Varsói városnézés "tesó szemmel"

Mindig érdekes mikor valaki meglátogat Varsóban és már 5. éve kell bejárnom újra minden turisztikai részét a városnak. De így sikerül mindig valaki más szemszögéből látni az itteni dolgokat, mivel mindenki számára más az érdekes és mást vesz észre abból ami nekem mondjuk már mindennapivá vállt és megszokott. Múlthéten nővérem látogatott meg és két napig vele jártuk a várost. Egy kis újításként, most az ő fotóiból is fogok feltölteni párat, amolyan "más szemével" nézve a várost, mint "friss turista", szóval kezdjük is.

Bizonyára már írtam a kolimról meg annak a visszamaradott és régimódi körülményeiről. Túlzott bürokrácia, rácsok az ablakokon, kosz, börtön hangulat, közös női-féri zuhanyzók és mosdók, furcsa piktogramok és óriás sas az épületen. Ez így két év ittlét után már fel sem tűnik, de látogatóként kiverheti a biztosítékot. Koli ide-vagy oda, mindig is koli hangulata lesz.

Kezdjük a város néző túránkat, villamoson harmonikázó gyerekek, fekete fagyi, Bobby burger és a jó öreg Palac Kultury, avagy "Sztálin szülinapi tortája". Klári szavaival élve: "ez tök szép" és végül is tényleg az most már, ahogy beövezik a modern felhőkarcolók a régi orosz-kommunista építészet gyöngyszemét, amit sokáig és sokak utáltak és le is akartak bontatni. De menjünk is tovább, hiszen itt van még a pálmafa, a Nowy Swiat (az itteni 'Váciutca') majd egy ebédre be a Zapiecek-be, hiszen nincs Lengyelország egy jó pierogi nélkül. Ja de cukor az mindenbe van! Limonádéba is, nem csak az agyoncukrozott péksütikben. Ez a nemzet nagyon édesszájú, ezért sem furcsálltam, ahogy reggel 4-kor a vonaton felkelt egy csávó és benyomott egy zacskó gumicukrot reggelire majd visszaaludt.

Következő megállónk az Óváros, vagyis előtte egy gyors kitérő, van itt egy nyilvános és ingyenes wc (most ne nézz furcsán) amit felújítottak.Tetszik ez a nagyon előre törő fejlesztés és látszó haladás (és igen a metrómegállókon is ingyenes wc van). És akkor jöjjön is a piac tér a tipikus varsói látkép, ami gondolom mindenki belső memóriájában ott van. Vele a hableány szobor és a minden képbe belemenő emberek, akik csak azért sem fognak megállni. Nembaj, megyünk is tovább mert sok még a látnivaló, és biciklivel a leggyorsabb. Arról egy külön blogot akarok írni, hogy mennyire szeretem az itt működő városi biciklirendszert (Veturilo, ami otthon Bubi). 
Be is jártuk vele a Visztula partot amit hála az égnek 3 éve elkezdtek beépíteni, mert előtte csak egy elhagyatott betonlépcső volt, de ma már zsúfolásig tele különféle szórakozóhelyekkel, sétánnyal, bicikliúttal, kiülő helyekkel, trambulinnal! és rengeteg más létesítménnyel. Végig is tekertünk a parton, majd fel azon a szörnyű meredek emelkedőn vissza a városközpontba. Egy gyors kávészünet és sajttortázás a délutáni csúcsban a pl. Konstytucji-n, megnézve az MDM háztípusokat. Innen át a Politechnikára aminek épületét nem lehet kihagyni egy varsói városnézéskor. Meg hát elvégre az az "otthonom" már 5. éve. :) Várt még minket Chopin és Liszt Ferenc szobra - Łazenki park, a pávák, rókák és mókusok kertje.

Akarok még mesélni az lengyel nacionalizmusról és persze a történelmükről kicsit. Épp augusztus 2-a volt, úgyhogy még kint volt mindenhol a lengyel zászló, mivel minden évben 1-én megemlékezés van az országban az 1944-es varsói felkelésről. Délután 17-órakor egy percre megáll a város, autók, villamosok és emberek állnak meg a légvédelmi szirénára együtt emlékezve. Videó itt:

Én akkor épp Varsótól pár km-re voltam egy főút közepén, megállt a buszunk az út közepén a többi autóval együtt, és a legtöbb ember felállt 1 percig a buszon, míg hallottuk a közeli faluból a szirénát. Gabi itteni lakosunk jóvoltából, egy idegenvezetést tartott nekünk magyaroknak a Powązki katonai temetőben. Nővéremmel tehát, és még pár magyar lakossal elmentünk és meglátogattuk számos háborús hős sírját. Gabi pedig egy másfél órás történelmi órát tartott nekünk a varsói felkelésről és az aktuális személyek tevékenységeiről. Köztük volt Aleksander Kamiński, a Kamienie na szaniec című könyv írója, ami egy "lengyel Pál utcai fiúk"-nak felel meg, ami a cserkészek háborúban valóban akcióiról és tettéről szól és egy elég kedvelt kötelező olvasmány.

Másnap Klárival leutaztunk Zakopane-ba és három teljes napra felmentünk a hegyekbe túrázni. De ez már egy másik hosszú téma lenne amit most nem kapcsolnék ide. Így zárult hát 2 napos, gyors és intenzív várost néző túránk.

Ajánló:

A Wizz Air Magazin 2017 augusztus-szeptemberi számában bemutatkozik egy fotós, aki lenyűgöző képeket készít helikopterből a város felől. Link itt.