2013. január 6., vasárnap

Vissza a jelenbe

Már itt is vagyok. Eltelt egy év, karácsony, úgyhogy 1-én, az első varsói géppel már jöttem is „haza”. (Nem is értem miért kérdezte úgy mindenki, mikor Budapesten voltam, hogy „na és mikor mész haza?” ? Ja hogy Varsóba…ok)

Reptéren várakozás közbe jutott eszembe, hogy valami fontos hiányzik, és ez a laptoptöltőm, amit a nagy kapkodásba sikeresen otthon hagytam. Telefon, anyu, végül húgom behozta, de a security kapun már egy őr ment érte. (mármint a töltőért). Szóval jött a busz!!! Ami kivitt a géphez, amivel a jégtelenítés után rögtön fel is szálltunk. (Nem tudom megérteni mi abaja még mindig pár embernek a Ryanair szolgáltatással :P) A felszállást a kapitány végezte, ami érezhető is volt. Olyan enyhén emelte el a gépez, hogy minimális G-t éreztünk a gépen és, egyből bekerültünk a ködbe. Olyan 2000ft-en pedig már ki is tisztult minden. Visszanézve egy sötét ködtakarót láttam, ami alatt a város és a reptér fényei fehér fényfoltként jelentek meg. A horizonton pedig a már rózsaszínből szürkébe átmenő naplemente fényei. Előttünk egy Wizzair ment, na jó nagyon belemerültem a részletekbe.
Szóval a repülés az eddigi repüléseim közül a legjobb volt. Igaz semmi Champagne-Shower vagy hasonló nem volt a fedélzeten az újév alkalmából, de minden kisvárosból tűzijátékot lőttek Szlovákia és Lengyelország felett, amit persze tökéletesen lehetett látni. Ami meglepett, hogy Elkezdtük Varsót délről megkerülni. Végül pedig világossá vált, hogy akkor Chopin-ra szállunk le. Yee :D Ha már onnan indultam, akkor oda is érkezzek és legalább fél óra alatt hazaérek. Reptéren kiszúrtam még a LOT 787-ét, amit persze, hogy nem tudtam rendesen lefotózni az üvegablakokon keresztül.

Hazaértem és Aboody bátya, Ashraf? Fogadott, aki aznap érkezett, mikor én haza Budapestre. Visszabirtokoltam az asztalomat és az ágyamat és hozzá is láttam a tanuláshoz. Vagyis folytattam, mert másodikán már volt suli. Megírtuk a műszakirajz test-et, és átmentem Sajad-hoz ebédre. :P Aztán csütörtök, péntek…folytatódik a régi kerékvágás, annyi különbséggel, hogy maradt 1 hónapom a vizsgákig (-1 hét).

Vizsgák:
Összesen azt a két vizsgát jelentik, Calculus és Algebra. A többi tantárgyból pedig folyamatosan írjuk ugye a dogákat…Szóval február 4 után elvileg kapunk 1-2 hét szünetet és kezdődhet a második semester. (de hol van az még)

Tanulás:
Nos, végre „elkezdtem tanulni”, úgy igazán. Napi 3-4 óra Algebra mert kedden doga. Szóval 1-e óta minden napom ebből áll. Péntek este kondi után voltam olyan hülye és Sajad-hoz átmentem, úgy 4 órát algebráztunk, ja este 23, menjünk haza (utálom a pénteket!). :D Fura? Amíg élvezem és nem őrülök bele addig jó.

Milyen az idő?
Mild, 2-4°C, felhős, esős, szeles. Tipikus novemberi idő.

Mit eszek?
Azt amit eddig, de már egyre jobb vagyok a konyha területén. Amit nem értek, hogy miért olcsóbb a koktélparadicsom, mint a sima.
A másik amit nem értek az a szobatársam Aboody. Felkelt ma 8-kor, skypeolt délig az anyjával, míg én aludtam aludni próbáltam. Álmomban pedig már értettem is amiről beszél. Abból a pár szóból, amit értek már egyiptomiul összeraktam félálmomba a sztorit és mikor felkeltem, tökre örültem, hogy hú tudok arabul. :D Na, nem ezt akartam, hanem, hogy lefekszik utána 13-kor, mert fáradt, de csak 1 órát alszik. Kérdezem, hogy aludni akar? Nem, 1 óra alvás az csak pihenés nem alvás! Ja jó bocs… Majd eltelik az 1 óra és szól a telefonja egyszer. Kétszer, Háromszór. Így megy ez vagy 6x (10perces eltéréssel), mikor megkérdezem, hogy „What’s that noise?” „The alarm…It means I should wake up.” Oh hát akkor hajrá pajti :D
Na ami a tesóját illeti, tegnap este ment haza, mármint Németroszágba, ő ott tanul. (mondtam olyan vagy mint a Hitler, az is Varsóból ment Berlinbe…csak kicsit másképp)

Na a törit félretéve, mi újság van még? Rövid a hajam, csütörtökön levágattam. Hosszú a szakállam :D amin mindenki meg van lepvődve. Még én is, mikor köszönök az egyik csávónak az meg meglepődve néz…”hey man! You, you … you look like Brad Pitt!” BRAD PITT??? :O (magamba elképzeltem, annak nincs is körszakálla) „Yes, but I mean in a positive way, it’s cool man!” Ó hát kösz than. :D

Aztán, péntektől hivatalosan is európai állampolgár lettem. Elmentem átvenni a bevándorlási hivatalba a papírt, amivel 3 hónapnál több időt is tölthetek itt. Mondja a nő, hogy a decision is POSITIVE, de mindezt olyan hangnembe, mintha körözött bűnöző lennék, és hatalmas pecséttel rányomnák hogy ELUTASÍTVA. (akkor beszélnek így valakivel) Nagyon nem lepett meg, még jó, hogy positive, csak ahogy ezt előadta, avval zavart össze. Na úgyhogy kaptam egy sárga papírt, amin az áll lengyelül, hogy ez a papír igazolja, hogy európai állampolgár vagyok. Név, szül. év, ország, pecsét. (Útlevelet ismeritek? :D )

És a legjobb…megvettem még 31-én egy Laurent Gounelle könyvet és a repülőút óta azt olvasom. Hogy is mondjam, iszonyatosan jó könyv. :D Szóval az színesíti be a reggelemet a villamoson, ó és közbe megismerem  Bali-t is.

Ja amúgy Boldog Új évet így utólag is. :P
(képek később)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése