Első kérdésed: „Hol a szarban voltál!?”
Második: „Hogy telt a szünet?”
Nos, elárulom…
Húsvét! És maradok, ez azt
jelenti, hogy fel kell készülni arra, hogy minden be lesz zárva, vásárlás stb.,
és hogy ilyenkor mindenki hazamegy, így üres lesz a kolesz, tehát tervezni
kell. De még mielőtt mindenki elrohanna, még egy nap a suliból, csütörtök, 8
óra, és abból az utolsó 4 mind ugyanaz – Mechanics of Structures. A legjobb
tantárgy, de a legkegyetlenebb és valljuk be, szünet előtt úgy berakni, hogy
mások osztályból mindenki megbeszélte, hogy már szerdán elmehessenek, nos… na
mind1 én maradok, és múlthéten úgysem volt tanár, legalább haladunk végre.
Ilyenkor van az a kínos csend órákon, az a nyugodt szünet, amikor mindenki lesi
az óráját, és senki sem virgonckodik annyit. Persze mindenkiben benne van a maradhatnék,
legalábbis én ilyenkor, szünet előtt, mindig inkább maradnék még suliba szünet
alatt, mintsem nem bejárni. (Van ebbe valami vonzó, mikor senki nincs bent, de
te mégis…) És olyan más közösséggé alakul az osztály, a suli, az Egyetem,
elvégre oda járok. Reggel a ruhatárba kabátok helyett mindenki a bőröndjét
viszi be, majd végeztével mindenki azt húzza. Aztán jön a rohanás, még van 5
perc, mind1, most az egyszer „mehettek!”
A
legsietősebbek ekkor már a villamoson ülnek, te még csak most lépsz ki utoljára
a teremből, lassan ballagva csevegsz a „legráérőebbekkel”, hogy mi lesz a
szünetben, és esetleg találkozzatok. Egy darabon együtt utazunk, aztán elválnak
útjaink. Agata Krakkóba, Agnieszka koleszba, CB haza, Kamilla Łódź-ba és én is
saját utamon, a koleszba. Villamosok tömve, hisz mindenki rohan valamerre,
munkából haza. Állunk a tömött megállóba, buszra várva, ahol 4-5 busz is
opcionális, de az emberek 90%-a Bemowo-ig megy, így mindenki az E-2 (expressz
járat)-ról ábrándozik. Bárcsak az jönne, akkor a 20 perces út csak 10 perc,
mivel nem áll meg sehol. Hopp jön is egy busz, de még nem látni a kijelzőjét az
előtte lévő teherautótól. Ekkor már mindenki vérszemmel sasolja a buszt, ami
még kellő távolságra van. Aztán egy nő társának hangosan mondja: „E dwa!” (azaz
E-2) (Kicsit úgy hangzott, mintha azt mondta volna, hogy Ewa :D) És ekkor
mindenkiben tudatosul, hogy akkor nyomás a „peron” és kalkuláljuk ki a legjobb
helyet, ahol esetleg ki fog nyílni az ajtó. Meg is történik, tör mindenki
előre, hogy felférjen. Sikerült, irány haza!
Még egy
utolsó nagybevásárlás, ott a hasonló tömeg és tolakodás, de megvan minden. Aki
péntekre vett vonatjegyet az még szédeleg a koleszba, de lassan ők is eltűnnek,
ahogyan az internet este 22-kor.
Gondoltál
már arra, hogy mennyire függünk az internettől? Illetve, hogy mi van akkor, ha
megszűnik létezni. Olyan létminimummá vált, hogy ha ne adj isten, elmegy egy
órára, már kétségbeesünk. Régen csak extrának számított, akár a kábel TV, de ma
már hasonló szinten áll a melegvízzel vagy a gázzal. Mindkettőt lehet
nélkülözni egy darabig pl. árammal, de mégsem az igazi. Ugyanúgy az internetre
is mindig van másik megoldás, nemde? Például ott a telefonon… vagy csak találni
kell egy nyílt WIFI-t… csak jelen esetemben akadt egy kis bökkenő.
Itt vagyok
a koleszban, húsvéti szünetben, és csütörtök este elment valamiért a net.
Sebaj, portás biztos tudja… kérdezzem meg a 320-asba Pawełt, aki nincs itt,
sebaj, Adminisztráció, ami zárva szerdáig. :O Ja de várjunk, a 231-esbe van a
csávónak mindig wifi-je, aki szintén hazament. 435! Hazament. Aboody wifije,
ami szintén a hálózatról megy, off. Akkor sebaj, ott a telefonom, amin nem
tudok 2 hete telefonálni, mert blokkolva vannak a kimenő hívások, így a
bemenőket sem tudom fogadni, de azon amúgy se volt internet.
Jó mi van még…áh hát persze, miért nem megyek el egyszerűen egy mekibe pl. vagy
valahova, ahol van wifi. Nagyon egyszerű, mert keddig MINDEN ZÁRVA! :D Szóval
most érzem magam egy olyan kommunikációs zsákutcában a 21.században, amiből egy
darabig nincs kiút. CB-vel megbeszéltük, hogy találkozunk szünetben és
tanulunk, filmezés ilyesmi, de ahhoz el kéne valahogy érnem, hogy egyeztessünk.
Az otthoniak bizonyára aggódnak majd, ha nem adok életjelet az ünnepek alatt,
így gondolkozzunk valami „régi” kommunikációs formát. Telefon? Ja persze… ők
tudnak sms-t küldeni és ennyi. De ha lenne wifi, még akár WhatApp-an is tudnék
írni, amihez ugye telefon egyenleg sem kéne…ja hogy régi formák… hm. Írjunk
levelet! Ja nem, posták zárva, és ha feladom kedden, akkor is csütörtökre jön
meg legkorábban, addigra meg remélhetőleg internet is lesz. Mit lehet még? Áhá…Aboody
külcsönadod a telefonod, csak egy hívásra, és ha CB visszahív, áttudok menni
hozzá, és ott van internet stb. „Nincs rajta pénz!” :O OK, feladom.
Összevagyok
zárva egy Aboody nevű lénnyel, ami már kevesebbet alszik naponta, mint
múlthéten. Na jó, ugyanannyit. De az ő helyzetét nézve a helyzet tragikusabb!
Míg eddig aludt-zabált-gépezett, most alszik-zabál-alszik, hiszen neki sincs
internet, ergo megszűnt az egyetlen tevékenysége a kondi mellett. (Ja a kondi
is zárva!) Rájöttem amúgy, egy hüllőre emlékeztet! Ahogy fekszik pucér testével
az ágyon a nap 20 órájában (±X), és közben mindig melege van. Olyannyira, hogy
minden reggel arra kelek 4-5-6 óra tájt, hogy az ablak nyitva (kint -4°C) és
zenét hallgat az ágyon reggelizés (vagy nála lehet, hogy uzsonna) közben. Ekkor
rászólok, hogy legyen olyan kedves kikapcsolni, míg alszom, és menjen ki a
hóba, ha fázik. Ablak becsuk, majd arra kelek valamikor, hogy szétfagyok ismét,
az ablak ismét nyitva, ő viszont most alszik. Mikor ébren vagyok, legalább
tudom kontrolálni az ablakot, vagy felveszek egy pulcsit, de az, hogy mikor
ébren van és ül az ágyon, és akkor is horkol! Na attól kivagyok… :D Éjjel-nappal
ugyanaz a röfögés, hang. A kedvencem, mikor már extránhalálra unja magát,
bekapcsolja a tv-t, de közben zenét hallgatva alszik az ágyon. De tegnap
kifejlesztett egy módszert, vizes zacskókat pakolt a fagyasztóba, majd mikor
kellően megfagyott, rárakja a párnájára, és azon alszik tovább. Csak szegény
arra nem gondolt, hogy az majd el fog olvadni… de már erre is van megoldása. :D
Na szóval, töltsük hasznosan a napot, és ne hagyjuk, hogy mások lehúzzanak.
Szóval mit lehet internet és emberek nélkül csinálni? Ó, nagyon sok mindent.
Jut idő tanulni, filmet nézni, olvasni, hóembert építeni és „furcsa nyelven”
írni a hóban. És ilyenkor jönnek a legjobb ötletek filmezés terén, aminek
persze csak a megvalósításával van a gond, hiszen kellenének hozzá szereplők…
:/ De nem bánom, legalább tanulok, és avval haladok, amennyit tudok (bár
unokatesómat idézzem: „Internet nélkül nem lehet létezni az egyetemen”). Orsinak
igaza van, minden téren rá vagyunk utalva az internetre. Azért nem tagadom,
szenvedek internet nélkül, de túlélhető. Olyan ez, mint a leszokás dohányzás.
Ha kibírod 2 hétig, míg a nikotin kiürül a szervezetből, utána már kevésbé
vágyik rá a szervezet és már tényleg csak akarás kérdése. És internet alatt
70%-ban a Facebook-ra gondolunk, ami nélkül nem lehet létezni, de élni igen. Amikor
csináltam olyanokat, hogy 1, másfél hétig nem léptem be, akkor éreztem utána
azt, hogy most már nem is akarok annyira felmenni, mint előtte. Tehát ha most
visszajönne az internet, tudom, hogy nem az lenne az első. Sőt! Tegyük fel,
hogy a mai portásnak, akit szintén megkérdeztem, igaza van, és tényleg csak
szerdán, ha nyitva az adminisztráció lesz internet, akkor addigra már annyira
nem fog hiányozni az F betűs oldal, hogy segít a jövőben visszanyerni a
szabadidőm egy részét, nemde? :/ Persze
ami a legnagyobb jelentősége, hogy egy olyannyira elterjedt és nélkülözhetetlen
KOMMUNIKÁCIÓS CSATORNA, ami nélkül most megőrül mindenki, hogy mi van velem, és
én is, hogy másokkal mi van. (És valld, be ezt a blogot is azért látta, mert
megosztottam Facebookon, különben csak havonta írnád be a webcímét, hogy
„mikorírokmár?”)
(Blog kelt: 2012.03.30. szombat 19:51)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése