy, hogy ők egy másik országba mentek, mint mi akik csak Varsóba.

 

Na hát így telt gazdag emlékekkel a túra. Olyan felemelő érzés volt, tudjátok van az a 100%-os boldogság, mikor mindened megvan, minden remek és annyira nagyszerű, hogy már el sem hiszed. Az egész olyan volt 3-4 napon át. Minden teljesült, ahogy elterveztük, remek idő, társaság, egyszóval leírhatatlan élmények. Aki teheti menjen, télen is „nyitva” áll a Tátra! :)

Képek az alábbi LINK-en.

Túra paraméterekben:

800m Zakopane,

1987m Kasprowy Wierch

1913m Goryczkowa Czuba,

2005m Kondracka Kopa,

1725m Kondracka Przełęcz

Szintidő: 11 óra,

Táv: 22.4km

4. éve itt

Wrocław-i pályaudvaron

2015.09.06.

22:30

Éppen vonaton ülök, a Wrocław-ból Varsóba tartó Pendulino-EIP-n (Express InterCity Premium). Eléggé luxus érzésem van, akárcsak egy repülőn ülnék a business osztályon. Na de hogy is kerültem ide, és miért tartok vissza Varsóba kérdezhetnétek páran, hát íme eljött az ideje, hogy leírjam mi történt eddig, visszaérkezésemtől.

Immár 4.évemet kezdtem meg Polska-ban, augusztus 28-án jöttem vissza, 10.alkalommal a már jól megszokott éjjeli vonattal. Velem tartott Naszályi Dani barátom is és barátnője Petra is. Velük hárman érkeztünk meg Ustronie koliba, ahol meg is kaptuk a szobánkat. Én a "nyár ideje alatt" itt lakok még, de jövő tanévre, azaz októbertől egy másik koliba kaptam helyet, így majd még egy költözés vár rám.

Petra, Dani, én

Daniékkal végigjártuk Varsót, és hasonlóan, mint már sokakkal, kik meglátogattak, igyekeztünk minél többet kihozni az 5 napból. Dióhéjban: voltunk a Kultúrpalota tetején, Óvárosban, ettük a szokásos burgert, kebabot, pierogit, voltunk a Łazenki parkba, Copernikus centerbe, vasúti múzeumban, modellboltban, egyetemen és sok más helyen. És Gabi hazaköltözött! Végleg. Na jó még nem biztos, de egy korszak ért véget neki is. Elkísértem a vonathoz és olyan fura volt, hogy 3 éve jöttem csak, de már szinte ide tartozom és körülöttem csak jönnek-mennek az emberek.

Egy napra elutaztunk Gdanskba is, ahova Dima, Ukrán csoporttársam is velünk tartott. 4-en indultunk reggeli InterCity vonattal, ami érdekes módon valahogy csak a jegyünkön szerepelt, a táblára nem volt kiírva. Információba kérdeztük, ott azt mondták, hogy  a 2.vágányról indul 1 perc múlva, siessünk, de vagy 15 percig ott álltunk és semmi nem jött. Végül egy lengyel utas aki szintén a nemlétező vonatra várt mondta el halál nyugodtsággal, hogy ilyen előfordul, és semmi pánik, van jegyünk, max egy következő vonatra felszállunk. Úgy is lett, és meglepő módon pazar volt az is.

Sopot, Balti-tenger

Gdanskba voltunk a II. Világháború kitörésének helyén, Westerplatte-n, megnéztük az Óvárost, felmásztunk a 450-lépcsőfokos katedrális tetejére, majd átvonatoztunk Sopot-ba, ahol Dima-val fürödtünk a tengerben. Igaz nem volt valami meleg a víz, de ki kellett használni a nyár utolsó napján. 19:00-kor már jött is a vonatunk, amire csak helyjegyünk nem volt, így félig-meddig a folyosón utazva kellett töltenünk a 4 órás utat.

Daniék elmentek 1-én, én pedig igyekeztem befejezni mihamarabb a már rég elkezdett Intermediate Engineering Project-emet (elődiplomamunka), hogy még 4-éig letudjam adni, különben nem lesz rá időm máskor. Eredeti tervek szerint, felvettek tervezőmérnök gyakorlatra egy repülőgépgyárba, ahova a hétvégén utaztam volna, mert ugye 3 hónapja volt az interjú, és rögtön megvettem LOT-ra a repülőjegyet, hogy Wrocław-on keresztül, eljussak a Cseh határhoz, ahol lenne a gyár. Pontosítás végett írtam egy emailt, amire válaszban meglepő módon közölték, hogy mégsem tudok oda menni, mert változások történtek, és helyette hétfőn 8-ra legyek a varsói irodában, majd onnan fogok tervezni…Ez úgy elég furán hangzott, és nem tudtam, mire véljem, de a repülőjegyem megvan, és ismerősök is várnak, utazni kell.

Wrocław, SP-EQK

Így történt, hogy 5-én, szombaton reggel repültem LOT-al Wrocław-ba (első LOT-os és első Q400 repülésem), ahol két kedves ismerősömmel,

balról: én, Peti, Dávid

Dáviddal és Petivel töltöttem a hétvégét. (Meg kell jegyeznem, eddigi repüléseim csupán fapados légitársaságokkal történek, így eléggé szokatlanul ért az a sok kedvesség a személyzet részéről. Egy pohár víznek, nápolyinak és gumicukornak úgy tudtam örülni, mintha valami egészen extrém dolog történt volna, holott csak egy nemzeti légitársaság, 40 perces belföldi útján utaztam.) Gyönyörű idő volt, bejártuk a várost, bicikliztünk, pogácsát sütöttünk, söröztünk, burgereztünk, egyszóval nyaralás 2 napig. Mivel a gyakorlatomnak lőttek, megvettem visszafele vasárnapra vonatjegyet, így most úton vagyok vissza Varsóba.

Igazi élmény ez a Pendulino, bár egy ici-pici hiányossága van, NINCS WIFI. Nem mintha függnék tőle, de egy hiperszuper vonaton vagyunk, ahol ingyen kávét/teát szolgálnak fel, kényelem a köbön, tv, klíma, mi-egyéb. Mellettem ülő nővel a migránsokról beszélgetünk, mivel onnan, hogy kimondtam honnan vagyok, egyből ez a téma jött fel. Sebaj, készülni kell holnapra, úgyhogy Siemens NX és kompozit repülőgép-szerkezeteket tanulmányozom.

Na ezt már ma írom.

21:52

Éjfélre haza is értem, és meglepett, hogy 23:15-kor már éjszakai busz indul. Ma sikeresen túl vagyok első munkanapomon, örömtelien terveztem 8 órában egy elegáns irodában, a legkorszerűbb gépekkel és programmal. :) (NX 10)
Beköszöntött az ősz is, szinte gombnyomásszerűen szeptember 1-től csak rossz idő van és esik. Gyakorlat-munka-egyetem-utazások és még sok más. Ez lesz a következőkben, remélem továbbra is követitek a blogot.
Köszönet és üdvözletem!

További képekért látogasson el Facebook oldalamra, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

búcsúzóul kaptok wrocław-i törpét

Wrocławi blog

Tehát ígértem egy április 13. heti blogot, a festésről és az utolsó képről…

Április 13-17.

Történetünk a 2Bratanki (Annáék import magyar söre) reklámozásával kezdődött. Az egyik helyi törzshelyünk, a PiwPaw előtt lévő padok elég kopottak és itt a jó idő, az emberek azokat használatba fogják veszik. Hogy mégse nézzen olyan ótvarul ki, megbeszélték a bár tulajával, hogy lefesthetik ingyen, de elhelyeznek cserébe logót. Így lesz „ingyen” reklám a cégnek, és munka nekem. Ugyan is kell aki fessen, úgyhogy hajrá.

Hívtam Xiao-t, néha Anna és Pepe (másik 2Bratankis tag) is besegített a kreatívkodásba. Egy kör csiszolás, 3 réteg fekete festék, logók és játékok festése, majd 3 réteg matt lakk. Persze mindezt egy éjjel-nappal működő, a belváros közepén lévő sörözőnél. Pultosok és a vendégek mit sem törődtek velünk, kijöttek félóránként cigi, sör szünetre, néha leültek a festékbe, vagy észre se vették és ültek ott tovább. Szóval így telt az a hét, végül péntekre sikerült befejezni, pedig eléggé harcoltunk az idővel és az időjárással, na meg a sablonok kivágásával. Erre egy speciális technikát alkalmaztam, órákig vágtam bicskával ki a betűket és karaktereket. Úgyhogy ha a PiwPaw-nál jártok, azok a padok az én kezem munkái, úgy vigyázni rá! :P

Május vége felé történt egy nagyobb változás velem. Előtte persze a már említett tanulmányi körrel készítettük a kocsit a versenyre. Így történt, hogy a verseny előtti 4 napban, napi 14 órákat voltunk az egyetemen és mind a 30-an dolgoztunk, hogy kész legyen az autó. Történt persze egy nagy félreértés vagy inkább nem kommunikálás a tervezők között. Az általam tervezett és legyártott kormány alapja 350mm széles, és a kormányzás egy rúdon keresztül történik, de a rúd nem forgatható, tehát a kormányzás oldalirányú kitérítéssel történik. Tehát jobbra vagy balra legalább 100mm-t kell kimozdítani. (na erről én ekkor tudtam) Az autó belső szélessége pedig 44mm-volt. Ekkor jött az azonnali új megoldás keresése. Visszamentem a boltba műanyag cső illesztéseket keresni és kiagyalni valami új koncepciót.

a kormány (második verzió)

Vettem is egy pár könyök csatlakozót, amire egy sima csövet ráragasztottam majd kompozit… (ja ez nem az a blog)… szóval a lényege a történetnek, hogy csúszott minden és azonnal ki kellett ötleni valami újat, legyártani, felszerelni. Eljött a Shell-Eco Marathon, amire nem is tudom igazából miért nem jelentkeztem, hogy menjek. De ekkor már késő volt, mert megvolt beszélve húgomékkal, hogy jövőhéten jönnek, és nem mondhattam le semmit.

(Versenyen pedig jöttek a gondok a hajtással, motor vezérlő nem működött úgy ahogy kellett volna. Kormány szépen szuperált, csak eltört a forgató csonkban valami, ezért szét kellett szedni az egészet...Végül persze nem versenyzett az autó, de legalább a másik autóval 2.helyet értek el.)

Szóval a változásról; Annával eldöntöttük, hogy elválunk egymástól és itt ér véget kapcsolatunk. Igen, léptem tovább és minden rendben van. Ezt 20-án délután már személyesen meséltem Lindáéknak, akik jöttek meglátogatni 1 hétre.

Május 20-25.

Jött Linda és barátja Gábor, itt laktunk a koliba péntekig, addig pedig városnézés ahogy azt illik. Jól megszokott helyek újrajárása, majd hétvégén irány Wrocław. :D Felültünk életem legrövidebb és első belföldi repülőútjára, Varsó-Wrocław járatra.
Az úttal csak annyi bajunk volt, hogy előző éjjel a koliba megrendezett Juwenálián (Ustronalia) sokáig mulattunk, ezért 2 óra alvással sikerült felkelni és kimenni a reptérre, repülni, be a városba, majd az első utunk egy kávéhoz vezetett. Innentől pedig jött a két napos wrocławi túra, amit nagyon vártam már. Évek óta ide vágytam, és most sikerült eljutni. Gabival előzőleg találkoztunk és rajzolt nekünk saját térképet (ő 2 évet élt ott, Varsót megelőzőleg), bejelöltünk rajta minden fontos látnivalót. Na persze, főleg a legjellegzetesebbet! (Van itt Wrocław-ba egy naaagy épület. És jellegzetes alakjáról a helyiek csak „nagy f**z”nak nevezik. Nekünk ez eléggé megtetszett így megvolt az alaptéma az állandó hülyüléshez. És persze mindenhonnan az tűnik fel, és tényleg olyan mint egy… Sky-Tower, az igazi neve.)

Wrocławban láttunk sok-sok törpét! Igen, minden egyes sarkon van egy, boltok előtt, vagy csak történelmi jelleggel, de van vagy 100 törpe. Vettünk is törpe-térképet, amin meglehet találni őket. Hogy miért vannak, arról Gabi blogján olvashatsz: itt

Fagyiztunk, söröztünk, és jókat röhögtünk, ahogy azt illik. Szállásunk egy külvárosi 3 csillagos hotelba volt, csupán fél óra villamosozásra. Másnap folytattuk a templomtornyok bejárását, sörözést, fotózást és mi-egyéb érdekességek fellelését. Amit nem láttunk, az a földbe lemenő bronz emberek, a deportálásokról való műemlék, mivel rohantunk a „kocsink”-hoz, ami 17:30-ra volt megbeszélve. Vissza Varsóba ugyanis Blablacar-al utaztunk, ami fejenként csak 40zł volt. (Blablacar, az az internetes stoppolás eléggé elterjedt módja) Vonat pedig 135zł lett volna legolcsóbban és időben több mint autóval vagy repülővel. Persze a repülő sem volt az a borsos ár a maga 55zł-val. Na de sikeresen Varsóba is értünk és mivel ünnep nap volt vasárnap és minden zárva volt, kitaláltuk, elmegyünk még egy gyors sörözésre a PiwPaw-ba. Gabinak meséltük az élményeket, majd jöttünk végre aludni. Másnap még egy gyors tolerancia és illesztések átbeszélése Gáborral, akivel az egész ittléte alatt nyomtuk a mérnöki dolgokat és tanított sok jóra. Hétfőn még egy utolsó kebab, és irány a reptér. Kipróbáltuk az új terminált majd elbúcsúztunk a következő 1 hónapra.

Június 9.

És igen, rohan az idő, és már itt a nyár. Félév vége, szokásos őrültek háza, projektek és utolsó dogák. Vizsga majd 19 és 29-én. Terveim szerint pedig nem tudok biztosat mondani, mert még nem tudom mikor megyek haza. De mindent a maga idejében. Addig is egyetek sok epret, napozzatok, hamarosan találkozunk. :)

Ami a blogból kimaradt: vitorlázás osztálytársakkal, kispolski és sok sok tervezés, házi, két szülinapi buli, repülőkiállítás az egyetemen,...