Egy ideje azon gondolkozom, vajon mi lehet a „Good SEX, in the Toalet” elnevezésű
routher-hez a wifi jelszó – és még hasonló gondolatok járnak az ember fejében,
mikor a koliban tölti napjait. Szó volt már itt-ott a kollégiumról, most
viszont kizárólag arról szeretnék írni. (kicsit panaszos lesz a cikk, de mégis
csak magyar vagyok) Ahogy az már ismert, Dom Studencki „Akademik” a neve a
helynek, ahol lakom. 8. emeleti kis szobába, két ukránnal élek immár lassan egy
hete. A hely kívülről egy szocialista katonai kórházra emlékeztetett először,
de belülről már egyből világossá vált, miért becézik Alcatraz-nak.
A szobánk méretében pont megegyezik egy Ikarusz 260-as busz
területével, majd 3 méter széles és olyan 8-10 méter körül lehet küszöbbel. (na
jó lehet, csak 7) Normál felszereltségű, koedukált WC és zuhanyzó a
szomszédban, konyha mellette. Az ágy 190cm hosszú, én 188cm vagyok, és ha
kicsit kinyújtózom, már nem férek el. De van egy 1,5 négyzetméteres párnám, ami
akkora, hogy vagy egy méterrel megnöveli az ágy hosszát, viszont kb.
derékszögben alszom, olyan nagy. És ha nincs párna, akkor nyomja a fejem és a
talpam az ágyvég. Az internetről már szerintem eleget írtam, valakitől már azt
is hallottam, hogy itt van a legrosszabb net Varsó összes kollégiumából.
Miközben mindennap körbemegyek a szinten, hogy elérjem a
liftet, ami csak a bejárat felöli oldalon van, kitudok nézni a város
panorámájára, ami rendkívül jó. Jobb mint egy otthoni panelház, sőt reggel még
egy helikopter is elhúzott pont felettünk, olyan közel, hogy még a lajstromjelét
is kilehetett venni. Liftből 4 db található, mindegyik ugyanazon, az utcára
néző oldalon. Különlegességük, hogy kettő közülük csak az I-emeletig közlekedik
és onnan gyalog érhető el a földszint, valamint a másik két liften nincs III.
emelet gomb. (nekérdezdmiért). És aki utazott már a Kontakt Rádió épületének
liftjében, az tudja, hogy az a világ leglassabb liftje. Na ez téves, mivel ez
még annál is lassabb. xD Okoz némi kínos, csendes percet, míg a 20mp/emelettel
haladó liftben állunk összezsúfolva egy ukrán vagy éppen lengyel csajjal és
nézzük magunkat a tükörben. Valamiért nem olyan kommunikatívak, sőt eddig nem
találkoztam emberrel az épületben, aki visszaköszönt volna, így már felhagytam
a hülye magyar mentalitásommal, hogy itt bájologjak fűnek-fának. (vicces ahogy
a word aláhúzta az imént leírt „hülye” szót és a megjegyzés csak annyi: „Ilyen
szót nem illik papírra (képernyőre) vetni!”)
Első nap mikor megérkeztem ide 8 után nemsokkal szembesültem
avval, hogy a takarító egy óriási felmosógéppel járja a folyosókat, amik persze
dübörgik ki a decibeleket. Már várom melyik nap fogják újra felmosni a
folyosót. :P Kedden ugyanis arra keltem, hogy a belső udvaron lévő 8-10
konténert egyenként borogatja be a kukásautó és mindegyikben, mintha teli
üvegdarabok lennének. Képzelheted mennyire visszhangzott a galambodu. Ja még
nem mondtam? Több itt a postagalam, mint a Havanna lakótelepen összesen. De
legalább van ablak, legalább is „még” van, az előbb ugyanis megfejtettem, mi
okozza azt a dübörgést, amit minden nap hallok: egyik szobába állandóan kiesik
az ablak. 
Mivel ez egy kollégium, itt mindent szabad/vagyis semmit sem
tilos, ezért vannak esténként olyan estek, amiken én 20 évig otthon-élő lakos,
kissé meglepődöm. Legutóbb a wc egyik ajtaját rúgta szét valaki gondolom, mert
az éppen útba volt neki, és az egész zárszerkezet megtalálható a mosdó mellett.
(ezt 23óra felé egy 5 perces püfölés kísérte) De volt már kosármeccs a
folyosón, vagy éppen üvölt a DUBSTEP az egyik szobából, a másikból hallani,
ahogy Skype-on tárcsáznak, vagy éppen csak unalomból egy orosz ordibál kifele
mindenféle, és minden mondat végén üvölt egyet. xD (az idiótája, csak találnám
meg melyik szobába lakik, úgy megnézném magamnak a fejét :D)
Ebédlő is van a földszinten, ahol szoktam hétköznapokon
ebédelni, igaz nem nagyon barátkoztam meg még az itteni érdekes ízekkel, de
kénytelen leszek. Az ételek finomak, nem azzal van a baj, inkább csak a más
fajta fűszerek, alapanyagok. Pénteken például egész megörültem, mikor megláttam
a lila levest benne eperdarabokkal – valami finom eperleves hmm – gondoltam, de
aztán kiderült, hogy ez az un. „Bors” leves. De a legjobb mégis a kompót ital,
amit még mindig nem tudok, miből készül.
Ma már írtam Alexandr-ről, akit csak „the Belarus Guy”-nak hívunk, hogy mennyire
idegesítő tud lenni néha. Na ő is a mi szintünkön lakik, és minden nap átjön.
Engem még különösebben nem zavar, de a másik Alexandr, aki a szobatársam,
tegnap egy igen laza gesztussal tudatta velem, hogy küldjem el aludni. Miközben
velem beszélt lelkesen a gyerek, a háttérben látom, hogy ukrán szobatársam
ásítgat meg mutogatja a párnát, hogy a feje alá teszi…én meg ezt észlelve
próbáltam hirtelen témát váltani az alvásra. Kicsit olyan volt, mint a Shrekk 2-ben mikor a Shrekk mondja a
Szamárnak; „jé, így elszaladt az idő? De kár, hogy menned kell!” És aki ismer
az tudja, hogy az ilyen helyzetekben nem fogom vissza a röhögést, így miután
megkérdeztem szolidan a gyereket, hogy mikor szokott aludni, egész egyszerűen
felröhögtem, de úgy hogy ezek csak néztek, mi a bajom. :D Szóval így élek én
itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése