Mikor otthon elbúcsúztam a Keletibe rokonoktól, barátoktól, és mielőtt
vonatra szálltam, nővérem (Klári) kezembe nyomott egy doboz rágót. "tessék
vigyél amerikai rágót..." gondolom akart valamit adni, ami tőle van, és
hát ez volt kéznél. Volt benne úgy 3 darab még a 14ből (na jó nem is ez
számít), örültem neki, és valahol éreztem, hogy ennek a rágónak lesz valami
jelentősége.
Hát most megtudtam. A napokban kifejlesztettem egy tanulási módszert. Vagyis
inkább kreáltam egy szettet, amivel játszva, könnyedén meg tudom tanulni azt a
100db integrálós és deriválós, stb. képleteket a matek vizsgákig.
A trükk a következő; veszek egy kartont, besávozom 4,5x3cm-es téglalapokra,
majd kivágok belől egy jó párat, amikre ráírom a tudnivalót. Egyik oldal az
egyenlőség jellel, hátán, a megoldása. Kicsi, jól olvasható, könnyen elfér,
könnyen kezelhető és bárhova magammal vihetem, és így a nap 24 órájába
tanulhatom őket. Legyen éjszaka, nappal, villamoson, vagy épp a w..wárosba, bárhol
elérhető. (ezt úgy hangzott, mintha reklámoznám) Már csak egy dolog kell, egy
tároló, amibe belefér és zsebbe mindig kéznél van. Na itt jön a képbe a
nővéremtől kapott rágósdoboz. Igaz már csak egy rágó maradt benne (egész jól
beosztottam, szeptember óta), amit gyorsan meg is ettem. :D
Amiről igazából írni akartam ennek kapcsán, az az, hogy lássátok, „milyen
kreatív és okos ez a gyerek”. :P Na meg az, amit egyik nap a buszon
éreztem leszállás közben.
Nem tudom ki, hogy van vele, vagy mennyi időközönként check-olja a zsebeit
ha tömegközlekedik, hogy megvan-e még a pénztárca és a telefon, és nem lopta-e
épp el az a csóka aki a bal vállamnál áll. Én bevallom, elég sűrűn. Értékek
ide-oda, nálam van persze az új tanulm találmányom, amit valaminél
fogva, jobban féltek, mint a mobilomat. Történetesen, egyszer megijedve kaptam
oda, mikor nem éreztem egyből, hogy a zsebembe van, és rögtön lepergett előttem
a legrosszabb. Tegyük fel kiesik és kihullik a tartalma a földre, bele a vizes
hólébe a busz padlóján és szétfolynak az integrálás szépen megrajzolt
szimbólumai. Vagy valaki netán hozzájut, megnézi, és mit lát? Egy halom darab
papír, és megsemmisíti, mert neki nem fontos. Én ezt most annyira értékesnek
tartom, mint azt az 50zł-t a zsebembe. Sőt sokkal többre tartom annál. Egy,
hogy megdolgoztam vele és nagyon tetszetős lett, kettő, hogy nagyon sok múlik
azon a tudáson, amit garantálni tud. Olyan ez, mint az a híres mondás, „a tudás
nem vész el”, vagy hogy, a tudást nem tudja senki elvenni tőlem. Az az enyém,
ha egyszer elsajátítom, hatalmamba kerül, és uralni tudok vele bárkit, bármit,
ami nem tudja azt, amit én. (jó nem kell ezt ennyire bölcsre venni)
A kártyákat illetően, pedig, mivel még nem sikerült teljes mértékben
elsajátítani, ezért érzem annyira könnyen elveszthetőnek, hiszen ha elvesztem,
nem tudom megtanulni… De pár hét és már a fiókom sötét sarkát fogják elfoglalni,
és visszakerül a rágósdoboz oda, ahonnan elvettem. Csak elfogyott belőle a rágó…
:O
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése