Visitors

Azon kívül, hogy nem volt múltkor internet, volt más. Ezúttal viszont beújítok, egy résztvevő leírásából olvashatod a blogot, amit unokatesóm Sára blogjáról copy-ztam. Remélem nem bánja, meg ti sem. :)

"Tíz óra volt az út, valójában inkább tizenkettő, kocsival mentünk, de most képzeljetek el egy olyan kocsit, amit indulás előtt be kell bikázni (ez nem tudtam, mit jelent, hátha más se: egy kocsiból ilyen madzagok segítségével áramot kell vezetni egy másik kocsiba), fél évig nem is használták (nem tudom, hogy azért-e, mert az unokanővérem letépte a rendőrök rendszámtábláját, vagy másért, de én így szoktam mesélni, mert így viccesebb), és nyári gumi volt rajta (ez március végén már nem lehetne probléma, mégis az volt). szóval elindultunk Lengyelországba. én nem is tudom, mit csináltunk az úton, főleg semmit. beszélgettünk, néha aludtunk, én az út háromnegyed részében kb ki voltam ütve a fűtéstől, olyan rosszul voltam, mint még soha, aztán az utolsó 2-3 órában már semmi bajom nem volt, lehet, hogy alkalmazkodtam, vagy mittudomén, de elég szörnyű volt addig. aztán Lengyelországba átérve zuhogott a hó konkrétan, úgyhogy még lassabban tudtunk menni (nyári gumik heló). mikor végre Varsóba értünk, akkor nem vicc, legalább egy órát tekeregtünk, mert nem találtuk a koleszt (volt googlees térképünk, ami egy rakás szar volt - de mondjuk legalább valami, mert visszafelé már térképünk se volt. de semmilyen :D). végül valahogy elvergődtünk oda, átnyomultunk a portáson, bekopogtunk először a rossz szobába, majd benyitottunk a jóba - és ott volt a Péter, egészen meglepődve, hogy most álmodom, vagy mi? nagyon vicces volt :D
úgy volt, hogy másnap hajnalban már indulunk is vissza, de végül meggyőzött a Péter, hogy ez hülyeség, úgyhogy maradtunk még hétfőre is. nem tudok pontosan felidézni mindent, de nagyvonalakban: sokatsokatsokat beszélgettünk, megismertük Aboodyt, aki a Péter szobatársa, jófej meg minden, csak mintha hőgutája lenne, nyitott ablaknál aludtunk (ismétlem, ott zuhogott a hó, alacsony hőfok, ilyesmi), meg rohadt idegesítő volt, hogy többször arra ébredtem, hogy tárva-nyitva az ajtó és igazából bárki bebámulhat/jöhet a szobába. jó, voltak kb tízen az egész koleszban a szünet miatt, de akkor is. ja, amúgy a Marcival a földön aludtunk, a Lindáék is nyomorogtak. jó, hogy tényleg üres volt az egész kolesz.

Hétfőn reggeliztünk, majd ebédeltünk (tényleg kb így), nem kóstoltam lengyel különlegességet, viszont ilyen rák snacket igen, a Péter azt szokta rágcsálni, őő érdekes íze volt, jó, de mégse, rossz, de mégse, szóval fura, de úgy ettük. aztán elmentünk CBhez és Eszterhez (aki kenyai, és nem így írják a nevét, viszont így mondják), a Péter barátaihoz, nagyon aranyosak voltak mindketten (az Eszter berakott egy rolling stones számot, mert "úgy hallotta, hogy a magyarok szeretik a rolling stonest" :D:D), főleg mert mutattak a Péterről egy videót, ahol Linkin Parkot énekel fel. ezután elmentünk az oldtownba, sétálgattunk, szép volt nagyon (ekkor már meg voltam fázva, szerintem Aboody miatt, az öcsém szerint mert téli időben pulcsiban mászkáltam), késő délután pedig a koleszban főztünk (koleszhez képest irtó jó konyha van), 
aztán kiültünk egy párkányba és a Péter elmesélte élete történetét, kakkukoztunk, nagggggyon sokat nevettünk. közben megismertünk így embereket, Faggotot pl (ha így írják? "i'm from Kashmír, maan!" :DDD), meg a kopasz szemüveges csávót, akinek az arcába mosolyogva 'heló köcsög' (megértem :D). aztán még este kimentünk az udvarra, belevéstük a hóba, hogy kellemes húsvétot, közben néha majdnem meghaltunk a nevetéstől, volt bukfenc, hógolyó szétcsapása, hóangyalka készítése (=beleverése a hóba). éés végül aludtunk is, másnap meg végül reggel tíz körül indultunk, mert még elmentünk az auchanba vásárolni, ami nagggyon nagy, két emeletes, és tele van mindenfélével, pl az italok.. úristen, nagyon sok van, mármint alkohol is, meg ilyen levek is egyaránt. meg mindenből, irtó nagy a választék. vettünk nekem dossziét, úgyhogy van egy sárga lengyel dossziém (L) aztán pedig útra keltünk, és hopp, tíz óra múlva már itthon is voltunk. amúgy tényleg gyorsabb volt az út, kevesebbszer álltunk meg, az idő is jobb volt, meg mondjuk többet is aludtam, az is közrejátszhatott."

 Jut eszembe írnom kell Sárának, aki itt voltuk alatt hagyott egy üzenetet erre a napra a naptáramba: "Write me today! Sára <3".

Elmélkedés internet hiányában

Amin elfilóztam mikor lementem kulcsot kérni valami szerver szoba féléhez, hogy egyáltalán, hol keressek ilyet? Kell legyen egy francos modem vagy gép, amiről a hálózat elérhető. És, hogy miért nincs egyáltalán internet? Napi alapon fizetik és spórolnak? Igaz ahogy a mondásban is van „Az utolsó ember kapcsolja le a vill internetet!” ? Tegyük fel ha spórolnak, lejjebb veszik például a fűtést vagy a melegvizet csak kevésbé fűtik fel, ami mindkét esetben igaz, de logikus. Minek 4 emeleteten, 200 szobát felfűteni, ha csak 10-20-ban van valaki. Meg annyi víz sem fogy majd… De könyörgöm az internet egy kollégium esetében csak nem mobilinternetről van megosztva… (bár a működő sebességét ítélve ebben nem vagyok olyan biztos :D ) A másikról már volt szó részben, TŰZVÉDELMI BERENDEZÉSEK:

Adott a szabály, legyen minden emeleten tűzoltó készülék, tűzveszélyességi osztályok szerint, valamint a száraztűzi vezeték és azok tartozékai, érzékelők és jelzők. Amikor idejöttem már tapasztaltam, hogy az egyes emeleteken lévő 6-8 piros dobozban, csupán átlagban 3-4-ben van valami használható, a többiben zsákbamacska vagy egyszerűen üres. Egyes emelteken van rajtuk kis kulcs és tűz esetén az üveget betörve hozzálehet jutni és kinyitni a szekrényt stb. Ám a legtöbb helyen zárva, (valami van benne) de kulcs hiányzik, szóval találj másikat vagy állj neki záratfeszíteni. Azért írom most le ezt a sok érdekes dolgot ami az olvasók 0,4%-t érdekli, mert a minap jött egy csávó, akit láttam, hogy ellenőrzi a berendezéseket. Kigurított pár tömlőt, majd föltekerte őket, mint mi a katasztrófavédelmi versenyen, na meg bezárta az egyik szekrényt, ami eddig nyitva volt és Paulinával ott leveleztünk. Kérdés, hogy vajon rakott-e a helyére készüléket, vagy csak megtévesztés céljából zárta meg. Így ha tűz van, és nincs kulcs ugye, megpróbálsz zárfeltöréssel, akkor meglepődve fogad majd az üres „hamutartó” ahova páran csak cigicsikket nyomkodnak esténként.

            TEENDŐK TŰZ ESETÉN: Ahogy az a „nagykönyvben” mindig megvan írva, vegyük például a középiskolámat, ahol minden év elején „tűzvédelmi oktatást” tartott az osztályfőnök, amiben elhangozz, hogy minden emeleten találni tűzoltó készülékeket, de adott esetben „szigorúan tilos használnunk.” Konkrétan emlékszem Lali szavaira: „meg ne próbálj hősködi és eloltani vele a tüzet, az majd a tűzoltó dolga.” Ok, tegyük fel tűz van, á neem, én nem nyúlhatok hozzá, sem a tanár, aki nyilván hasonló „kiképzést” kapott, fontosabb, hogy elhagyjuk az épületet. Jön a tűzoltó: a menekülési útvonalakat jelző táblákon kiigazodva, visszafele felfut a második emeletre és megkeresve a figyelmeztető piktogramokat, felkapja a kihelyezett poroltót és eloltja a tüzet. Hát nem! A tűzoltó a büdös életben nem fog tűz oltáshoz látni a talált készülékekkel. Akkor felmerül a kérdés: Minek az a sok szabályzat és sok készülét mindenhol, hogy ha baj van, úgyis a házi szabályok tiltják használatukat. Vagy ha nem is tiltják, de mondjuk elhasználok egyet mert, úgy érzem tűz van és kis terjedelmű, ami még eloltható vele, de nem annyira kicsi, hogy egy lábos víz ne tenné meg, akkor jön nyilván a megróvás, hogy fizessem ki mert sokba kerül az utántöltése. És evvel mindenki tisztában van, így nyilván nem is gondol a használatukra. Kérdés?

Akkor mi az a határ ami alatt még eloltható a tűz egy tűzoltókészülékkel? Vagy mi az a minimum ami fölött ne a vizesgallonokkal vagy egyéb megoldással bajlódjak, hanem rohanjak felfeszíteni egy zárat?  Vagy mikor hívjak tűzoltót? És addig várjak az udvadon, nézve hogy ég bent a poroltó a szekrénybe zárva? (Hasonló témában írt erről korábban Shaun barátom blogot: Ha baj van) Szóval tényleg, akkor mi értelme a sok szabálynak és felszerelésnek világszerte? Nyilván pénz és miegyéb, de a lényeg:

HA A PASAS TŰZOLTÓKÉSZÜLÉKEKET ELLENŐRIZ HÚSVÉTKOR, AKKOR AZ INTERNETES BÁCSIK MIÉRT NINCSENEK ITT EGY NAGY DOBOZ TORTÁVAL, HOGY BOCSÁNAT A KELLEMETLENSÉGÉRT, KELLEMES ÜNNEPEKET! :)

Life without Me (Internet)

Első kérdésed: „Hol a szarban voltál!?”

Második: „Hogy telt a szünet?”

Nos, elárulom…

Húsvét! És maradok, ez azt jelenti, hogy fel kell készülni arra, hogy minden be lesz zárva, vásárlás stb., és hogy ilyenkor mindenki hazamegy, így üres lesz a kolesz, tehát tervezni kell. De még mielőtt mindenki elrohanna, még egy nap a suliból, csütörtök, 8 óra, és abból az utolsó 4 mind ugyanaz – Mechanics of Structures. A legjobb tantárgy, de a legkegyetlenebb és valljuk be, szünet előtt úgy berakni, hogy mások osztályból mindenki megbeszélte, hogy már szerdán elmehessenek, nos… na mind1 én maradok, és múlthéten úgysem volt tanár, legalább haladunk végre. Ilyenkor van az a kínos csend órákon, az a nyugodt szünet, amikor mindenki lesi az óráját, és senki sem virgonckodik annyit. Persze mindenkiben benne van a maradhatnék, legalábbis én ilyenkor, szünet előtt, mindig inkább maradnék még suliba szünet alatt, mintsem nem bejárni. (Van ebbe valami vonzó, mikor senki nincs bent, de te mégis…) És olyan más közösséggé alakul az osztály, a suli, az Egyetem, elvégre oda járok. Reggel a ruhatárba kabátok helyett mindenki a bőröndjét viszi be, majd végeztével mindenki azt húzza. Aztán jön a rohanás, még van 5 perc, mind1, most az egyszer „mehettek!”

            A legsietősebbek ekkor már a villamoson ülnek, te még csak most lépsz ki utoljára a teremből, lassan ballagva csevegsz a „legráérőebbekkel”, hogy mi lesz a szünetben, és esetleg találkozzatok. Egy darabon együtt utazunk, aztán elválnak útjaink. Agata Krakkóba, Agnieszka koleszba, CB haza, Kamilla Łódź-ba és én is saját utamon, a koleszba. Villamosok tömve, hisz mindenki rohan valamerre, munkából haza. Állunk a tömött megállóba, buszra várva, ahol 4-5 busz is opcionális, de az emberek 90%-a Bemowo-ig megy, így mindenki az E-2 (expressz járat)-ról ábrándozik. Bárcsak az jönne, akkor a 20 perces út csak 10 perc, mivel nem áll meg sehol. Hopp jön is egy busz, de még nem látni a kijelzőjét az előtte lévő teherautótól. Ekkor már mindenki vérszemmel sasolja a buszt, ami még kellő távolságra van. Aztán egy nő társának hangosan mondja: „E dwa!” (azaz E-2) (Kicsit úgy hangzott, mintha azt mondta volna, hogy Ewa :D) És ekkor mindenkiben tudatosul, hogy akkor nyomás a „peron” és kalkuláljuk ki a legjobb helyet, ahol esetleg ki fog nyílni az ajtó. Meg is történik, tör mindenki előre, hogy felférjen. Sikerült, irány haza!

            Még egy utolsó nagybevásárlás, ott a hasonló tömeg és tolakodás, de megvan minden. Aki péntekre vett vonatjegyet az még szédeleg a koleszba, de lassan ők is eltűnnek, ahogyan az internet este 22-kor.

            Gondoltál már arra, hogy mennyire függünk az internettől? Illetve, hogy mi van akkor, ha megszűnik létezni. Olyan létminimummá vált, hogy ha ne adj isten, elmegy egy órára, már kétségbeesünk. Régen csak extrának számított, akár a kábel TV, de ma már hasonló szinten áll a melegvízzel vagy a gázzal. Mindkettőt lehet nélkülözni egy darabig pl. árammal, de mégsem az igazi. Ugyanúgy az internetre is mindig van másik megoldás, nemde? Például ott a telefonon… vagy csak találni kell egy nyílt WIFI-t… csak jelen esetemben akadt egy kis bökkenő.

            Itt vagyok a koleszban, húsvéti szünetben, és csütörtök este elment valamiért a net. Sebaj, portás biztos tudja… kérdezzem meg a 320-asba Pawełt, aki nincs itt, sebaj, Adminisztráció, ami zárva szerdáig. :O Ja de várjunk, a 231-esbe van a csávónak mindig wifi-je, aki szintén hazament. 435! Hazament. Aboody wifije, ami szintén a hálózatról megy, off. Akkor sebaj, ott a telefonom, amin nem tudok 2 hete telefonálni, mert blokkolva vannak a kimenő hívások, így a bemenőket sem tudom fogadni, de azon amúgy se volt internet. Jó mi van még…áh hát persze, miért nem megyek el egyszerűen egy mekibe pl. vagy valahova, ahol van wifi. Nagyon egyszerű, mert keddig MINDEN ZÁRVA! :D Szóval most érzem magam egy olyan kommunikációs zsákutcában a 21.században, amiből egy darabig nincs kiút. CB-vel megbeszéltük, hogy találkozunk szünetben és tanulunk, filmezés ilyesmi, de ahhoz el kéne valahogy érnem, hogy egyeztessünk. Az otthoniak bizonyára aggódnak majd, ha nem adok életjelet az ünnepek alatt, így gondolkozzunk valami „régi” kommunikációs formát. Telefon? Ja persze… ők tudnak sms-t küldeni és ennyi. De ha lenne wifi, még akár WhatApp-an is tudnék írni, amihez ugye telefon egyenleg sem kéne…ja hogy régi formák… hm. Írjunk levelet! Ja nem, posták zárva, és ha feladom kedden, akkor is csütörtökre jön meg legkorábban, addigra meg remélhetőleg internet is lesz. Mit lehet még? Áhá…Aboody külcsönadod a telefonod, csak egy hívásra, és ha CB visszahív, áttudok menni hozzá, és ott van internet stb. „Nincs rajta pénz!” :O OK, feladom.

            Összevagyok zárva egy Aboody nevű lénnyel, ami már kevesebbet alszik naponta, mint múlthéten. Na jó, ugyanannyit. De az ő helyzetét nézve a helyzet tragikusabb! Míg eddig aludt-zabált-gépezett, most alszik-zabál-alszik, hiszen neki sincs internet, ergo megszűnt az egyetlen tevékenysége a kondi mellett. (Ja a kondi is zárva!) Rájöttem amúgy, egy hüllőre emlékeztet! Ahogy fekszik pucér testével az ágyon a nap 20 órájában (±X), és közben mindig melege van. Olyannyira, hogy minden reggel arra kelek 4-5-6 óra tájt, hogy az ablak nyitva (kint -4°C) és zenét hallgat az ágyon reggelizés (vagy nála lehet, hogy uzsonna) közben. Ekkor rászólok, hogy legyen olyan kedves kikapcsolni, míg alszom, és menjen ki a hóba, ha fázik. Ablak becsuk, majd arra kelek valamikor, hogy szétfagyok ismét, az ablak ismét nyitva, ő viszont most alszik. Mikor ébren vagyok, legalább tudom kontrolálni az ablakot, vagy felveszek egy pulcsit, de az, hogy mikor ébren van és ül az ágyon, és akkor is horkol! Na attól kivagyok… :D Éjjel-nappal ugyanaz a röfögés, hang. A kedvencem, mikor már extránhalálra unja magát, bekapcsolja a tv-t, de közben zenét hallgatva alszik az ágyon. De tegnap kifejlesztett egy módszert, vizes zacskókat pakolt a fagyasztóba, majd mikor kellően megfagyott, rárakja a párnájára, és azon alszik tovább. Csak szegény arra nem gondolt, hogy az majd el fog olvadni… de már erre is van megoldása. :D Na szóval, töltsük hasznosan a napot, és ne hagyjuk, hogy mások lehúzzanak. Szóval mit lehet internet és emberek nélkül csinálni? Ó, nagyon sok mindent. Jut idő tanulni, filmet nézni, olvasni, hóembert építeni és „furcsa nyelven” írni a hóban. És ilyenkor jönnek a legjobb ötletek filmezés terén, aminek persze csak a megvalósításával van a gond, hiszen kellenének hozzá szereplők… :/ De nem bánom, legalább tanulok, és avval haladok, amennyit tudok (bár unokatesómat idézzem: „Internet nélkül nem lehet létezni az egyetemen”). Orsinak igaza van, minden téren rá vagyunk utalva az internetre. Azért nem tagadom, szenvedek internet nélkül, de túlélhető. Olyan ez, mint a leszokás dohányzás. Ha kibírod 2 hétig, míg a nikotin kiürül a szervezetből, utána már kevésbé vágyik rá a szervezet és már tényleg csak akarás kérdése. És internet alatt 70%-ban a Facebook-ra gondolunk, ami nélkül nem lehet létezni, de élni igen. Amikor csináltam olyanokat, hogy 1, másfél hétig nem léptem be, akkor éreztem utána azt, hogy most már nem is akarok annyira felmenni, mint előtte. Tehát ha most visszajönne az internet, tudom, hogy nem az lenne az első. Sőt! Tegyük fel, hogy a mai portásnak, akit szintén megkérdeztem, igaza van, és tényleg csak szerdán, ha nyitva az adminisztráció lesz internet, akkor addigra már annyira nem fog hiányozni az F betűs oldal, hogy segít a jövőben visszanyerni a szabadidőm egy részét, nemde? :/  Persze ami a legnagyobb jelentősége, hogy egy olyannyira elterjedt és nélkülözhetetlen KOMMUNIKÁCIÓS CSATORNA, ami nélkül most megőrül mindenki, hogy mi van velem, és én is, hogy másokkal mi van. (És valld, be ezt a blogot is azért látta, mert megosztottam Facebookon, különben csak havonta írnád be a webcímét, hogy „mikorírokmár?”)

(Blog kelt: 2012.03.30. szombat 19:51)